XXIII. fejezet: Nemzetgazdasági Minisztérium

Áttekintés

A XXIII. fejezet a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az irányítása alá tartozó intézmények finanszírozását biztosítja: az adóhatóságot, a központi kincstárat, a központi beszerzési főigazgatóságot, az akkreditáló hatóságot, a fogyasztóvédelmi hatóságot, a Nemzeti Koncessziós Irodát, valamint a fejezetnél kezelt vállalkozásfejlesztési, turisztikai és iparfejlesztési programok széles körét.

A fejezet összes kiadása 1 161 281,4 millió Ft — nagyjából 1 161 milliárd Ft. Az összbevétel 163 198,4 millió Ft, így a fejezet egyenlege −998 083,0 millió Ft, amelyet általános adóból finanszíroznak. A bevétel csaknem egésze programon belüli visszafolyás — a Széchenyi Kártya hitelgarancia-konstrukciók és a turisztikai program törlesztései és önfinanszírozása —, nem pedig szolgáltatásért felszámított díj.

A fejezetet érdemes három részre bontva olvasni. Először az adó- és kincstári gépezetet — a NAV-ot és a Magyar Államkincstárt —, amelyek együttesen körülbelül 399 milliárd Ft-ot tesznek ki: együttesen a jogszerű költségvetési működés alapintézményei. Másodszor a központi beszerzési és koncessziós szerveket — a KEF-et és a Nemzeti Koncessziós Irodát —, amelyek létezése azt mutatja, mennyit vásárol és mennyit engedélyez az állam — nem pedig azt, hogy bármit megoldottak. Harmadszor a fejezetnél kezelt programokat — egy 516 milliárd Ft-os keretet, amelyet a Széchenyi Kártya hitelkonstrukciók (345 milliárd Ft) és a turisztikai fejlesztés (107 milliárd Ft) ural —, ahol a mérlegelési alapú elosztás kérdése a legélesebben merül fel.

Kiadáselemzés

Nemzetgazdasági Minisztérium igazgatása

• Jelenlegi előirányzat: 18 274,8 millió Ft (személyi 14 286,8; munkáltatói járulékok 2 110,8; működés 1 816,1; egyéb működés 32,3; beruházás 8,8; egyéb felhalmozás 20,0)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: A minisztériumi alapapparátus, amely az adótörvényeket megszövegezi, a költségvetést előkészíti és a fiskális politikát igazgatja, az államigazgatás alkotmányos gépezetének része — a végrehajtó funkció, amelyet a törvényhozás azért finanszíroz, hogy döntéseinek érvényt szerezzen. A klasszikus liberális keret nem vitatja egy pénzügyminisztérium létét; azt vitatja, mit tesz a minisztérium a diszkrecionális kiadási sorokkal, amelyeket alább külön vizsgálunk. A megtartás itt nem jóváhagyása a fejezetnél kezelt programoknak, amelyeket a minisztérium igazgat; annak elismerése, hogy egy adót szedő és a szerződések kikényszeríthetőségét biztosító államnak szüksége van egy szervezeti egységre, amely a fiskális funkciót működteti.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs. Működési hatékonysági felülvizsgálat alkalmazandó — egy minisztériumnak, amelynek diszkrecionális programportfóliója az alábbi javaslatok nyomán szűkül, kevesebb programadminisztrációs munkatársra van szüksége —, de az alapvonal Megtartás.
• Érintett csoportok: Minisztériumi köztisztviselők; a besorolásból magából nem keletkezik elbocsátás.

Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV)

• Jelenlegi előirányzat: 304 301,5 millió Ft (személyi 193 109,6; munkáltatói járulékok 25 440,2; működés 62 496,3; ellátási kifizetések 2,9; egyéb működés 113,8; beruházás 21 936,5; felújítás 1 010,2; egyéb felhalmozás 192,0)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Az adómegállapítás és -beszedés minden olyan funkció bevételi oldala, amelyet az állam jogszerűen ellát. Egy olyan államnak, amely jogokat biztosít, kikényszeríti a szerződéseket, bíróságokat és honvédelmet finanszíroz, képesnek kell lennie beszedni az ezeket fedező adókat; egy nem finanszírozott jogvédelmi funkció a gyakorlatban nem létezik. A NAV az az intézmény, amely ezt teszi, és a külső határon a vámellenőrzés önmagában is jogállami funkció. A klasszikus liberális kifogás nem a beszedő hatóság ellen, hanem a beszedett adók összetettsége és kulcsai ellen szól — és ez a kifogás a bevételi fejezetekhez tartozik (XLII. fejezet és az adópolitikai sorok), nem ide.
• Átmeneti mechanizmus: A sornál nincs. Egy irányadó megfigyelés: az egyszerűbb adórendszer kisebb adminisztrációs terhet jelent. Magyarország kombinált munkaéke — a munkáltatói SzocHo 13%, az SZJA 15%, a munkavállalói TB-járulék 18,5% — azt jelenti, hogy minden 100 Ft teljes munkaerőköltségből nagyjából 41 Ft jut az államhoz, mielőtt a munkavállaló egyetlen forintot is elköltene a nettóból (SzocHo 11,5 Ft + SZJA 13,3 Ft + TB-járulék 16,4 Ft = 41,2 Ft, a 100 Ft munkáltatói költséghez tartozó kb. 88,5 Ft bruttó bér alapján); az ÁFA 27%-on a legtöbb költési tételen további 13–14 Ft-ot von el az eredeti 100-ból, a jövedéki adó pedig számottevő további részt — termékenként jellemzően 30–60%-ot — ad hozzá az üzemanyag, az alkohol és a dohány bolti vagy kúti árához. A halmozott tényleges állami elvonás a teljes munkaerőköltségből egy tipikus dolgozó háztartás esetében 55–60% közé esik. Egy olyan adórendszer, amely kevesebbet és kevesebb eszközön keresztül von el, kisebb NAV-ot igényelne; a megtakarítás valós, de az adópolitikai reformot követi, nem a beszedő hatóságon végrehajtott vágást.
• Érintett csoportok: A NAV munkatársai (a fejezet legnagyobb egyetlen munkavállalói köre); a megtartási besorolásból nem keletkezik elbocsátás.

Magyar Államkincstár

• Jelenlegi előirányzat: 94 399,9 millió Ft (személyi 45 449,3; munkáltatói járulékok 6 647,8; működés 35 630,0; egyéb működés 672,8; beruházás 5 878,5; felújítás 100,0; egyéb felhalmozás 21,5)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: A Kincstár működteti azt a központi számlát, amelyen keresztül az állami kifizetések és bevételek áramlanak, igazgatja a közszférai bérek és nyugdíjak folyósítását, valamint a családtámogatási és egyéb ellátási kifizetési csatornákat. Ez az állam készpénzkezelési infrastruktúrája — az a funkció, amely érvényt szerez bárminek, amit a törvényhozás kiadásra szánt. A NAV-éval azonos logika alapján besorolva Megtartás: a folyósító apparátus akkor is jogszerű, ha az általa folyósított egyes transzferek nem azok. Ha a költségvetés más részein a reformcsomag csökkenti a Kincstár által igazgatott diszkrecionális transzferprogramok számát, a Kincstár saját munkaterhelése is csökken; a sor ekkor működési-költség-felülvizsgálat tárgya lesz, nem leépítésé.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs. Csak működési hatékonysági felülvizsgálat.
• Érintett csoportok: Kincstári munkatársak; a besorolásból nem keletkezik elbocsátás.

Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF)

• Jelenlegi előirányzat: 215 860,0 millió Ft (személyi 15 124,9; munkáltatói járulékok 2 075,1; működés 194 448,3; beruházás 2 603,2; felújítás 1 608,5)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)

• Indoklás: Érdemes először a számokkal kezdeni. A 215,9 milliárd Ft-os keretből a személyi kiadások és a munkáltatói járulékok együttesen csak 17,2 milliárd Ft-ot tesznek ki; a dologi kiadások sora 194,4 milliárd Ft — a teljes összeg több mint 90%-a. A KEF két funkciót lát el: működteti a központosított közbeszerzési rendszert az állam központi beszerző szerveként, keretmegállapodásokat köt, amelyeken más kormányzati szervek lehívást teljesítenek; valamint épületüzemeltetési, karbantartási, gépjárműflotta- és logisztikai szolgáltatásokat nyújt a minisztériumok számára — egy nagy, központilag kezelt kormányzati ingatlanportfóliót igazgatva. A 194,4 milliárd Ft-os dologi sor túlnyomórészt ezeknek a létesítménygazdálkodási szolgáltatásoknak és áruknak a más szervek nevében történő megvásárlásának költsége.

