Nemzetgazdasági Minisztérium

Indoklás

Ez a fejezet egyetlen legnagyobb sora, és az, ahol a diszkrecionális elosztás kérdése a legélesebben merül fel. A Széchenyi Kártya Program állami kamattámogatási konstrukció: a KAVOSZ Zrt. üzemelteti, a kereskedelmi bankok hiteleznek rajta keresztül, és a központi költségvetés állja a piaci kamatláb és a kis- és középvállalkozások számára kínált rögzített, politikai döntéssel meghatározott kamatláb közötti különbséget — jelenleg egységesen 3% nettó éves kamatláb.[^4] A 2026-os kamattámogatási keretet az előző évhez képest emelték, és a konstrukció vonzereje a hitelfelvevők számára — az üzemeltető saját beszámolója szerint — elsősorban ettől a kedvező támogatott kamatlábtól származik.[^4] Érdemes végigkövetni a mechanizmust. Az állam hitelt vesz fel — vagy más kiadásról lemond —, hogy csökkentse a magán kereskedelmi hitel kamatköltségét. A látható kedvezményezett az a kkv, amely 3%-on jut hitelhez a piaci kamatláb helyett. A költségviselő az általános adófizető, aki a támogatást finanszírozza, és egy második költségviselő szerkezetileg rejtett: maga a hitelpiac. A hatóságilag rögzített 3%-os kamatláb a tőkeköltség árszabályozása. Nem tárja fel, mely hitelfelvevők és mely projektek képesek elviselni a hitel valódi költségét; eltakarja azt az információt. A tőke azon cégek és projektek felé áramlik, amelyek a támogatott kamatláb mellett életképesek, és nem azok felé, amelyek a valódi szűkösséget és valódi kockázatot tükröző áron lennének életképesek. A hitelező nem tudja jelezni egy adott hitelfelvevőnek a hitelezés valós költségét, a hitelfelvevő pedig nem tudja megmutatni, hogy egy projekt nem támogatott kamaton is megérné. Az eredmény: a tőke rosszul allokálódik a támogatás által kiszolgált területek felé — és egy olyan kkv-szektor jön létre, amely szerkezetileg függővé válik a támogatás folytatásától, hiszen a 3%-os hitelre épített tervek nem viselik el könnyen annak visszavonását. Az üzemeltető saját megfogalmazása — hogy a konstrukció ezen a léptéken a támogatott kamatláb miatt működik — annak beismerése, hogy a kereslet a támogatásra mutatkozik, nem arra a hitelre, amelyet a piac amúgy is árazna és kínálna. Van egy közösségi-választási réteg is. Egy olyan támogatás, amelyet kijelölt üzemeltetőn keresztül adminisztrálnak, országos irodahálózaton hívnak le, és kamatát politikai döntés rögzíti, látható előnyt összpontosít egy szervezett és azonosítható érdekkörre — a hitelt felvevő kkv-kra és az üzemeltetőre —, miközben a költséget szétteríti minden adófizetőre. Ez a szerkezet a sor fenntartása mellett kiálló állandó lobbit szül, függetlenül attól, hogy a támogatott hitelezés a pénz legtermelékenyebb felhasználása-e. Mindebből nem következik, hogy a kisvállalatok tőkéhez jutása ne lenne valós kérdés. Azt jelenti, hogy az állami kamattámogatás rossz eszköz. A klasszikus liberális alternatíva egy mélyebb, kevésbé torzított tőkepiac: a magyar kkv-beruházások valódi szűk keresztmetszete a tőke általános költsége és elérhetősége, és ez a megtakarítási rátának, a tulajdon biztonságának, valamint az infláció és a kamatláb-volatilitás hiányának a függvénye — nem pedig egy olyan állami támogatásé, amely elfedi a magas mögöttes kamatlábat. A reform iránya az, hogy a tőke mögöttes költségét kezeljük, ne pedig szelektíven támogassuk.

