Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások

Indoklás

Ez a fejezet legnagyobb kiadási sora, és elemzői szempontból a legsúlyosabb: 60 500,0 millió Ft tőkebefektetés azoknak a társaságoknak a portfóliójába, amelyek felett az NGM gyakorol tulajdonosi jogokat. Csak a hozzá tartozó bevételi sorral együtt olvasható — 94 805,2 millió Ft osztalékbevétel ugyanebből az NGM-portfólióból. A portfólió többet hoz, mint amennyibe ez a sor kerül. Ez a tény mindkét irányba vág. Egyrészt azt jelenti, hogy az állami vállalati portfólió nem egységesen veszteséges; egyes részei valóban nyereséges vállalkozások. Másrészt azt jelenti, hogy az állam újra körbeforgatja a pénzt: 94 805,2 millió Ft osztalékot húz ki a portfólióból, és 60 500,0 millió Ft friss tőkét tol vissza bele. A reformkérdés nem az, hogy a portfólió hoz-e — egyes részei nyilvánvalóan hoznak —, hanem az, hogy az államnak *birtokolnia* kell-e a portfóliót ahhoz, hogy ezt az értéket realizálja, és hogy a tőke-újrakeringés valódi beruházást finanszíroz-e, vagy a portfólió gyengébb társaságainak veszteségeit nyeli el. A klasszikus liberális olvasat különbséget tesz a két oldal között. Egy olyan állami tulajdonú társaság, amely kemény költségvetési korlát mellett valóban nyereséges, a *privatizáció* jelöltje, nem a támogatásé: az eladás visszajuttatja a tőkét a Kincstárba, kivonja a társaságot a politikai irányítás hatóköréből, és a magántulajdon fegyelme alá helyezi — a bevétel pedig valós, egyszeri forrás, amelyet a reformprogram fel tud használni. Egy olyan állami tulajdonú társaság, amelynek a tőkeinjekcióra azért van szüksége, hogy működési veszteségeit fedezze, a puha költségvetési korlátot mutatja: nem azért marad fenn, mert értéket teremt, hanem azért, mert a hiányt a nyereséges társaságok osztaléka és az általános adózás egyenlíti ki. Ha mindkettőt egyetlen 60 500,0 millió Ft-os soron belül összevonjuk, eltakarjuk, melyik melyik. Amíg a portfóliót társaságról társaságra le nem bontjuk, addig nem mutatható ki, hogy a sor olyasmit finanszíroz, amit az elemzői keret szükséges állami funkcióként ismer el — és 60 500,0 millió Ft túl nagy mérlegelési alapú tőkejuttatás ahhoz, hogy a portfólió aggregált osztalékhozamára támaszkodva alapértelmezésben Megtartás legyen. Egy hozzávetőleg 540 000 Ft havi medián bruttó béren dolgozó számára nem csak a látható bérlevonásban testet öltő munkajövedelmi adóék része finanszírozza az ilyen jellegű általános kiadásokat. Számba véve a munkáltatói oldali SzocHo-t (a bruttó 13%-a, még azelőtt levonva, hogy a munkavállaló látná a bért), a bejelentett bruttóra rakódó 15% SZJA-t és körülbelül 18,5% munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulást, majd a fennmaradó nettó vásárlóértékének nagy részére érvényesülő 27% ÁFA-t: a bruttó munkáltatói költség a bejelentett bruttó 113%-a; a munkavállaló SZJA és járulékok utáni nettója a bejelentett bruttó körülbelül 66,5%-a, vagyis a teljes munkáltatói költség 58,8%-a; és ha a nettóból megközelítőleg 70%-ot 27% ÁFA-val terhelt árukra és szolgáltatásokra költ, akkor további 13–14 százalékpontnyi munkáltatói költség nyelődik el fogyasztási adóként — ami az összesített adóéket 55–60%-os tartományba helyezi.[^8] Az ezen a soron szereplő 60 500,0 millió Ft ebből az elvonásból származik. A bértől élő munkavállaló, aki egy állami vállalati portfólióba szánt tőkeinjekciót finanszíroz, nem tudja megmondani, melyik társaság kapta a pénzt, nem szavazhat róla részvényesként, és nem kap belőle osztalékot — az osztalékok a Kincstárba folynak vissza, nem ahhoz az adófizetőhöz, akinek a munkája a tőkét eredetileg előteremtette.

Indoklás

Ez a központi állam által fizetett bérleti díj, hogy saját hivatalait elhelyezze. Ez a kormányzat valós működési költsége, nem szüntethető meg — a minisztériumoknak és a hivataloknak el kell férniük valahol. A besorolás Megtartás, mert a funkció (az apparátus elhelyezése) valódi, de inkább éles hatékonysági észrevétel társul hozzá, nem pedig fokozatos leépítés. Az állam egyszerre tart fenn egy nagy ingatlanportfóliót (lásd a fenti fenntartási sort), és fizet 28 871,0 millió Ft bérleti díjat saját szervei elhelyezésére. Ennek egy része a magánpiacra folyik be; egy másik része belső átutalás, ahol az állam egyik szerve a másiktól bérel, ami inkább számviteli pénzmozgás, mintsem gazdasági költség. Egy valódi reform a foglalt területet az apparátus zsugorodásával párhuzamosan vonná össze: ahogy a reformprogram más fejezetekben csökkenti a szervek számát és méretét, kevesebb hivatal és kisebb létszám kevesebb alapterületet jelent, és ennek a tételnek lépésről lépésre kellene csökkennie. Az itteni csökkentés a szervek visszavágásának másodlagos következménye, nem pedig a bérleti díjról szóló elsőrendű döntés.