  A KEF az a fajta szerv, amelyet a klasszikus liberális elemzés különös gonddal kezel: egy központi beszerző hatóság nem megoldás egy problémára; inkább a mögöttes probléma léptékét bizonyítja. Az állam annyi mindent vásárol, annyi szerven keresztül, hogy létrehozott egy főigazgatóságot a beszerzések összevonására. A központosítási érv — a kis szervek a keretszerződéses árat kapják — valós, de ez kényszerű kompromisszum, mert az elsődleges megoldás hiányzik. Ha minden minisztérium a saját költségvetéséből, a saját létesítményeit üzemelteti, közvetlenül szembesül azzal az árral, amelyet fizet; egy összevonó közvetítő ezt a jelzést tompítja. A tisztább elrendezés az, ha minden kormányzati szerv a versenypiacról szerzi be a saját létesítménygazdálkodási szolgáltatásait, a szokásos közbeszerzési szabályok szerint, az ingatlanportfólióval a használó szervekhez vagy egy minimális létszámú vagyonkezelési funkcióhoz delegálva. A létesítménygazdálkodási piac Magyarországon ténylegesen versengő; itt nincs olyan hálózati hatás, amely egyetlen állami vásárlót követelne meg.

  Ez a tipikus eset: egy adminisztratív szervet a megoldásnak néznek, miközben része a szerkezetnek. Az őszinte besorolás a fokozatos leépítés a mögöttes tevékenységgel párhuzamosan: ahogy a minisztériumok átveszik saját létesítménygazdálkodási és beszerzési költségvetésüket, és közvetlenül bonyolítják le a beszerzéseiket, a KEF összevonó szerepe magától elsorvad.

• Átmeneti mechanizmus: Négyéves fokozatos leépítés. A 4 éves időtávot a keretmegállapodások ciklusa határozza meg: a KEF beszállítói felé fennálló keretszerződései jellemzően több évre szólnak, a megrendelő szervek meglévő lehívásainak pedig a szerződéses futamidejüket le kell tölteniük, nem szakíthatók meg. 1. év: a legnagyobb megrendelő minisztériumok létesítménygazdálkodási és beszerzési költségvetésének delegálása; a KEF működési kerete szűkül, ahogy ezek a szervek közvetlenül bonyolítják le a beszerzéseiket. 2–4. év: a delegálás befejezése, ahogy a fennmaradó keretmegállapodások lejárnak, és nem újítják meg őket központilag. A 15,1 milliárd Ft-os személyi sor (plusz 2,1 milliárd Ft munkáltatói járulék, együttesen 17,2 milliárd Ft) a védett bérköltség-rész: a KEF nagyjából 1 200–1 400 munkatársa átvihető létesítménygazdálkodási, beszerzési és logisztikai készségekkel rendelkezik, és az átmeneti, kettős kifizetésű kilépési csomag — teljes állami bér 24 hónapon át, azzal a joggal, hogy magánszektorbeli munkát vállaljon és mindkét jövedelmet megtarthassa — illik az esethez. Sokan a delegált funkciókkal együtt átkerülnének a megrendelő minisztériumokhoz vagy azokhoz a magán létesítménygazdálkodási cégekhez, amelyek átveszik a szerződéseket. A 194,4 milliárd Ft-os dologi sor nem végkielégítéssel védett: ez a más nevében vásárolt áruk és szolgáltatások költsége, és valójában nem szűnik meg, csak áttevődik — a megrendelő szerveknek továbbra is szükségük van létesítményekre, de azokat közvetlenül szerzik be, nem a KEF-en keresztül. A valódi fiskális megtakarítás az összevonó réteg saját általános költségének megszűnése és az egyes szerveknél visszaállított versenyeztetési fegyelem, nem a teljes 215,9 milliárd Ft.

• Érintett csoportok: A KEF állandó személyzete (nagyjából 1 200–1 400 fő a létesítménygazdálkodási, beszerzési és logisztikai funkciókon); a jelenlegi keretmegállapodásokkal rendelkező beszállító cégek (szerződéses kifutással védve); a megrendelő minisztériumok, amelyek közvetlen költségvetési felelősséget kapnak saját létesítményeikért. Az ütemezés óvatosan tükrözi a nettó megtakarítást: a dologi sort folyamatos, áthelyeződő, és nem megszűnő kiadásként kezeljük, így az évről évre nettó megtakarítás a bér- és összevonási-általánosköltség-komponens, nem a bruttó keret.

Nemzeti Koncessziós Iroda (NKOI)

• Jelenlegi előirányzat: 991,2 millió Ft (személyi 172,6; munkáltatói járulékok 23,7; működés 790,0; beruházás 4,9)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)

• Indoklás: Az NKOI-t 2020-ban hozták létre, hogy egységes eljárási és felügyeleti rendszert működtessen az állam koncessziós tevékenységei felett — pályázati eljárásokat folytat le és koncessziós szerződéseket köt autópályákra, kaszinókra és hulladékgazdálkodásra, amikor a kormány erre kijelöli.¹ A fejezetben ez a legtisztább példája egy olyan szabályozó szervnek, amelynek létezése egy mögöttes probléma bizonyítéka, és nem annak orvoslása. A koncesszió állam által biztosított kizárólagos jog — szerencsejáték működtetésére, autópálya-díj beszedésére, kijelölt területen hulladékkezelésre. A koncessziós iroda azért létezik, mert az állam úgy döntött, hogy tevékenységek egy halmazát állam által engedélyezett monopóliumokká alakítja, és aztán szüksége van egy apparátusra az engedélyek elosztására.

  A klasszikus liberális olvasat a tevékenységeken át fut, nem az irodán. A szerencsejátékhoz nem kell koncessziós rendszer; rendes engedélyezés és büntetőjog kell hozzá. Az autópálya-üzemeltetés valódi infrastrukturális kérdés, de a koncesszió szerződéses választás, nem szükségszerűség, és kezelhető az illetékes közlekedési hatóság által, a szokásos közbeszerzési szabályok keretében. A hulladékgazdálkodás Európa nagy részén versengő szolgáltatás; a koncessziós rendszer az, amely létrehozza azt a helyi monopóliumot, amelyet aztán az iroda igazgat. Ahol az állam felhagy a koncessziós monopóliumok létrehozásával, az ezeket elosztó irodának nem lesz mit elosztania. Az őszinte besorolás fokozatos leépítés, a mögöttes koncessziós rendszerek deregulációjával párhuzamosan — az iroda fokozatosan megszűnik, ahogy az általa engedélyezett tevékenységek visszakerülnek a szokásos engedélyezésbe vagy a versenyeztetett közbeszerzésbe.

• Átmeneti mechanizmus: Hároméves fokozatos leépítés, követve a meglévő koncessziós szerződések kifutását. Az iroda kis bérkerete — 172,6 millió Ft plusz 23,7 millió Ft munkáltatói járulék, együttesen 196,3 millió Ft — az átfedéses végkielégítés komponens: nagyjából 15–25 munkatárs átvihető jogi, beszerzési és szerződéskezelési készségekkel, 24 hónap teljes bér azzal a joggal, hogy új munkát vállaljanak és mindkét jövedelmet megtarthassák. A meglévő koncessziós szerződések szerződéses futamidejükig tartanak; egyetlen szerződést sem szakítanak meg. A 790,0 millió Ft-os dologi sor — a koncessziós pályázatok lebonyolításának tanácsadói és eljárási költsége — megszűnik, ahogy új pályázatok nem indulnak. Az 1. év hordozza a folyamatban lévő pályázati eljárások maradékköltségét; a 2–3. évben az iroda bezárásra kerül, ahogy az utolsó kijelölt eljárások lezárulnak.

