XLIII. fejezet: Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások

Áttekintés

A XLIII. fejezet a magyar állam mint vagyontulajdonos és vállalattulajdonos szerepének költségvetési kerete. Itt jelennek meg azok a bevételek, amelyeket az állam a tulajdonában lévő vagyonelemekből szerez — bérleti díjak, osztalékok, koncessziós díjak, értékesítésből származó bevételek —, és azok a kiadások, amelyeket fenntartásukra, feltőkésítésükre és kezelésükre fordít. A teljes kiadás 174 620,8 millió Ft; a teljes bevétel 142 451,5 millió Ft; a fejezet 32 169,3 millió Ft hiánnyal zár.

Három tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet adja a fejezet szerkezetét: az MNV Zrt. (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.), amely a rábízott vagyonelemeket kezeli; az NGM (Nemzetgazdasági Minisztérium), amely egy külön társasági kör felett gyakorol tulajdonosi jogokat; a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt.; valamint a Nemzeti Tőkeholding Zrt., amely 2023 januárjától egy szervezet alá vonta össze az állam tőkealapjait.

A fejezet nem a szokásos értelemben vett intézményi költségvetés. Az állam itt befektetőként és bérbeadóként jelenik meg a könyvelésben — és pontosan ez teszi elemzői szempontból érdekessé. Minden egyes tétel ugyanazt a kérdést teszi fel más-más formában: szüksége van-e a magyar államnak arra, hogy ezt birtokolja, feltőkésítse vagy fenntartsa, és milyen árat fizet az adófizető azért, hogy a válasz alapértelmezésben „igen”?

A fejezet legnagyobb egyetlen tétele a bevételi oldalon található: 94 805,2 millió Ft osztalékbevétel az NGM tulajdonosi körébe tartozó társaságoktól. Az állami portfólió tehát nem áll tétlenül; jövedelmet termel. Mégis, a fejezet egésze veszteséges, mert a felhalmozási oldalon 87 316,8 millió Ft kiadás áll szemben 6 176,0 millió Ft felhalmozási bevétellel — az állam gyorsabb ütemben helyez friss tőkét a saját társaságaiba és tőkealapjaiba, mint amilyen ütemben a portfólió tőkét juttat vissza neki.

Kiadási elemzés

Ingó- és ingatlan vagyonelemek fenntartása és őrzése

• Jelenlegi előirányzat: 14 000,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a tétel azoknak a vagyonelemeknek a fenntartását és fizikai őrzését fedezi, amelyeket az állam ténylegesen birtokol. Bárhogy is döntsünk arról, hogy az államnak kellene-e egy adott épületet birtokolnia, amíg a birtokában van, gondoskodnia kell róla, hogy a tető a helyén maradjon és az ajtók zárva legyenek — egy karbantartatlan vagyonelem értékét veszti, az elveszett érték pedig az adófizetők elpazarolt vagyona. Ez a meglévő portfólió kikerülhetetlen, állagmegóvási alapköltsége. A becsületes reform nem az állami vagyon fenntartásának leállítása; hanem a portfólió szűkítése (lásd alább az értékesítési bevételekről szóló részt és a bérleti díjak sorát), aminek nyomán ez a tétel magától csökken, mert kevesebbet kell fenntartani. A jelenlegi portfólióra Megtartás besorolású, azzal a kifejezett megjegyzéssel, hogy hosszú távon helyes mérete attól függ, mekkora vagyont értékesít el az állam.
• Átmeneti mechanizmus: 2026-ban nincs változás. A csökkenés a portfólió szűkülését követi, nem a fenntartás közvetlen vágását.
• Érintett csoportok: Közvetlenül senki; az adófizető haszna, hogy a vagyonérték megőrződik, nem pedig az elhanyagolás miatt enyészik el.

Központi költségvetési szervek elhelyezésével kapcsolatos bérleti díjak

• Jelenlegi előirányzat: 28 871,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a központi állam által fizetett bérleti díj, hogy saját hivatalait elhelyezze. Ez a kormányzat valós működési költsége, nem szüntethető meg — a minisztériumoknak és a hivataloknak el kell férniük valahol. A besorolás Megtartás, mert a funkció (az apparátus elhelyezése) valódi, de inkább éles hatékonysági észrevétel társul hozzá, nem pedig fokozatos leépítés. Az állam egyszerre tart fenn egy nagy ingatlanportfóliót (lásd a fenti fenntartási sort), és fizet 28 871,0 millió Ft bérleti díjat saját szervei elhelyezésére. Ennek egy része a magánpiacra folyik be; egy másik része belső átutalás, ahol az állam egyik szerve a másiktól bérel, ami inkább számviteli pénzmozgás, mintsem gazdasági költség. Egy valódi reform a foglalt területet az apparátus zsugorodásával párhuzamosan vonná össze: ahogy a reformprogram más fejezetekben csökkenti a szervek számát és méretét, kevesebb hivatal és kisebb létszám kevesebb alapterületet jelent, és ennek a tételnek lépésről lépésre kellene csökkennie. Az itteni csökkentés a szervek visszavágásának másodlagos következménye, nem pedig a bérleti díjról szóló elsőrendű döntés.
• Átmeneti mechanizmus: Nominális szinten tartás 2026-ban. Ahogy a reform csökkenti a központi szervek számát és méretét más fejezetekben, úgy szűkül a foglalt terület, és úgy csökken ez a tétel külön döntés nélkül.
• Érintett csoportok: Senki hátrányosan; a bérbeadók csak annyiban veszítenek bérleti bevételt, amennyiben az államnak valóban kevesebb területre lesz szüksége.

A Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. támogatása

• Jelenlegi előirányzat: 11 800,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Ez a Nemzeti Filmintézet (NFI), vagyis a magyar filmtámogatási rendszert kezelő szervezet közvetlen működési támogatása. Független és kiegészítő jellegű a közvetett adókedvezményi konstrukcióhoz képest: a közvetett rendszer letéti számláját 2026-ra 70 milliárd Ft-ban állapították meg, szemben a 2025-ös 81 milliárd Ft-tal, és ez finanszírozza a közvetlen magyarországi gyártási költségekre vonatkozó 30%-os visszatérítést.¹ Az itteni 11 800,0 millió Ft maga az intézményi támogatás, amely az NFI saját működését tartja fenn és közvetlen gyártási támogatásait finanszírozza. A filmgyártás kereskedelmi tevékenység. Van ára, van piaca, vannak fizető nézői, vannak magánbefektetői, és — a visszatérítési konstrukción keresztül — van egy létező önkéntes finanszírozási csatornája, amelyben a producerek a várható megtérülés alapján vonnak be tőkét. Egy ilyen jellegű támogatás a producerek egy meghatározott körének projektjeit finanszírozza, akik átjutnak az Intézet kiválasztási szűrőjén; arról, hogy mely filmek készüljenek el, egy közigazgatási testület hoz szubjektív döntést, anélkül, hogy a fizető közönség által közvetített árjelzés rendelkezésére állna. A klasszikus liberális olvasat egyértelmű: ahol létezik piac, és ahol már működik egy önkéntes finanszírozási csatorna, gyenge az érv egy további, kényszerű átcsoportosítás mellett. A kérdés nem az, hogy a magyarok értékelik-e a filmet — sokan értékelik, és ezt jegyvásárlással és előfizetéssel ki is fejezik —, hanem az, hogy a magyar filmek optimális kínálatát egy állami kiválasztó testület képes-e meghatározni, vagy inkább a saját pénzüket költő nézők. Nem képes; egyetlen testület sem tudja összegezni a nézők szétszórt preferenciáit azon tranzakciók nélkül, amelyek ezeket a preferenciákat feltárják.
• Átmeneti mechanizmus: 3 éves, lineáris fokozatos leépítés az intézményi támogatás tekintetében. A védett fél az a producerkör, amelynek már megítélt és szerződésben rögzített támogatása van: az Intézet közleménye szerint amelyik filmnek már megítélték az állami támogatást, az meg is fogja azt kapni.² A 3 éves átmenet tiszteletben tartja a folyamatban lévő gyártási kötelezettségeket — a filmprojektek a zöld jelzéstől a leadásig több évig tartanak —, miközben lezárja az új intézményi támogatási ciklusok ablakát. A 30%-os visszatérítési konstrukció (külön költségvetési mechanizmus, nem ezen a soron) önálló szakpolitikai kérdés; ez a besorolás csak az itteni 11 800,0 millió Ft közvetlen intézményi átutalásra vonatkozik. Az 1. évben a megtakarítás 3 933,3 millió Ft, és a 3. évtől éri el a teljes 11 800,0 millió Ft-ot.
• Érintett csoportok: A közvetlen NFI-támogatástól függő — vagyis a visszatérítési konstrukcióra vagy a magánfinanszírozásra nem támaszkodó — magyar filmproducerek; az Intézet saját munkatársai. A védett érdek a folyamatban lévő gyártási csővezeték, amelyet a lineáris átmenet megőriz. Az életképes projekttel bíró producerek számára nyitva marad a 30%-os visszatérítési csatorna és a magánbefektetés; a kieső tevékenység az a marginális projekt, amelyik egyiket sem tudná vonzani.

A vagyongazdálkodás egyéb kiadásai — Az állam tulajdonosi felelősségével kapcsolatos környezetvédelmi feladatok finanszírozása

• Jelenlegi előirányzat: 9 000,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a tétel azokat a környezetvédelmi kárelhárítási feladatokat finanszírozza, amelyek az államot mint szennyezett vagy környezeti szempontból veszélyes ingatlanok tulajdonosát terhelik — egykori iparterületek, korábbi állami vállalatok, amelyeknek a kötelezettségei az államra szálltak, földterületek, ahol az állam a felelős tulajdonos. Ez nem mérlegelési alapú zöldkiadás; ez egy olyan kötelezettség teljesítése, amelyet az állam már magán visel. Egy olyan tulajdonos, aki a szennyezést maga okozta vagy örökölte, kárelhárítással tartozik az általa károsított feleknek — szomszédos földtulajdonosoknak, talajvíz-használóknak, jövőbeli használóknak. Ez jogvédelmi kötelezettség: a kár akaratlanul érte őket, gyakran visszafordíthatatlan, és olyan azonosítható feleket sújt, akik nem járultak hozzá. Ennek a finanszírozásnak a megtagadása nem szüntetné meg a kötelezettséget; átruházná a kompenzálatlan kárt harmadik felekre. Megtartás besorolású, mint egy már meglévő tulajdonosi kötelezettség teljesítése, azzal a szokásos működési hatékonysági kitétellel, hogy a kárelhárítást versenyeztetett közbeszerzés útján kell beszerezni.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs változás. Ahogy az állami ingatlanok értékesítése előrehalad, a kárelhárítási kötelezettségek az eszközökkel együtt átszállnak, vagy az értékesítéskor rendeződnek, és a maradék kötelezettség zsugorodik.
• Érintett csoportok: Senki hátrányosan; az állami földterületekről érkező szennyezésnek kitett felek a védett érdek.

Az MNV Zrt. működésének támogatása

• Jelenlegi előirányzat: 10 000,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)
• Indoklás: Ez magának az MNV Zrt.-nek a működési támogatása — annak az apparátusnak, amelyik a „rábízott” vagyont kezeli. Az MNV 300–499 fős foglalkoztatotti létszámmal működő társaság.³ Létezése az állami vagyonállomány nagyságának függvénye: minél nagyobb portfólióhoz ragaszkodik az állam, annál nagyobb adminisztratív testületre van szükség annak kezeléséhez. Ez megfordítja a szokásos értelmezést. Az MNV nem olyan szolgáltatás, amelyet az adófizető vásárol, hanem az a többletköltség, amely abból fakad, hogy az állam úgy döntött: értékesítés helyett inkább jelentős bérbeadó és vagyontulajdonos marad. A klasszikus liberális reform nem az, hogy megszüntessük a vagyonkezelést, miközben megtartjuk a vagyont — a kulcsokat valakinek tartania kell —, hanem hogy a kettőt együtt szűkítsük: egy értékesítési program, amely eladja a nem stratégiai portfóliót, arányosan csökkenti a kezelési terhet, és egy kisebb, valóban stratégiai elemeket tartalmazó maradékportfólió kezelhető egy ennek megfelelően kisebb testülettel. A 10 000,0 millió Ft működési támogatásnak ugyanabban az ütemben kell csökkennie, ahogy a portfólió zsugorodik, mert az apparátus a portfólióhoz van méretezve. A besorolás Fokozatos leépítés és nem Megtartás, mivel a jelenlegi méretű kezelési feladat csak azért létezik, hogy egy olyan portfóliót adminisztráljon, amelyet a reformprogram leépít; az apparátus nem tartós jogvédelmi funkció.
• Átmeneti mechanizmus: 4 éves fokozatos leépítés, átfedéses végkielégítéssel. Az MNV költségei túlnyomórészt egy 300–499 fős³ általános, átvihető irodai és vagyonkezelési készségekkel rendelkező adminisztratív munkaerő bére — pontosan az az eset, amelyre az átfedéses végkielégítés mechanizmusa szabva van. A 10 000,0 millió Ft működési támogatás bérjellegű részét 6 000,0 millió Ft-ra becsüljük (60% — szokásos arány egy olyan adminisztratív testületnél, amelynek kibocsátása szakmai szolgáltatás, és összhangban van a vagyonkezelő társaságokra jellemző működési költségszerkezettel).⁴ 24 hónapos átfedéses végkielégítés mellett a bérjellegű rész az 1–2. évben kifut, amíg a munkaerő átáll; a bérjellegen kívüli 4 000,0 millió Ft működési költség azonnal felszabadul. Nettó megtakarítás az 1–2. évben: 4 000,0 millió Ft. A 3. évtől, miután a végkielégítés lejár, és a megmaradó, stratégiai portfóliót kezelő funkciót a portfólióból származó osztalék finanszírozza, nem pedig költségvetési támogatás: teljes 10 000,0 millió Ft. A 4 éves időhorizont lehetővé teszi, hogy a portfóliót szűkítő értékesítési program ezzel párhuzamosan fusson.
• Érintett csoportok: Az MNV 300–499 munkatársa. Az átfedéses végkielégítés mellett 24 hónapig megtartják a teljes állami fizetésüket, és ebben az időszakban magánszektorbeli munkahelyet vállalhatnak, miközben mindkét jövedelmet megőrzik; készségeik — ingatlankezelés, vállalati adminisztráció, ingatlanügyletek — közvetlenül átvihetők a nagy magán ingatlan- és vállalati szolgáltatási piacra. Egy fennmaradó stratégiai vagyonkezelési funkció a létszám egy hányadát megtartja.

