A 2026-os költségvetés-elemzésből
Miért fizeti az adód az Akadémia üdülőit?
Egy 1 270,9 millió forintos sor egy bejegyzett testület tagjainak és dolgozóinak üdülőit fedezi — juttatás, nem kutatás, minden dolgozó pénzéből, aki sosem fogja használni.
Dolgozónként néhány száz forint évente — elég kicsi ahhoz, hogy egyénileg senkinek se érje meg tiltakozni, elég nagy ahhoz, hogy a haszon egy szervezett körön koncentrálódjon, amelynek megéri.
Amit látsz — és amit nem
A látható: az akadémiai tagok és dolgozók, akik közpénzből üdülnek és rekreálódnak. A láthatatlan: a középső jövedelmű dolgozó, aki egy klubjuttatást finanszíroz egy olyan körnek, amelynek nem tagja, és amelyhez sosem kérték a hozzájárulását.
Ellenvetés
"Szerény összeg — nem éri meg eltörölni a fennakadásért, amit a dolgozóknak okoz."
Válasz
Nem a nagyság az érv. Egy szakmai testület, amely rekreációs létesítményeket akar a tagjainak, a tagjaitól kéri be a díjat — pontosan úgy, ahogy a klubok és egyesületek teszik mindenhol. A költséget a használókra terhelni nem szünteti meg a létesítményeket; csak megszünteti a kényszerű terhet azoknak, akik semmit sem kapnak belőle.
Oszd meg, ha szerinted a klubjuttatást a klubtagok fizessék, ne minden adózó.
Az elemző értékelése
MTA Jóléti intézmények
Indoklás
A „jóléti intézmények” — egy tudós testület költségvetésének kontextusában — tagi kényelmi szolgáltatásokat jelent: jellemzően üdülő- és pihenőlétesítményeket, vendégházakat és hasonló juttatásokat az Akadémia tagjai és munkatársai számára. Eufémizmus nélkül: ez adófinanszírozású kényelmi szolgáltatás egy magán tudós testület tagjainak és alkalmazottainak. Nem jogvédelmi funkció, nem alkotmányos előfeltétel, és nem is kutatási tevékenység; tagsági előny. A látható kedvezményezett kicsi és jól körülírható — az Akadémia tagjai és munkatársai, akik a létesítményeket használják. A láthatatlan költségviselő minden bérből élő, akinek SZJA-ja és szociális hozzájárulási adója fedezi az 1 270,9 millió Ft-ot. Egy nagyjából a magyar mediánbért kereső munkavállalónak ez évi pár száz forint — apró egyéni tétel, és pontosan ez az a szerkezet, ami lehetővé teszi az előirányzat fennmaradását: az előny egy szervezett, érdekelt körre koncentrálódik, amely észreveszi és védi az előirányzatot, miközben a költség olyan vékonyan oszlik el az adófizetők között, hogy senkinek nincs oka egyenként kifogást emelni. Az előirányzat mérete nem a lényeg; egy törvényben elismert testület tagjainak szóló rekreációs kényelmi szolgáltatásnak semmilyen méretben nincs jogcíme a kötelező adózásra. Az a szervezet, amelyik üdülőlétesítményeket kíván biztosítani a tagjainak, díjat is felszámíthat értük a tagjainak — pontosan úgy, ahogyan egy szakmai egyesület vagy egy klub teszi. A funkciót a megszüntetés nem szünteti meg — átkerül azokhoz, akik használják és értékelik.
Átállási mechanizmus
Az előirányzatot a 2026-os költségvetési ciklusban megszüntetik. A jóléti létesítmények az MTA saját kezelésébe kerülnek, használati díjakból és az Akadémia saját forrásaiból finanszírozva, vagy értékesítik őket. A jóléti intézmények munkatársai (a 648,1 millió Ft-os személyi sor kis számú alkalmazottat takar) az egyetlen csoport, amelynek védelem jár: 12 hónapos felmondási idővel kombinált végkielégítés alkalmazandó, amit egyetlen költségvetési ciklus elbír. Mivel a létesítményeknek folyamatos felhasználói köre van, a legvalószínűbb kimenet a működő egységként történő átadás, amelynek során a munkatársakat a felhasználói finanszírozású utódszervezet megtartja, nem pedig elbocsátja.
Érintett csoportok
Az Akadémia tagjai és munkatársai, akik használják a jóléti létesítményeket (akik a folytatólagos hozzáférésért használati díjat vagy tagdíjat fizetnének); a jóléti intézményi alkalmazottak (12 hónapos végkielégítéssel védve, a legvalószínűbb útvonal a működő egységként történő átadás).
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.