• Érintett csoportok: Az iroda kis állandó személyzete (nagyjából 15–25 fő); a jelenlegi koncessziós jogosultak, akiknek a szerződéseit nem érinti (kifutással védve); a közlekedési, szerencsejáték- és hulladékgazdálkodási hatóságok, amelyek átveszik a fennmaradó szerződéskezelési funkciókat.

Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH)

• Jelenlegi előirányzat: 1 081,9 millió Ft (személyi 652,1; munkáltatói járulékok 85,7; működés 332,1; egyéb működés 12,0)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: A NAH az a szerv, amely laboratóriumokat, tanúsító testületeket és ellenőrző szerveket akkreditál — megerősítve, hogy egy kalibráló laboratórium vagy egy terméktesztelő ház megfelel a vonatkozó ISO/IEC szabványoknak.² Az akkreditáció az EU szabályozási keretrendszerében — szándékosan — egységes nemzeti funkció: a 765/2008/EK rendelet előírja, hogy minden tagállam egyetlen nemzeti akkreditáló testületet működtessen, és tiltja az akkreditáló testületek közötti versenyt, éppen azért, hogy egy adott akkreditációs tanúsítvány az egységes piacon ugyanazt jelentse.³ Ez egyike azon ritka eseteknek, ahol az egységes testületre épülő szerkezet nem állam által megalkotott monopólium, amelyet a klasszikus liberális elemzés felszámolna, hanem elfogadott szabvány szerinti funkció, amelynek értéke abból fakad, hogy egységes. A szerv emellett nagyrészt költségalapú díjbevételből gazdálkodik: a NAH adminisztratív szolgáltatási díjat számít fel az akkreditációért, a hatókör kiterjesztéséért és a felügyeleti eljárásokért, beleértve minden akkreditált státuszra évi 100 000 Ft-os nyilvántartási díjat.² A sor szerény — 1,08 milliárd Ft —, és a funkció az EU megfelelőségértékelési rendszerében való részvétel elismert előfeltétele. Megtartás, azzal az állandó ajánlással, hogy a díjszabást úgy állítsák be, hogy az teljes költségmegtérülést biztosítson, és így a központi költségvetésből finanszírozandó része nullához közelítsen.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs. Díjszabási felülvizsgálat a szerv teljes költségmegtérülés felé mozdítására.
• Érintett csoportok: Akkreditált laboratóriumok és tanúsító testületek (a díjfizetők); nincs elbocsátás.

Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NKFH)

• Jelenlegi előirányzat: 3 814,2 millió Ft (személyi 1 854,5; munkáltatói járulékok 255,0; működés 1 174,7; beruházás 530,0)
• Besorolás: Nominális befagyasztás
• Indoklás: A fogyasztóvédelmi végrehajtás valódi határeset. Egy kereskedelmi és fogyasztóvédelmi hatóság tevékenységének egy része jogállami munka — a csalás, a hamis címkézés és az áruk biztonságának ellenőrzése az önkéntes csere hallgatólagos feltételeinek kikényszerítése, és ennek védhető igénye van az adófinanszírozásra. Más része paternalista piaci felügyelet, amely adminisztratív ítéletet helyettesít a verseny, a hírnév és a szokásos polgári jogi szerződéses és kártérítési jog által nyújtott védelem helyett. A sor nem nagy — 3,81 milliárd Ft —, és a jogos végrehajtási mag elválasztása a felügyeleti rárakódástól többéves jogalkotási feladat lenne, amely aránytalan az összeggel. A nominális befagyasztás változatlan szinten tartja az előirányzatot; 2–3%-os infláció mellett egy évtized alatt nagyjából 20–25%-kal erodálja a sor reálértékét, a hatóságot arra kényszerítve, hogy a csalás- és termékbiztonsági végrehajtási magra koncentráljon, ahogy a költségvetés reálértékben szűkül. A 530,0 millió Ft-os beruházási sort ehhez a prioritáshoz mérten kell megvizsgálni.
• Átmeneti mechanizmus: Az előirányzat nominálisan 3 814,2 millió Ft-on tartása. Párhuzamosan jogszabályi felülvizsgálat, amely elválasztja a csalás- és termékbiztonsági végrehajtási megbízatást (jogállami, megtartandó) a diszkrecionális piaci felügyelettől (hatályon kívül helyezésre javasolt).
• Érintett csoportok: Az NKFH munkatársai; a fogyasztók, akik megtartják a csalás- és biztonsági végrehajtási funkciót.

Fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 419,2 millió Ft
• Besorolás: Nominális befagyasztás
• Indoklás: Egy kis, fejezetnél kezelt sor, amely az NKFH intézményi költségvetése melletti fogyasztóvédelmi programtevékenységet finanszíroz. A hatóságéval egyezően besorolva: a jogos csalás- és biztonsági végrehajtási magot megtartjuk, a sort nominálisan tartjuk, és a reáleróziónak köszönhetően a kiadás az évtized során a végrehajtási funkcióra koncentrálódik. Az összeg túl kicsi ahhoz, hogy a megszüntetési művelet adminisztratív költségét megérje.
• Átmeneti mechanizmus: Az előirányzat nominális tartása; bevonás az NKFH jogszabályi felülvizsgálatába.
• Érintett csoportok: Programkedvezményezettek; fogyasztók.

Széchenyi Kártya Programok

• Jelenlegi előirányzat: 324 690,0 millió Ft (kapcsolódó programbevétel 93 028,0 millió Ft)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez a fejezet egyetlen legnagyobb sora, és az, ahol a diszkrecionális elosztás kérdése a legélesebben merül fel. A Széchenyi Kártya Program állami kamattámogatási konstrukció: a KAVOSZ Zrt. üzemelteti, a kereskedelmi bankok hiteleznek rajta keresztül, és a központi költségvetés állja a piaci kamatláb és a kis- és középvállalkozások számára kínált rögzített, politikai döntéssel meghatározott kamatláb közötti különbséget — jelenleg egységesen 3% nettó éves kamatláb.⁴ A 2026-os kamattámogatási keretet az előző évhez képest emelték, és a konstrukció vonzereje a hitelfelvevők számára — az üzemeltető saját beszámolója szerint — elsősorban ettől a kedvező támogatott kamatlábtól származik.⁴

  Érdemes végigkövetni a mechanizmust. Az állam hitelt vesz fel — vagy más kiadásról lemond —, hogy csökkentse a magán kereskedelmi hitel kamatköltségét. A látható kedvezményezett az a kkv, amely 3%-on jut hitelhez a piaci kamatláb helyett. A költségviselő az általános adófizető, aki a támogatást finanszírozza, és egy második költségviselő szerkezetileg rejtett: maga a hitelpiac. A hatóságilag rögzített 3%-os kamatláb a tőkeköltség árszabályozása. Nem tárja fel, mely hitelfelvevők és mely projektek képesek elviselni a hitel valódi költségét; eltakarja azt az információt. A tőke azon cégek és projektek felé áramlik, amelyek a támogatott kamatláb mellett életképesek, és nem azok felé, amelyek a valódi szűkösséget és valódi kockázatot tükröző áron lennének életképesek. A hitelező nem tudja jelezni egy adott hitelfelvevőnek a hitelezés valós költségét, a hitelfelvevő pedig nem tudja megmutatni, hogy egy projekt nem támogatott kamaton is megérné. Az eredmény: a tőke rosszul allokálódik a támogatás által kiszolgált területek felé — és egy olyan kkv-szektor jön létre, amely szerkezetileg függővé válik a támogatás folytatásától, hiszen a 3%-os hitelre épített tervek nem viselik el könnyen annak visszavonását. Az üzemeltető saját megfogalmazása — hogy a konstrukció ezen a léptéken a támogatott kamatláb miatt működik — annak beismerése, hogy a kereslet a támogatásra mutatkozik, nem arra a hitelre, amelyet a piac amúgy is árazna és kínálna.

  Van egy közösségi-választási réteg is. Egy olyan támogatás, amelyet kijelölt üzemeltetőn keresztül adminisztrálnak, országos irodahálózaton hívnak le, és kamatát politikai döntés rögzíti, látható előnyt összpontosít egy szervezett és azonosítható érdekkörre — a hitelt felvevő kkv-kra és az üzemeltetőre —, miközben a költséget szétteríti minden adófizetőre. Ez a szerkezet a sor fenntartása mellett kiálló állandó lobbit szül, függetlenül attól, hogy a támogatott hitelezés a pénz legtermelékenyebb felhasználása-e.