Egyéb vagyonkezelési kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 8 000,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Differenciálatlan „egyéb” vagyonkezelési tétel 8 000,0 millió Ft összegben. Egy olyan költségvetési kategória, amelynek a megnevezése pusztán „egyéb”, a definíció szerint olyan kiadás, amelyet a költségvetési dokumentum nem részletez — és egy állami vagyonkezelési fejezeten belüli, nem részletezett mérlegelési alapú előirányzat pontosan ott van, ahol az elemzői keret a legkeményebben szorít. Megnevezett cél nélkül a tételről nem mutatható ki, hogy jogvédelmi funkciót, alkotmányos előfeltételt vagy visszafordíthatatlan kárra adott választ finanszírozna. A szükségesség bizonyításának terhe a tételé, és egy maradék gyűjtőkategória ennek nem tud eleget tenni. Egy hányada valós, a portfólióműveletekhez kapcsolódó maradék tranzakciós költség; ez a hányad túlélné a tételes felbontást, és átkerülne azokra a konkrét sorokra, ahova tartozik. A besorolás Fokozatos leépítés és nem Azonnali megszüntetés, hogy egy költségvetési ciklus jusson arra, hogy az aggregátum mögé rejtett valós maradék működési költségeket azonosítsák, és megnevezett sorokra mozgassák.
• Átmeneti mechanizmus: 3 éves lineáris fokozatos leépítés. Az átmenet során a Kincstár tételesen felbontja a sort; a bizonyíthatóan szükséges tranzakciós költségek konkrét megnevezett sorokra kerülnek át (amelyek azután a saját besorolásukat hordozzák), a meg nem nevezett maradék pedig nullára csökken. Az 1. évben a megtakarítás 2 666,7 millió Ft.
• Érintett csoportok: Senki azonosítható — és pontosan ez a lényeg: egy meg nem nevezett tétel egyetlen megnevezhető felet sem véd. A mögé rejtett valós működési költségeket az átsorolás őrzi meg, nem az aggregátum fenntartása.

Az államot korábbi tulajdonosi döntéseihez kapcsolódóan terhelő egyéb kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 700,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a tétel az állam tulajdonosi minőségéből, korábbi döntéseiből fakadó kötelezettségeket rendezi — lehívott garanciákat, beálló szerződéses kötelezettségeket, korábbi állami tranzakciók partnereinek járó megegyezéseket. Ezek már fennálló kötelezettségek; a költségvetési sor egy tartozás kifizetése, és az állam köteles tiszteletben tartani a jóhiszeműen, magán szerződő felekkel kötött szerződéseit. A kifizetés megtagadása az érintettekkel szemben jogsértés lenne. Megtartás besorolású, mint meglévő szerződéses kötelezettségek teljesítése.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs változás. A sor véges, és csökken, ahogy a régi kötelezettségek lezárásra kerülnek.
• Érintett csoportok: Senki hátrányosan; a korábbi állami tranzakciók szerint követeléssel rendelkező felek a védett érdek.

Állami örökléssel kapcsolatos kiadások elszámolása

• Jelenlegi előirányzat: 2 820,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ha valaki Magyarországon örökös nélkül hal meg, a hagyaték az államra száll (állami öröklés). Ez a sor azokat a költségeket fedezi, amelyek az államnál ezeknek a hagyatékoknak az ügyintézésével, értékelésével és rendezésével kapcsolatban merülnek fel — és a fejezet bevételi oldala mutatja a hozzá tartozó 2 484,0 millió Ft működési és 276,0 millió Ft felhalmozási bevételt azokból a hagyatékokból, amelyeket az állam ezután értékesít. Az állami öröklés a jogrendszer valódi maradékfunkciója: minden vagyontárgynak kell, hogy legyen jogi tulajdonosa, és ahol nincs magánörökös, az állam alapértelmezett jogutódi szerepe megakadályozza, hogy gazdátlan vagyonelemek teljesen kicsússzanak a jogrendből. Ennek végrehajtási költsége a jog- és tulajdonrendi funkció valós költsége. Megtartás besorolású, a működési hatékonysági kitétellel; a hozzá tartozó bevételi sorral szemben lényegében önfinanszírozó.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs változás. A sor az örökös nélküli hagyatékok áramlásához igazodik, nem szakpolitikai döntéshez.
• Érintett csoportok: Senki; ez egy tulajdonjogi rendfunkció adminisztrációja.

ÁFA elszámolás

• Jelenlegi előirányzat: 1 000,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Technikai sor, amely a fejezet ingatlanügyleteihez (értékesítések, bérbeadás, vásárlás) kapcsolódó ÁFA-t rendezi. Számviteli átfutó tétel, nem mérlegelési alapú program — az állam, amennyiben ingatlannal kereskedik, ugyanúgy ÁFA-t számít fel és igényel vissza, mint bármely más piaci szereplő. Megtartás besorolású, mint mechanikus adóelszámolási sor; automatikusan csökken, ahogy az állami ingatlanügyletek volumene az értékesítési program nyomán visszaesik.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs változás; a tranzakciós volumennel mechanikusan együtt mozog.
• Érintett csoportok: Senki.

Ingatlan beruházások, ingatlan és egyéb eszközök vásárlása

• Jelenlegi előirányzat: 3 900,0 millió Ft (3 887,0 felhalmozási + 13,0 működési)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (2 év)
• Indoklás: Ez a sor azt finanszírozza, hogy az állam ingatlant és egyéb eszközöket vásároljon — vagyis bővítse a portfólióját. A reformprogram elemzői iránya a portfólió csökkentése: a nem stratégiai vagyon értékesítése, a vagyonkezelő apparátus szűkítése, a tőke visszajuttatása az adófizetőknek. A friss vásárlási kiadás ezzel ellentétes irányba mutat. A fejezet egyébként is jelentős állami ingatlaneladót mutat — 18 500,0 millió Ft tervezett ingatlan-értékesítési bevétel —, vagyis a portfólióval aktívan kereskednek; ez a sor pedig ennek a kereskedési könyvnek a vételi oldala. Lehet szűken vett valódi indok a vásárlásra (egy portfólióelem összevonása, egy parcella megszerzése, amely egy értékesítési csomag eladhatóságát biztosítja), de érdemi léptékű vásárlás egy olyan fejezetben, amelynek reformlogikája az értékesítés, alapértelmezésben nem Megtartás. Fokozatos leépítés besorolású 2 éves időhorizonton, hogy a folyamatban lévő vételi kötelezettségek befejeződhessenek, ugyanakkor véget érjen az állami portfólió bővítése.
• Átmeneti mechanizmus: 2 éves lineáris fokozatos leépítés. A már aláírt vételi szerződéseket tiszteletben tartják; az új vásárlások leállnak, kivéve ott, ahol eszközszerzés egy értékesítés végrehajtásához (eladható csomag összerakásához) szükséges, ami inkább az értékesítés tranzakciós költsége, semmint a portfólió bővítése. Az 1. évben a megtakarítás 1 950,0 millió Ft.
• Érintett csoportok: A folyamatban lévő vételi szerződések partnereit a 2 éves kifutás védi; egyetlen fél sem támaszkodik arra, hogy az állam folyamatosan új ingatlant szerez.