Indoklás

Az adómegállapítás és -beszedés minden olyan funkció bevételi oldala, amelyet az állam jogszerűen ellát. Egy olyan államnak, amely jogokat biztosít, kikényszeríti a szerződéseket, bíróságokat és honvédelmet finanszíroz, képesnek kell lennie beszedni az ezeket fedező adókat; egy nem finanszírozott jogvédelmi funkció a gyakorlatban nem létezik. A NAV az az intézmény, amely ezt teszi, és a külső határon a vámellenőrzés önmagában is jogállami funkció. A klasszikus liberális kifogás nem a beszedő hatóság ellen, hanem a beszedett adók összetettsége és kulcsai ellen szól — és ez a kifogás a bevételi fejezetekhez tartozik (XLII. fejezet és az adópolitikai sorok), nem ide. A sornál nincs. Egy irányadó megfigyelés: az egyszerűbb adórendszer kisebb adminisztrációs terhet jelent. Magyarország kombinált munkaéke — a munkáltatói SzocHo 13%, az SZJA 15%, a munkavállalói TB-járulék 18,5% — azt jelenti, hogy minden 100 Ft teljes munkaerőköltségből nagyjából 41 Ft jut az államhoz, mielőtt a munkavállaló egyetlen forintot is elköltene a nettóból (SzocHo 11,5 Ft + SZJA 13,3 Ft + TB-járulék 16,4 Ft = 41,2 Ft, a 100 Ft munkáltatói költséghez tartozó kb. 88,5 Ft bruttó bér alapján); az ÁFA 27%-on a legtöbb költési tételen további 13–14 Ft-ot von el az eredeti 100-ból, a jövedéki adó pedig számottevő további részt — termékenként jellemzően 30–60%-ot — ad hozzá az üzemanyag, az alkohol és a dohány bolti vagy kúti árához. A halmozott tényleges állami elvonás a teljes munkaerőköltségből egy tipikus dolgozó háztartás esetében 55–60% közé esik. Egy olyan adórendszer, amely kevesebbet és kevesebb eszközön keresztül von el, kisebb NAV-ot igényelne; a megtakarítás valós, de az adópolitikai reformot követi, nem a beszedő hatóságon végrehajtott vágást.

Indoklás

Érdemes először a számokkal kezdeni. A 215,9 milliárd Ft-os keretből a személyi kiadások és a munkáltatói járulékok együttesen csak 17,2 milliárd Ft-ot tesznek ki; a dologi kiadások sora 194,4 milliárd Ft — a teljes összeg több mint 90%-a. A KEF két funkciót lát el: működteti a központosított közbeszerzési rendszert az állam központi beszerző szerveként, keretmegállapodásokat köt, amelyeken más kormányzati szervek lehívást teljesítenek; valamint épületüzemeltetési, karbantartási, gépjárműflotta- és logisztikai szolgáltatásokat nyújt a minisztériumok számára — egy nagy, központilag kezelt kormányzati ingatlanportfóliót igazgatva. A 194,4 milliárd Ft-os dologi sor túlnyomórészt ezeknek a létesítménygazdálkodási szolgáltatásoknak és áruknak a más szervek nevében történő megvásárlásának költsége. A KEF az a fajta szerv, amelyet a klasszikus liberális elemzés különös gonddal kezel: egy központi beszerző hatóság nem megoldás egy problémára; inkább a mögöttes probléma léptékét bizonyítja. Az állam annyi mindent vásárol, annyi szerven keresztül, hogy létrehozott egy főigazgatóságot a beszerzések összevonására. A központosítási érv — a kis szervek a keretszerződéses árat kapják — valós, de ez kényszerű kompromisszum, mert az elsődleges megoldás hiányzik. Ha minden minisztérium a saját költségvetéséből, a saját létesítményeit üzemelteti, közvetlenül szembesül azzal az árral, amelyet fizet; egy összevonó közvetítő ezt a jelzést tompítja. A tisztább elrendezés az, ha minden kormányzati szerv a versenypiacról szerzi be a saját létesítménygazdálkodási szolgáltatásait, a szokásos közbeszerzési szabályok szerint, az ingatlanportfólióval a használó szervekhez vagy egy minimális létszámú vagyonkezelési funkcióhoz delegálva. A létesítménygazdálkodási piac Magyarországon ténylegesen versengő; itt nincs olyan hálózati hatás, amely egyetlen állami vásárlót követelne meg. Ez a tipikus eset: egy adminisztratív szervet a megoldásnak néznek, miközben része a szerkezetnek. Az őszinte besorolás a fokozatos leépítés a mögöttes tevékenységgel párhuzamosan: ahogy a minisztériumok átveszik saját létesítménygazdálkodási és beszerzési költségvetésüket, és közvetlenül bonyolítják le a beszerzéseiket, a KEF összevonó szerepe magától elsorvad.

