XVII. fejezet: Energiaügyi Minisztérium

Áttekintés

A XVII. fejezet az Energiaügyi Minisztériumot, annak két operatív karját — a minisztérium saját igazgatását és a Vízügyi Igazgatóságokat —, a fejezeti kezelésű fejlesztési programok széles körét (energia, klíma, víziközművek, árvízvédelem, kormányzati infokommunikáció), valamint a központi kezelésű alapok egy szűk csoportját finanszírozza. A 2026. évi összkiadás 1 499 253,7 millió Ft (nagyjából 1 499 milliárd Ft); az összbevétel 529 173,7 millió Ft. A fejezet tervezett hiánya tehát 970 080,0 millió Ft, amelyet a központi költségvetés fedez.

A fejezet két szempontból is szokatlan, és mindkettő alakítja az elemzést. Először: a legnagyobb tétele nem energiaszektorbeli beruházás, hanem egy ársapka-finanszírozási eszköz. A Lakossági Rezsivédelmi Alap 792 500,0 millió Ft-tal a teljes fejezet 53%-át adja. Másodszor: a fejezet bevételi oldalát két olyan tétel uralja — az állami tulajdonú energiaipari vállalatok osztalékbevétele, valamint a kibocsátási egységek értékesítéséből származó bevétel —, amelyek a szokásos értelemben nem adók. Olyan hozamok, amelyeket az állam azért szed be, mert ő a tulajdonosa az energiatermelőnek, és ő osztja el a kibocsátási egységeket. A fejezet lényegében a költségvetés energiapiaci beavatkozási tételsora: azt mutatja meg, ahogyan az állam tulajdonosként és engedélyezőként árrést von el, majd ezt az árrést arra fordítja, hogy lent tartsa azokat az árakat, amelyek kialakításában a saját tulajdonosi és engedélyezői pozíciója is szerepet játszott.

Egy megjegyzés a bevételi számokról. A fejezet bevételi végösszeg sora („XVII. fejezet összesen”) 529 173,7 millió Ft-ot mutat, miközben a fejezet táblájában nevesített bevételi alsorok csak 477 727,1 millió Ft-ra rúgnak. Az 51 446,6 millió Ft különbözet központi kezelésű bevétel, amelyet a fejezet táblája nem bont nevesített sorokra; ezt itt explicit maradványsorként (XVII-R7) szerepeltetjük, hogy a strukturált adatok a közzétett végösszeghez igazodjanak, és ne hallgassuk el a különbözetet.

Kiadáselemzés

Energiaügyi Minisztérium igazgatása

A minisztérium saját igazgatása öt sorból áll: Személyi juttatások 15 318,1 millió Ft; Munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó 2 147,2 millió Ft; Dologi kiadások 3 636,2 millió Ft; Egyéb működési célú kiadások 45 880,0 millió Ft; Egyéb felhalmozási célú kiadások 33,7 millió Ft.

Egy minisztérium, amely az energiaszabályozást igazgatja, tulajdonosa az energiavállalatoknak és működteti az ársapka-apparátust, valódi igazgatási funkciót lát el; ennek jogvédelmi magja — a koncesszionárius szerződéseinek kikényszerítése, a törvényi engedélyezés — pedig Megtartás-osztályba tartozó tevékenység. Az apparátust finanszírozó költségvetési sor azonban nem ugyanaz, mint maga az apparátus.

• Személyi juttatások, járulékok, dologi kiadások — Besorolás: Nominális befagyasztás. Együttesen 21 101,5 millió Ft. Az őszinte álláspont az, hogy a minisztérium feladatkörének zsugorodnia kell, ahogyan az alább elemzett beavatkozásokat fokozatosan leépítjük. Egy minisztérium, amely már nem kezel lakossági ársapka-alapot, nem felügyel energiaipari állami vállalati portfóliót és nem oszt szét diszkrecionális vállalati támogatási programokat, kevesebb munkatárssal és kisebb irodaházzal is el tudja látni a dolgát. Ez a zsugorodás azonban a programok leépítését követi, nem előzi meg: az igazgatási sorok nominális szintű befagyasztása ráhagyja a munka egyenletes részét a reálértékben mért erózióra — egy évtized alatt 2,5%-os infláció mellett ez nagyjából 20–25%-os reálértékvesztést jelent —, miközben a tempót az érdemi reformok diktálják. Érintett csoportok: a minisztérium munkatársai, lassú, természetes elvándorláshoz igazodó kiigazítással, nem elbocsátással.

• Egyéb működési célú kiadások — Besorolás: Azonnali megszüntetés. 45 880,0 millió Ft. Itt kezdődik az elemzési probléma. Ez a sor tizennégyszer nagyobb, mint a minisztérium nevesített működési költségsora (Dologi kiadások, 3 636,2 millió Ft), és háromszor akkora, mint a teljes személyi keret. Egy „egyéb működési célú” sor ebben a léptékben már nem a minisztériumi épület működtetésének költsége: diszkrecionális kifizetési csatorna, amelynek a tartalmát maga a költségvetési sor sem közli. Az ezt finanszírozó adófizető nem látja, hogy mit kap a pénzéért; a költségvetés nem tudja megmutatni, milyen szinten lenne „optimális”, mert nincs olyan kimenet, amelyhez áraznák; egy csak „egyéb”-ként definiált sor pedig szerkezetileg pontosan az a sor, ahol az allokációs fegyelem a leggyengébb. Ahol egy költségvetési tétel nagy, maradékként van definiálva, és olyan minisztériumhoz tartozik, amelyik ágazati támogatásokat oszt, ott a bizonyítás terhe a soron van — és egy olyan sor, amelyik nem tudja megmondani, mit finanszíroz, ezt a terhet nem tudja viselni. Azonnali megszüntetés. Ha kiderülne, hogy benne valódi szerződéses elköteleződések rejlenek, azokat nevesített sorokként kell újra előterjeszteni, ahol a saját feltételeik mentén elbírálhatók.

• Egyéb felhalmozási célú kiadások — Besorolás: Nominális befagyasztás. 33,7 millió Ft, elhanyagolható felhalmozási sor; befagyasztjuk és hagyjuk lejárni.

Vízügyi Igazgatóságok

Négy sor: Személyi juttatások 32 942,8 millió Ft; járulékok 4 710,0 millió Ft; Dologi kiadások 15 392,0 millió Ft; Beruházások 913,1 millió Ft — együttesen 53 957,9 millió Ft.

