XXXIII. fejezet: Magyar Tudományos Akadémia

Áttekintés

A XXXIII. fejezet a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) finanszírozza — de nem azt az intézményt, amely a név hallatán a legtöbb olvasónak elsőként eszébe jut. A 2019-es kutatásfinanszírozási átszervezés óta az MTA kutatóintézet-hálózata már nem ebbe a fejezetbe tartozik. A 2019. évi LXVIII. törvény az MTA tizenöt kutatóintézetét külön szervezethez, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH, 2023 óta HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat) telepítette át; ezt a hálózatot egy másik fejezet finanszírozza.¹ Ami a XXXIII. fejezetben maradt, az maga a megmaradó Akadémia: a tudós testület titkársága és tiszteletdíjai, egy kutatókönyvtár, egy ingatlankezelő egység, a tagok jóléti intézményei, a területi akadémiai bizottságok titkárságai, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia titkársága, valamint néhány fejezeti kezelésű előirányzat — köztük a Lendület kutatócsoport-program.

A 2026. évi teljes kiadás 32 912,7 millió Ft. A teljes bevétel 11 430,5 millió Ft (működési bevétel 11 424,9 millió Ft, felhalmozási bevétel 5,6 millió Ft), így az általános adóbevételre háruló nettó teher nagyjából 21,5 milliárd Ft. A bevétel a kerethez képest szokatlanul magas — a kiadás mintegy 35%-a önfedezetű —, és ez önmagában elemzői szempontból árulkodó tény, amelyet az alábbiakban megvizsgálunk.

A besorolási kérdés ebben a fejezetben élesebb, mint amit a szerény keret sugall. Egy tudós testület, amely maga választja meg tagjait, maga adományozza saját kitüntetéseit, és maga működteti könyvtárát, tipikus önkéntes társulás — pontosan az a fajta testület, amelyről a klasszikus liberális hagyomány azt várja, hogy a tagjai, használói és a munkáját értékelő adományozói tartsák el, ne pedig a bérből élők kötelező befizetései — olyanoké, akik ehhez a finanszírozáshoz soha nem járultak hozzá. Számos hasonló tudós testület — köztük az angolszász és a kontinentális hagyomány akadémiái — működési költségeit elsősorban alapítványi vagyonból, tagdíjból és adományokból fedezi, éppen azért, mert a tevékenység nem igényel kényszert. A kérdés, amelyet ez a fejezet kikényszerít, nem az, hogy „értékes-e az MTA” — nyilvánvalóan az —, hanem hogy „értékéhez szükséges-e az adófinanszírozás, vagy csak hasznára válik”.

Kiadások elemzése

MTA Titkárság Igazgatása, tiszteletdíjak

• Jelenlegi előirányzat: 9 469,9 millió Ft (működési 9 390,0; felhalmozási 79,9). A működési keretből: Személyi juttatások 8 081,9; Munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó 811,8; Dologi kiadások 454,3; Ellátottak pénzbeli juttatásai 42,0.
• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)
• Indoklás: Ez az előirányzat az Akadémia mint tudós testület igazgatását és a tiszteletdíjakat — az akadémikusoknak fizetett juttatásokat — finanszírozza. A bér- és tiszteletdíj-komponens dominál: 8 081,9 millió Ft személyi költség áll szemben 454,3 millió Ft dologi kiadással, vagyis ez túlnyomórészt bér- és járadékjellegű előirányzat. Az akadémikusi tiszteletdíj rendszeres, törvényben meghatározott készpénzes juttatás egy önmagát rekrutáló testület megválasztott tagjának. Nevén nevezve: ez közpénzből fizetett járadék egy magán tudós testületi tagság státuszáért. A testület belső önigazgatási funkciója — a tagok választása, a tudományos osztályok szervezése, a saját kitüntetések adományozása — az önkéntes társulás archetípusa: mint fentebb említettük, az angolszász hagyomány hasonló tudós testületei alapítványi vagyonból és tagdíjbevételből működnek. Az MTA hihetően ugyanígy finanszírozhatná a titkárságát és egy csökkentett tiszteletdíj-keretet; az adófinanszírozás itt nem a testület létezését biztosítja, hanem a tiszteletdíj sajátos mértékét és azt, hogy a tagsági státusz valódi értékét semmilyen piaci vagy adományozói teszt nem méri meg. A tiszteletdíj nem kutatási támogatás — nem vásárol meg egy egységnyi kutatási eredményt, és nem is mérhető ahhoz képest; olyan transzfer, amelynek mértékét közigazgatási úton állapítják meg. Egy ötéves fokozatos leépítés a titkárságot egy védhetően kicsi, törvényi magra szorítja vissza (az Akadémiát az Alaptörvény nevesíti, és egy minimális, a választásokat és egy törvényben rögzített testület közjogi funkcióit ellátó titkárságnak vékony, de valós Megtartás-igénye van), miközben a tiszteletdíj-keretet leépítik, és felkérik a tagságot, hogy a tagi tiszteletdíjakat tagdíjból és alapítványi bevételből finanszírozza, ahogyan a hasonló akadémiák külföldön teszik.
• Átállási mechanizmus: Öt év alatt két ágra kell szétválasztani az előirányzatot. A törvényi mag — egy, az Alaptörvényben nevesített testület minimális igazgatása — kis maradványon marad (nagyságrendileg 1 500–2 000 millió Ft, ami elegendő a választások lebonyolítására, a törvényben előírt beszámolásra és a közjogi feladatokra). A tiszteletdíj-keretet és a diszkrecionális titkársági általános költséget évente nagyjából az eredeti egyötödével csökkentik. A jelenlegi akadémikusok a védett fél: a már folyósított tiszteletdíjakat fokozatosan mérséklik, nem pedig egy csapásra elvonják, és az Akadémia megkapja az ötéves ablakot, hogy felállítson egy tagok által finanszírozott tiszteletdíj-rendszert és egy adományszervező kapacitást. A 79,9 millió Ft-os felhalmozási sor rutinszerű beruházási tétel; a tágabb felhalmozási csökkentésekkel együtt az első évben nullára esik, mivel egyetlen szerződéses partner joga sem függ tőle.
• Érintett csoportok: Az Akadémia hozzávetőleg pár száz rendes és levelező tagja, akik tiszteletdíjat kapnak, valamint a titkársági személyzet. A tiszteletdíj kedvezményezettjei az akadémiai tagság természetéből adódóan tapasztalt, idősebb tudósok — többségük egyetemi vagy intézeti fizetett pozíciót tölt be vagy töltött be; a tiszteletdíj kiegészítés, nem elsődleges megélhetési forrás, és éppen ezért a fokozatos csökkentés a megfelelő védelem, nem pedig egy áthidaló kötvény. A határozatlan idejű szerződéssel rendelkező titkársági munkatársak közül azokat, akiknek munkaköre kívül esik a megtartott törvényi magon, az ötéves pályába beépített létszámcsökkentés keretében kezelik.