Az MNV Zrt. tulajdonosi joggyakorlásába tartozó társaságok forrásjuttatásai

• Jelenlegi előirányzat: 604,8 millió Ft (550,0 működési + 54,8 felhalmozási)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Költségvetési átutalások az MNV-n keresztül állami tulajdonú társaságokhoz. Egy olyan állami tulajdonú vállalat, amelynek éves költségvetési átutalásra van szüksége a működéshez, már ettől fogva nem fedezi a költségeit saját bevételeiből. Ez az átutalás a puha költségvetési korlát látható oldala — a társaság nem szembesül kemény következménnyel, ha veszteségesen működik, mert a hiányt nem a nyereségesség vagy a fizetésképtelenség fegyelme, hanem általános adóforintok pótolják ki. Egy olyan társaság, amelyik tartósan támogatástól függ, olyan társaság, amelynek a továbbélését a piac nem igazolta vissza. Az itteni összegek kicsik, de az elv léptékfüggetlen: egy sor mérete nem szempont a besorolásánál. Vagy üzleti alapra állítható a társaság — Új-Zéland 1986-os SOE Act-je minden állami kereskedelmi szervezetet független igazgatótanáccsal, kemény osztalékkövetelménnyel és szokványos számviteli renddel működő kereskedelmi vállalkozássá alakított át, és az SOE-szektor osztalékbevétele ezt követően jelentősen megnőtt⁵ —, vagy ha nem, akkor a tevékenységnek nincs bizonyított gazdasági értelme, és a társaságot fel kell számolni vagy el kell adni.
• Átmeneti mechanizmus: 3 éves lineáris fokozatos leépítés. Az átmenet alatt az érintett társaságokat az új-zélandi SOE-modell szerinti kereskedelmi mandátumra állítják — független igazgatótanács, kemény költségvetési korlát, osztalékkötelezettség —, vagy felkészítik őket az értékesítésre vagy a felszámolásra. Az 1. évben a megtakarítás 201,6 millió Ft.
• Érintett csoportok: Az érintett társaságok dolgozói és vezetői, akik vagy a kereskedelmi működés, vagy a tulajdonosváltás fegyelmével szembesülnek; a 3 éves átmenet időt ad a kereskedelmi átalakításra vagy az értékesítési eljárás lefolytatására.

A Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó gazdasági társaságok forrásjuttatásai

• Jelenlegi előirányzat: 500,0 millió Ft (felhalmozási)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Tőkejuttatás a Magyar Turisztikai Ügynökség alá tartozó társaságok számára. A turizmus végig kereskedelmi szektor: a szállodáknak, attrakcióknak, utazási irodáknak és marketingszolgáltatóknak megvan az áruk, a fizető vásárlóik, és aktív magánpiacuk működik. Egy olyan állami tulajdonú társaság ebben a szektorban, amelynek költségvetési tőkeinjekcióra van szüksége, ezen a versenypiacon működik, miközben kényszerű adófinanszírozást vesz igénybe — ez egyszerre jelzi, hogy a társaság nem önfenntartó, és olyan hátrányba helyezi a magántulajdonú versenytársait, amit ők nem érdemeltek ki. A látható oldalon a támogatott társaság áll; a láthatatlan oldalon az a magán turisztikai szereplő, aki egy támogatott riválissal versenyez, és az az adófizető, akinek egyikben sincs tulajdonrésze. Fokozatos leépítés besorolású, hogy az érintett társaságok rendezett átmenetben kereskedelmi alapra álljanak vagy értékesítésre kerüljenek.
• Átmeneti mechanizmus: 3 éves lineáris fokozatos leépítés; az érintett társaságokat kereskedelmi mandátumra állítják vagy értékesítik. Az 1. évben a megtakarítás 166,7 millió Ft.
• Érintett csoportok: Az érintett társaságok dolgozói; a magán turisztikai szereplők azt nyerik, hogy egy támogatott versenytárs eltűnik a piacról.

Az NGM tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó társaságok forrásjuttatásai

• Jelenlegi előirányzat: 60 500,0 millió Ft (felhalmozási)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez a fejezet legnagyobb kiadási sora, és elemzői szempontból a legsúlyosabb: 60 500,0 millió Ft tőkebefektetés azoknak a társaságoknak a portfóliójába, amelyek felett az NGM gyakorol tulajdonosi jogokat. Csak a hozzá tartozó bevételi sorral együtt olvasható — 94 805,2 millió Ft osztalékbevétel ugyanebből az NGM-portfólióból. A portfólió többet hoz, mint amennyibe ez a sor kerül. Ez a tény mindkét irányba vág. Egyrészt azt jelenti, hogy az állami vállalati portfólió nem egységesen veszteséges; egyes részei valóban nyereséges vállalkozások. Másrészt azt jelenti, hogy az állam újra körbeforgatja a pénzt: 94 805,2 millió Ft osztalékot húz ki a portfólióból, és 60 500,0 millió Ft friss tőkét tol vissza bele. A reformkérdés nem az, hogy a portfólió hoz-e — egyes részei nyilvánvalóan hoznak —, hanem az, hogy az államnak birtokolnia kell-e a portfóliót ahhoz, hogy ezt az értéket realizálja, és hogy a tőke-újrakeringés valódi beruházást finanszíroz-e, vagy a portfólió gyengébb társaságainak veszteségeit nyeli el.

  A klasszikus liberális olvasat különbséget tesz a két oldal között. Egy olyan állami tulajdonú társaság, amely kemény költségvetési korlát mellett valóban nyereséges, a privatizáció jelöltje, nem a támogatásé: az eladás visszajuttatja a tőkét a Kincstárba, kivonja a társaságot a politikai irányítás hatóköréből, és a magántulajdon fegyelme alá helyezi — a bevétel pedig valós, egyszeri forrás, amelyet a reformprogram fel tud használni. Egy olyan állami tulajdonú társaság, amelynek a tőkeinjekcióra azért van szüksége, hogy működési veszteségeit fedezze, a puha költségvetési korlátot mutatja: nem azért marad fenn, mert értéket teremt, hanem azért, mert a hiányt a nyereséges társaságok osztaléka és az általános adózás egyenlíti ki. Ha mindkettőt egyetlen 60 500,0 millió Ft-os soron belül összevonjuk, eltakarjuk, melyik melyik. Amíg a portfóliót társaságról társaságra le nem bontjuk, addig nem mutatható ki, hogy a sor olyasmit finanszíroz, amit az elemzői keret szükséges állami funkcióként ismer el — és 60 500,0 millió Ft túl nagy mérlegelési alapú tőkejuttatás ahhoz, hogy a portfólió aggregált osztalékhozamára támaszkodva alapértelmezésben Megtartás legyen.