Indoklás

107 milliárd Ft-tal ez a fejezet második legnagyobb sora és a diszkrecionális előirányzatú programok közül a legnagyobb. Az állami programként finanszírozott turisztikai fejlesztés tőkét irányít adminisztratívan kiválasztott turisztikai infrastruktúrákba, attrakciókba és desztinációs projektekbe. A turizmus versengő fogyasztói szolgáltatási ágazat: szállodák, attrakciók, éttermek és utazásszervezők versenyeznek a látogatókért, és a piacon termelik ki — vagy nem termelik ki — a megtérülésüket. Árjelzések hiányában az állam nem tudja eldönteni, mely turisztikai projektek érdemesek beruházásra; a fejlesztők, szállodatulajdonosok és befektetők, akik viselik a nyereséget és a veszteséget, igen. Amikor az állam 107 milliárd Ft-ot irányít saját maga által kiválasztott turisztikai projektekbe, tőkét, építési kapacitást és munkaerőt von el mindattól, amit ezek az erőforrások másutt létrehoztak volna — a meg nem épült házaktól, a meg nem valósult ipari fejlesztésektől —, és a láthatatlan költség az elveszett alternatív felhasználás. Ahol egy turisztikai projekt valóban életképes, ott magántőke fogja finanszírozni; ahol nem az, a támogatás az egyetlen, ami fenntartja. A sort fokozatos leépítésnek, nem azonnali megszüntetésnek soroljuk be, mert a felhalmozási komponens — 52 milliárd Ft beruházás, hozzá tartozó 52 milliárd Ft kapcsolódó bevétellel — egyértelműen olyan többéves fejlesztési projektekhez kötődik, amelyek már építés alatt állnak vagy leszerződöttek. A hirtelen leállítás félkész projekteket hagyna magára, és vállalkozóknak tett kötelezettségvállalásokat sértene meg. A négyéves időtáv lehetővé teszi a folyamatban lévő projektek lezárását.

Indoklás

A Kincstár működteti azt a központi számlát, amelyen keresztül az állami kifizetések és bevételek áramlanak, igazgatja a közszférai bérek és nyugdíjak folyósítását, valamint a családtámogatási és egyéb ellátási kifizetési csatornákat. Ez az állam készpénzkezelési infrastruktúrája — az a funkció, amely érvényt szerez bárminek, amit a törvényhozás kiadásra szánt. A NAV-éval azonos logika alapján besorolva Megtartás: a folyósító apparátus akkor is jogszerű, ha az általa folyósított egyes transzferek nem azok. Ha a költségvetés más részein a reformcsomag csökkenti a Kincstár által igazgatott diszkrecionális transzferprogramok számát, a Kincstár saját munkaterhelése is csökken; a sor ekkor működési-költség-felülvizsgálat tárgya lesz, nem leépítésé.

Indoklás

A Széchenyi Kártya kamattámogatási mechanizmus mezőgazdasági változata, gazdaság- és agrárvállalkozói hitelfelvevőkre irányítva. A fő Széchenyi Kártya sor elemzése teljes mértékben érvényes: ez az agrárhitel költségére adminisztratívan rögzített ár, ugyanazzal a tőkeallokációs torzulással és ugyanazzal a függőségi dinamikával. A mezőgazdaságnak nincs olyan jellemzője, amely egy hiteltámogatást árszabályozásból jogos állami funkcióvá alakítana. Fokozatosan kivezetendő ugyanazon az ötéves hitelállomány-kifutási ütemezésen, mint a fő konstrukció.