• Mind a négy sor — Besorolás: Megtartás. A Vízügyi Igazgatóságok a regionális vízügyi hatóságok, amelyek az árvízvédelemért, a folyók szabályozásáért, a vízelvezetésért és a víztestek kezeléséért felelnek. Az árvízvédelem védő válasz a visszafordíthatatlan, akaratunkon kívül elszenvedett kárra: egy dunai vagy tiszai árvíz nem tartja tiszteletben annak a telekhatárát, aki nem akarta finanszírozni a gátat, és az okozott kár — víz alá került földek, elpusztult otthonok, elveszett emberéletek — utólag nem hozható helyre vagy kompenzálható úgy, ahogyan egy pénzügyi veszteség. Ez az a szűk kategória, amelyet a keret valódi állami jogvédelmi funkcióként ismer el, nem pedig preferenciakérdésként. A Megtartás nem mentesít a hatékonysági felülvizsgálat alól — a személyi és működési sorokat ugyanolyan szigorral kell vizsgálni, mint bármely nagy közalkalmazotti állományét —, de azt jelenti, hogy az igazgatóságok nem jelöltek fokozatos leépítésre. A beruházási sor (Beruházások, 913,1 millió Ft) és az alábbi árvízvédelmi fejlesztési sorok ugyanebbe a védő kategóriába esnek.

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer

• Jelenlegi előirányzat: 96,2 millió Ft (amelyet a rendszer 96,2 millió Ft bevétele ellentételez — lásd XVII-R1).
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év).
• Indoklás: Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer arra kötelezi az energiaszolgáltatókat, hogy évente bizonyos mennyiségű, mért végfelhasználói megtakarítást szállítsanak. Az itt szereplő igazgatási sor kicsi, és teljes egészében a saját bevétele fedezi, így nem költségvetési teher. A fokozatos leépítés logikája mechanizmus alapú: a rendszer mennyiségi előírást ró a szolgáltatókra ahelyett, hogy az energia árára bízná a takarékossági jelzést. Ahol az energia ára a tényleges költséget tükrözi, az a háztartás, amelyik a hőszigetelést a saját fűtésszámlájához méri, már magától eldönti, mennyi hatékonyságra van szüksége. A kötelezettségi rendszer ezt a decentralizált döntést cseréli le egy igazgatásilag megválasztott kvótára. A leépítés azért fokozatos és nem azonnali, mert a szolgáltatók a jelenlegi szabályok szerint többéves teljesítési vállalásokkal rendelkeznek, amelyeknek hagyni kell, hogy kifussanak.
• Átmeneti mechanizmus: Lineáris három év alatt, a folyamatban lévő szolgáltatói kötelezettségi időszakok kifutásához igazodva. A nettó megtakarítás az 1. évi 32,1 millió Ft-ról a 3. évre éri el a teljes 96,2 millió Ft-ot.
• Érintett csoportok: A kötelezettségi kvótát tartó energiaszolgáltatók. A hozzá tartozó bevételi sor a kiadással együtt eltűnik, így a fiskális hatás közel semleges.

Energia és klímapolitikai feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 309,8 millió Ft.
• Besorolás: Azonnali megszüntetés.
• Indoklás: Kicsi, diszkrecionális politikai-feladatok sor, meghatározott kimenet és olyan szerződéses partner nélkül, akinek a ráhagyatkozását védeni kellene. Az ilyen sorok megrendelt tanulmányokat, konferenciarészvételt és érdekképviselet-jellegű tevékenységet finanszíroznak; ezek közül semmi sem jogvédelmi funkció vagy alkotmányos előfeltétel. A kis méret nem indok a megtartásra — az az elv, hogy a politikai tisztségviselők ne tarthassanak nyitott végű, diszkrecionális allokációs kereteket, ugyanolyan tisztán skálázódik lefelé, mint felfelé.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os ciklusban.
• Érintett csoportok: A megrendelt munkák kedvezményezettjei; háztartási ráhagyatkozás nincs.

Bányászati és tájrendezési feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 2 501,1 millió Ft működési + 128,9 millió Ft felhalmozási = 2 630,0 millió Ft.
• Besorolás: Megtartás.
• Indoklás: A bezárt bányák tájrendezése a már megtörtént fizikai kár — talajsüllyedés, szennyezett meddő, instabil terep — orvoslása, a területen vagy a környékén élő emberek érdekében. Ez nem diszkrecionális iparpolitika, hanem egy visszafordíthatatlan kár helyrehozatala, amelynek a költségét az állam magára vállalta. A bányabiztonsági és a bezárt telephelyek kezelésével foglalkozó komponens ugyanilyen jellegű védőfunkció. Megtartás, azzal a szokásos kitétellel, hogy a munkát végző igazgatóságra ugyanaz a költségfegyelem vonatkozik, mint bárki másra.

Fenntarthatósági feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 265,4 millió Ft.
• Besorolás: Azonnali megszüntetés.
• Indoklás: Maradékként megnevezett „fenntarthatósági feladatok” sor, meghatározott teljesítendő nélkül. Ahogyan az energia- és klímapolitikai sornál, itt sem a téma a probléma, hanem a forma: meghatározatlan, diszkrecionális sor egy minisztérium kezében, bármilyen szinten finanszírozható a tisztségviselő döntése szerint, miközben semmilyen kimenethez nincs hozzáárazva. Azonnali megszüntetés.
• Érintett csoportok: A megrendelt fenntarthatósági munkák kedvezményezettjei.

Energia- és klímapolitikai modernizációs rendszer

Ez az alfejezet három programpárt fog össze, mindegyiket működési és felhalmozási sorra bontva, együttesen 73 552,5 millió Ft. A felhalmozási sorok jóval nagyobbak a működésieknél, ami egy támogatáskiosztó program ismertetőjegye, nem pedig egy igazgatási funkcióé.

• Gazdálkodó és egyéb szervezetek támogatási programjai — Besorolás: Azonnali megszüntetés. 7 343,4 millió Ft működési + 52 000,0 millió Ft felhalmozási = 59 343,4 millió Ft. Ez a két központi kezelésű alap után a fejezet legnagyobb egyedi diszkrecionális tétele: közvetlen tőkeátadás kiválasztott cégeknek. A látható: a kedvezményezett vállalat — egy megnevezett cég támogatást kap egy energetikai korszerűsítési beruházáshoz, és a beruházás megvalósul. A láthatatlan: mindaz, amit ez a támogatás kiszorított. Az 59,3 milliárd Ft nem a semmiből keletkezik: az adófizetőktől szedik be — aránytalanul a munkavállaló keresőktől a bérterheken és a fogyasztási adóéken keresztül —, és azok a cégek, amelyek nem kaptak támogatást, olyan versenytárssal találják szemben magukat, amelynek a tőkeköltségét részben a köz vállalta át. Egy támogatott cég nem azért tud alákínálni egy nem támogatott riválisnak, mert termelékenyebb, hanem mert az állam a mérlegének egy részét magára vette. A tőke, amely a rendes megtakarításon és hitelezésen keresztül oda áramlott volna, ahol a piac a legértékesebb energiaberuházást látta, így oda kerül, ahol a minisztérium a legérdemesebb pályázót látja — és a minisztériumnak nincs olyan ár-jelzése, amely megmondaná neki, melyik beruházás hozza a legtöbbet. Itt nincs olyan szerződéses ráhagyatkozási érdek, amelyik kiállná a vizsgálatot: a támogatási pályázók nem olyan felek, akiknek az állam felé fokozatos kifutás járna, és egy még ki nem fizetett támogatás nem keletkeztet kikényszeríthető követelést. Azonnali megszüntetés.