  Egy hozzávetőleg 540 000 Ft havi medián bruttó béren dolgozó számára nem csak a látható bérlevonásban testet öltő munkajövedelmi adóék része finanszírozza az ilyen jellegű általános kiadásokat. Számba véve a munkáltatói oldali SzocHo-t (a bruttó 13%-a, még azelőtt levonva, hogy a munkavállaló látná a bért), a bejelentett bruttóra rakódó 15% SZJA-t és körülbelül 18,5% munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulást, majd a fennmaradó nettó vásárlóértékének nagy részére érvényesülő 27% ÁFA-t: a bruttó munkáltatói költség a bejelentett bruttó 113%-a; a munkavállaló SZJA és járulékok utáni nettója a bejelentett bruttó körülbelül 66,5%-a, vagyis a teljes munkáltatói költség 58,8%-a; és ha a nettóból megközelítőleg 70%-ot 27% ÁFA-val terhelt árukra és szolgáltatásokra költ, akkor további 13–14 százalékpontnyi munkáltatói költség nyelődik el fogyasztási adóként — ami az összesített adóéket 55–60%-os tartományba helyezi.⁶ Az ezen a soron szereplő 60 500,0 millió Ft ebből az elvonásból származik. A bértől élő munkavállaló, aki egy állami vállalati portfólióba szánt tőkeinjekciót finanszíroz, nem tudja megmondani, melyik társaság kapta a pénzt, nem szavazhat róla részvényesként, és nem kap belőle osztalékot — az osztalékok a Kincstárba folynak vissza, nem ahhoz az adófizetőhöz, akinek a munkája a tőkét eredetileg előteremtette.

• Átmeneti mechanizmus: 5 éves, lineáris fokozatos leépítés. Az időhorizont a portfólió léptékét és heterogenitását tükrözi: több tucat társaság tételes felbontása, a nyereségesek és a veszteségesek szétválasztása, és a privatizációk olyan feltételekkel történő lebonyolítása, amelyek nem kényszerértékesítési áron, hanem méltányos értéken realizálnak, több évet igényel. Az átmenet alatt: (a) minden társaságot tételesen lebontanak, és számláit elválasztják az aggregátumtól; (b) a nyereséges társaságokat értékesítésre készítik fel, és a bevétel tőkét juttat vissza a Kincstárnak — az új-zélandi SOE-program kimutatta, hogy már az értékesítés előtti vagy az értékesítés helyetti kereskedelmi átalakítás is jelentősen megemeli a szektor osztalékbevételét⁵, az 1979–1997 közötti brit privatizációk pedig egyértelmű termelékenységi nyereséget mutatnak ott, ahol a tevékenység valóban versenyszerű, és vitatottabb eredményt ott, ahol hálózati monopóliumról van szó, ami gondos szabályozói tervezést igényel⁷; (c) a veszteséges társaságokat vagy kemény költségvetési korlátra állítják és életképessé teszik, vagy felszámolják. A 60 500,0 millió Ft éves tőkeinjekció nullára csökken, ahogy a portfólió átalakul és értékesítésre kerül. Az 1. évben a megtakarítás 12 100,0 millió Ft.

• Érintett csoportok: Az NGM-portfólió társaságainak dolgozói és vezetői — nagy és heterogén csoport, több szektorra kiterjedően. A magántulajdonba kerülő nyereséges társaságok munkáltatót váltanak, de életképességet nem; munkaerejük nem szorul ki. A veszteséges társaságok valós alkalmazkodással szembesülnek, és az 5 éves időhorizont, valamint a társaságról társaságra való kezelés teszi lehetővé, hogy az alkalmazkodás esetről esetre, és ne egyenletes sokként történjen. Az adófizető jár jól: a privatizációs bevételek valós forrást jelentenek, és a veszteségfelszívó újrakeringés lezárása megállítja a nyereséges társaságok osztalékainak átirányítását a gyengébbek finanszírozására.

Tőkealapok feletti tulajdonosi joggyakorláshoz kapcsolódó kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 6 975,0 millió Ft (felhalmozási)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)
• Indoklás: Ez a sor, az alábbi Nemzeti Tőkeholding sorral együtt, az állam tőkealapokon keresztül kifejtett kockázati tőke- és magántőke-befektető szerepét finanszírozza. A Nemzeti Tőkeholding csoportot 2023 januárjában hozták létre azzal a céllal, hogy az állam részben vagy egészben állami hátterű tőkealapjait egyetlen szervezet alá vonja.⁸ Amikor az állam saját tőkét helyez kockázati és növekedési tőkealapokba, ez a gazdasági kalkuláció problémájának egyik legtisztább esete azon a területen, ahol ez a probléma a legkeményebben hat. A kockázati tőkebefektetés a szűkös tőke versengő, bizonytalan kimenetelű projektek közötti elosztása a jövőbeli hozamokra vonatkozó megítélések alapján — olyan megítélések, amelyeket a piacon a befektető saját, kockáztatott tőkéje és a versengő magánajánlatok árjelzései fegyelmeznek. Egy állami tőkealap, amely adóforintokat oszt el, egyik fegyelmet sem érzi közvetlenül: a befektetést kiválasztó tisztviselők nem birtokolják a tőkét, és a hozamok (vagy veszteségek) a költségvetést érintik, nem őket. Ahol az állami alap olyan ügyletekbe száll be, amelyeket magánkockázati tőke is finanszírozna, ott magánbefektetőket szorít ki, anélkül, hogy új tőkét vinne a gazdaságba; ahol olyanokba száll be, amelyeket a magántőke elutasított, ott feltárt preferenciák szerint éppen azokat a projekteket finanszírozza, amelyekről a piac úgy ítélte, nem érik meg a kockázatot. Magyarországon van magánkockázati- és magántőkepiac — az Invest Europe 2022-es adatai szerint 39 aktív alap és körülbelül 420 millió eurónyi új befektetés érkezett magyar portfólióvállalatokba⁹ —, és gyenge az érv egy kényszerű, adófinanszírozású párhuzamos elosztó működtetése mellett.
• Átmeneti mechanizmus: 4 éves lineáris fokozatos leépítés. A meglévő alapkötelezettségek — a portfólióvállalatok felé már lekötött tőke — futamidő végéig kiszolgálásra kerülnek; a kockázati befektetések többéves távlatúak, és érték megsemmisítése nélkül nem bonthatók fel. Új állami tőkekötelezettség nem keletkezik. Ahogy a meglévő alappozíciók kifutnak vagy lezárásra kerülnek, a tőke a Kincstárba kerül vissza, nem új állami alapokba forgatva tovább. Az 1. évben a megtakarítás 1 743,75 millió Ft.
• Érintett csoportok: A meglévő állami tőkealapi kötelezettséget hordozó portfólióvállalatokat a futamidő végéig tartó kifutás védi; a magán kockázati és növekedési tőke befektetői azt nyerik, hogy egy állami finanszírozású társbefektető nem versenyez velük ugyanazokért az ügyletekért.