  Mindebből nem következik, hogy a kisvállalatok tőkéhez jutása ne lenne valós kérdés. Azt jelenti, hogy az állami kamattámogatás rossz eszköz. A klasszikus liberális alternatíva egy mélyebb, kevésbé torzított tőkepiac: a magyar kkv-beruházások valódi szűk keresztmetszete a tőke általános költsége és elérhetősége, és ez a megtakarítási rátának, a tulajdon biztonságának, valamint az infláció és a kamatláb-volatilitás hiányának a függvénye — nem pedig egy olyan állami támogatásé, amely elfedi a magas mögöttes kamatlábat. A reform iránya az, hogy a tőke mögöttes költségét kezeljük, ne pedig szelektíven támogassuk.

• Átmeneti mechanizmus: Ötéves lineáris fokozatos leépítés. Az időtávot a hitelállomány határozza meg: a meglévő támogatott hitelek többéves futamidőre szólnak, és az állam kamattámogatási kötelezettségét egy már lehívott hitelen e hitel élettartamára teljesíteni kell — a támogatás futamidő közbeni megszüntetése azon feltételeket sértené, amelyek mellett a cégek jóhiszeműen kölcsönt vettek fel. Új támogatott hitelezés a leépítés kezdetén leáll; a költségvetési sor ekkor csökken, ahogy a meglévő hitelállomány kifut. A 93 028,0 millió Ft kapcsolódó programbevétel a konstrukción belüli visszafolyás — garanciadíjak és törlesztések —, és ezzel párhuzamosan csökken, ahogy az állomány zsugorodik. Az ötéves lineáris csúszás közelíti egy tipikus kkv-hitelállomány súlyozott átlagos kifutását. A leépítés alatt a megtakarítást azokra a strukturális tőkepiaci reformokra kell fordítani, amelyek a támogatott hitelt feleslegessé teszik.

• Érintett csoportok: A meglévő támogatott hitellel rendelkező kkv-k (védve — hiteleik a megállapodott támogatás mellett futnak ki); azok a kkv-k, amelyek jövőbeni támogatott hiteleket vettek volna fel (piaci kamattal szembesülnek, amelyet a leépítés az őszinte tervezés alapjává tesz); a KAVOSZ Zrt. mint üzemeltető; a hiteleket folyósító kereskedelmi bankok, amelyek a hitelezési üzletágat piaci kamaton megtartják.

Agrár Széchenyi Kártya Konstrukciók

• Jelenlegi előirányzat: 20 820,3 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)
• Indoklás: A Széchenyi Kártya kamattámogatási mechanizmus mezőgazdasági változata, gazdaság- és agrárvállalkozói hitelfelvevőkre irányítva. A fő Széchenyi Kártya sor elemzése teljes mértékben érvényes: ez az agrárhitel költségére adminisztratívan rögzített ár, ugyanazzal a tőkeallokációs torzulással és ugyanazzal a függőségi dinamikával. A mezőgazdaságnak nincs olyan jellemzője, amely egy hiteltámogatást árszabályozásból jogos állami funkcióvá alakítana. Fokozatosan kivezetendő ugyanazon az ötéves hitelállomány-kifutási ütemezésen, mint a fő konstrukció.
• Átmeneti mechanizmus: Ötéves lineáris fokozatos leépítés a meglévő agrárhitel-állomány követésével; új támogatott hitelezés a leépítés kezdetétől nincs; a meglévő hiteleket a futamidő végéig teljesítik.
• Érintett csoportok: A meglévő támogatott hitellel rendelkező agrár hitelfelvevők (futamidőig védve); jövőbeni agrár hitelfelvevők (piaci hitellel szembesülnek); a KAVOSZ Zrt.; agrárhitelezők.

Intézményi kezességi díjtámogatások

• Jelenlegi előirányzat: 5 200,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)
• Indoklás: Az állami hátterű kkv-hitelgaranciákért felszámított kezességi díjak támogatása — a Széchenyi Kártya konstrukciókkal azonos beavatkozási család, egy réteggel beljebb. Az állam garantálja a hitelt, ezért a garanciáért kezességi díjat számolnak fel, és ez a sor aztán támogatja a díjat. Ez egy támogatás támogatása. Az őszinte besorolás fokozatos leépítés ugyanazon a hitelállomány-kifutási logikán, mint az általa támogatott konstrukcióknál: a meglévő garanciák a futamidejükig futnak, új díjtámogatások nem keletkeznek.
• Átmeneti mechanizmus: Ötéves lineáris fokozatos leépítés, igazodva a garantált hitelállomány kifutásához; a meglévő kezességi díj-kötelezettségeket teljesítik.
• Érintett csoportok: A meglévő garantált hitellel rendelkező kkv-k (védve); garanciaintézmények; jövőbeni hitelfelvevők (a nem támogatott kezességi díjjal, vagy nem garantált piaci hitellel szembesülnek).

MFB hitelprogramok

• Jelenlegi előirányzat: 500,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Egy kis sor, amely a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül csatornázott támogatott hitelezési programokat finanszíroz. Az állami fejlesztési banki hitelezés adminisztratív projektkiválasztást helyettesít a piac kockázat- és hozamárazása helyett, a tőkét a bank által választott projektek felé irányítva, nem azok felé, amelyek átmennek egy piaci teszten. A sor kicsi, ezért a leépítés is rövid — három év, hogy a folyamatban lévő programkötelezettségek lezárulhassanak —, de a besorolás a mechanizmust követi, nem a méretet.
• Átmeneti mechanizmus: Hároméves fokozatos leépítés; a meglévő programkötelezettségek lezárulásig futnak; új támogatott programok nincsenek.
• Érintett csoportok: A meglévő MFB-programok hitelfelvevői (futamidőig védve); az MFB.

Minimálbér emeléshez kapcsolódó szociális hozzájárulási adó támogatás

• Jelenlegi előirányzat: 12 000,0 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (2 év)

• Indoklás: Ezt a sort érdemes lassan olvasni, mert olyan mechanizmust tár fel, amelyet a költségvetés többi része kimondatlanul hagy. Az állam minimálbér-emelést rendel el. Ez az emelés megemeli a munkáltatók teljes munkaerőköltségét — nemcsak a bruttó bért, hanem a rá rakódó munkáltatói szociális hozzájárulást (SzocHo) is. Az állam aztán részben kárpótolja a munkáltatókat a saját rendelete által okozott hozzájárulási költségért. A költségvetés tulajdonképpen az állam egyik részét fizeti, hogy enyhítse az állam másik része által kirótt költséget.

  Ha egy elrendelt béremelésre kivetett bérteher annyira súlyos, hogy az állam kénytelen visszatéríteni a többletköltséget, akkor maga a teher a teher — és a visszatérítés ennek beismerése, szelektíven és átmenetileg alkalmazva, ahelyett, hogy a forrásnál kezelnék. Az őszinte korrekció nem 12 milliárd Ft-os kompenzációs sor; egy strukturálisan alacsonyabb SzocHo-kulcs, általánosan alkalmazva, minden munkáltató és minden munkavállaló számára láthatóan. A munkáltatói oldali járulék a munka adója, amelynek terhe — adóteher-megoszlás szerint — a munkavállalóra esik: része annak az éknek, amely elválasztja azt, amit a munkáltató valakinek a foglalkoztatásáért fizet, attól, amit az a munkavállaló hazavisz, és idővel a bérek azok, amelyek elnyelik. A medián havi bruttó bérnél tartó munkavállaló már most nagyjából 37 Ft-ot veszít minden 100 Ft teljes munkaerőköltségből a béréknek, mielőtt bármelyik forintját elköltené a nettóból. Az ék egy szeletének célzott, átmeneti visszatérítése a munkáltatók egy csoportjának nem változtat a szerkezeten; egy adminisztratív réteggel toldja meg.