Indoklás

A minisztériumi alapapparátus, amely az adótörvényeket megszövegezi, a költségvetést előkészíti és a fiskális politikát igazgatja, az államigazgatás alkotmányos gépezetének része — a végrehajtó funkció, amelyet a törvényhozás azért finanszíroz, hogy döntéseinek érvényt szerezzen. A klasszikus liberális keret nem vitatja egy pénzügyminisztérium létét; azt vitatja, mit tesz a minisztérium a diszkrecionális kiadási sorokkal, amelyeket alább külön vizsgálunk. A megtartás itt nem jóváhagyása a fejezetnél kezelt programoknak, amelyeket a minisztérium igazgat; annak elismerése, hogy egy adót szedő és a szerződések kikényszeríthetőségét biztosító államnak szüksége van egy szervezeti egységre, amely a fiskális funkciót működteti.

Indoklás

Működési hozzájárulás a Művészetek Palotájának (Müpa), a budapesti koncert- és művészeti helyszínnek. A Müpa teljes bevételének nagyjából a felét saját forrásból termeli — jegybevételből és vállalati partnerségekből —, a fennmaradó részt az állam adja.[^5] Ez a tény maga a besorolás melletti érv: egy olyan helyszín, amely a bevételének felét már most azoktól kapja, akik a programját ténylegesen értékelik, kimutathatóan többet is meg tud keresni tőlük. A koncerttermi programozás versenyeztethető kulturális szolgáltatási tevékenység; nem jogvédelmi funkció, nem alkotmányos előfeltétel, és nem visszafordíthatatlan, akaratlanul elszenvedett kár elleni reakció. A 16,4 milliárd Ft-os állami működési hozzájárulás részben azt a rést finanszírozza, amely a helyszín közönsége által önként fizetett összeg és a helyszín által költeni szándékozott összeg között marad — egy rést, amelyet az állam az általános adófizetőből tölt fel, beleértve azokat is, akik soha nem látogatják. A kategórián belüli pont megéri kimondani. Egy kiemelt jelentőségű koncertterem közönsége a magasabb jövedelmű, magasabb iskolai végzettségű háztartások felé tolódik el; a működési támogatást fedező SZJA és SzocHo a bérelosztáson keresztül széles körben fizetik be. Egy medián bérnél tartó munkavállaló, aki sosem teszi be a lábát az épületbe, általános adón keresztül járul hozzá olyan jegyek támogatásához, amelyeket aránytalanul azok élveznek, akik több jövedelmi tizeddel felette álló háztartásokhoz tartoznak. Ez nem a művészetek elleni érv; ez az az érv, hogy akik a programozást értékelik, azoknak közvetlenebbül kellene többet finanszírozniuk belőle — jegyárakon, tagságokon, valamint azon a filantróp és vállalati támogatáson keresztül, amelyre az európai kulturális intézmények támaszkodnak.

Indoklás

Ezt a sort érdemes lassan olvasni, mert olyan mechanizmust tár fel, amelyet a költségvetés többi része kimondatlanul hagy. Az állam minimálbér-emelést rendel el. Ez az emelés megemeli a munkáltatók teljes munkaerőköltségét — nemcsak a bruttó bért, hanem a rá rakódó munkáltatói szociális hozzájárulást (SzocHo) is. Az állam aztán részben kárpótolja a munkáltatókat a saját rendelete által okozott hozzájárulási költségért. A költségvetés tulajdonképpen az állam egyik részét fizeti, hogy enyhítse az állam másik része által kirótt költséget. Ha egy elrendelt béremelésre kivetett bérteher annyira súlyos, hogy az állam kénytelen visszatéríteni a többletköltséget, akkor maga a teher a teher — és a visszatérítés ennek beismerése, szelektíven és átmenetileg alkalmazva, ahelyett, hogy a forrásnál kezelnék. Az őszinte korrekció nem 12 milliárd Ft-os kompenzációs sor; egy strukturálisan alacsonyabb SzocHo-kulcs, általánosan alkalmazva, minden munkáltató és minden munkavállaló számára láthatóan. A munkáltatói oldali járulék a munka adója, amelynek terhe — adóteher-megoszlás szerint — a munkavállalóra esik: része annak az éknek, amely elválasztja azt, amit a munkáltató valakinek a foglalkoztatásáért fizet, attól, amit az a munkavállaló hazavisz, és idővel a bérek azok, amelyek elnyelik. A medián havi bruttó bérnél tartó munkavállaló már most nagyjából 37 Ft-ot veszít minden 100 Ft teljes munkaerőköltségből a béréknek, mielőtt bármelyik forintját elköltené a nettóból. Az ék egy szeletének célzott, átmeneti visszatérítése a munkáltatók egy csoportjának nem változtat a szerkezeten; egy adminisztratív réteggel toldja meg.