MTA Könyvtár és Információs Központ

• Jelenlegi előirányzat: 9 917,5 millió Ft (működési 9 899,5; felhalmozási 18,0). A működési keretet a Dologi kiadások dominálják 8 870,6 millió Ft-tal — szokatlanul nagy anyag- és szolgáltatás-sor — 873,7 millió Ft személyi költséggel és 132,2 millió Ft munkáltatói járulékkal szemben.
• Besorolás: Nominális befagyasztás
• Indoklás: Az MTA Könyvtár országos kutatókönyvtár, valamint jelentős kézirat- és levéltári állományok őrzője, köztük az Akadémia történeti gyűjteményeié és a Keleti Gyűjteményé. A 8 870,6 millió Ft-os működési sor nem szokványos irodai általános költség; egy ilyen típusú kutatókönyvtár esetében nagyrészt beszerzéseket, adatbázis- és folyóirat-előfizetéseket, digitalizálást és az állományvédelem költségét takarja. Egy országos levéltári és kéziratőrzési funkció — olyan állományok fizikai megőrzése, amelyek elveszésük esetén nem hozhatók újra létre — az a fajta körülhatárolt, őrzési mandátum, amelyet a keret óvatosan kezel: az állományok pótolhatatlanok, és a hirtelen forrásmegvonás visszafordíthatatlan kulturális tőkeveszteség kockázatát hordozza, amelyet semmilyen későbbi előirányzat nem tud jóvátenni. Ez valós érv az azonnali megszüntetés ellen. Nem érv viszont a határozatlan idejű reálnövekedésre. Egy könyvtár gyűjteményi mandátuma véges és önkorlátozó; a digitális előfizetési komponens különösen vitatható, és inkább közbeszerzési fegyelemmel kellene szembesülnie, mint automatikus indexálással. Az előirányzat nominális szinten tartása azt jelenti, hogy a tipikus inflációs reálértékvesztés egy évtized alatt körülbelül 20–25%-kal csökkenti a reálértéket — és ez pontosan azt a priorizálási kényszert teremti meg (mely előfizetések, mely digitalizálási projektek, mely beszerzések maradnak), amelyet egy indexált költségvetés levenne a könyvtár válláról. Az őrzési magot a nominális padló védi; a diszkrecionális beszerzési margót a reálérték csökkenése fegyelmezi.
• Átállási mechanizmus: Az előirányzatot 9 917,5 millió Ft-on befagyasztják. A könyvtárat arra utasítják, hogy saját beszámolójában különítse el a pótolhatatlan őrzési költséget (állományvédelem, klímaszabályozás, kéziratbiztonság) a vitatható előfizetési és szolgáltatási költségektől, hogy a reálérték-szorítás ez utóbbira essen. A reprodukció és a digitalizált állományok kereskedelmi célú felhasználási engedélyezése terén ösztönözni kell a költségtérítést.
• Érintett csoportok: Könyvtári munkatársak (a befagyasztás létszámcsökkentéssel nem jár); a gyűjteményeket használó kutatók (a szolgáltatás nominálisan fennmarad, a diszkrecionális beszerzési margó az évtized során szigorodik).