• Lakossági támogatási programok — Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év). 2 007,2 millió Ft működési + 10 000,0 millió Ft felhalmozási = 12 007,2 millió Ft. Háztartásokat célzó energetikai korszerűsítési támogatások — jellemzően hőszigetelés, fűtésrendszer-csere vagy tetőre telepített napelem társfinanszírozása. A mechanizmus elleni kifogás ugyanaz, mint a vállalati programok esetében: a támogatás igazgatási döntéssel helyettesíti a háztartás saját költség–haszon-mérlegelését, és az a háztartás, amelyik amúgy is felújított volna, a támogatást tiszta transzferként könyveli el. A besorolás azonban eltér, mert egyes háztartások többéves társfinanszírozási megállapodásba léptek — szerződött kivitelezővel, ütemezett részletekkel —, és a hirtelen leállítás itt már valódi ráhagyatkozási érdeket sértene súlyosan. Egy négyéves lineáris leépítés engedi kifutni a háztartások már aláírt vállalásait; a nettó megtakarítás az 1. évi 3 001,8 millió Ft-ról a 4. évre éri el a teljes 12 007,2 millió Ft-ot.

• Érintett csoportok: Azok a háztartások, amelyek már aláírt társfinanszírozási megállapodással rendelkeznek; őket a leépítési időszak végigvédi. Az új pályázókat ráhagyatkozási érdek nem védi, mivel a program az 1. évtől már nem fogad új jelentkezőt.

• További energetikai és kibocsátáscsökkentési programok — Besorolás: Azonnali megszüntetés. 501,9 millió Ft működési + 1 700,0 millió Ft felhalmozási = 2 201,9 millió Ft. Újabb diszkrecionális támogatási sor, megnevezett teljesítendő és védendő szerződéses partner nélkül. Azonnali megszüntetés.

Ágazati szakmai és társadalmi szervezetek feladatai — Nemzetközi kötelezettségek

• Jelenlegi előirányzat: 2 357,2 millió Ft.
• Besorolás: Nominális befagyasztás.
• Indoklás: Ez a sor finanszírozza Magyarország hozzájárulásait a nemzetközi energetikai szervezetekhez (Nemzetközi Energiaügynökség és hasonlók), valamint a szerződéshez kötött ágazati kötelezettségeket. A szerződéses úton vállalt tagdíjak addig kötnek, ameddig a szerződés köt; egyetlen költségvetési cikluson belül nem jelöltek fokozatos leépítésre. A sor azonban tartalmaz egy diszkrecionális „ágazati feladatok” elemet is, amely már nem osztja ezt az állást. A nominális befagyasztás szinten tartja a sort, ráhagyja a reálértékben mért erózióra, hogy összeszorítsa a diszkrecionális részt, a tagsági kérdést pedig egy következő felülvizsgálatra halasztja: melyik tagság érdemes a megtartásra. Ez a kérdés a következő szerződéses ciklusra tartozik, nem erre a költségvetésre.

Víz-, környezeti és természeti katasztrófa kárelhárítás

• Jelenlegi előirányzat: 2 000,0 millió Ft.
• Besorolás: Megtartás.
• Indoklás: Az árvizekre és környezeti katasztrófákra adott vészhelyzeti válasz visszafordíthatatlan, akaratunkon kívül elszenvedett kárra adott védő válasz — ugyanabba a kategóriába esik, mint a Vízügyi Igazgatóságok. Megtartás.

Környezetvédelmi feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 2 887,9 millió Ft.
• Besorolás: Nominális befagyasztás.
• Indoklás: A valódi szennyezésellenes hatósági fellépés és a szennyezett telkek felügyelete — eljárás olyan szennyező ellen, aki másnak a tulajdonát hozzájárulás nélkül, fizikailag károsítja — jogvédelmi funkció. Ez az egyetlen sor azonban összevonja ezt a hatósági magot egy szélesebb, diszkrecionális környezetvédelmi-programelemmel. Ahelyett, hogy találgatnánk az arányt, a nominális befagyasztás szinten tartja a sort, és ráhagyja egy későbbi funkcionális felülvizsgálatra, hogy szétválassza a hatósági magot (Megtartás) a diszkrecionális maradéktól (Azonnali megszüntetés). Egyelőre befagyasztás.

Térségi fejlesztési feladatok

Ez az alfejezet három programpárt fog össze, együttesen 128 203,5 millió Ft-ot, erősen a felhalmozás felé súlyozva.

• Víziközművekkel és vízgazdálkodással összefüggő térségi fejlesztések — Besorolás: Megtartás. 3 706,0 millió Ft működési + 44 576,3 millió Ft felhalmozási = 48 282,3 millió Ft. A vízellátási és vízgazdálkodási infrastruktúrába — ivóvízhálózatba, vízelvezetésbe, az alapszolgáltatást nyújtó és a vízzel kapcsolatos károk ellen védő fizikai létesítményekbe — történő beruházás alapinfrastruktúra a védő kategóriában. Megtartás, azzal a kikötéssel, hogy ahol egy konkrét projekt egyedi, meghatározott befejezési ponttal rendelkező tőkeberuházás, ott a meglévő finanszírozása mellett kell befejezni, nem szabad nyitott végűre megújítani.

• Villamos energia és gázhálózat infrastruktúra-fejlesztés — Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év). 45,3 millió Ft működési + 75 784,6 millió Ft felhalmozási = 75 829,9 millió Ft. Ez a fejezet második legnagyobb kiadási tömbje, és pontos mechanizmus-olvasatot érdemel. Maga az átviteli hálózat — a nagyfeszültségű gerinchálózat és az utolsó mérföldes elosztóhálózat — valóban hálózati-közgazdasági jellegű: nem úgy szolgáltatunk, hogy minden házhoz párhuzamos, egymással versengő vezetékeket vezetünk. A hálózat bővítésének állami költségvetési finanszírozása viszont egészen más kérdés, mint a vezetékek természetes monopóliumi jellege. A hálózati beruházást rendes esetben a szabályozott hálózati üzemeltető finanszírozza, és a szabályozott hálózati díjakból téríti meg, amelyeket a csatlakozásból profitáló felhasználók fizetnek — így jut el a költség azokhoz, akik ténylegesen igénybe veszik az új kapacitást. A hálózati bővítés általános költségvetésből történő finanszírozása ezzel szemben a csatlakozó felhasználóktól az általános adófizetőkre tereli át a költséget, és elszakítja azt a jelzést, amelyik megmondaná az üzemeltetőnek, hol érdemes valóban új kapacitást építeni. A fokozatos leépítés visszatereli a hálózatfejlesztés finanszírozását a szabályozott díjalapra, ahova tartozik. Azért fokozatos és nem azonnali, mert a hálózati projektek többéves tőkevállalások: a szerződéseket megkötik, az építést szakaszokra bontják, és egy projekt közepén lévő kivitelezőnek kikényszeríthető követelése van. Egy hároméves lineáris leépítés hagyja kifutni a folyamatban lévő hálózati szerződéseket; a nettó megtakarítás az 1. évi 25 276,6 millió Ft-ról a 3. évre éri el a teljes 75 829,9 millió Ft-ot, mire az új hálózati beruházás már a hálózati üzemeltető mérlegén és a szabályozott díjon van.