Indoklás

Tagdíjak azokba a nemzetközi szervezetekbe, amelyeknek Magyarország tagja a gazdaságpolitikai területen — olyan szervekbe, amelyek tagsága szerződéses és nemzetközi megállapodási kötelezettségvállalásokból ered. Amíg tag, az államot kötelezi a megállapított tagdíj fizetése; ez szerződésszerű kötelezettség, amelyet maga a jogállamiság elve elismer. Ezen az alapon Megtartás. Egy különálló, jogos politikai kérdés — hogy Magyarország bármely adott szervezet tagja maradjon-e — a megfelelő tagsági szerződés felülvizsgálatához tartozik, nem egy költségvetési sor leépítéséhez; amíg a tagság fennáll, a díj jár.

Indoklás

Felhalmozási sor, amely a Budai Egészségközpont Zrt.-nél végrehajtott állami beruházást finanszíroz. Egy állami tőkebefektetés egy konkrét egészségügyi létesítménybe diszkrecionális tőkeallokáció: az állam tőkét irányít egy saját maga által kiválasztott eszközbe. A besorolás csak azért fokozatos leépítés, nem pedig azonnali megszüntetés, mert egy építés alatt álló vagy kötelezettségvállalással lefedett létesítménybe szánt tőkebefektetést nem lehet rendezetten megszakítani anélkül, hogy a munkálatok félben maradnának és a vállalkozói kötelezettségvállalások sérülnének. A kétéves időtáv lehetővé teszi a beruházás elkötelezett szakaszának befejezését; ezen túl új állami tőkét nem kötnek le. Az állandó ajánlás az, hogy az egészségügyi létesítmények biztosítását az egészségügyi fejezetekben vizsgált megoldásokon keresztül finanszírozzák és működtessék, ne pedig a gazdasági minisztérium fejezetén keresztül futtatott eseti tőkebefecskendezéseken keresztül.

Indoklás

Ez a sor a Magyar Postát mint kijelölt egyetemes postai szolgáltatót az egyetemes szolgáltatási kötelezettség „méltánytalan többletterhéért” kompenzálja: annak nettó költségéért, hogy az országban minden címre — a nem nyereséges vidéki útvonalakra is — kézbesítenie kell. A postai szolgáltatási keretrendszerben, ahol az egyetemes szolgáltatás nettó költsége meghaladja a szolgáltató egyetemes-szolgáltatáshoz kapcsolódó költségeinek 1%-át, ez a többlet a „méltánytalan többletteher”, és a központi költségvetés évente legfeljebb 15 millió euró erejéig kompenzálhatja.[^6] A mechanizmus inkább alapos olvasatot érdemel, nem elhamarkodott besorolást. Egy valódi, szűken meghatározott kötelezettség a távoli címekhez való alap postai hozzáférés fenntartására, auditált nettó költségen kompenzálva, nem ugyanaz a fajta sor, mint egy diszkrecionális vállalkozásfejlesztési keret — van valódi, törvényben kirótt szolgáltatási kötelezettség és valódi, mérhető többletköltség. De maga a kötelezettség politikai választás, nem rögzített tény: a postai szolgáltatások versengő iparág, az egyetemes szolgáltatás hatókörét törvény állapítja meg, és módosítható, és az ágazat egészét érintő trend a levélforgalom strukturális csökkenése, ahogy a kommunikáció a digitális csatornák felé tolódik. Az őszinte besorolás fokozatos leépítés, jogszabályi felülvizsgálathoz kötve, amely az egyetemes szolgáltatási kötelezettséget valóban minimális hozzáférési garanciára szűkíti, és újragondolja, vajon a maradék költséget nem kezelnék-e jobban úgy, hogy a szolgáltató versenyezve árazza és strukturálja a szolgáltatást. Az ötéves időtáv lehetővé teszi, hogy a jogszabályi felülvizsgálatot és az egyetemes szolgáltatási szerződést a következő ciklusukban újratárgyalják, ne pedig a futamidő közepén megszakítsák. Ahol egy valóban minimális hozzáférési kötelezettség túléli a felülvizsgálatot, kis maradék kompenzáció védhető lehet — de egy szűken meghatározott kötelezettség auditált nettó költségén, nem a jelenlegi kereten.

