Egy iroda monopóliumokat oszt — amelyeket maga segített létrehozni

Indoklás

Az NKOI-t 2020-ban hozták létre, hogy egységes eljárási és felügyeleti rendszert működtessen az állam koncessziós tevékenységei felett — pályázati eljárásokat folytat le és koncessziós szerződéseket köt autópályákra, kaszinókra és hulladékgazdálkodásra, amikor a kormány erre kijelöli.[^1] A fejezetben ez a legtisztább példája egy olyan szabályozó szervnek, amelynek létezése egy mögöttes probléma bizonyítéka, és nem annak orvoslása. A koncesszió állam által biztosított kizárólagos jog — szerencsejáték működtetésére, autópálya-díj beszedésére, kijelölt területen hulladékkezelésre. A koncessziós iroda azért létezik, mert az állam úgy döntött, hogy tevékenységek egy halmazát állam által engedélyezett monopóliumokká alakítja, és aztán szüksége van egy apparátusra az engedélyek elosztására. A klasszikus liberális olvasat a tevékenységeken át fut, nem az irodán. A szerencsejátékhoz nem kell koncessziós rendszer; rendes engedélyezés és büntetőjog kell hozzá. Az autópálya-üzemeltetés valódi infrastrukturális kérdés, de a koncesszió szerződéses választás, nem szükségszerűség, és kezelhető az illetékes közlekedési hatóság által, a szokásos közbeszerzési szabályok keretében. A hulladékgazdálkodás Európa nagy részén versengő szolgáltatás; a koncessziós rendszer az, amely létrehozza azt a helyi monopóliumot, amelyet aztán az iroda igazgat. Ahol az állam felhagy a koncessziós monopóliumok létrehozásával, az ezeket elosztó irodának nem lesz mit elosztania. Az őszinte besorolás fokozatos leépítés, a mögöttes koncessziós rendszerek deregulációjával párhuzamosan — az iroda fokozatosan megszűnik, ahogy az általa engedélyezett tevékenységek visszakerülnek a szokásos engedélyezésbe vagy a versenyeztetett közbeszerzésbe.