MTA Létesítménygazdálkodási Központ

• Jelenlegi előirányzat: 3 374,1 millió Ft (működési 3 284,6 — személyi 1 122,9, munkáltatói járulékok 171,1, dologi kiadások 1 990,6; felhalmozási 89,5 — beruházások 26,0, felújítások 63,5).
• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)
• Indoklás: A létesítménygazdálkodási központ nem kutatási funkció, és nem is tudós testületi funkció — ingatlanszolgáltatási működés: épületfenntartás, közüzemi szolgáltatások, az MTA ingatlanjainak vagyonkezelése. Az ingatlanszolgáltatások a fejezet legkönnyebben versenyeztethető tevékenysége. Létezik kereskedelmi létesítménygazdálkodási piac; az épületfenntartást, a takarítást, a biztonságot és a vagyonkezelést magáncégek és közintézmények egyaránt közbeszerzés útján szerzik be, és a piac által rájuk jegyzett ár megfigyelhető. Egy 1 122,9 millió Ft-os személyi költségű belső központ ezt a megfigyelhető árat egy közigazgatási árral helyettesíti — semmi sem teszi próbára, hogy a belső egység olyan áron vagy annál is olcsóbban nyújtja-e a szolgáltatást, mint amennyibe egy versenyeztetett szerződés kerülne. Ez a visszatérő minta a költségvetésben, ahol az állam házon belüli szolgáltató egységet tart fenn: a funkció nem azért marad fenn, mert a belső megoldás bizonyíthatóan hatékony, hanem azért, mert az egység már ott van, és a munkatársai tőle függnek. A központ leépítése és a létesítménygazdálkodás versenyeztetett kiszerződése egy piaci próba nélküli belső költséget versenyeztetett árrá alakít, és kiteszi a versenytárs ajánlatok szorításának. A négyéves horizont a közbeszerzés lefolytatásához, az épületenkénti átálláshoz, valamint az állandó munkatársaknak járó felmondási idő és végkielégítés teljesítéséhez szükséges reális idő.
• Átállási mechanizmus: Párhuzamos végkielégítés a bérre. A bérkomponens a személyi sor és a munkáltatói járulékok együtt: 1 122,9 + 171,1 = 1 294,0 millió Ft. Az érintett munkatársak teljes fizetésüket 24 hónapos átállási ablakra megtartják, és ezen az ablakon belül vállalhatnak magánszektorbeli állást — akár éppen az MTA pályázatát elnyerő létesítménygazdálkodási vállalkozóknál —, miközben mindkét jövedelmet megtarthatják. A nem bérjellegű működési és felhalmozási komponenseket (1 990,6 millió Ft működési, 89,5 millió Ft felhalmozási) nem védi végkielégítés: ahogy az épületek versenyeztetett szerződésekre kerülnek át, a belső működési kiadást szerződéses árak váltják fel, amelyekről a keret azt várja, hogy a jelenlegi közigazgatási összegen vagy az alatt jöjjenek be. Az alábbi ütemterv úgy kezeli az átállási támogatást, hogy az első két évre megtartott bérkomponens után az előirányzat akkor éri el a teljes megtakarítást, amikor a végkielégítések lejárnak, és az ingatlanállomány teljes egészében versenyeztetett szerződéseken fut.
• Érintett csoportok: A létesítménygazdálkodási munkatársak — pár tucat fő nagyságrendben, általános munkaerőpiaci készségekkel (karbantartási szakmák, vagyonkezelés, biztonságkoordináció), amelyek közvetlenül átvihetők a magán létesítménygazdálkodási cégekhez, és ezért az átfedéses végkielégítés a megfelelő védelem, nem pedig egy hosszabb áthidalás. Maguk az MTA épületei nincsenek érintve — a szolgáltatás belső formából szerződéses formába kerül át.

MTA Jóléti intézmények

• Jelenlegi előirányzat: 1 270,9 millió Ft (működési 1 256,9 — személyi 648,1, munkáltatói járulékok 100,5, dologi kiadások 508,3; felhalmozási 14,0).
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: A „jóléti intézmények” — egy tudós testület költségvetésének kontextusában — tagi kényelmi szolgáltatásokat jelent: jellemzően üdülő- és pihenőlétesítményeket, vendégházakat és hasonló juttatásokat az Akadémia tagjai és munkatársai számára. Eufémizmus nélkül: ez adófinanszírozású kényelmi szolgáltatás egy magán tudós testület tagjainak és alkalmazottainak. Nem jogvédelmi funkció, nem alkotmányos előfeltétel, és nem is kutatási tevékenység; tagsági előny. A látható kedvezményezett kicsi és jól körülírható — az Akadémia tagjai és munkatársai, akik a létesítményeket használják. A láthatatlan költségviselő minden bérből élő, akinek SZJA-ja és szociális hozzájárulási adója fedezi az 1 270,9 millió Ft-ot. Egy nagyjából a magyar mediánbért kereső munkavállalónak ez évi pár száz forint — apró egyéni tétel, és pontosan ez az a szerkezet, ami lehetővé teszi az előirányzat fennmaradását: az előny egy szervezett, érdekelt körre koncentrálódik, amely észreveszi és védi az előirányzatot, miközben a költség olyan vékonyan oszlik el az adófizetők között, hogy senkinek nincs oka egyenként kifogást emelni. Az előirányzat mérete nem a lényeg; egy törvényben elismert testület tagjainak szóló rekreációs kényelmi szolgáltatásnak semmilyen méretben nincs jogcíme a kötelező adózásra. Az a szervezet, amelyik üdülőlétesítményeket kíván biztosítani a tagjainak, díjat is felszámíthat értük a tagjainak — pontosan úgy, ahogyan egy szakmai egyesület vagy egy klub teszi. A funkciót a megszüntetés nem szünteti meg — átkerül azokhoz, akik használják és értékelik.
• Átállási mechanizmus: Az előirányzatot a 2026-os költségvetési ciklusban megszüntetik. A jóléti létesítmények az MTA saját kezelésébe kerülnek, használati díjakból és az Akadémia saját forrásaiból finanszírozva, vagy értékesítik őket. A jóléti intézmények munkatársai (a 648,1 millió Ft-os személyi sor kis számú alkalmazottat takar) az egyetlen csoport, amelynek védelem jár: 12 hónapos felmondási idővel kombinált végkielégítés alkalmazandó, amit egyetlen költségvetési ciklus elbír. Mivel a létesítményeknek folyamatos felhasználói köre van, a legvalószínűbb kimenet a működő egységként történő átadás, amelynek során a munkatársakat a felhasználói finanszírozású utódszervezet megtartja, nem pedig elbocsátja.
• Érintett csoportok: Az Akadémia tagjai és munkatársai, akik használják a jóléti létesítményeket (akik a folytatólagos hozzáférésért használati díjat vagy tagdíjat fizetnének); a jóléti intézményi alkalmazottak (12 hónapos végkielégítéssel védve, a legvalószínűbb útvonal a működő egységként történő átadás).