A Nemzeti Tőkeholding Zrt. tőkealapokkal kapcsolatos tulajdonosi kiadásai

• Jelenlegi előirányzat: 9 000,0 millió Ft (felhalmozási)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)
• Indoklás: A fenti sor párdarabja — kifejezetten a 2023-ban létrehozott, állami tőkealapokat összefogó Nemzeti Tőkeholdingon keresztül futó tőkekiadás.⁸ Ugyanaz az elemzés érvényes: ez az állam mint kockázati és növekedési tőkeelosztó kényszerű adófinanszírozással egy olyan szektorban, ahol már működik egy magán tőkepiac, és ahol az elosztó tisztviselők saját kockáztatott tőkéjének hiánya megszünteti azt a fegyelmet, amely a kockázati tőkebefektetést egyáltalán működőképessé teszi. A 2023-as összevonás racionalizálta az állami tőkealapok adminisztrációját; az alapkérdést — hogy az államnak egyáltalán adófizetői tőkét kellene-e kockázati tőkeként kihelyeznie — nem érintette. A Holding új alapszerkezete legalább 30%-os magán társbefektetést követel meg⁸ — ami önmagában annak beismerése, hogy a tisztán állami kockázati tőkeelosztás problémás, és felveti a kérdést, miért szükséges a fennmaradó, akár 70%-os állami rész, ha a magánbefektetők egyébként is hajlandók befektetni az alap mellé. Ahol a magántőke társbefektető, ott a piac már működik; az állami szelet azokra az ügyletekre rácsatlakozik, amelyeket a magánbefektetők már jóváhagytak.
• Átmeneti mechanizmus: 4 éves lineáris fokozatos leépítés, párhuzamosan a fenti sorral. A meglévő lekötött pozíciók a futamidő végéig kiszolgálva; új állami tőkekötelezettség nem keletkezik; a visszatérülő tőke a Kincstárba kerül. A Holding adminisztratív funkciója leépül, ahogy a felügyelete alá tartozó alapok lezárásra kerülnek. Az 1. évben a megtakarítás 2 250,0 millió Ft.
• Érintett csoportok: A már lekötött pozíciókat hordozó portfólióvállalatokat a kifutás védi; az állami alapok mellett már jelen lévő magán társbefektetők nagyobb részt vállalhatnak az életképes ügyletekből; a Holding adminisztratív állománya átmenettel szembesül, ami a 4 éves horizonton belül kezelhető.

NGM egyéb kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 50,0 millió Ft (működési)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Kis, differenciálatlan „egyéb” sor az NGM tulajdonosi blokkjához kapcsolva. Akárcsak a nagyobb „egyéb vagyonkezelési” sor esetében, egy meg nem nevezett maradék kategóriáról nem mutatható ki, hogy megnevezett szükséges funkciót finanszíroz. Az összeg csekély, de az elv ugyanaz, mint a 8 000,0 millió Ft-os sornál: a meg nem nevezett mérlegelési alapú előirányzat besorolása tételes felbontás és átsorolás, nem pedig alapértelmezett Megtartás.
• Átmeneti mechanizmus: 3 éves lineáris fokozatos leépítés; a valós maradék költségeket tételesen felbontják és megnevezett sorokra mozgatják, a fennmaradó rész pedig nullára csökken. Az 1. évben a megtakarítás 16,7 millió Ft.
• Érintett csoportok: Senki azonosítható.

Európai Uniós pályázatokhoz forrás biztosítása

• Jelenlegi előirányzat: 5 900,0 millió Ft (felhalmozási)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a sor azt a nemzeti társfinanszírozást és előfinanszírozást fedezi, amelyet az államnak biztosítania kell az uniós projektforrások lehívásához, és párja egy bevételi sornak — 5 900,0 millió Ft „az Európai Uniós finanszírozású projektek megelőlegezéseinek visszatérülése” címen. A két sor nullára nettózódik: az állam megelőlegezi a társfinanszírozást, és visszanyeri az előfinanszírozott részt. Amíg Magyarország részt vesz az uniós kohéziós és fejlesztési programokban, a nemzeti társfinanszírozási kötelezettség ennek a részvételnek a kötelező paramétere — a már programozott források szerződéses feltétele. Megtartás besorolású, mint a folyamatban lévő programkötelezettségek teljesítése, azzal a szokásos megjegyzéssel, hogy az uniós forrásokban való részvétel alapkérdése máshol születő szakpolitikai döntés, nem ebben a vagyonkezelési fejezetben. A fejezeten belül a sor majdnem semleges átfutó tétel.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs változás; a sor a hozzá tartozó bevétellel szemben nettózódik, és követi az uniós programozási ciklust.
• Érintett csoportok: Senki a fejezet hatókörén belül.

Fejezeti tartalék

• Jelenlegi előirányzat: 1 000,0 millió Ft (felhalmozási)
• Besorolás: Nominális befagyasztás
• Indoklás: Szokványos, fejezeti szintű tartalék az év közbeni váratlan helyzetekre. Egy szerény tartalék egy nagy ingatlan- és vállalati portfólió kezelésének évközi kockázataira védhető költségvetési gyakorlat; az összeg a 174 620,8 millió Ft-os fejezethez képest 1 000,0 millió Ft, ami arányos, és nem leplezett mérlegelési alapú kiadás eszköze. Nominális befagyasztás besorolású: a nominális előirányzatot szinten tartjuk, és a tipikus inflációs reálértékvesztés a következő évtized során csökkenti a reálsúlyát. Ahogy a fejezet teljes kerete az értékesítési program nyomán szűkül, a tartalékot egy későbbi költségvetési ciklusban arányosan le kell méretezni.
• Átmeneti mechanizmus: Nominális szinten tartás; a fejezeti keret szűkülésével párhuzamosan későbbi leméretezés.
• Érintett csoportok: Senki.

Bevételi tételek

A XLIII. fejezet bevételben gazdag — 142 451,5 millió Ft áll szemben 174 620,8 millió Ft kiadással. A bevétel nagy része az állam mint ingatlan- és vállalattulajdonos hozama.

• Megnevezés: Osztalékbevétel — NGM

• Jelenlegi hozam: 94 805,2 millió Ft

• Típus: Egyéb (befektetési jövedelem)

• Megjegyzések: Az NGM tulajdonosi körébe tartozó társaságok által az államnak fizetett osztalékok. Ez a fejezet legnagyobb egyetlen sora, és a 60 500,0 millió Ft-os tőkeinjekciós kiadási sor megfelelője. Azt mutatja, hogy az állami vállalati portfólió nem egységesen veszteséges — egyes részei valóban nyereségesek. A reformprogram szerint a nyereséges társaságok kezelési módja a privatizáció: az értékesítés egyszeri tőkebevételként realizálja a társaság értékét, és kivonja a politikai irányítás hatóköréből. Az osztalékáram ezután elapad, és helyébe lépnek az értékesítési bevételek, majd a magántulajdonú társaság társasági adója. Az osztaléksor tehát nem tartós, védendő bevételi alap; egy olyan portfólió hozama, amelyet a reformprogram értékesíteni szándékozik.

• Megnevezés: Ingatlan értékesítésből származó bevételek

• Jelenlegi hozam: 18 500,0 millió Ft

• Típus: Egyéb (vagyonelem-értékesítés)

• Megjegyzések: Állami ingatlanértékesítés bevétele. Ez a sor a portfólió értékesítésének bevételi oldala, és a reformprogram alatt érdemben megnőne — a nem stratégiai ingatlanportfólió szisztematikus értékesítése jóval az itt szereplő, rutinszerű 18 500,0 millió Ft fölött hozna egyszeri bevételeket. Nem ismétlődő bevételi alap; minden forint értékesítési bevétel egy portfólióból kikerülő vagyonelemnek felel meg.

