A 2026-os költségvetés-elemzésből
Hálózatbővítés az általános adóból: a rácsatlakozó fizessen, ne mindenki.
45,3 millió forint működési költség egy hálózatfejlesztési programra, amelyet az általános adóból finanszíroznak, nem a szabályozott díjból, amelyet az új csatlakozásból hasznot húzó felhasználók fizetnek.
Adózónként nagyjából 11 forint évente — összesen 45,3 millió forint működési költség, 3 év alatt kivezetve, ahogy az új hálózati beruházás visszakerül a hálózatüzemeltető szabályozott mérlegébe.
Amit látsz — és amit nem
A látható: egy hálózatbővítési program működési ügyintézése. A láthatatlan: az általános adófizető, aki olyan hálózati kapacitást finanszíroz, amelynek haszna a rácsatlakozott konkrét felhasználóké — és az árjelzés, amely megmondaná az üzemeltetőnek, hol érdemes új kapacitást építeni, elnémítva, amikor a költséget a költségvetés fedezi.
Ellenvetés
"A hálózatbővítés elengedhetetlen infrastruktúra — a hálózatüzemeltető egyedül nem tudja finanszírozni."
Válasz
A hálózati beruházás megtérülése rendszerint a szabályozott hálózati díjon keresztül történik: az új kapacitást igénybe vevő felhasználók a díjukon át fizetnek érte, és ez a fizetés jelzi az üzemeltetőnek, hol kell ténylegesen kapacitás. Az általános költségvetésbe áthelyezve ez a jelzés elszakad, a költség pedig azokra is terül, akik sem az új csatlakozást, sem a rajta szállított áramot nem használják.
Oszd meg, ha szerinted az új hálózati kapacitás költségét azok fizessék, akiket összeköt, ne mindenki.
Az elemző értékelése
Térségi fejlesztési feladatok — Villamos energia és gázhálózat infrastruktúra-fejlesztés — működési
Indoklás
Ez a fejezet második legnagyobb kiadási tömbje, és pontos mechanizmus-olvasatot érdemel. Maga az átviteli hálózat — a nagyfeszültségű gerinchálózat és az utolsó mérföldes elosztóhálózat — valóban hálózati-közgazdasági jellegű: nem úgy szolgáltatunk, hogy minden házhoz párhuzamos, egymással versengő vezetékeket vezetünk. A hálózat bővítésének állami költségvetési finanszírozása viszont egészen más kérdés, mint a vezetékek természetes monopóliumi jellege. A hálózati beruházást rendes esetben a szabályozott hálózati üzemeltető finanszírozza, és a szabályozott hálózati díjakból téríti meg, amelyeket a csatlakozásból profitáló felhasználók fizetnek — így jut el a költség azokhoz, akik ténylegesen igénybe veszik az új kapacitást. A hálózati bővítés általános költségvetésből történő finanszírozása ezzel szemben a csatlakozó felhasználóktól az általános adófizetőkre tereli át a költséget, és elszakítja azt a jelzést, amelyik megmondaná az üzemeltetőnek, hol érdemes valóban új kapacitást építeni. A fokozatos leépítés visszatereli a hálózatfejlesztés finanszírozását a szabályozott díjalapra, ahova tartozik. Azért fokozatos és nem azonnali, mert a hálózati projektek többéves tőkevállalások: a szerződéseket megkötik, az építést szakaszokra bontják, és egy projekt közepén lévő kivitelezőnek kikényszeríthető követelése van.
Átállási mechanizmus
Lineáris hároméves leépítés, a folyamatban lévő hálózati szerződések kifutásához igazodva. A nettó megtakarítás az 1. évi 25 276,6 millió Ft-ról a 3. évre éri el a teljes 75 829,9 millió Ft-ot, mire az új hálózati beruházás már a hálózati üzemeltető mérlegén és a szabályozott díjon van.
Érintett csoportok
Hálózatépítő kivitelezők folyamatban lévő szerződésekkel (őket a kifutás végigvédi); a szabályozott hálózati üzemeltető, amelyik visszakapja a finanszírozási funkciót; a hálózati felhasználók, akik az új kapacitás költségét a díjon keresztül fizetik, nem az általános adón keresztül — elmozdulás abban, hogy ki viseli a költséget, azok felé, akiket a kapacitás kiszolgál.
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.