MTA Területi Akadémiai Bizottságok Titkársága

• Jelenlegi előirányzat: 473,1 millió Ft (működési 466,8 — személyi 323,0, munkáltatói járulékok 50,1, dologi kiadások 93,7; felhalmozási 6,3).
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: A Területi Akadémiai Bizottságok (olyan városokban, mint Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc, Veszprém) az Akadémia területi tudós testületi tagozatai; ez az előirányzat finanszírozza a titkárságukat. A tevékenység — területi tudományos ülések, előadások és bizottsági ügyvitel szervezése — tudós testületi szervezőmunka, vagyis ugyanaz az önkéntes funkció, amelyet a központi titkárság kapcsán fentebb elemeztünk. A más országok hasonló területi tudományos társaságait a részt vevő tudósok és a fogadó egyetemek szervezik és tartják el; a bizottságoknak otthont adó területi egyetemeknek közvetlen érdekük fűződik a tudományos tevékenységhez, és ők a természetes utódfinanszírozók. A hároméves fokozatos leépítés felszámolja a dedikált állami titkárságot, és arra hívja a területi egyetemeket és a részt vevő tudósokat, hogy vegyék át a szerény ügyviteli funkciót — kis előirányzat ez, de a besorolás a mechanizmuson múlik, nem a méreten.
• Átállási mechanizmus: Lineáris fokozatos leépítés három év alatt. A titkársági munkatársak (a 323,0 millió Ft-os személyi sor — néhány ügyviteli alkalmazott a területi irodákban) a védett fél. A fokozatos pálya azt a reális időt tükrözi, ami a fogadó egyetemeknek szükséges annak eldöntéséhez, hogy átveszik-e a funkciót, és hogy létszám-megállapodásokat kössenek; akiket nem vesz át fogadó egyetem, azok a hároméves ablakon belül felmondási időt és végkielégítést kapnak.
• Érintett csoportok: A területi bizottsági titkárságok munkatársai (kis ügyviteli létszám, akiket a hároméves pálya és annak valószínűsége véd, hogy fogadó egyetemek átveszik őket); a területi akadémiai bizottságokban részt vevő tudósok (a szervezői funkció egyetemi vagy önkéntes támogatás mellett folytatódik).

Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Titkársága

• Jelenlegi előirányzat: 37,2 millió Ft (csak működési — személyi 25,6, munkáltatói járulékok 3,4, dologi kiadások 8,2).
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia az MTA-hoz társuló írók és művészek külön testülete; ez az előirányzat finanszírozza a kis titkárságát. Ugyanaz a tudós testületi szervezőmunka, mint a területi bizottságoknál, csak a tudományok helyett az irodalomra és a művészetekre alkalmazva — és ugyanaz az érvelés vonatkozik rá: az írók és művészek társulata önkéntes egyesülés, amelynek tagjai és patrónusai eltarthatják az igazgatást. Az előirányzat nagyon kicsi (37,2 millió Ft), és egy ilyen léptékű tudós testületi titkárság tagi hozzájárulásokból és művészeti adományokból nehézség nélkül fenntartható lenne. A hároméves horizont kizárólag azért van, hogy a kis személyzetnek és a társulatnak ésszerű átállási ablakot biztosítson; a besorolás azon az elven nyugszik, amely bármekkora előirányzatra alkalmazható.
• Átállási mechanizmus: Lineáris fokozatos leépítés három év alatt, a nagyon kis titkársági személyzetnek járó felmondási idővel és végkielégítéssel, valamint hároméves ablakkal a Széchenyi Akadémia számára, hogy megszervezze igazgatásának tag- és patrónusfinanszírozását.
• Érintett csoportok: A maroknyi titkársági alkalmazott; a Széchenyi Akadémia tagjai közé tartozó írók és művészek (akiknek társulata tag- és patrónusfinanszírozás mellett folytatódik).

Fejezeti kezelésű előirányzatok 1 — Társadalmi szervezetek és alapítványok támogatása

• Jelenlegi előirányzat: 80,9 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Ez az előirányzat nevesített civil szervezeteknek és alapítványoknak juttatott transzfer — a költségvetési szöveg tudományos társaságokat, a Nagy Imre Alapítványt és a Bolyai Műhely Alapítványt sorolja fel. Egy diszkrecionális állami transzfer nevesített magán egyesületekhez és alapítványokhoz, pontos leírásban: politikai és közigazgatási tisztségviselők szubjektív döntése arról, mely szervezetek kapjanak az adófizetők pénzéből. Nincs piaci ár és nincs számítható optimum arra, hogy „mekkora támogatást érdemel egy tudományos társaság vagy egy nevesített alapítvány”; az összeget közigazgatási megítélés szabja meg, és a kedvezményezetteknek — akiket a költségvetés nevesít — a tevékenységük értékétől függetlenül strukturális érdekük fűződik az előirányzat fennmaradásához. A tudományos társaságok, valamint az emlékezet- és oktatáspolitikai alapítványok önkéntes testületek; tagoktól, jótékonysági adományokból és a munkájukat értékelő támogatóktól szereznek forrást. Az előirányzat kicsi, de a besorolás a mechanizmust követi: kiválasztott magán egyesületeknek juttatott diszkrecionális transzfer elvi alapon azonnali megszüntetés alá esik, és az elv nem gyengül attól, hogy az összeg szerény.
• Átállási mechanizmus: A 2026-os ciklusban megszüntetik. A nevesített szervezeteket nem szüntetik meg — folytatják önkéntes testületként, ahogy már most is, tagok és adományozók által finanszírozva. Egyetlen állami alkalmazottat sem érint elbocsátás; az előirányzat támogatás, nem bér.
• Érintett csoportok: A kedvezményezett tudományos társaságok és alapítványok, amelyek átállnak a tagi és adományozói finanszírozásra.