• Átmeneti mechanizmus: Kétéves fokozatos leépítés. A kompenzációt egy konkrét minimálbér-kiigazításhoz kötött átmeneti támogatásként mutatták be; a tervezésüket erre alapozó munkáltatók felé tett kötelezettségvállalások teljesítése a rövid csúszás mellett szól, nem az azonnali leállítás mellett. Az őszinte cél a strukturálisan alacsonyabb SzocHo-kulcs, amely a visszatérítés szükségét kioltja — ez a reform az adópolitikai fejezetekhez tartozik, és e sor megtakarítását az általános kulcscsökkentés finanszírozása felé kell elszámolni, nem visszatartani.

• Érintett csoportok: A jelenlegi kompenzációt kapó munkáltatók (a kétéves csúszással védve); a munkavállalók, akik a SzocHo-éket elnyomott bérekben viselik, és akik a végső kedvezményezettjei annak, ha ezt a kulcsnál kezelik, nem visszatérítésen keresztül.

Egyéb vállalkozásfejlesztési feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 5 306,0 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Egy diszkrecionális, fejezetnél kezelt vállalkozásfejlesztési sor, amelynek nincs meghatározott jogszabályi megbízatása, nincsenek olyan szerződéses partnerei, akiknek a jogos várakozását védeni kellene, és nincs olyan jelentős létszámú érintett, akinek az élete ehhez a sorhoz kötődne. A „vállalkozásfejlesztés” mint diszkrecionális költségvetési előirányzat, amelyet politikai tisztségviselők igazgatnak, pontosan az a fajta szubjektív elosztás, amelyet a klasszikus liberális elemzés problémaként azonosít: a minisztérium dönti el, mely cégek, ágazatok vagy projektek kapnak támogatást, bármely olyan piaci árjelzés hiányában, amely megmutatná, hol használható fel legjobban a pénz. A vállalkozásfejlesztés reformiránya alacsonyabb és egyszerűbb adóterhelés és biztos tulajdonjogok, minden cégre egyformán alkalmazva — nem eseti döntéssel elosztott diszkrecionális keret.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os költségvetési ciklusban. Végkielégítési komponens nincs — a sor program-támogatásokat finanszíroz, nem egy bérelt intézményt; az ügyintéző állományt a minisztériumi igazgatási sor finanszírozza.
• Érintett csoportok: Cégek, amelyek diszkrecionális támogatást kaptak volna — kedvezmény, nem szerződéses jog; nincs olyan jogos várakozás, amelyet védeni kellene.

Iparfejlesztési feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 1 148,0 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Ugyanazon az alapon besorolva, mint a fenti Egyéb vállalkozásfejlesztési feladatok: diszkrecionális miniszteri előirányzat, piaci árjelzés nélkül, jogszabályi megbízatás nélkül, védett partnerek nélkül. Azonnali megszüntetés.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os költségvetési ciklusban.
• Érintett csoportok: Kedvezményezett cégek — diszkrecionális kedvezmény, nem védett jogosultság.

Technológia fejlesztési feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 574,0 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Ugyanazon az alapon besorolva, mint a fenti Egyéb vállalkozásfejlesztési feladatok: diszkrecionális miniszteri előirányzat, piaci árjelzés nélkül, jogszabályi megbízatás nélkül, védett partnerek nélkül. Azonnali megszüntetés.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os költségvetési ciklusban.
• Érintett csoportok: Kedvezményezett cégek vagy projektek — diszkrecionális kedvezmény.

Divat- és kreatívipart érintő vállalkozásfejlesztési programok

• Jelenlegi előirányzat: 3 144,7 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Diszkrecionális támogatás a divat- és kreatívipari cégeknek. A divatnak vagy a kreatív iparágaknak nincs olyan gazdasági jellemzője, amely megkülönböztetné őket bármely más, a nyílt piacon tőkéért és vásárlókért versengő ágazattól — így nincs alap arra, hogy az állam kiemelje őket a támogatásra. Ez ágazatspecifikus diszkrecionális előirányzat: a látható kedvezményezett az a divat- és kreatív cégekből álló halmaz, amely támogatást kap; a költségviselő minden adófizető, beleértve azt a bérből élőt is, akinek saját SZJA-ja és SzocHo-ja egy olyan ágazatba transzferál, amelyet az állam előnyben részesít. A reform iránya egyenlő versenyfeltételek — ugyanaz az adózási bánásmód, ugyanaz a tulajdonvédelem, ugyanaz a szerződéses végrehajtás — a divatcégek és a mérnöki cégek számára egyaránt.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os költségvetési ciklusban. Védett partnerek nincsenek; a támogatások diszkrecionális kedvezmények, nem szerződéses jogok.
• Érintett csoportok: Divat- és kreatívipari cégek, amelyek jelenleg támogatást kapnak — diszkrecionális kedvezmény, nem védett jogosultság.

Turisztikai fejlesztési feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 106 619,1 millió Ft (működés 54 617,3; felhalmozás 52 001,8; a felhalmozási komponenshez 52 001,8 millió Ft kapcsolódó bevétel)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)

• Indoklás: 107 milliárd Ft-tal ez a fejezet második legnagyobb sora és a diszkrecionális előirányzatú programok közül a legnagyobb. Az állami programként finanszírozott turisztikai fejlesztés tőkét irányít adminisztratívan kiválasztott turisztikai infrastruktúrákba, attrakciókba és desztinációs projektekbe. A turizmus versengő fogyasztói szolgáltatási ágazat: szállodák, attrakciók, éttermek és utazásszervezők versenyeznek a látogatókért, és a piacon termelik ki — vagy nem termelik ki — a megtérülésüket. Árjelzések hiányában az állam nem tudja eldönteni, mely turisztikai projektek érdemesek beruházásra; a fejlesztők, szállodatulajdonosok és befektetők, akik viselik a nyereséget és a veszteséget, igen. Amikor az állam 107 milliárd Ft-ot irányít saját maga által kiválasztott turisztikai projektekbe, tőkét, építési kapacitást és munkaerőt von el mindattól, amit ezek az erőforrások másutt létrehoztak volna — a meg nem épült házaktól, a meg nem valósult ipari fejlesztésektől —, és a láthatatlan költség az elveszett alternatív felhasználás. Ahol egy turisztikai projekt valóban életképes, ott magántőke fogja finanszírozni; ahol nem az, a támogatás az egyetlen, ami fenntartja.

  A sort fokozatos leépítésnek, nem azonnali megszüntetésnek soroljuk be, mert a felhalmozási komponens — 52 milliárd Ft beruházás, hozzá tartozó 52 milliárd Ft kapcsolódó bevétellel — egyértelműen olyan többéves fejlesztési projektekhez kötődik, amelyek már építés alatt állnak vagy leszerződöttek. A hirtelen leállítás félkész projekteket hagyna magára, és vállalkozóknak tett kötelezettségvállalásokat sértene meg. A négyéves időtáv lehetővé teszi a folyamatban lévő projektek lezárását.

• Átmeneti mechanizmus: Négyéves fokozatos leépítés. 1. év: új turisztikai-fejlesztési kötelezettségvállalás nincs; a működési komponenst (54,6 milliárd Ft desztinációs marketing, programadminisztráció és támogatás) a legkeményebben és leggyorsabban vágják, mivel nem épül rá építési szerződés. 2–4. év: a felhalmozási komponens kifut, ahogy a szerződéses projektek befejeződnek; új tőkebefektetést nem indítanak. A kapcsolódó 52 milliárd Ft bevétel projekthez kötött visszafolyás, és a felhalmozási kiadással együtt csökken. A reális cél egy olyan turisztikai ágazat, amelyet azok a szállodatulajdonosok, fejlesztők és befektetők finanszíroznak, akik a hozamot kapják.

• Érintett csoportok: A folyamatban lévő projektek vállalkozói és fejlesztői (a négyéves csúszás alatt szerződéses kifutással védve); desztinációs marketing kedvezményezettjei és támogatás-haszonélvezők (diszkrecionális kedvezmény, az 1. évben vágva); a turisztikai ágazat, amely magánbefektetésen folytatódik.