Indoklás

Egy diszkrecionális, fejezetnél kezelt vállalkozásfejlesztési sor, amelynek nincs meghatározott jogszabályi megbízatása, nincsenek olyan szerződéses partnerei, akiknek a jogos várakozását védeni kellene, és nincs olyan jelentős létszámú érintett, akinek az élete ehhez a sorhoz kötődne. A „vállalkozásfejlesztés” mint diszkrecionális költségvetési előirányzat, amelyet politikai tisztségviselők igazgatnak, pontosan az a fajta szubjektív elosztás, amelyet a klasszikus liberális elemzés problémaként azonosít: a minisztérium dönti el, mely cégek, ágazatok vagy projektek kapnak támogatást, bármely olyan piaci árjelzés hiányában, amely megmutatná, hol használható fel legjobban a pénz. A vállalkozásfejlesztés reformiránya alacsonyabb és egyszerűbb adóterhelés és biztos tulajdonjogok, minden cégre egyformán alkalmazva — nem eseti döntéssel elosztott diszkrecionális keret.

Indoklás

Az állami hátterű kkv-hitelgaranciákért felszámított kezességi díjak támogatása — a Széchenyi Kártya konstrukciókkal azonos beavatkozási család, egy réteggel beljebb. Az állam garantálja a hitelt, ezért a garanciáért kezességi díjat számolnak fel, és ez a sor aztán támogatja a díjat. Ez egy támogatás támogatása. Az őszinte besorolás fokozatos leépítés ugyanazon a hitelállomány-kifutási logikán, mint az általa támogatott konstrukcióknál: a meglévő garanciák a futamidejükig futnak, új díjtámogatások nem keletkeznek.

Indoklás

A fogyasztóvédelmi végrehajtás valódi határeset. Egy kereskedelmi és fogyasztóvédelmi hatóság tevékenységének egy része jogállami munka — a csalás, a hamis címkézés és az áruk biztonságának ellenőrzése az önkéntes csere hallgatólagos feltételeinek kikényszerítése, és ennek védhető igénye van az adófinanszírozásra. Más része paternalista piaci felügyelet, amely adminisztratív ítéletet helyettesít a verseny, a hírnév és a szokásos polgári jogi szerződéses és kártérítési jog által nyújtott védelem helyett. A sor nem nagy — 3,81 milliárd Ft —, és a jogos végrehajtási mag elválasztása a felügyeleti rárakódástól többéves jogalkotási feladat lenne, amely aránytalan az összeggel. A nominális befagyasztás változatlan szinten tartja az előirányzatot; 2–3%-os infláció mellett egy évtized alatt nagyjából 20–25%-kal erodálja a sor reálértékét, a hatóságot arra kényszerítve, hogy a csalás- és termékbiztonsági végrehajtási magra koncentráljon, ahogy a költségvetés reálértékben szűkül. A 530,0 millió Ft-os beruházási sort ehhez a prioritáshoz mérten kell megvizsgálni.

Indoklás

Diszkrecionális támogatás a divat- és kreatívipari cégeknek. A divatnak vagy a kreatív iparágaknak nincs olyan gazdasági jellemzője, amely megkülönböztetné őket bármely más, a nyílt piacon tőkéért és vásárlókért versengő ágazattól — így nincs alap arra, hogy az állam kiemelje őket a támogatásra. Ez ágazatspecifikus diszkrecionális előirányzat: a látható kedvezményezett az a divat- és kreatív cégekből álló halmaz, amely támogatást kap; a költségviselő minden adófizető, beleértve azt a bérből élőt is, akinek saját SZJA-ja és SzocHo-ja egy olyan ágazatba transzferál, amelyet az állam előnyben részesít. A reform iránya egyenlő versenyfeltételek — ugyanaz az adózási bánásmód, ugyanaz a tulajdonvédelem, ugyanaz a szerződéses végrehajtás — a divatcégek és a mérnöki cégek számára egyaránt.