Fejezeti kezelésű előirányzatok 2 — Nemzetközi, európai uniós és határon túli feladatok, programok támogatása

• Jelenlegi előirányzat: 410,3 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Ez az előirányzat az Akadémia nemzetközi szerepvállalását, EU-s feladatait és határon túli programjait finanszírozza — jellemzően nemzetközi tudományos szövetségi tagságokat, a szomszédos országok magyar nyelvű tudományosságának támogatását és az uniós tudományos programokban való részvételt. A nemzetközi tudományos együttműködés valódi tevékenység, de itt is tudós testületi funkcióról van szó, és a nemzetközi tudományos szövetségek, amelyekhez egy akadémia tartozik, maguk is tagi finanszírozású testületek. Egyes részkomponensek — meghatározott idejű nemzetközi szövetségi tagságok, többéves határon túli programkötelezettségek — olyan kötelezettségvállalási időtartamokat hordozhatnak, amelyek a költségvetési sorból nem látszanak. A hároméves fokozatos leépítés tiszteletben tartja a folyamatban lévő kötelezettségvállalásokat, miközben a visszatérő nemzetközi szerepvállalási funkciót az Akadémia saját tag- és alapítványi finanszírozására helyezi át — a fenti titkárság kezelésével összhangban.
• Átállási mechanizmus: Lineáris fokozatos leépítés három év alatt. A folyamatban lévő többéves programkötelezettségek és szövetségi tagságok az ablakon belül lefutják szerződéses pályájukat; a visszatérő szerepvállalás az Akadémia saját forrásaiba olvad be, ahogy a titkárság átállása lezárul. Ehhez az előirányzathoz nem tartozik állami alkalmazott — programtámogatás, nem bér.
• Érintett csoportok: Az Akadémia által jelenleg részben finanszírozott nemzetközi tudományos szövetségek és határon túli tudományos programok (amelyek tagi finanszírozás és más támogatók mellett folytatódnak); a határon túli komponens által támogatott külföldi magyar nyelvű tudományosság.

Fejezeti kezelésű előirányzatok 3 — Szakmai feladatok támogatása

• Jelenlegi előirányzat: 937,5 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: A „Szakmai feladatok” tágan meghatározott, fejezeti kezelésű támogatási előirányzat, amely az Akadémia azon érdemi tudományos tevékenységeit fedi le, amelyeket az alábbi nevesített programok nem ragadnak meg. Maga ez a tágasság jelenti az elemzési problémát: lazán meghatározott diszkrecionális keret, közigazgatási megítélés szerint elosztva, tételenkénti átláthatóság nélkül arról, hogy a 937,5 millió Ft mit vásárol meg. Ahol az állam előzetesen nem tudja meghatározni, mit finanszíroz egy támogatási keret, ott azt sem tudja megvizsgálni, hogy a finanszírozás a legnagyobb értékű felhasználáshoz jut-e el; az elosztást a kezelő mérlegelése vezérli, és a korábbi pályázatok kedvezményezettjei érdekkört alkotnak a keret folytatása mellett. Az érdemi tudományos munka, amelyet ez az előirányzat támogat, valós, de a megfelelő finanszírozói a versenyalapú kutatástámogató testületek (amelyek nyílt, lektorált pályázatokat írnak ki) és a kutatókat foglalkoztató egyetemek és intézetek — nem pedig egy átláthatatlan fejezeti kezelésű keret egy tudós testület költségvetésén belül. A hároméves fokozatos leépítés időt ad a jelenlegi pályázati nyerteseknek arra, hogy versenyalapú csatornákon keresztül újra pályázzanak.
• Átállási mechanizmus: Lineáris fokozatos leépítés három év alatt. A jelenlegi pályázati kötelezettségvállalások lefutnak a futamidejükön; a keretből új odaítélések megszűnnek, és az érdemi munka versenyalapú, lektorált finanszírozási pályázatokra vándorol. Ezen az előirányzaton állami bér nem szerepel.
• Érintett csoportok: A szakmai feladatok támogatás jelenlegi kedvezményezettjei (akik a hároméves ablakon belül versenyalapú kutatásfinanszírozási csatornákon keresztül újra pályáznak).

Fejezeti kezelésű előirányzatok 4 — Nemzeti Programok

• Jelenlegi előirányzat: 3 000,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)
• Indoklás: A „Nemzeti Programok” 3 000,0 millió Ft-os fejezeti kezelésű programelőirányzat. A címke általános, és a költségvetés nem tartalmaz bontást arról, hogy az előirányzat milyen konkrét nemzeti programokat finanszíroz — ami a fejezeti kezelésű keretek visszatérő nehézsége: kerek összegű előirányzat egy tág fejléc alatt, melynek összetételét adminisztratív úton döntik el, nem pedig nyilvánosságra hozzák. Bármelyek is legyenek az alkotó programok, tudományos vagy tudománypolitikai tevékenységekről van szó, és a keret kérdése ugyanaz, mint a szakmai feladatok soráé — meg tudja-e határozni az állam egy versenyalapú, lektorált elosztás nélkül a „nemzeti programok” optimális szintjét és összetételét, és vajon a kerek összegű keret nem koncentrálja-e a mérlegelési jogkört az azt meghatározó hivatalnokok kezében? A válasz a fokozatos leépítés és minden valós kutatási tartalom versenyalapú finanszírozásba terelése felé mutat. A négyéves horizont (egy évvel hosszabb, mint a szakmai feladatok soráé) a nagyobb keretet tükrözi, és annak a valószínűségét, hogy egyes alkotó programok többéves kötelezettségvállalások, amelyek lefutásához szükség van az extra évre. Ha a programösszetétel elsődleges forrásokon alapuló áttekintése konkrét, hosszabb futamidejű, többéves kötelezettségvállalásokat tár fel, akkor a horizontot ezeknek a komponenseknek a tényleges kötelezettségvállalási időtartamához kell igazítani, hivatkozással alátámasztva — a négyéves szám az áttekintésig érvényes alapérték, nem annak pótléka.
• Átállási mechanizmus: Lineáris fokozatos leépítés négy év alatt. A folyamatban lévő programkötelezettségvállalások lefutják szerződéses pályájukat; új programindítások megszűnnek; a valós kutatási tartalom versenyalapú, lektorált finanszírozásra vándorol. Ezen az előirányzaton nincs állami bér.
• Érintett csoportok: Az alkotó nemzeti programok résztvevői (akik a négyéves ablakon belül versenyalapú finanszírozásra vagy egyetemi és intézeti támogatásra állnak át).