Hozzájárulás a Művészetek Palotájának működtetéséhez

• Jelenlegi előirányzat: 16 353,6 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Működési hozzájárulás a Művészetek Palotájának (Müpa), a budapesti koncert- és művészeti helyszínnek. A Müpa teljes bevételének nagyjából a felét saját forrásból termeli — jegybevételből és vállalati partnerségekből —, a fennmaradó részt az állam adja.⁵ Ez a tény maga a besorolás melletti érv: egy olyan helyszín, amely a bevételének felét már most azoktól kapja, akik a programját ténylegesen értékelik, kimutathatóan többet is meg tud keresni tőlük. A koncerttermi programozás versenyeztethető kulturális szolgáltatási tevékenység; nem jogvédelmi funkció, nem alkotmányos előfeltétel, és nem visszafordíthatatlan, akaratlanul elszenvedett kár elleni reakció. A 16,4 milliárd Ft-os állami működési hozzájárulás részben azt a rést finanszírozza, amely a helyszín közönsége által önként fizetett összeg és a helyszín által költeni szándékozott összeg között marad — egy rést, amelyet az állam az általános adófizetőből tölt fel, beleértve azokat is, akik soha nem látogatják.

  A kategórián belüli pont megéri kimondani. Egy kiemelt jelentőségű koncertterem közönsége a magasabb jövedelmű, magasabb iskolai végzettségű háztartások felé tolódik el; a működési támogatást fedező SZJA és SzocHo a bérelosztáson keresztül széles körben fizetik be. Egy medián bérnél tartó munkavállaló, aki sosem teszi be a lábát az épületbe, általános adón keresztül járul hozzá olyan jegyek támogatásához, amelyeket aránytalanul azok élveznek, akik több jövedelmi tizeddel felette álló háztartásokhoz tartoznak. Ez nem a művészetek elleni érv; ez az az érv, hogy akik a programozást értékelik, azoknak közvetlenebbül kellene többet finanszírozniuk belőle — jegyárakon, tagságokon, valamint azon a filantróp és vállalati támogatáson keresztül, amelyre az európai kulturális intézmények támaszkodnak.

• Átmeneti mechanizmus: Az állami működési hozzájárulás ötéves fokozatos leépítése. A helyszín már most a költségeinek nagyjából a felét saját bevételből fedezi; a csúszás öt évet ad neki a fennmaradó rés bezárására jegyárazáson, kibővített vállalati partnerségen, filantróp adománygyűjtésen és programozási fegyelmen keresztül. Az ütemezés egyenlő lépésekben csökkenti az állami hozzájárulást; az átmenet alatt védett fél a helyszín állandó személyzete és a jövőbeli programkötelezettségei, amelyekhez az ötéves időtáv elegendő. Megjegyzés: ez a sor az állam működési hozzájárulása; bármely külön rendelkezésre állási díj-kötelezettség a helyszín mögötti PPP-megállapodás keretében különálló szerződéses kérdés, amely a fejezet tábláiban nem látszik, és saját kezelést igényelne.

• Érintett csoportok: A Müpa vezetése és személyzete (öt év a bevételi modell kiigazítására); a helyszín közönsége (a költséghez közelebbi jegyárakkal szembesül); a kulturális filantrópia és a vállalati szponzorok (nagyobb szerep).

Budai Egészségközpont Zrt. beruházása

• Jelenlegi előirányzat: 6 883,8 millió Ft (felhalmozás)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (2 év)
• Indoklás: Felhalmozási sor, amely a Budai Egészségközpont Zrt.-nél végrehajtott állami beruházást finanszíroz. Egy állami tőkebefektetés egy konkrét egészségügyi létesítménybe diszkrecionális tőkeallokáció: az állam tőkét irányít egy saját maga által kiválasztott eszközbe. A besorolás csak azért fokozatos leépítés, nem pedig azonnali megszüntetés, mert egy építés alatt álló vagy kötelezettségvállalással lefedett létesítménybe szánt tőkebefektetést nem lehet rendezetten megszakítani anélkül, hogy a munkálatok félben maradnának és a vállalkozói kötelezettségvállalások sérülnének. A kétéves időtáv lehetővé teszi a beruházás elkötelezett szakaszának befejezését; ezen túl új állami tőkét nem kötnek le. Az állandó ajánlás az, hogy az egészségügyi létesítmények biztosítását az egészségügyi fejezetekben vizsgált megoldásokon keresztül finanszírozzák és működtessék, ne pedig a gazdasági minisztérium fejezetén keresztül futtatott eseti tőkebefecskendezéseken keresztül.
• Átmeneti mechanizmus: Kétéves fokozatos leépítés; az elkötelezett építési szakasz befejeződik; új állami tőkét nem kötnek le.
• Érintett csoportok: Az elkötelezett munkálatok vállalkozói (kifutással védve); a létesítmény üzemeltetője.

Nemzetközi tagdíjak

• Jelenlegi előirányzat: 9 713,8 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Tagdíjak azokba a nemzetközi szervezetekbe, amelyeknek Magyarország tagja a gazdaságpolitikai területen — olyan szervekbe, amelyek tagsága szerződéses és nemzetközi megállapodási kötelezettségvállalásokból ered. Amíg tag, az államot kötelezi a megállapított tagdíj fizetése; ez szerződésszerű kötelezettség, amelyet maga a jogállamiság elve elismer. Ezen az alapon Megtartás. Egy különálló, jogos politikai kérdés — hogy Magyarország bármely adott szervezet tagja maradjon-e — a megfelelő tagsági szerződés felülvizsgálatához tartozik, nem egy költségvetési sor leépítéséhez; amíg a tagság fennáll, a díj jár.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs. Bármilyen változás az érintett tagsági/szerződéses felülvizsgálaton keresztül fut, nem ezen a soron keresztül.
• Érintett csoportok: A besorolásból senki.

Társadalmi párbeszéddel kapcsolatos feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 673,4 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: „Társadalmi párbeszéd” tevékenységeket — a kormány, a munkáltatói szövetségek és a szakszervezetek közötti konzultációs fórumok állami költségvetésből fenntartott apparátusát — finanszírozó sor. A munkáltatói szövetségek és a szakszervezetek önkéntes tagsági szervezetek; tagjaik tudják és valóban finanszírozzák saját képviseletüket, és a fórumokhoz, amelyeken a kormánnyal érintkeznek, nincs szükség állami költségvetési sorra. A párbeszéd folyamatának állami finanszírozása transzfer szervezett érdekcsoportoknak, amelyet az általános adóbevétel finanszíroz. A sor kicsi, és nincsenek védett szerződéses partnerei — elvi alapon azonnali megszüntetés.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os költségvetési ciklusban. A konzultációs fórumok folytatódnak; a részt vevő szervezetek saját részvételüket finanszírozzák, ahogyan az önkéntes szövetségek teszik.
• Érintett csoportok: A jelenleg a sorra támaszkodó munkáltatói szövetségek és szakszervezetek — önkéntes szervezetek, amelyek képesek saját tevékenységüket finanszírozni.

Egyéb ágazati feladatok

• Jelenlegi előirányzat: 1 203,2 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Tagolatlan, fejezetnél kezelt maradék sor „egyéb ágazati feladatok”-ra — diszkrecionális előirányzat meghatározott megbízatás nélkül, megnevezett program nélkül, védett partnerek nélkül. Egy olyan költségvetési sor, amelynek neve „egyéb”, és tartalma a minisztérium belátására van bízva, a politikai tisztségviselők szubjektív elosztásának jellegzetes formája. Megszüntetendő; ahol valódi jogszabályi funkció rejlik benne, az azonosítható, megnevezhető és kifejezetten finanszírozható saját soron.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os költségvetési ciklusban.
• Érintett csoportok: A diszkrecionális „egyéb” előirányzatok kedvezményezettjei — nincs olyan jogos várakozás, amelyet védeni kellene.

Egyes korábban kihelyezett támogatások elszámolása

• Jelenlegi előirányzat: 857,8 millió Ft (egyező 857,8 millió Ft kapcsolódó bevétellel)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Technikai elszámolási sor korábbi években folyósított támogatások elszámolására és egyeztetésére — a megegyező 857,8 millió Ft-os bevételi adat megerősíti, hogy átfutó tétel egyeztetéséről van szó, nem új programelőirányzatról. A korábban folyósított támogatás lezárása szerződésszerűen egyeztetést igényel; ez korábbi kötelezettségvállalások adminisztratív utójátéka, nem új kiadás. Technikai szükségszerűségként Megtartás; természetes módon megszűnik, ahogy a kapcsolódó korábbi támogatásokat teljesen elszámolják.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs. Önmagát megszüntető, ahogy a korábbi támogatásokat egyeztetik.
• Érintett csoportok: Senki.