• Érintett csoportok: Hálózatépítő kivitelezők folyamatban lévő szerződésekkel (őket a kifutás végigvédi); a szabályozott hálózati üzemeltető, amelyik visszakapja a finanszírozási funkciót; a hálózati felhasználók, akik az új kapacitás költségét a díjon keresztül fizetik, nem az általános adón keresztül — elmozdulás abban, hogy ki viseli a költséget, azok felé, akiket a kapacitás kiszolgál.

• Egyéb térségi fejlesztések — Besorolás: Azonnali megszüntetés. 69,1 millió Ft működési + 4 022,2 millió Ft felhalmozási = 4 091,3 millió Ft. Maradékként megnevezett térségi fejlesztési sor, meghatározott projekt és azonosított szerződéses partner nélkül. Azonnali megszüntetés; ha mégis lapul benne valódi folyamatban lévő vállalás, azt nevesített projektsorként kell újra előterjeszteni.

Vízügyi fejlesztési feladatok

• Árvízvédelmi fejlesztések — Besorolás: Megtartás. 1 524,2 millió Ft működési + 3 995,7 millió Ft felhalmozási = 5 519,9 millió Ft. Az árvízvédelmi tőkeberuházás a védő-válasz kategóriába tartozik, a Vízügyi Igazgatóságoknál kifejtett okok miatt. Megtartás.

• Öntözésfejlesztések — Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év). 4,0 millió Ft működési + 6 746,0 millió Ft felhalmozási = 6 750,0 millió Ft. Az öntözési infrastruktúra termelő mezőgazdasági eszköz, amelynek haszna a kiszolgált gazdaságoknál csapódik le. Az árvízvédelemmel ellentétben — amely az árterületen véletlenül ott tartózkodókra háruló, akaratunkon kívül elszenvedett kár ellen véd — az öntözés magánjószág, amelyet azonosítható mezőgazdasági termelők fogyasztanak, és gyenge érv szól amellett, hogy ezt általános adóból finanszírozzuk: azoknak a gazdaságoknak, amelyek a vízből hasznot húznak, kellene fedezniük az ezt biztosító létesítményeket — használati díjon vagy közös beruházáson keresztül. A leépítés azért fokozatos, mert a már építés alatt álló öntözési munkák többéves szerződések. Egy hároméves lineáris leépítés hagyja kifutni a folyamatban lévő projekteket; a nettó megtakarítás az 1. évi 2 250,0 millió Ft-ról a 3. évre éri el a teljes 6 750,0 millió Ft-ot, és ezután az új öntözési beruházást a hasznot élvező mezőgazdasági felhasználók finanszírozzák.

• Érintett csoportok: A folyamatban lévő öntözési projektek építőipari kivitelezői (őket a kifutás végigvédi); a mezőgazdasági termelők, akik az új öntözési kapacitást közvetlenül, és nem az általános adón keresztül finanszírozzák.

Infokommunikációs feladatok — Kormányzati infokommunikációs szolgáltatások

Ez az alfejezet a kormány informatikai üzemeltetését finanszírozza, és a fejezet harmadik legnagyobb kiadási tömbje: együttesen 169 104,2 millió Ft öt soron.

• Alkalmazásüzemeltetési feladatok 21 962,4 millió Ft, Alkalmazásfejlesztési feladatok 2 831,9 millió Ft, Infrastruktúraüzemeltetési feladatok 74 167,6 millió Ft, Infrastruktúrafejlesztési feladatok 1 517,2 millió Ft — Besorolás: Nominális befagyasztás. Együttesen 100 479,1 millió Ft. A kormányigazgatás működéséhez nélkülözhetetlen informatikai rendszerek üzemeltetése — az üzemeltetési és az infrastrukturális sorok — más okból létező funkciók valós támogatási költsége. Ez önmagában nem jogvédelmi funkció, de annak az igazgatásnak az elkerülhetetlen működési költsége, amely ezeket a funkciókat ellátja, és nem szüntethető meg úgy, hogy közben az általa alátámasztott szolgáltatások meg ne bénuljanak. Az őszinte besorolás a Nominális befagyasztás: tartsuk szinten a sorokat, hagyjuk, hogy a reálértékben mért erózió folyamatos hatékonysági fegyelmet rójon az üzemeltetőre (nagyjából 20–25% reálkompresszió egy évtized alatt), és kötelezzük arra, hogy ezt beszerzéssel és konszolidációval szívja fel, ne pedig díjemeléssel. A kormányzati informatika közismerten puha költségvetésű környezet — a költségek azért kúsznak felfelé, mert a belső megrendelő nem szembesül árral, a szolgáltató pedig versenytárgyalási kényszerrel —, így a nominális befagyasztás valódi munkát végez: egy felülről nyitott költséget rögzített kerettel vált föl, amelyen belül a szolgáltatónak meg kell gazdálkodnia.

• Egyéb szakmai feladatok ellátása — Besorolás: Azonnali megszüntetés. 41 626,1 millió Ft. Ez a problémás sor az infokommunikációs tömbben, és nem kicsi. Egy 41,6 milliárd Ft-os, csupán „egyéb szakmai feladatok” néven nevesített sor a nevesített üzemeltetési és fejlesztési sorok mellett maradék diszkrecionális csatorna. Az ezt finanszírozó adófizető nem látja, mit kap a pénzéért; a költségvetés nem tudja megmutatni, mekkora lenne a megfelelő szintje, mert nincs meghatározott kimenethez árazva; az „egyéb” pedig sordefinícióként pontosan az a kategória, ahol az allokációs fegyelem a leggyengébb. A védekezés majd az lesz, hogy a sor valódi informatikai munkát finanszíroz, ami csak nem fér be a másik négy fejléc alá — de ha így van, ezt a munkát meg lehet nevezni és saját sorként elő lehet terjeszteni, ahol értékelhető. Egy sorról, amelyik nem tudja megmondani, mit finanszíroz, nem feltételezhető, hogy 41,6 milliárd Ft akaratlan hozzájárulást érő dolgot finanszíroz. Azonnali megszüntetés, a szokásos visszaúttal: a benne lévő valódi vállalások nevesített, értékelhető sorokként térnek vissza.