Fejezeti kezelésű előirányzatok 6 — Lendület Program

• Jelenlegi előirányzat: 3 941,3 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: A 2009-ben indított Lendület Program versenyalapon kiválasztott fiatal kutatók által vezetett kutatócsoportokat finanszíroz, azzal a kifejezett céllal, hogy tehetséges tudósokat vonzzon vissza Magyarországra, és megtartsa azokat, akik már itt vannak.² A fejezet összes sora közül a Lendületnek a legerősebb a funkcionális érve: ez az egyetlen tétel, amely valóban versenyalapú, lektorált kutatástámogatási eszköz, nem pedig tudós testületi funkció vagy adminisztratív keret. A támogatásokat tudományos érdem alapján, pályázati eljárás során kiválasztott kutatócsoportoknak ítélik oda, és a program szerkezetileg szilárdabb — versenyalapú, érdemalapú, meghatározott többéves csoportciklusokkal —, mint a fejezet más helyein található átláthatatlan fejezeti kezelésű keretek.

  A klasszikus liberális kérdés azonban nem az, hogy a program jól választ-e — jól választ —, hanem hogy a versenyalapú kutatástámogatás egyáltalán egy tudós testület fejezetébe való-e. A 2019-es átszervezés óta Magyarország kutatóintézetei és a kutatástámogatási intézményrendszer zöme az MTA-n kívül helyezkedik el.¹ Egy fiatal kutatóknak szóló versenyalapú támogatási program éppen az a fajta eszköz, amely a konszolidált, nyíltan versenyeztethető kutatástámogatási rendszerbe való — a többi lektorált országos tudományfinanszírozási pályázat mellé —, nem pedig egy fejezeti kezelésű előirányzatként a tudós testület költségvetésébe. A fokozatos leépítés itt tehát nem a funkció megszüntetése, hanem áthelyezés: a Lendület eszközét versenyalapú kiválasztásával együtt öt év alatt átviszik a konszolidált kutatástámogatási testülethez, hogy a magyar versenyalapú kutatástámogatás egészét egyetlen nyílt verseny rangsorolja, ahelyett, hogy intézményi fejezetek között szétaprózódna. Az ötéves horizont védi a támogatott csoportokat: egy Lendület-támogatás fix többéves futamidőre szól (a program pályázatai nagyjából ötéves csoportciklusokon futnak), és minden jelenlegi csoportnak meg kell adni a lehetőséget, hogy befejezze finanszírozott futamidejét, mielőtt ebben a fejezetben lezárul az előirányzat.

  Ez a fejezet leglényegesebb besorolása, és érdemes kimondani egyértelműen, hogy az áthelyezés nem válhat finanszírozás- megvonássá. Magyarország bruttó K+F-kiadása 2022-ben a GDP körülbelül 1,4%-a volt — az EU-27 nagyjából 2,2%-os átlaga és Csehország aránya alatt.³ A Csehországhoz és Lengyelországhoz viszonyított felzárkózási lemaradás részben tőke- és termelékenységi történet, és a termelékenységet ténylegesen növelő kutatástámogatás nem az a fajta kiadás, amelyet a keret járadékként kezel. Az ajánlás strukturális, nem költségvetés- vágás: konszolidálni kell a versenyalapú kutatástámogatást egyetlen versenyeztethető rendszerbe, hogy minden forintja ugyanazzal a nyílt lektorálással szembesüljön, ne pedig egy jól működő eszköz maradjon elkülönített előirányzatként, amelynek helyét inkább intézménytörténet, mintsem finanszírozási tervezés magyarázza.

• Átállási mechanizmus: Fokozatos leépítés öt év alatt, kezelt átadásként, nem pedig leállításként strukturálva. Minden jelenleg finanszírozott Lendület-kutatócsoport befejezi a teljes odaítélt futamidejét — a védett felek a támogatott kutatók és csoporttagjaik, akiknek többéves kutatási kötelezettségvállalásai és foglalkoztatása attól függ, hogy a támogatás lefutja pályáját. Ebből a fejezetből új Lendület-pályázatot nem írnak ki; ehelyett a Lendület eszközét — versenyalapú kiválasztási folyamatát és fiatal kutatói fókuszát — a konszolidált kutatástámogatási testületen belül építik fel, és az írja ki az utódpályázatokat. A 3 941,3 millió Ft nem tűnik el a magyar tudományból; csak kikerül a XXXIII. fejezetből. Az alábbi ütemterv azt rögzíti, hogyan halmozódik a megtakarítás ebben a fejezetben, ahogy a csoportok befejezik futamidejüket — azzal a feltétellel, hogy a kutatástámogatási rendszeren belül egyenértékű versenyalapú előirányzat áll rendelkezésre.

