Kifuttatás

A 2026-os költségvetés-elemzésből

216 milliárdos főigazgatóság — mert az állam túl sokat vásárol

A KEF az a hivatali réteg, amelyet az állam saját beszerzéseinek összevonására hoztak létre — a háttérben lévő probléma méretének bizonyítéka, nem a megoldása.

Adózónként nagyjából 54 000 forint évente — összesen 215 860 millió forint —, amelynek több mint 90%-a más minisztériumok nevében vásárolt áru és létesítménygazdálkodási szolgáltatás.

216 milliárd Ft előirányzat 47 969 Ft / adózó / év 199 milliárd Ft első évi megtakarítás

Amit látsz — és amit nem

A látható: a keretszerződések, amelyekből a kisebb szervek a központi megállapodásokra hívhatnak le. A láthatatlan: a közvetlen árjelzés, amellyel minden minisztérium szembesülne, ha a saját létesítményeit a versenypiacról szerezné be — és a versenyfegyelem, amely az összevonó réteg eltűnése után visszatér.

Ellenvetés

"De a központi beszerzés a tömeges vásárlással pénzt spórol — a kis szervek a KEF-en át jobb árat kapnak."

Válasz

A beszerzés központosítása elnémítja az árjelzést, amellyel minden szerv közvetlenül szembesülne. Ha egy minisztérium létesítményköltsége valaki másnak a gondja, semmi sem ösztönzi, hogy takarékoskodjon a hellyel vagy a szolgáltatás minőségével. A létesítménygazdálkodás Magyarországon valóban versenypiac; a keret visszaadása a használó szerveknek visszaállítja ezt a fegyelmet. A tömegár-érv egy elsődleges hiba másodlagos foltozása.

Oszd meg, ha szerinted minden minisztérium közvetlenül nézzen szembe a saját létesítményeinek költségével.

Az elemző értékelése

Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság

Magyar fordítás folyamatban

Indoklás

Érdemes először a számokkal kezdeni. A 215,9 milliárd Ft-os keretből a személyi kiadások és a munkáltatói járulékok együttesen csak 17,2 milliárd Ft-ot tesznek ki; a dologi kiadások sora 194,4 milliárd Ft — a teljes összeg több mint 90%-a. A KEF két funkciót lát el: működteti a központosított közbeszerzési rendszert az állam központi beszerző szerveként, keretmegállapodásokat köt, amelyeken más kormányzati szervek lehívást teljesítenek; valamint épületüzemeltetési, karbantartási, gépjárműflotta- és logisztikai szolgáltatásokat nyújt a minisztériumok számára — egy nagy, központilag kezelt kormányzati ingatlanportfóliót igazgatva. A 194,4 milliárd Ft-os dologi sor túlnyomórészt ezeknek a létesítménygazdálkodási szolgáltatásoknak és áruknak a más szervek nevében történő megvásárlásának költsége. A KEF az a fajta szerv, amelyet a klasszikus liberális elemzés különös gonddal kezel: egy központi beszerző hatóság nem megoldás egy problémára; inkább a mögöttes probléma léptékét bizonyítja. Az állam annyi mindent vásárol, annyi szerven keresztül, hogy létrehozott egy főigazgatóságot a beszerzések összevonására. A központosítási érv — a kis szervek a keretszerződéses árat kapják — valós, de ez kényszerű kompromisszum, mert az elsődleges megoldás hiányzik. Ha minden minisztérium a saját költségvetéséből, a saját létesítményeit üzemelteti, közvetlenül szembesül azzal az árral, amelyet fizet; egy összevonó közvetítő ezt a jelzést tompítja. A tisztább elrendezés az, ha minden kormányzati szerv a versenypiacról szerzi be a saját létesítménygazdálkodási szolgáltatásait, a szokásos közbeszerzési szabályok szerint, az ingatlanportfólióval a használó szervekhez vagy egy minimális létszámú vagyonkezelési funkcióhoz delegálva. A létesítménygazdálkodási piac Magyarországon ténylegesen versengő; itt nincs olyan hálózati hatás, amely egyetlen állami vásárlót követelne meg. Ez a tipikus eset: egy adminisztratív szervet a megoldásnak néznek, miközben része a szerkezetnek. Az őszinte besorolás a fokozatos leépítés a mögöttes tevékenységgel párhuzamosan: ahogy a minisztériumok átveszik saját létesítménygazdálkodási és beszerzési költségvetésüket, és közvetlenül bonyolítják le a beszerzéseiket, a KEF összevonó szerepe magától elsorvad.

Átállási mechanizmus

Négyéves fokozatos leépítés. A 4 éves időtávot a keretmegállapodások ciklusa határozza meg: a KEF beszállítói felé fennálló keretszerződései jellemzően több évre szólnak, a megrendelő szervek meglévő lehívásainak pedig a szerződéses futamidejüket le kell tölteniük, nem szakíthatók meg. 1. év: a legnagyobb megrendelő minisztériumok létesítménygazdálkodási és beszerzési költségvetésének delegálása; a KEF működési kerete szűkül, ahogy ezek a szervek közvetlenül bonyolítják le a beszerzéseiket. 2–4. év: a delegálás befejezése, ahogy a fennmaradó keretmegállapodások lejárnak, és nem újítják meg őket központilag. A 15,1 milliárd Ft-os személyi sor (plusz 2,1 milliárd Ft munkáltatói járulék, együttesen 17,2 milliárd Ft) a védett bérköltség-rész: a KEF nagyjából 1 200–1 400 munkatársa átvihető létesítménygazdálkodási, beszerzési és logisztikai készségekkel rendelkezik, és az átmeneti, kettős kifizetésű kilépési csomag — teljes állami bér 24 hónapon át, azzal a joggal, hogy magánszektorbeli munkát vállaljon és mindkét jövedelmet megtarthassa — illik az esethez. Sokan a delegált funkciókkal együtt átkerülnének a megrendelő minisztériumokhoz vagy azokhoz a magán létesítménygazdálkodási cégekhez, amelyek átveszik a szerződéseket. A 194,4 milliárd Ft-os dologi sor nem végkielégítéssel védett: ez a más nevében vásárolt áruk és szolgáltatások költsége, és valójában nem szűnik meg, csak áttevődik — a megrendelő szerveknek továbbra is szükségük van létesítményekre, de azokat közvetlenül szerzik be, nem a KEF-en keresztül. A valódi fiskális megtakarítás az összevonó réteg saját általános költségének megszűnése és az egyes szerveknél visszaállított versenyeztetési fegyelem, nem a teljes 215,9 milliárd Ft.

Érintett csoportok

A KEF állandó személyzete (nagyjából 1 200–1 400 fő a létesítménygazdálkodási, beszerzési és logisztikai funkciókon); a jelenlegi keretmegállapodásokkal rendelkező beszállító cégek (szerződéses kifutással védve); a megrendelő minisztériumok, amelyek közvetlen költségvetési felelősséget kapnak saját létesítményeikért. Az ütemezés óvatosan tükrözi a nettó megtakarítást: a dologi sort folyamatos, áthelyeződő, és nem megszűnő kiadásként kezeljük, így az évről évre nettó megtakarítás a bér- és összevonási-általánosköltség-komponens, nem a bruttó keret.

Szabad Társadalom Intézet

Támogasd a független elemzéseket

Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.