• Egyéb infokommunikációs szakmai feladatok ellátása — Besorolás: Azonnali megszüntetés. 27 000,0 millió Ft. Második, maradékként megnevezett „egyéb” sor ugyanabban a tömbben, a 41,6 milliárd Ft-os sor mellett. Két különálló „egyéb” sor együttesen 68,6 milliárd Ft-tal — a teljes infokommunikációs alfejezet 41%-a — önmagában is a megállapítás: egy olyan költségvetési szerkezet ismertetőjegye, amelyben a diszkrecionális, meg nem határozott rész a nevesített, értékelhető résszel vetekszik. Azonnali megszüntetés.

Az EM tulajdonosi joggyakorlása

• Egyéb társaságok forrásjuttatásai — Besorolás: Azonnali megszüntetés. 360,7 millió Ft. Közvetlen tőkeátadás olyan vállalatoknak, amelyekben a minisztérium tulajdonosi részesedéssel rendelkezik. Egy állami tulajdonú vállalat, amelyiknek tőkeinjekcióra van szüksége a költségvetésből, a puha költségvetési korlát legtisztább formáját mutatja: egy kemény költségvetési korláttal szembesülő vállalat vagy megkeresi a tőkéjét, vagy hitelből veszi fel hihető visszafizetési terv mellett, és éppen ez a kényszer az, ami a hatékonyság felé nyomja. Az a vállalat, amelyiket a tulajdonos adóbevételéből bármikor föl lehet tölteni, nem szembesül ezzel a kényszerrel, a tőkeinjekció pedig kiszorítja azt a termelő magántőkét, amelyet ugyanaz a forint finanszírozhatott volna. Azonnali megszüntetés; egy állami tulajdonú vállalatnak a saját bevételéből kell fenntartania magát, vagy úgy kell átalakítani, hogy erre képessé váljon.

Uránbányászok és szénbányászok járadékai

• Jelenlegi előirányzat: 200,0 millió Ft.
• Besorolás: Fokozatos leépítés (20 év).
• Indoklás: Ez a sor olyan járadék- és kártalanítási kötelezettségeket finanszíroz, amelyeket az állam az urán- és szénbányászokkal szemben vállalt — egészségkárosodási kártalanítás és kiegészítő járadékok egy jórészt bezárt iparág munkavállalói számára. Pontosan ez az az eset, amikor a keret jogállami módszere irányadó: a kötelezettség azonosítható emberek megszerzett egyéni jogosultsága, amelyet már elvégzett munkával szereztek meg, és a jóhiszemű ráhagyatkozás klasszikus-liberális védelme azt jelenti, hogy teljes egészében tiszteletben tartjuk. Új belépő nincs — a vonatkozó típusú urán- és szénbányászat megszűnt —, így a sor zárt körű vállalás, amelyik természetes módon csökken, ahogy a kohorsz öregszik. Aktív reformra nincs szükség, és nem is javasolunk ilyet; az itteni „fokozatos leépítés” egyszerűen az aktuáriusi tény, hogy a járadékot felvevő idős, egykori bányászok zárt csoportja idővel fogy.
• Átmeneti mechanizmus: Kohorsz-mortalitás nagyjából 20 év alatt. A híd-költség azt a részarányt követi, amennyit az eredeti kohorszból még életben lévő, járadékot felvevő tag kitesz — az első években csaknem teljes, a futamidő végén egyre gyorsabban kifut, ahogy a kohorsz előrehaladott korba ér. Politikai eszköz nem szabja meg az ütemet; ezt az aktuáriusi mortalitás teszi.
• Érintett csoportok: Járadékot felvevő egykori urán- és szénbányászok és hozzátartozóik. Élethosszig teljes egészében védettek; a sort nem csökkentjük, akkor ér véget, amikor a kötelezettség természetes módon véget ér.

Villamosenergia-termelés mint rendszerbiztonsági szolgáltatás ellentételezése

• Jelenlegi előirányzat: 35 800,0 millió Ft.
• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év).
• Indoklás: Ez a sor a villamosenergia-termelőket kompenzálja azért, hogy rendszerbiztonsági (tartalék) szolgáltatásként kapacitást tartanak rendelkezésre. Valódi műszaki funkció áll mögötte: egy villamosenergia-rendszernek olyan tartalékkapacitásra van szüksége, amelyet bármikor előhívhat, és ennek a tartaléknak valós költsége van. Költségvetési átutalásként finanszírozni viszont rossz mechanizmus. Egy megfelelően kialakított piacon a rendszerbiztonsági szolgáltatásokat kapacitás- vagy kiegészítő szolgáltatási piacon szerzik be, ahol az átviteli rendszerirányító azoktól a termelőktől vesz tartalékot, akik a legolcsóbban kínálják, a költséget pedig a villamosenergia-felhasználóktól szedik be a hálózati díjon keresztül — a megbízhatóságért azok fizetnek, akik el is fogyasztják, és a versenyalapú beszerzés feltárja, hogy a tartalék valójában mennyibe kerül. Az átalány költségvetési átutalás ezzel szemben igazgatásilag megállapított összeget fizet ki kijelölt termelőknek, anélkül, hogy bármilyen versenyeztetés fegyelmezné az árat, és anélkül, hogy bármilyen jelzés mutatná, megéri-e a tartalék azt, amibe kerül. A fokozatos leépítés piacon beszerzett, díjból finanszírozott kiegészítő szolgáltatási konstrukcióba viszi át a funkciót. Azért fokozatos, mert a meglévő kapacitás-rendelkezésre-állási szerződések rögzített futamidővel rendelkeznek, amelyeket tiszteletben kell tartani.
• Átmeneti mechanizmus: Lineáris öt év alatt, a meglévő kapacitási megállapodások kifutását követve. A nettó megtakarítás az 1. évi 7 160,0 millió Ft-ról az 5. évre éri el a teljes 35 800,0 millió Ft-ot, mire a tartalékkapacitást versenyalapon szerzik be és a hálózati díjon keresztül térítik meg.
• Érintett csoportok: A jelenleg rendszerbiztonsági szerződéssel rendelkező termelők (őket a megállapodások kifutása végigvédi); a villamosenergia-felhasználók, akik a tartalékkapacitásért átlátható díjon, és nem általános adón keresztül fizetnek.

Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap

• Jelenlegi előirányzat: 155 742,3 millió Ft kiadás (15 464,0 millió Ft saját bevétellel szemben — lásd XVII-R6).
• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év).
• Indoklás: Ez a központi kezelésű alap a víziközmű-fejlesztést finanszírozza, és — ahogy a nevéből kiderül — az ellentételezést is: fedezi a rést a között, amennyit a víziközművek díjat szedhetnek, és ami a szolgáltatásuk valódi költsége. A fejlesztési fele ugyanaz a finanszírozási kérdés, mint a hálózati sornál: a vízhálózati beruházást rendes esetben a kiszolgált felhasználóktól a vízdíjon keresztül térítik meg, nem általános adóból. Az ellentételezési fele az árulkodóbb rész. „Ellentételezési alap” egy közmű számára azért létezik, mert a közmű nem szedhet olyan árat, amely fedezi a költségeit; az alap aztán kifizeti a közműnek a különbözetet. Ez kicsiben ugyanaz a mechanizmus, mint az ársapka. Az igazgatásilag lent tartott díj elpusztítja azt az információt, amit egy ár egyébként hordozna — már nem mondja meg a háztartásnak, mibe kerül valójában a víz szolgáltatása, és már nem mondja meg a közműnek, hol érdemes beruháznia —, az alap pedig azért létezik, hogy elfedje azt a hiányt, amelyet a lent tartott ár létrehoz. A reform abból áll, hogy hagyjuk a vízdíjat a költség felé mozdulni, és a hálózati beruházást a felhasználóktól térítsük meg, miközben átlátható, rászorultsági alapú támogatási kifizetést tartunk fenn a valóban alacsony jövedelmű háztartások számára — egy közműoldali általános támogatás helyett. A fokozatos leépítés azért lassú, mert az alap többéves fejlesztési vállalásokat hordoz, és mert magát a díjkiigazítást is szakaszosan kell végrehajtani, hogy a háztartások fel tudják szívni.
• Átmeneti mechanizmus: Lineáris öt év alatt. A nettó megtakarítás az 1. évi 31 148,46 millió Ft-ról az 5. évre éri el a teljes 155 742,3 millió Ft-ot. Az alap saját bevételi sora (15 464,0 millió Ft) ugyanezen a pályán fut le.
• Érintett csoportok: A jelenleg az ellentételezési felén finanszírozott víziközművek (a díjon keresztül visszakapják a költségmegtérülést); a háztartások, amelyek látják, ahogy a vízdíj az átmenet során a költség felé emelkedik, az alacsony jövedelmű háztartásokat pedig célzott támogatási kifizetés védi; a folyamatban lévő fejlesztési projektek kivitelezői, akiket a kifutás végigvéd.

Lakossági Rezsivédelmi Alap

• Jelenlegi előirányzat: 792 500,0 millió Ft.

• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év).

• Indoklás: Ez az egyetlen alap 792 500,0 millió Ft — a teljes fejezet 53%-a, és nagyobb, mint a fejezet összes többi sora együtt, a hálózati és a kormányzati informatikai tömbök kivételével. A lakossági rezsicsökkentést finanszírozza: kifizeti az energiakereskedőknek a különbözetet a háztartásoknak felszámított, sapkázott villamos- és gázár, illetve a beszerzés piaci költsége között. 2025-ben az MVM-nek, az állami energiakereskedőnek nyújtott ekvivalens kompenzáció 823,4 milliárd Ft volt.¹ A 2026-os 792,5 milliárd Ft-os előirányzat ugyanaz a mechanizmus, kissé csökkentve.

  A mechanizmus gondos, láncszemenkénti olvasatot érdemel, mert a rezsicsökkentés a magyar energiavitában a legnépszerűbb egyetlen intézkedés, és az ellene szóló érv nem azonos azzal, hogy ne segítsünk a háztartásoknak az energiaszámlájukkal.

  A sapka a háztartási árat a beszerzés költsége alá viszi. A sapkázott árat fizető háztartás olcsó energiát lát. Ami nem látható: a különbözet nem tűnik el; valaki kifizeti, és ez az alap az, ahonnan kifizeti. A 792,5 milliárd Ft-ot az adófizetőktől és az energiaszektorra kivetett extraprofitsarcokból szedik be, és az alapon keresztül juttatják a kereskedőhöz. A háztartás tehát valójában nem olcsón vásárol energiát; nagyjából a valódi költségen vásárolja, és kétszer fizeti meg a különbözetet — egyszer a sapkázott számláján, egyszer az adón keresztül. A két kifizetést szétválasztják, hogy a fogyasztás pillanatában csak az első legyen látható.

  Ez azért számít, mert a sapka megsemmisíti azt a jelzést is, amelyet az ár hordoz. Egy költség alá vitt ár minden háztartásnak azt üzeni, hogy az energia bőségesebb mindahhoz képest, amire egyébként költhetne, mint amennyire valójában. Az a háztartás, amelyik hőszigetelt volna, lecserélte volna a régi kazánt, vagy egyszerűen lejjebb vette volna a termosztátot, olyan árral találja szemben magát, amelyik azt üzeni, hogy nem éri meg vele foglalkoznia. A fogyasztás magasabb, mint amilyen a valódi áron lenne; a magasabb fogyasztás emeli a beszerzés költségét; a magasabb beszerzési költség pedig emeli azt a kompenzációt, amelyet az alapnak ki kell fizetnie. A sapka nem csökkenti az energia költségét — máshová teszi át, és megnöveli.

  És az áthelyezésnek olyan elosztási alakja van, amelyet a „a rezsicsökkentés a családokat védi” univerzalista keretezés elrejt. A sapka haszna nem egyenletesen oszlik el a háztartások között: azzal arányosan nő, hogy egy háztartás mennyi sapkázott energiát fogyaszt. Nagyobb otthon, több fűtött szoba, második ingatlan, medence, több háztartási gép — mind több támogatott energiát húz le, és többet gyűjt be az alap átutalásából. Egy kis lakásban két szobát fűtő nyugdíjas szerény hasznot húz; egy nagy családi házban élő, magas jövedelmű háztartás ennek többszörösét húzza ugyanebből az alapból. A finanszírozás eközben szélesen oszlik el — általános adózás és energiaszektorra vetett sarcok, amelyek költsége minden fogyasztóra áthárul. Állítsuk szembe a haszonmintázatot a finanszírozási mintázattal, és az univerzalista keretezés a feje tetejére áll: a fogyasztással skálázódó haszon, amelyet szélesen elosztott adóból finanszíroznak, azt jelenti, hogy a szerényen fogyasztó háztartás végeredményben a nagyobb fogyasztású háztartás fűtésszámlájához járul hozzá. A kis lakásban élő bérből élő, aki SZJA-t és az alapba folyó energiaszektorbeli sarcot fizet, részben annak a háztartásnak a támogatott gázát finanszírozza, amelynek az otthona háromszor akkora. A diagnózis a szokásos: a fogyasztással együtt nő a haszon, miközben a finanszírozás nem együtt nő vele, és univerzalista címkével eltakarva.

  Mindez nem jelenti azt, hogy a valódi energiagonddal küzdő háztartásokat magukra kellene hagyni. Azt jelenti, hogy a segítségnek olyan formát kell öltenie, amelyik nem semmisíti meg az ár jelzését, és nem a legnagyobb fogyasztókhoz juttatja a legnagyobb átutalásokat. Egy célzott, rászorultsági alapú energiakifizetés az alacsony jövedelmű háztartásoknak — meghatározott összeg, a háztartásnak kifizetve, miközben a háztartás minden további fogyasztott egységnél a valódi piaci árral találja szemben magát — védi a sérülékeny háztartás költségvetését, és közben érintetlenül hagyja azt a jelzést, amelyik minden háztartásnak — őt is beleértve — megmondja, mennyibe kerül valójában az energia. Lényegesen olcsóbb is, mert nem támogatja azoknak a háztartásoknak a fogyasztását, akiknek nincs szükségük segítségre.