Indoklás

Tagolatlan, fejezetnél kezelt maradék sor „egyéb ágazati feladatok”-ra — diszkrecionális előirányzat meghatározott megbízatás nélkül, megnevezett program nélkül, védett partnerek nélkül. Egy olyan költségvetési sor, amelynek neve „egyéb”, és tartalma a minisztérium belátására van bízva, a politikai tisztségviselők szubjektív elosztásának jellegzetes formája. Megszüntetendő; ahol valódi jogszabályi funkció rejlik benne, az azonosítható, megnevezhető és kifejezetten finanszírozható saját soron.

Indoklás

Ugyanazon az alapon besorolva, mint a fenti Egyéb vállalkozásfejlesztési feladatok: diszkrecionális miniszteri előirányzat, piaci árjelzés nélkül, jogszabályi megbízatás nélkül, védett partnerek nélkül. Azonnali megszüntetés.

Indoklás

A NAH az a szerv, amely laboratóriumokat, tanúsító testületeket és ellenőrző szerveket akkreditál — megerősítve, hogy egy kalibráló laboratórium vagy egy terméktesztelő ház megfelel a vonatkozó ISO/IEC szabványoknak.[^2] Az akkreditáció az EU szabályozási keretrendszerében — szándékosan — egységes nemzeti funkció: a 765/2008/EK rendelet előírja, hogy minden tagállam egyetlen nemzeti akkreditáló testületet működtessen, és tiltja az akkreditáló testületek közötti versenyt, éppen azért, hogy egy adott akkreditációs tanúsítvány az egységes piacon ugyanazt jelentse.[^3] Ez egyike azon ritka eseteknek, ahol az egységes testületre épülő szerkezet nem állam által megalkotott monopólium, amelyet a klasszikus liberális elemzés felszámolna, hanem elfogadott szabvány szerinti funkció, amelynek értéke abból fakad, hogy egységes. A szerv emellett nagyrészt költségalapú díjbevételből gazdálkodik: a NAH adminisztratív szolgáltatási díjat számít fel az akkreditációért, a hatókör kiterjesztéséért és a felügyeleti eljárásokért, beleértve minden akkreditált státuszra évi 100 000 Ft-os nyilvántartási díjat.[^2] A sor szerény — 1,08 milliárd Ft —, és a funkció az EU megfelelőségértékelési rendszerében való részvétel elismert előfeltétele. Megtartás, azzal az állandó ajánlással, hogy a díjszabást úgy állítsák be, hogy az teljes költségmegtérülést biztosítson, és így a központi költségvetésből finanszírozandó része nullához közelítsen.

Indoklás

Az NKOI-t 2020-ban hozták létre, hogy egységes eljárási és felügyeleti rendszert működtessen az állam koncessziós tevékenységei felett — pályázati eljárásokat folytat le és koncessziós szerződéseket köt autópályákra, kaszinókra és hulladékgazdálkodásra, amikor a kormány erre kijelöli.[^1] A fejezetben ez a legtisztább példája egy olyan szabályozó szervnek, amelynek létezése egy mögöttes probléma bizonyítéka, és nem annak orvoslása. A koncesszió állam által biztosított kizárólagos jog — szerencsejáték működtetésére, autópálya-díj beszedésére, kijelölt területen hulladékkezelésre. A koncessziós iroda azért létezik, mert az állam úgy döntött, hogy tevékenységek egy halmazát állam által engedélyezett monopóliumokká alakítja, és aztán szüksége van egy apparátusra az engedélyek elosztására. A klasszikus liberális olvasat a tevékenységeken át fut, nem az irodán. A szerencsejátékhoz nem kell koncessziós rendszer; rendes engedélyezés és büntetőjog kell hozzá. Az autópálya-üzemeltetés valódi infrastrukturális kérdés, de a koncesszió szerződéses választás, nem szükségszerűség, és kezelhető az illetékes közlekedési hatóság által, a szokásos közbeszerzési szabályok keretében. A hulladékgazdálkodás Európa nagy részén versengő szolgáltatás; a koncessziós rendszer az, amely létrehozza azt a helyi monopóliumot, amelyet aztán az iroda igazgat. Ahol az állam felhagy a koncessziós monopóliumok létrehozásával, az ezeket elosztó irodának nem lesz mit elosztania. Az őszinte besorolás fokozatos leépítés, a mögöttes koncessziós rendszerek deregulációjával párhuzamosan — az iroda fokozatosan megszűnik, ahogy az általa engedélyezett tevékenységek visszakerülnek a szokásos engedélyezésbe vagy a versenyeztetett közbeszerzésbe.