Fejezeti általános tartalék

• Jelenlegi előirányzat: 300,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Kis általános vésztartalék a fejezeten belül. Mértéktartó, korlátozott tartalék az évközi előre nem látható eseményekre szokásos óvatos költségvetés-gazdálkodás egy ilyen méretű fejezet esetében, és 300 millió Ft-on arányos. Megtartás. A tartalék megfelelő mérete csökkenni fog, ahogy a fejezet diszkrecionális programportfóliója a fenti javaslatok nyomán zsugorodik — egy kisebb fejezetnek kisebb tartalékra van szüksége —, de ez jövőbeli kalibrálás, nem leépítés.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs. Lefelé kalibrálandó, ahogy a fejezet zsugorodik.
• Érintett csoportok: Senki.

Egyetemes postai szolgáltató méltánytalan többletterhének megtérítése

• Jelenlegi előirányzat: 6 051,0 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez a sor a Magyar Postát mint kijelölt egyetemes postai szolgáltatót az egyetemes szolgáltatási kötelezettség „méltánytalan többletterhéért” kompenzálja: annak nettó költségéért, hogy az országban minden címre — a nem nyereséges vidéki útvonalakra is — kézbesítenie kell. A postai szolgáltatási keretrendszerben, ahol az egyetemes szolgáltatás nettó költsége meghaladja a szolgáltató egyetemes-szolgáltatáshoz kapcsolódó költségeinek 1%-át, ez a többlet a „méltánytalan többletteher”, és a központi költségvetés évente legfeljebb 15 millió euró erejéig kompenzálhatja.⁶

  A mechanizmus inkább alapos olvasatot érdemel, nem elhamarkodott besorolást. Egy valódi, szűken meghatározott kötelezettség a távoli címekhez való alap postai hozzáférés fenntartására, auditált nettó költségen kompenzálva, nem ugyanaz a fajta sor, mint egy diszkrecionális vállalkozásfejlesztési keret — van valódi, törvényben kirótt szolgáltatási kötelezettség és valódi, mérhető többletköltség. De maga a kötelezettség politikai választás, nem rögzített tény: a postai szolgáltatások versengő iparág, az egyetemes szolgáltatás hatókörét törvény állapítja meg, és módosítható, és az ágazat egészét érintő trend a levélforgalom strukturális csökkenése, ahogy a kommunikáció a digitális csatornák felé tolódik. Az őszinte besorolás fokozatos leépítés, jogszabályi felülvizsgálathoz kötve, amely az egyetemes szolgáltatási kötelezettséget valóban minimális hozzáférési garanciára szűkíti, és újragondolja, vajon a maradék költséget nem kezelnék-e jobban úgy, hogy a szolgáltató versenyezve árazza és strukturálja a szolgáltatást. Az ötéves időtáv lehetővé teszi, hogy a jogszabályi felülvizsgálatot és az egyetemes szolgáltatási szerződést a következő ciklusukban újratárgyalják, ne pedig a futamidő közepén megszakítsák. Ahol egy valóban minimális hozzáférési kötelezettség túléli a felülvizsgálatot, kis maradék kompenzáció védhető lehet — de egy szűken meghatározott kötelezettség auditált nettó költségén, nem a jelenlegi kereten.

• Átmeneti mechanizmus: Ötéves fokozatos leépítés, igazítva az egyetemes szolgáltatási kötelezettség jogszabályi felülvizsgálatához és az egyetemes postai szolgáltatási szerződés megújítási ciklusához. A jelenlegi szerződéses kötelezettségvállalást a futamidejéig teljesítik; a felülvizsgálat a kötelezettséget és a kompenzációt a következő ciklusra szűkíti.

• Érintett csoportok: A Magyar Posta mint kijelölt szolgáltató (a jelenlegi szerződéses kompenzációt a futamidőig teljesítik); a vidéki és távoli postai felhasználók (egy szűken meghatározott minimális hozzáférési garancia a felülvizsgálaton keresztül megmarad); az általános adófizető, aki jelenleg a kompenzációt finanszírozza.

Űriparfejlesztési és űrtechnológiai feladatok — Egyéb kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 100,0 millió Ft (felhalmozás)
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Kis felhalmozási sor űriparfejlesztésre és űrtechnológiai fejlesztésre. Egy kiválasztott élvonalbeli ágazat állam által irányított iparfejlesztését semmilyen piaci árjelzés nem tudja vezetni arról, mely űrtechnológiai tevékenységek érdemelnek tőkét; a globális űrágazat haladási iránya a magán-kockázati tőke felé tart, nem az állam által irányított támogatás felé. A sor nagyon kicsi, és nincsenek védett partnerei — elvi alapon azonnali megszüntetés.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés a 2026-os költségvetési ciklusban.
• Érintett csoportok: A diszkrecionális előirányzat kedvezményezettjei — nincs olyan jogos várakozás, amelyet védeni kellene.

Bevételi tételek

A fejezet 163 198,4 millió Ft összbevételt rögzít az 1 161 281,4 millió Ft kiadás mellett — 161 878,5 millió Ft működési bevételt és 1 319,9 millió Ft felhalmozási bevételt, 2026-ban EU-fejlesztési bevétel nélkül. A bevétel intézményi saját bevétel (a nagyobb fiskális gépezeti szervek működési bevételt termelnek) és programon belüli visszafolyás keveréke; nem főként a közönségtől szedett, konkrét szolgáltatásért fizetett díj.

• Széchenyi Kártya Programok — programbevétel: 93 028,0 millió Ft. Az egyetlen legnagyobb bevételi komponens, és a konstrukción belüli visszafolyás legtisztább esete: hiteltörlesztések és garanciadíjak újrahasznosulnak a hiteltámogatási programon belül.

  • Típus: Programon belüli visszafolyás.
  • Megjegyzések: A Széchenyi Kártya fokozatos leépítésével párhuzamosan csökken. A kiadási oldali ütemezés a bruttó kamattámogatási keretet tükrözi; ez a visszafolyás csökken, ahogy a hitelállomány kifut.

• Intézményi működési és felhalmozási bevétel: a fennmaradó 68 850,4 millió Ft a fejezet intézményeinek saját bevétele — a Magyar Államkincstár (29 541,3 millió Ft), a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (28 400,0 millió Ft), a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (9 669,3 millió Ft), a Nemzeti Akkreditáló Hatóság (890,0 millió Ft, túlnyomórészt akkreditációs szolgáltatási díjak), az NGM igazgatási sora (791,9 millió Ft) és az NKFH (20,1 millió Ft). A korábban kihelyezett támogatások elszámolásával szemben álló 857,8 millió Ft egyeztetési átfutás, amely megegyezik a kiadási oldali ugyanezen összeggel.

  • Típus: Intézményi saját bevétel / egyeztetési átfutás.
  • Megjegyzések: A KEF és az Államkincstár bevételei nagyrészt szolgáltatás-megtérülés a létesítménygazdálkodási és kincstári funkciókon; ezek szűkülnek, ahogy a KEF összevonó szerepe delegálódik. A NAV és a NAH bevételei a Megtartás besoroláson keresztül megmaradnak.

A turisztikai fejlesztési sor 52 001,8 millió Ft felhalmozási kiadást (felhalmozási kiadás) hordoz, nem bevételt — az összeg nem szerepel a fejezet bevételi sorai között. Ez a fejezet nem tartalmaz jelentős adóbevételi tételeket; a központi kormányzat adószerkezete (SZJA, ÁFA, társasági adó, jövedéki adó) a bevételi fejezetekben szerepel, még akkor is, ha az ezt beszedő adóhatóságot (NAV) itt finanszírozzák.