  A fokozatos leépítés 4 évre van beállítva, és a horizont valódi, nem politikai. A háztartások a sapkázott árhoz igazították a költségvetésüket, egyes esetekben pedig a lakhatási és fűtési döntéseiket is; a háztartási ár költségszintre emelése egyetlen lépésben komoly és hirtelen sokkot jelentene azoknak a családoknak, akik jóhiszeműen a politika folytatódására számítottak. A védett fél a háztartás, a híd pedig maga a szakaszos kiigazítás: a sapkát négy év alatt fokozatosan emeljük le, miközben a célzott, rászorultsági alapú kifizetési rendszert párhuzamosan vezetjük be, hogy mire az általános támogatás eléri a nullát, az alacsony jövedelmű támogatási mechanizmus teljesen a helyén legyen. Ez a keret értelmében vett ráhagyatkozás-védelem: a cél a piaci ár, a módszer pedig tiszteletben tartja azokat a családokat, akik a régi politika köré tervezték az életüket.

• Átmeneti mechanizmus: Lineáris négy év alatt. A nettó megtakarítás az 1. évi 198 125,0 millió Ft-ról a 4. évre éri el a teljes 792 500,0 millió Ft-ot. A megvalósuló megtakarítást részben ellentételezi — már a fejezet határain kívül — annak a célzott, rászorultsági alapú kifizetésnek a költsége, amely az általános sapkát felváltja. Ez a kifizetés azonban — amelyet az alacsony jövedelmű, valódi árakkal szembesülő háztartásokra méreteznek — töredéke az általa felváltott általános támogatásnak.

• Érintett csoportok: Minden háztartás, amely jelenleg élvezi a sapkázott árat; a jelenlegi legnagyobb kedvezményezettek (a magas fogyasztású háztartások) a legnagyobb kiigazítást látják, az alacsony jövedelmű háztartásokat pedig a helyettesítő kifizetés védi; az MVM és a többi energiakereskedő, akik a bevételüket a piaci árból, nem pedig az alapból kapják.

Bevételi tételek

A fejezet bevételi oldala 529 173,7 millió Ft, és két olyan tétel uralja, amelyek nem a hagyományos értelemben vett adók.

• Név: Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevétele — XVII-R1.

• Jelenlegi hozam: 96,2 millió Ft.

• Típus: Díj.

• Megjegyzések: A rendszer saját igazgatási bevétele, pontosan a 96,2 millió Ft-os kiadási sorral megegyezően. Eltűnik, amikor a kötelezettségi rendszert fokozatosan leépítjük; a hatás fiskálisan semleges.

• Név: Energiaügyi Minisztérium igazgatása — felhalmozási bevétel — XVII-R2.

• Jelenlegi hozam: 41,0 millió Ft.

• Típus: Egyéb.

• Megjegyzések: A minisztérium kisebb tőkeszámlás bevétele. Elhanyagolható.

• Név: Koncessziós díjak — XVII-R3.

• Jelenlegi hozam: 2 125,9 millió Ft.

• Típus: Díj.

• Megjegyzések: Olyan díjak, amelyeket az állam a bányászati, energetikai és infrastrukturális koncessziók birtokosaitól szed be — fizetség egy erőforrás kiaknázásának vagy az állam által ellenőrzött eszköz üzemeltetésének jogáért. A koncessziós díjak az állami bevétel viszonylag torzításmentes formái: ár egy meghatározott jogért való hozzáférésért, és az a tulajdonos, aki kifizeti a díjat, majd termel, a határon ugyanazzal a rendes gazdaságtannal szembesül, mint a tevékenysége. A díjat a koncessziós jogot tartó cég viseli, és részben továbbhárítja a koncesszió termékét fogyasztókra. A fenti kiadási leépítések közvetlenül nem érintenék, bár az energiapiacra való belépés szélesebb körű deregulációja idővel csökkentené a koncessziós rendszer hatókörét.

• Név: Kibocsátási egységek értékesítéséből származó bevételek — XVII-R4.

• Jelenlegi hozam: 210 000,0 millió Ft.

• Típus: Egyéb (aukciós bevétel az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere alól).

• Megjegyzések: Ez az állam bevétele az EU ETS kibocsátási egységeinek értékesítéséből. Magyarország mint uniós tagállam részesedik azokból az egységekből, amelyeket a kibocsátó létesítményeknek le kell adniuk, és elárverezi a saját részét; a 210 milliárd Ft a 2026-ra előrejelzett bevétel. A közgazdasági teher a kibocsátó létesítményekre — az áramtermelőkre és az ipari üzemekre — esik, és a magasabb árakon keresztül továbbhárul a villamos energia és a kibocsátás-intenzív termékek fogyasztóira. Az állam költségvetési szempontjából nagy, piaci ártól függő bevételi forrás, amelynek hozama az egységárral ingadozik; nem stabil alap. A fejezet kiadási leépítései nem érintik.

• Név: Osztalékbevételek — XVII-R5.

• Jelenlegi hozam: 250 000,0 millió Ft.

• Típus: Egyéb (állami tulajdon hozama).

• Megjegyzések: Ez a fejezet legnagyobb egyedi bevételi sora — az osztalék, amelyet az állam mint az energiaipari vállalatok, elsősorban az MVM tulajdonosa szed be. 2025-re az MVM tulajdonosa 207,5 milliárd Ft osztalékot szavazott meg a társaság adózott eredményéből és szabad tartalékaiból.¹ Ennek a sornak a mérete önmagában is megállapítás. Az az állami energiavállalat, amelyik elég nagy nyereséget termel ahhoz, hogy negyedbilliós osztalékot fizessen, valahol keresi ezt a nyereséget — és egy olyan energiapiacon, ahol ugyanaz az állam a Rezsivédelmi Alapon keresztül lent tartja a háztartási árat, az osztalék és az ársapka ugyanannak az érmének a két oldala. Az állam mint tulajdonos árrést szed be az energiaüzletből; az állam mint a költségvetés gazdája ezt az árrést kifizeti a kereskedőknek a háztartási árak lent tartására. A háztartás alacsony számlát lát; a költségvetés egyszerre mutat nagy beérkező osztalékot és még nagyobb távozó kompenzációs alapot. Az igazán informatív szám a nettó, és a nettó veszteség — a fejezet 970 milliárd Ft-os hiánya. Az ilyen jellegű osztalékbevétel nem adó, és nem stabil alap; annak a pénzügyi nyoma, hogy az állam egyszerre üzemeltet energiavállalkozást és energiapolitikát. Ahogy az ársapkát fokozatosan leépítjük, és az energiavállalkozást a piaci árazás fegyelmének tesszük ki, az osztalék sora és az ellensúlyozó kompenzációs alap is egy átláthatóbb berendezkedés felé zsugorodik, amelyben az energiát költségen árazzák, a háztartásokat pedig ott segítjük közvetlenül, ahol valóban segítségre szorulnak.