• Megnevezés: Vegyes bevételek

• Jelenlegi hozam: 7 673,0 millió Ft

• Típus: Egyéb

• Megjegyzések: Differenciálatlan vegyes bevétel az MNV-portfólió működéséből. Egy „egyéb/vegyes” bevételi aggregátum, a kiadási oldali párdarabjához hasonlóan, tételes felbontást kívánna.

• Megnevezés: Koncessziós díjak

• Jelenlegi hozam: 7 000,0 millió Ft

• Típus: Díj

• Megjegyzések: Állami vagyon feletti koncessziókért fizetett díjak. Ezek állami tulajdonú jogok vagy vagyonelemek használatáért járó befizetések; addig állnak fenn, amíg az alapul szolgáló koncessziók léteznek. Ahol a koncesszió azért létezik, mert az állam olyan tevékenységet monopolizált, amelyet nem feltétlenül kellett volna, ott a koncessziós díj inkább egy állam által felépített monopólium bérleti járadéka, mintsem piaci ár — de a fejezeten belül a sor rutin bevétel.

• Megnevezés: Az Európai Uniós finanszírozású projektek megelőlegezéseinek visszatérülése

• Jelenlegi hozam: 5 900,0 millió Ft

• Típus: Uniós átutalás

• Megjegyzések: Az uniós projektekre az állam által megelőlegezett előfinanszírozás visszatérülése; pontosan nettózódik ugyanezzel a néven szereplő 5 900,0 millió Ft-os kiadási sorral szemben.

• Megnevezés: Állami örökléssel kapcsolatos értékesítési bevételek

• Jelenlegi hozam: 2 760,0 millió Ft (2 484,0 működési + 276,0 felhalmozási)

• Típus: Egyéb (vagyonelem-értékesítés)

• Megjegyzések: Az államra örökös nélkül szállt hagyatékok realizálásából származó bevétel. Megfelel az ilyen hagyatékok ügyintézésére fordított 2 820,0 millió Ft kiadási sornak; a funkció lényegében önfinanszírozó.

• Megnevezés: Bérleti díjak

• Jelenlegi hozam: 2 229,3 millió Ft

• Típus: Díj

• Megjegyzések: Bérleti díj, amit az állam ingatlanportfóliójának bérbeadójaként szed be. Csökken, ahogy a portfóliót értékesítik — de az értékesített ingatlan magán bérbeadási tevékenységet generál (és az utána fizetendő ingatlanadót és társasági adót).

• Megnevezés: Vagyonkezelői díj

• Jelenlegi hozam: 2 184,0 millió Ft

• Típus: Díj

• Megjegyzések: A vagyonkezelési tevékenységből származó díj. Csökken, ahogy a kezelt portfólió zsugorodik.

• Megnevezés: Egyéb eszközök értékesítésből származó bevételek

• Jelenlegi hozam: 1 355,0 millió Ft

• Típus: Egyéb (vagyonelem-értékesítés)

• Megjegyzések: Ingó és egyéb nem ingatlan vagyonelemek értékesítéséből származó bevétel.

• Megnevezés: Osztalékbevételek — MNV

• Jelenlegi hozam: 40,0 millió Ft

• Típus: Egyéb (befektetési jövedelem)

• Megjegyzések: Osztalékok az MNV tulajdonosi körébe tartozó társaságoktól. Az NGM 94 805,2 millió Ft-os osztaléksorához mért kontraszt kirívó: az MNV-hez tartozó társaságok gyakorlatilag semmit nem hoznak, ami egybevág azzal a megfigyeléssel, hogy az MNV-portfólió súlypontja inkább az ingatlanon és a veszteséges vagy nem osztalékot fizető társaságokon van, nem pedig nyereséges vállalkozásokon.

• Megnevezés: Tulajdoni részesedések értékesítéséből származó bevétel

• Jelenlegi hozam: 5,0 millió Ft

• Típus: Egyéb (vagyonelem-értékesítés)

• Megjegyzések: Nominális 5,0 millió Ft részvény-értékesítési bevétel — a jelenlegi költségvetésben az állam gyakorlatilag nem értékesít tulajdonrészt. A reformprogram alatt ez a sor nagyságrendekkel megnőne, ahogy a nyereséges NGM-portfólióvállalatokat értékesítik.

A fejezetben egyetlen tétel sem adó az SZJA, az ÁFA vagy a társasági adó értelmében. A bevétel befektetési jövedelem, vagyonelem-értékesítési bevétel és díjak — az állam tulajdonosként szed jövedelmet, nem szuverénként vet ki adót. Ezért nincs hozzárendelhető distortion_rank sem: a torzítási rangsorolás kötelező adókra vonatkozik, ezek pedig vagyon- és befektetési bevételek.

Fejezetösszesítés

Besorolás	Darab	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	0	0,0
Fokozatos leépítés	10	111 329,8
Nominális befagyasztás	1	1 000,0
Megtartás	7	62 291,0
Összesen	18	174 620,8

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Fejezeti bevétel összesen	142 451,5

Az 1. évi megtakarítás az összes fokozatos leépítés alá vont tétel mentén: 29 028,7 millió Ft. Teljes stabil állapotú megtakarítás, amikor minden fokozatos leépítés befejeződött: 111 329,8 millió Ft.

Kulcsmegfigyelések

• A fejezet az állam mint tulajdonos főkönyve — és a reform nem a tulajdonkezelés elvont megszüntetése, hanem annak szűkítése, amit az állam birtokol. Több sor (ingatlanfenntartás, MNV működési támogatása, kormányzati szervek elhelyezésére fizetett bérleti díjak, a bevételi oldalon a vagyonkezelői díj) nem önálló program; a máshol meghozott döntés többletköltsége — annak a döntésnek a következménye, hogy az államnak nagy ingatlan- és vállalati portfóliót kell tartania. Ezek a portfólió méretéhez vannak méretezve. A becsületes reform a portfólióról szóló döntést sorolja be, és hagyja, hogy a többletköltség kövesse: értékesítse el a nem stratégiai vagyont, és a fenntartási sor, a kezelési támogatás és a foglalt alapterület mind együtt szűkül vele.

• A 60 500,0 millió Ft-os NGM tőkeinjekciós sor a fejezet szíve, és a 94 805,2 millió Ft-os osztaléksor az oka annak, hogy nem olvasható egyszerűen. A portfólió többet hoz, mint amennyibe ez a sor kerül. Ettől még nem lesz Megtartás — privatizációs jelöltté válik. Egy nyereséges állami vállalat többet ér eladva (egyszeri bevétel, politikamentes működés, folyamatos társasági adó), mint az osztalékáért megtartva; egy veszteségest a puha költségvetési korlát tart életben, és vagy életképessé kell tenni, vagy fel kell számolni. Ha mindkettőt egyetlen soron belül összevonjuk, eltakarjuk, melyik melyik. Az 5 éves fokozatos leépítés lényegét tekintve strukturált privatizációs és átalakítási program.