• Érintett csoportok: A jelenleg finanszírozott Lendület- kutatócsoportok — a vezető kutatók és a kutatási személyzetük —, akiknek támogatásai az ötéves védelem alatt teljes futamidőig futnak; a jövőbeli fiatal kutatói pályázók, akik az áthelyezett eszközhöz pályáznak a konszolidált kutatástámogatási rendszeren belül.

Bevételek

A fejezet teljes bevétele 11 430,5 millió Ft — működési bevétel 11 424,9 millió Ft, felhalmozási bevétel 5,6 millió Ft. A költségvetési táblák ezt a fejezet aggregált szintjén mutatják be (a fejezet alján található zárszámadás-jellegű összegző blokk), nem pedig tételenként bontva.

• Név: Hazai működési bevétel — 4,6 millió Ft az MTA Titkárság sorához rendelve, a fennmaradó rész az intézményi sorokhoz, fejezet szinten 11 424,9 millió Ft-ot téve ki.

• Jelenlegi hozam: 11 424,9 millió Ft (működési)

• Típus: Díj / Térítés / Egyéb saját bevétel

• Megjegyzések: Ez intézményi saját bevétel, nem adóbevétel. Egy ilyen összetételű fejezet esetében ez a bevétel legvalószínűbben könyvtári szolgáltatási és reprodukciós díjakból, létesítmény- és helyszínbérleti bevételből, jóléti intézményi használati díjakból, konferencia- és kiadói bevételből, valamint visszatérített költségekből áll össze. Az összetétel közvetlenül számít a fenti besorolások szempontjából. Az MTA Jóléti intézmények (Azonnali megszüntetés) használatidíj-bevételt termel, amely a létesítményekkel együtt átkerülne a felhasználó-finanszírozású utódszervezethez — ez a bevétel a kiadási sorral együtt elhagyja a fejezetet, így a leállítás nettó fiskális hatása a kiadási megtakarítás mínusz az elmaradt díjbevétel, nem pedig a bruttó 1 270,9 millió Ft. Hasonlóképpen az MTA Könyvtár reprodukciós és licencbevétele (amelynek bővítését a Nominális befagyasztás pontnál ajánljuk) része ennek a bevételi összegnek. A magas bevételarány — a kiadás nagyjából 35%-ának önfedezete — önmagában is árulkodó tény: azt mutatja, hogy a fejezet már most is jelentős olyan tevékenységeket tartalmaz, amelyekért a felhasználók közvetlenül fizetnek, és ez inkább erősíti, mint gyengíti azt az érvet, hogy a fejezet több része önkéntes alapon is finanszírozható volna. Ahol a felhasználók már a költség egyharmadát fedezik, ott élesebbé — nem enyhébbé — válik a kérdés: miért kell a maradék kétharmadnak kötelező adózásból érkeznie.

• Név: Hazai felhalmozási bevétel

• Jelenlegi hozam: 5,6 millió Ft (felhalmozási)

• Típus: Egyéb (eszközértékesítés / tőkebevétel)

• Megjegyzések: Kisebb tőkebevételi sor, a fejezet elemzése szempontjából lényegtelen.

Nincs jelentős adóbevételi tétel ebben a fejezetben — a XXXIII. fejezet nem szed SZJA-t, ÁFA-t, társasági adót vagy jövedéki adót. A központi kormányzat adószerkezete a XLII. fejezetben helyezkedik el. Az itteni bevétel teljes egészében intézményi saját jövedelem, és egyik sem olyan adó, amelynek torzító hatását rangsorolni kellene.

Fejezet összegzése

Besorolás	Darabszám	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	2	1 351,8
Fokozatos leépítés	8	21 643,4
Nominális befagyasztás	1	9 917,5
Megtartás	0	0,0
Összesen	11	32 912,7

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Teljes fejezeti bevétel	11 430,5

Fokozatos leépítés alá kerülő sorok: MTA Titkárság Igazgatása (9 469,9), MTA Létesítménygazdálkodási Központ (3 374,1), MTA Területi Akadémiai Bizottságok Titkársága (473,1), Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Titkársága (37,2), Nemzetközi/EU/ határon túli feladatok (410,3), Szakmai feladatok támogatása (937,5), Nemzeti Programok (3 000,0), Lendület Program (3 941,3). A JSON mind a tizenegy kiadási tételt egyenként tételezi; a fenti összegző tábla nyolc Fokozatos leépítés alá kerülő sort tüntet fel. A fejezet első évi megtakarítása hozzávetőlegesen 7 484 millió Ft (az Azonnali megszüntetések teljes összege — 1 351,8 — plusz mindegyik Fokozatos leépítés első évi nettó pályája — nagyjából 6 132); a teljes állandósult megtakarítás, amint az összes fokozatos leépítés befejeződik, 32 912,7 millió Ft bruttó kiadás, amellyel szemben a valós fiskális hatás kiolvasásához le kell vonni az elmaradt saját bevételt és a megfelelő áthelyezett kutatástámogatást (a Lendület megfelelőjét).

Fő megfigyelések

• Ez a fejezet a maradék tudós testület, nem a kutatási hálózat. A XXXIII. fejezet olvasásakor a legfontosabb tény az, hogy az MTA kutatóintézetei 2019-ben váltak ki az Akadémiából a 2019. évi LXVIII. törvény értelmében, és most egy külön kutatási hálózati fejezetbe tartoznak.¹ Ami itt marad, az egy tudós testület titkársága, könyvtára, ingatlanállománya, jóléti kényelmi szolgáltatásai, területi tagozatai és néhány támogatási keret. Az elemzési keret a tudós testületet önkéntes társulásként kezeli — és majdnem minden sor ebben a fejezetben erre a felismerésre vezethető vissza.