• Név: Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap bevételei — XVII-R6.

• Jelenlegi hozam: 15 464,0 millió Ft.

• Típus: Díj.

• Megjegyzések: Az alap saját bevétele, a 155 742,3 millió Ft-os kiadásával szemben. Az alappal együtt fut le, ahogy a vízdíj a költségmegtérülés felé mozdul.

• Név: Egyéb fejezeti és központi kezelésű bevételek — XVII-R7.

• Jelenlegi hozam: 51 446,6 millió Ft.

• Típus: Egyéb.

• Megjegyzések: A fejezet közzétett bevételi végösszege (529 173,7 millió Ft) ennyivel haladja meg a nevesített bevételi alsorok összegét (477 727,1 millió Ft). Az 51 446,6 millió Ft központi kezelésű bevétel, amelyet a fejezet táblája nem bont nevesített sorokra; itt explicit maradványként rögzítjük, hogy a strukturált adatok igazodjanak a közzétett végösszeghez. Ennek a maradványnak az összetétele a fejezet táblájában nem látható, tételes bemutatásához a részletes alap-szintű mellékletek lennének szükségesek.

Fejezeti összegzés

Besorolás	Darab	Összeg (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	12	181 078,6
Fokozatos leépítés	11	1 078 925,6
Nominális befagyasztás	10	126 859,4
Megtartás	11	112 390,1
Összesen	44	1 499 253,7

Bevétel	Összeg (millió Ft)
Fejezeti összbevétel	529 173,7

Első éves nettó megtakarítás az összes reform-besorolás között: 448 077,56 millió Ft. Amint minden fokozatos leépítés befejeződik, az állandósult éves megtakarítás eléri az 1 386 863,6 millió Ft-ot — az összes Azonnali megszüntetés és Fokozatos leépítés sor összegét —, és csak a Megtartás és a Nominális befagyasztás sorai maradnak meg, vagyis a valódi védő és az elkerülhetetlen működési funkciók.

Főbb megállapítások

• A fejezet beavatkozási főkönyv, nem energiaügyi minisztériumi költségvetés. A kiadások több mint négyötöde — a Rezsivédelmi Alap, a Víziközmű ellentételezési alap, a rendszerbiztonsági kompenzáció, a hálózatfinanszírozás, a vállalati és háztartási támogatások — az állam beavatkozása az energia- és vízárazásba vagy a tőkeallokációba. A valóban védő mag (árvízvédelem, vízgazdálkodás, bányakárrendezés, környezetvédelmi hatósági fellépés) a fejezet kisebbik része.

• Az osztalék és az ársapka egyetlen áramkör. A legnagyobb bevételi sor (250 milliárd Ft energiaipari állami vállalati osztalék) és a legnagyobb kiadási sor (792,5 milliárd Ft háztartási ársapka-finanszírozás) nem függetlenek egymástól. Az állam tulajdonosként árrést szed be az energiavállalkozástól, és ársapka-finanszírozóként árrést fizet ki. Bármelyiket önmagában olvasva túlbecsüljük, mennyire teljesít jól a berendezkedés; a nettó a fejezet 970 milliárd Ft-os hiánya.

• Az ársapka nem csökkenti az energia költségét — máshová teszi át, és megnöveli. A Rezsivédelmi Alap kifizeti a rést a sapkázott háztartási ár és a piaci beszerzési költség között. A háztartás másodszor is megfizeti ezt a rést az adóban. Mivel a lent tartott ár a fogyasztást is megemeli, az alapnak fedezendő rés nagyobb, mint amilyen a valódi áron lenne. A látható olcsó számla és a láthatatlan adó-plusz-alap költség ugyanaz a pénz, csak úgy szétválasztva, hogy a felhasználás pillanatában csak az egyik felét érezzük.

• Az „univerzalista” energiatámogatás regresszív kereszttámogatás. Az ársapka haszna a fogyasztott energiával arányosan skálázódik; a finanszírozása nem. A nagyobb otthonok és a magasabb jövedelmű háztartások húzzák le a legnagyobb átutalásokat az alapból, miközben a szerényen fogyasztó háztartások részben finanszírozzák ezeket — szélesen elosztott adón és energiaszektorbeli sarcokon keresztül. Egy célzott, rászorultsági alapú kifizetés a költség töredékéért védi az alacsony jövedelmű háztartásokat, és közben nem semmisíti meg az ár jelzését.

• A maradékként megnevezett „egyéb” sorok már a nevesített költségvetéssel vetekednek. Egyéb működési célú kiadások (45,9 milliárd Ft), Egyéb szakmai feladatok (41,6 milliárd Ft) és Egyéb infokommunikációs szakmai feladatok (27,0 milliárd Ft) — három csak „egyéb”-ként definiált sor, együtt 114,5 milliárd Ft-tal — a fejezet 7,6%-a. Az a sor, amelyik nem tudja megmondani, mit finanszíroz, nem értékelhető; a meg nem határozott rész léptéke önmagában is a megállapítás.

• A hálózat, a rendszerbiztonság és a víziközmű finanszírozása a díjra tartozik, nem a költségvetésre. Három különálló nagy sor finanszíroz energia- és vízinfrastruktúrát vagy szolgáltatást általános adóból, ahelyett, hogy a hasznot élvező felhasználók által fizetett szabályozott díjból tenné. Áthelyezésük a díjfinanszírozásra a költséget azokra az emberekre teszi át, akiket a kapacitás kiszolgál, és visszaállítja azt a jelzést, amelyik megmondja az üzemeltetőnek, hol érdemes beruháznia.

• A valóban védő mag valódi, és megmarad. Az árvízvédelem, a Vízügyi Igazgatóságok, a bányatelep-rendezés, a katasztrófaelhárítás és a zárt kohorszú bányászjáradék együttesen teljes egészében védettek — 112,4 milliárd Ft Megtartás, plusz a tiszteletben tartott 200 millió Ft-os járadékkifutás. A keret módszere védi az akaratunkon kívül elszenvedett kárral kapcsolatos funkciókat és a megszerzett egyéni jogosultságokat; a reform a beavatkozási apparátus felé irányul, nem ezek felé.

Források

Footnotes

1. Nagy ára volt tavaly a rezsivédelemnek: 823 milliárd forintjába került az adófizetőknek. Economx. 2026. https://www.economx.hu/vallalatok/2026/04/30/rezsicsokkentes-mvm/. („2025-ben az MVM 823,4 milliárd forint támogatást kapott a rezsivédelmi szolgáltatás ellentételezésére”; „a tavalyi adózott nyereséggel kiegészített szabad eredménytartalékból 207,5 milliárd forint osztalékot fizessen a társaság”.) ↩ ↩²