• Az állam itt három párhuzamos kockázati tőkecsatornát működtet — a 6 975,0 millió Ft-os tőkealap-sort, a 9 000,0 millió Ft-os Nemzeti Tőkeholding-sort és a vállalati támogatási sorok tőkeinjekciós részét. A kockázati tőkebefektetés a szűkös tőke versengő, bizonytalan kimenetelű projektek közötti elosztása; ezt az elosztást a piacon a befektető saját, kockáztatott tőkéje és a versengő magánajánlatok árjelzései fegyelmezik. Egy állami alap egyik fegyelmet sem érzi közvetlenül: a befektetést kiválasztó tisztviselők nem birtokolják a tőkét, és a hozamok vagy veszteségek a költségvetést érintik, nem őket. Magyarországon már létezik magán kockázati tőkepiac. A Nemzeti Tőkeholding saját modellje — minimum 30% magán társbefektetés új alapokban — éppen ezt ismeri be; ahol a magánbefektetők hajlandók befektetni az alap mellé, ott a piac működik, és az állami szelet inkább rácsatlakozik, mintsem rést töltene be.

• Az „egyéb” sorok ott vannak, ahol a mérlegelés elbújik. A 8 000,0 millió Ft-os „egyéb vagyonkezelési kiadások” sor és az 50,0 millió Ft-os „NGM egyéb kiadások” sor megnevezésüknél fogva olyan kiadások, amelyeket a költségvetés nem részletez. Meg nem nevezett, mérlegelési alapú előirányzat egy állami vagyonkezelési fejezeten belül nem mutatható ki, hogy szükséges funkciót finanszíroz; a besorolás a tételes felbontás és átsorolás, a valós maradék költségeket pedig megnevezett sorokra mozgatva őrizzük meg.

• Több sor a megfelelő bevétellel szemben nettózódik és majdnem semleges átfutó tétel: az uniós előfinanszírozási kiadás és bevétel (egyaránt 5 900,0), valamint az állami öröklés ügyintézési költsége (2 820,0) az örökség realizálásából származó bevétellel (2 760,0). Nem itt zajlik a fiskális akció; ezek mechanikus vagy szerződéses sorokként helyesen vannak Megtartás besorolásúak.

• A fejezet hiánya jelenlegi felépítéséből adódóan strukturális. 174 620,8 millió Ft-ot költ, és 142 451,5 millió Ft-ot szed be, mert a felhalmozási oldal 87 316,8 millió Ft friss saját tőkét pumpál a portfólióba mindössze 6 176,0 millió Ft tőke-visszatérülés mellett. Egy értékesítési program megfordítja ezt: az értékesítések egyszeri tőkebevételt generálnak, az injekciós sorok nullára esnek, és a fejezet egy strukturális készpénznyelőből nem ismétlődő privatizációs bevételi forrássá válik — ezt követően a maradék fejezet egy kis főkönyv, amely valóban stratégiai tulajdonelemeket és olyan tulajdonrendi funkciókat (állami öröklés, tulajdonosi felelősséghez kapcsolódó kárelhárítás) tartalmaz, amelyek a reform után is megállják a helyüket.

Források

Footnotes

1. Látványos átalakulás: megváltozott a filmek közvetett támogatási rendszere Magyarországon. Világgazdaság (vg.hu). 2026. https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2026/01/film-filmtamogatas-nemzeti-filmintezet-magyar-kozlony. 2026 deposit-account ceiling 70 milliárd Ft, down from 81 milliárd Ft in 2025; 30% rebate on direct Hungarian production costs unchanged. ↩

2. After: Amelyik filmnek már megítélték az állami támogatást, az meg is fogja azt kapni a Filmintézet szerint. Telex. 2026. https://telex.hu/after/2026/04/15/nemzeti-filmintezet-tamogatasok-filmek. National Film Institute statement that films already granted state support will receive it. ↩

3. Nemzeti Cégtár — MNV Zrt. Nemzeti Cégtár. 2025. https://www.nemzeticegtar.hu/mnv-zrt-c0110045784.html. Employee count band listed as “300 - 499 Fő”. ↩ ↩²

4. Payroll share estimate. The 60% payroll share of MNV Zrt.’s operating subsidy is an analyst estimate based on the standard cost structure of a professional-services / asset-management body whose principal output is administrative labour, not a fetched figure from MNV’s audited accounts; flagged as directional rather than fresh-fetched. A primary-source check against MNV Zrt.’s published annual accounts (személyi juttatások + munkaadókat terhelő járulékok / total operating expenditure) is recommended before the severance computation is treated as final. ↩

5. New Zealand Treasury, State-Owned Enterprises Act 1986 — Annual Report on State-Owned Enterprises. New Zealand Treasury. https://www.treasury.govt.nz/publications/informationreleases/soe. The Act reconstituted all government trading entities as commercial enterprises with independent boards, dividend obligations, and standard accounting; SOE-sector dividend revenue rose sharply following the reform. See also: New Zealand Productivity Commission, Using land for housing, 2015, Chapter 4 (state-entity governance comparators). ↩ ↩²

6. Combined labour-tax wedge derivation from public statutory rates (2024/2025). Employer SzocHo: 13% of gross; full employer cost = 113% of declared gross. Employee deductions on declared gross: SZJA 15% + social-insurance contributions ~18.5% (TB járulék 7% + nyugdíjjárulék 10% + munkaerőpiaci járulék 1.5%) = 33.5%; net take-home = 66.5% of declared gross = 58.8% of employer cost. Consumption-tax overlay: applying 27% ÁFA to an estimated 70% of net take-home spending (standard share for Hungarian consumption structure per KSH household expenditure surveys) yields a further ~13–14 pp of employer cost absorbed in VAT. All-in effective wedge: 55–60% of full employer compensation. Rate components from NAV (Nemzeti Adó- és Vámhivatal) tariff table 2025; KSH, Háztartások életszínvonala 2023 (HÉ23), Table 4.1 (consumption-expenditure shares). ↩

7. National Audit Office, The Privatisation of the Water Industry in England and Wales, HC 674, Session 1992-93. HMSO, 1992. https://www.nao.org.uk/reports/privatisation-water-industry-england-wales/. UK privatisations 1979-1997: clear productivity gains in competitive sectors (telecoms, airlines); more contested outcomes in network-monopoly sectors (water, rail) requiring careful regulator design. See also: Institute for Fiscal Studies, Privatisation: the facts, in The IFS Green Budget, various years, https://ifs.org.uk/. ↩

8. Jön a Nemzeti Tőkeholding! Egy kézbe vonja össze a tőkealapjait az állam. Portfolio.hu. 2022. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20221024/jon-a-nemzeti-tokeholding-egy-kezbe-vonja-ossze-a-tokealapjait-az-allam-574599. Nemzeti Tőkeholding established to consolidate the state’s partly/wholly state-backed capital funds (operational from January 2023); new funds structured with minimum 30% private co-investment, state share up to 70%. ↩ ↩² ↩³

9. Invest Europe, Central and Eastern Europe Private Equity Statistics 2022. Invest Europe. 2023. https://www.investeurope.eu/research/invest-europe-s-reports/. Hungary: 39 private equity and venture capital funds active; new investment in Hungarian portfolio companies approximately €420 million in 2022. ↩