• A diszkrecionális elosztás járadékot termel, függetlenül attól, hogy ki kezeli. Négy sor ebben a fejezetben — Társadalmi szervezetek támogatása, Szakmai feladatok, Nemzeti Programok és a nemzetközi feladatok sora — fejezeti kezelésű keret, amelyet adminisztratív megítélés szerint osztanak el tág fejlécek alatt, többet kerek összegen (a 3 000,0 millió Ft a Nemzeti Programokra a legtisztább eset). A minta nem erre a fejezetre vagy bármely kormányra jellemző: a tételenkénti közzététel nélküli diszkrecionális keret elosztási hatalmat koncentrál a kezelőjében, és érdekcsoportot hoz létre a korábbi kedvezményezettekből, amelynek strukturális érdeke fűződik a keret folytatásához. Ugyanannak a keretnek a kompetensebb vagy tisztább kezelése a mérlegelést jobban hitelesített kedvezményezettek felé irányítja át; nem szünteti meg a mérlegelést. A keret szerinti valódi reform strukturális — versenyalapú, lektorált, nyíltan versenyeztethető elosztás —, nem pedig egy átláthatatlan keret szorosabb ellenőrzése.

• A fejezet már léptékben mutatja, hogy az önkéntes finanszírozás működőképes. A fejezet kiadásának nagyjából 35%-át a saját bevétele fedezi — könyvtári díjak, létesítményi bevétel, használati díjak, kiadói bevétel. Ahol egy testület már a költségének egyharmadát visszanyeri azoktól, akik a szolgáltatásait használják, ott nehezebb, nem pedig könnyebb azt bizonyítani, miért igényel a fennmaradó kétharmad kötelező adózást. A bevételi arány a fejezet saját bizonyítéka arra, hogy az önkéntes mechanizmus itt nem elméleti lehetőség.

• Osztályon belüli transzfer a jóléti soron. Az MTA Jóléti intézmények sora egy törvényben elismert testület tagjai és alkalmazottai számára finanszíroz rekreációs kényelmi szolgáltatásokat. Az előny kicsi, szervezett, azonosítható csoportra koncentrálódik; a költség — évi pár száz forint egy mediánbért keresőnek — olyan vékonyan oszlik el, hogy egyetlen adófizetőnek sincs külön oka megkérdőjelezni. Ez az aszimmetria nem véletlenül kíséri az előirányzat fennmaradását — ez maga az a mechanizmus, amellyel az ilyen sorok fennmaradnak. Az elemzői pont a megnevezése, nem az összeg mérete.

• A Lendület a fejezet legnehezebb esete, és pontosan ennél kell a legprecízebben fogalmazni. A Lendület Program valódi versenyalapú kutatástámogatási eszköz, valós termelékenységi hozadékkal, egy olyan országban, amelynek K+F-intenzitása (a GDP nagyjából 1,4%-a) az EU-átlag és a visegrádi társak mögött marad.³ Az ajánlás szándékosan áthelyezés, nem vágás: konszolidálni kell a versenyalapú kutatástámogatást egyetlen nyíltan versenyeztethető rendszerbe, hogy minden forint ugyanazzal a lektorálással szembesüljön — és ne maradjon egy jól működő eszköz intézménytörténeti okból a tudós testület fejezetén belül elkülönítve. Egy olyan fokozatos leépítés, amely finanszírozás-megvonássá válna, félreolvasná a keretet — a tőketermelékenységet ténylegesen növelő kutatástámogatás nem járadék.

Források

Footnotes

1. 2019. évi LXVIII. törvény a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról. Magyar Közlöny / mkogy.jogtar.hu. 2019. https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1900068.TV. A törvény az MTA tizenöt kutatóintézetét az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) telepítette át, 2019. szeptember 1-jei hatállyal; a hálózatot 2023-ban HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatra nevezték át. Az Alkotmánybíróság, az áthelyezést 2022-ben felülvizsgálva, „mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet” állapított meg az áthelyezés során a tulajdonjogok védelmének szabályozása elmulasztása miatt, és arra utasította az Országgyűlést, hogy 2023. június 30-ig orvosolja a mulasztást; magát az elválasztást nem találta alkotmányellenesnek. Lásd Telex, 2022. 11. 15., https://telex.hu/techtud/2022/11/15/alkotmanybirosag-dontese-mta-eotvos-lorand-kutatohalozat-ugyeben-serti-e-az-alaptorvenyt-az-elkh-levalasztasa.
   ↩ ↩² ↩³

2. Momentum (Lendület) Programme of the Hungarian Academy of Sciences. Magyar Tudományos Akadémia (MTA). https://mta.hu/english/momentum-113569. A 2009-ben indított program versenyalapon kiválasztott, fiatal kutatók által vezetett kutatócsoportokat finanszíroz, kinyilvánított céljaként a kutatók Magyarországra való visszavonzása és a tehetség megtartása; a pályázatok többéves csoportciklusokon futnak (pl. a 2024–2029-es pályázat). ↩

3. Research and development expenditure (% of GDP), Hungary. World Bank / Eurostat. 2022. https://data.worldbank.org/indicator/GB.XPD.RSDV.GD.ZS. Magyarország bruttó hazai K+F-kiadása 2022-ben hozzávetőlegesen a GDP 1,39%-a volt (Világbank-idősor), szemben az EU-27 nagyjából 2,2%-os átlagával (Eurostat) és Csehország alatt. A whitepaper szerkesztője által használt országkontextus-adat 1,39%-ot rögzít (Eurostat 2022). ↩ ↩²