Indoklás

Technikai elszámolási sor korábbi években folyósított támogatások elszámolására és egyeztetésére — a megegyező 857,8 millió Ft-os bevételi adat megerősíti, hogy átfutó tétel egyeztetéséről van szó, nem új programelőirányzatról. A korábban folyósított támogatás lezárása szerződésszerűen egyeztetést igényel; ez korábbi kötelezettségvállalások adminisztratív utójátéka, nem új kiadás. Technikai szükségszerűségként Megtartás; természetes módon megszűnik, ahogy a kapcsolódó korábbi támogatásokat teljesen elszámolják.

Indoklás

„Társadalmi párbeszéd” tevékenységeket — a kormány, a munkáltatói szövetségek és a szakszervezetek közötti konzultációs fórumok állami költségvetésből fenntartott apparátusát — finanszírozó sor. A munkáltatói szövetségek és a szakszervezetek önkéntes tagsági szervezetek; tagjaik tudják és valóban finanszírozzák saját képviseletüket, és a fórumokhoz, amelyeken a kormánnyal érintkeznek, nincs szükség állami költségvetési sorra. A párbeszéd folyamatának állami finanszírozása transzfer szervezett érdekcsoportoknak, amelyet az általános adóbevétel finanszíroz. A sor kicsi, és nincsenek védett szerződéses partnerei — elvi alapon azonnali megszüntetés.

Indoklás

Ugyanazon az alapon besorolva, mint a fenti Egyéb vállalkozásfejlesztési feladatok: diszkrecionális miniszteri előirányzat, piaci árjelzés nélkül, jogszabályi megbízatás nélkül, védett partnerek nélkül. Azonnali megszüntetés.

Indoklás

Egy kis sor, amely a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül csatornázott támogatott hitelezési programokat finanszíroz. Az állami fejlesztési banki hitelezés adminisztratív projektkiválasztást helyettesít a piac kockázat- és hozamárazása helyett, a tőkét a bank által választott projektek felé irányítva, nem azok felé, amelyek átmennek egy piaci teszten. A sor kicsi, ezért a leépítés is rövid — három év, hogy a folyamatban lévő programkötelezettségek lezárulhassanak —, de a besorolás a mechanizmust követi, nem a méretet.

Indoklás

Egy kis, fejezetnél kezelt sor, amely az NKFH intézményi költségvetése melletti fogyasztóvédelmi programtevékenységet finanszíroz. A hatóságéval egyezően besorolva: a jogos csalás- és biztonsági végrehajtási magot megtartjuk, a sort nominálisan tartjuk, és a reáleróziónak köszönhetően a kiadás az évtized során a végrehajtási funkcióra koncentrálódik. Az összeg túl kicsi ahhoz, hogy a megszüntetési művelet adminisztratív költségét megérje.

Indoklás

Kis általános vésztartalék a fejezeten belül. Mértéktartó, korlátozott tartalék az évközi előre nem látható eseményekre szokásos óvatos költségvetés-gazdálkodás egy ilyen méretű fejezet esetében, és 300 millió Ft-on arányos. Megtartás. A tartalék megfelelő mérete csökkenni fog, ahogy a fejezet diszkrecionális programportfóliója a fenti javaslatok nyomán zsugorodik — egy kisebb fejezetnek kisebb tartalékra van szüksége —, de ez jövőbeli kalibrálás, nem leépítés.

Indoklás

Kis felhalmozási sor űriparfejlesztésre és űrtechnológiai fejlesztésre. Egy kiválasztott élvonalbeli ágazat állam által irányított iparfejlesztését semmilyen piaci árjelzés nem tudja vezetni arról, mely űrtechnológiai tevékenységek érdemelnek tőkét; a globális űrágazat haladási iránya a magán-kockázati tőke felé tart, nem az állam által irányított támogatás felé. A sor nagyon kicsi, és nincsenek védett partnerei — elvi alapon azonnali megszüntetés.