Fejezet-összefoglaló

Besorolás	Darab	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	7	12 149,3
Fokozatos leépítés	11	715 969,0
Nominális befagyasztás	2	4 233,4
Megtartás	7	428 929,7
Összesen	27	1 161 281,4

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Fejezet összes bevétele	163 198,4

Az 1. évi nettó megtakarítás a besorolásokon át nagyjából 322 491 millió Ft (a teljes azonnali megszüntetések, plusz a tizenegy fokozatos leépítési tétel első évi nettó megtakarítása az áthidalási és jogos várakozás-védelmi költségek után — ezt a számot az előrehozott KEF átfedéses végkielégítésű csúszás uralja, amely csak a 17,2 milliárd Ft-os bér-komponenst védi, miközben a 198,7 milliárd Ft-os egyenleg már az 1. évben esik). Teljes egyensúlyi megtakarítás, miután minden fokozatos leépítés lezárul: nagyjából 729 045 millió Ft — az azonnali megszüntetések (12 149,3 millió Ft), a tizenegy fokozatos leépítési keret a befejezett egyensúlyi állapotban (715 969,0 millió Ft), valamint a két nominális befagyasztás nagyjából 926 millió Ft-os reáleróziója egy évtized alatt.

Kulcsmegfigyelések

• A fejezet tisztán ketté oszlik: jogos fiskális gépezetre és diszkrecionális elosztású portfólióra. A Megtartás-blokk — a NAV, a Magyar Államkincstár, a minisztérium saját igazgatása, az akkreditáló hatóság, a nemzetközi tagdíjak, valamint a technikai tartalék- és egyeztetési sorok — 428,9 milliárd Ft valódi jogállami fiskális infrastruktúra. A fokozatos leépítés blokk 716,0 milliárd Ft, és szinte mind ugyanaz az egy mechanizmus ismétlődik benne: az állam irányítja vagy árazza a tőkét, anélkül, hogy bármilyen piaci jelzése lenne arra, hogyan ossza el jól.

• A hiteltámogatási konstrukciók a tőke költségének árszabályozását jelentik. A Széchenyi Kártya Programok (324,7 milliárd Ft), az agrár változat (20,8 milliárd Ft) és a kezességi díj-támogatás (5,2 milliárd Ft) együtt adminisztratívan rögzítik a kkv-hitel kamatát. A rögzített 3%-os kamatláb nem tárja fel, mely hitelfelvevők és projektek képesek elviselni a tőke valódi költségét; eltakarja azt, és a tőkét azon cégek felé csatornázza, amelyek a támogatott kamatláb mellett életképesek, és nem azok felé, amelyek a valódi szűkösséget és kockázatot tükröző áron lennének azok. A konstrukció léptéke maga a bizonyíték — az üzemeltető a támogatott kamatlábat a hitelfelvétel elsődleges okaként írja le, ami annak beismerése, hogy a kereslet a támogatásra mutatkozik.

• A minimálbér-SzocHo kompenzációs sor azt mutatja, hogy az állam saját magát fizeti. Az állam béremelést rendel el, az emelés megemeli a saját maga által kirótt munkáltatói szociális hozzájárulást, és a költségvetés ezután részben visszatéríti a hozzájárulást. A 12 milliárd Ft-os sor annak beismerése, hogy az általa generált adóék túl súlyos — szelektíven és átmenetileg alkalmazva, ahelyett, hogy a kulcsnál orvosolnák. Az őszinte javítás a strukturálisan alacsonyabb SzocHo-kulcs, minden munkáltató és munkavállaló számára láthatóan, nem a célzott visszatérítés.

• A központi beszerzés és a koncessziós iroda bizonyíték, nem megoldás. A KEF azért létezik, mert az állam olyan léptékben vásárol, hogy szükségszerűen jött létre fölé egy összevonó réteg; a Nemzeti Koncessziós Iroda azért létezik, mert az állam a szerencsejátékot, az autópályákat és a hulladékgazdálkodást állam által engedélyezett monopóliumokká alakította, amelyekhez aztán szükség van apparátusra az elosztáshoz. Mindkét esetben a szerv maga is része a szerkezetnek, és az őszinte besorolás a fokozatos leépítés a mögöttes tevékenységgel párhuzamosan — kevesebb állami vásárlás, kevesebb állam által létrehozott koncessziós monopólium —, nem pedig az, hogy a felügyeleti szervet kezeljük a gyógymódként.

• A költségviselő szerkezetileg rejtett a teljes programblokkban. A látható kedvezményezettek — a hitelt felvevő kkv-k, a turisztikai fejlesztők, a divatcégek, a Müpa közönsége — szervezettek, azonosíthatók, és szakmailag függenek ezektől a soroktól. A költségviselő minden adófizető, és a mélyebb láthatatlan költség az elveszett alternatíva: az állam által kiválasztott turisztikai projektekbe irányított 107 milliárd Ft, a piaci ár helyett támogatott áron hitelezésbe csatornázott tőke, mindez elvonva attól, amit ugyanezek az erőforrások egy piaci teszten építettek volna. Egy medián bérnél tartó bérből élő, aki a teljes munkáltatói munkaerőköltség 55–60%-át veszíti el a halmozott adóékben, olyan előirányzati portfóliót finanszíroz, amelynek kedvezményezettjeit az állam választja ki — és az univerzális vagy fejlesztési márkajelzés elfedi, hogy a kedvezmény összpontosul, miközben a költség szétterül.

Források

Footnotes

1. 424/2020. (IX. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti Koncessziós Irodáról. Nemzeti Jogszabálytár / Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye. 2020. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2000424.kor. A rendelet a Nemzeti Koncessziós Irodát a Nemzetgazdasági Miniszter alá tartozó központi költségvetési szervként hozza létre, amely 2020. szeptember 9-e óta működik, és egységes eljárási és felügyeleti rendszert működtet az állam koncessziós tevékenységei számára, beleértve a kaszinókra, autópályákra és hulladékgazdálkodásra vonatkozó pályázati eljárásokat és koncessziós szerződéseket. ↩

2. 45/2015. (XII. 30.) NGM rendelet a Nemzeti Akkreditáló Hatóság eljárásaiért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról. Nemzeti Jogszabálytár / Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye. 2015. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1500045.ngm. Megállapítja az akkreditációért, a hatókör kiterjesztéséért és a felügyeleti eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakat; az akkreditált státuszonkénti éves nyilvántartási díj 100 000 Ft. ↩ ↩²

3. Regulation (EC) No 765/2008 of the European Parliament and of the Council setting out the requirements for accreditation and market surveillance. EUR-Lex, Official Journal of the European Union. 2008. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:32008R0765. A 4. cikk előírja, hogy minden tagállam egyetlen nemzeti akkreditáló testületet jelöljön ki, és rendelkezik arról, hogy az akkreditáló testületek nem versenyezhetnek egymással. ↩

4. „4500 milliárd forint: így vált a Széchenyi-kártya a magyar gazdaság egyik tartópillérévé.” Index.hu, Gazdaság. 2026. https://index.hu/gazdasag/2026/02/20/kavosz-szechenyi-kartya-program-kis—es-kozepvallalkozas-kkv-kkv-szektor-tamogatott-hitel-ngm-vosz-vallalati-hitel. A KAVOSZ Zrt. által üzemeltetett és kereskedelmi bankokon keresztül elérhető Széchenyi Kártya Program a kkv hitelfelvevők számára egységesen rögzített 3% nettó éves kamatlábat kínál, a kamattámogatást a központi költségvetés finanszírozza; az üzemeltető a kedvező támogatott kamatlábat azonosítja a hitelkereslet elsődleges hajtóerejeként. ↩ ↩²

5. „Müpa.” Wikipédia (magyar), hivatkozva a Müpa Budapest Nonprofit Kft. közérdekű adataira és az Állami Számvevőszék felülvizsgálatára a működtetési megállapodásról. https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BCpa. A Müpa teljes bevételének nagyjából a felét saját forrásból (jegybevétel és stratégiai vállalati partnerek) termeli, a fennmaradó részt az államtól kapja. ↩

6. 2012. évi CLIX. törvény a postai szolgáltatásokról. Nemzeti Jogszabálytár. 2012. https://njt.hu/jogszabaly/2012-159-00-00. Ahol az egyetemes postai szolgáltatás nettó költsége meghaladja az egyetemes szolgáltató egyetemes-szolgáltatáshoz kapcsolódó költségeinek 1%-át, a többlet a szolgáltató „méltánytalan többletterhét” képezi, amelyet a központi költségvetés évente legfeljebb 15 millió euró erejéig kompenzálhat.
   ↩