Indoklás

Ez a tétel azoknak a vagyonelemeknek a fenntartását és fizikai őrzését fedezi, amelyeket az állam ténylegesen birtokol. Bárhogy is döntsünk arról, hogy az államnak *kellene-e* egy adott épületet birtokolnia, amíg a birtokában van, gondoskodnia kell róla, hogy a tető a helyén maradjon és az ajtók zárva legyenek — egy karbantartatlan vagyonelem értékét veszti, az elveszett érték pedig az adófizetők elpazarolt vagyona. Ez a meglévő portfólió kikerülhetetlen, állagmegóvási alapköltsége. A becsületes reform nem az állami vagyon fenntartásának leállítása; hanem a portfólió szűkítése (lásd alább az értékesítési bevételekről szóló részt és a bérleti díjak sorát), aminek nyomán ez a tétel magától csökken, mert kevesebbet kell fenntartani. A jelenlegi portfólióra Megtartás besorolású, azzal a kifejezett megjegyzéssel, hogy hosszú távon helyes mérete attól függ, mekkora vagyont értékesít el az állam.

Indoklás

Ez a Nemzeti Filmintézet (NFI), vagyis a magyar filmtámogatási rendszert kezelő szervezet közvetlen működési támogatása. Független és kiegészítő jellegű a közvetett adókedvezményi konstrukcióhoz képest: a közvetett rendszer letéti számláját 2026-ra 70 milliárd Ft-ban állapították meg, szemben a 2025-ös 81 milliárd Ft-tal, és ez finanszírozza a közvetlen magyarországi gyártási költségekre vonatkozó 30%-os visszatérítést.[^1] Az itteni 11 800,0 millió Ft maga az intézményi támogatás, amely az NFI saját működését tartja fenn és közvetlen gyártási támogatásait finanszírozza. A filmgyártás kereskedelmi tevékenység. Van ára, van piaca, vannak fizető nézői, vannak magánbefektetői, és — a visszatérítési konstrukción keresztül — van egy létező önkéntes finanszírozási csatornája, amelyben a producerek a várható megtérülés alapján vonnak be tőkét. Egy ilyen jellegű támogatás a producerek egy meghatározott körének projektjeit finanszírozza, akik átjutnak az Intézet kiválasztási szűrőjén; arról, hogy mely filmek készüljenek el, egy közigazgatási testület hoz szubjektív döntést, anélkül, hogy a fizető közönség által közvetített árjelzés rendelkezésére állna. A klasszikus liberális olvasat egyértelmű: ahol létezik piac, és ahol már működik egy önkéntes finanszírozási csatorna, gyenge az érv egy további, kényszerű átcsoportosítás mellett. A kérdés nem az, hogy a magyarok értékelik-e a filmet — sokan értékelik, és ezt jegyvásárlással és előfizetéssel ki is fejezik —, hanem az, hogy a magyar filmek optimális kínálatát egy állami kiválasztó testület képes-e meghatározni, vagy inkább a saját pénzüket költő nézők. Nem képes; egyetlen testület sem tudja összegezni a nézők szétszórt preferenciáit azon tranzakciók nélkül, amelyek ezeket a preferenciákat feltárják.

Indoklás

Ez magának az MNV Zrt.-nek a működési támogatása — annak az apparátusnak, amelyik a „rábízott” vagyont kezeli. Az MNV 300–499 fős foglalkoztatotti létszámmal működő társaság.[^3] Létezése az állami vagyonállomány nagyságának függvénye: minél nagyobb portfólióhoz ragaszkodik az állam, annál nagyobb adminisztratív testületre van szükség annak kezeléséhez. Ez megfordítja a szokásos értelmezést. Az MNV nem olyan szolgáltatás, amelyet az adófizető vásárol, hanem az a többletköltség, amely abból fakad, hogy az állam úgy döntött: értékesítés helyett inkább jelentős bérbeadó és vagyontulajdonos marad. A klasszikus liberális reform nem az, hogy megszüntessük a vagyonkezelést, miközben megtartjuk a vagyont — a kulcsokat valakinek tartania kell —, hanem hogy a kettőt együtt szűkítsük: egy értékesítési program, amely eladja a nem stratégiai portfóliót, arányosan csökkenti a kezelési terhet, és egy kisebb, valóban stratégiai elemeket tartalmazó maradékportfólió kezelhető egy ennek megfelelően kisebb testülettel. A 10 000,0 millió Ft működési támogatásnak ugyanabban az ütemben kell csökkennie, ahogy a portfólió zsugorodik, mert az apparátus a portfólióhoz van méretezve. A besorolás Fokozatos leépítés és nem Megtartás, mivel a jelenlegi méretű kezelési feladat csak azért létezik, hogy egy olyan portfóliót adminisztráljon, amelyet a reformprogram leépít; az apparátus nem tartós jogvédelmi funkció.

Indoklás

Ez a tétel azokat a környezetvédelmi kárelhárítási feladatokat finanszírozza, amelyek az államot mint szennyezett vagy környezeti szempontból veszélyes ingatlanok tulajdonosát terhelik — egykori iparterületek, korábbi állami vállalatok, amelyeknek a kötelezettségei az államra szálltak, földterületek, ahol az állam a felelős tulajdonos. Ez nem mérlegelési alapú zöldkiadás; ez egy olyan kötelezettség teljesítése, amelyet az állam már magán visel. Egy olyan tulajdonos, aki a szennyezést maga okozta vagy örökölte, kárelhárítással tartozik az általa károsított feleknek — szomszédos földtulajdonosoknak, talajvíz-használóknak, jövőbeli használóknak. Ez jogvédelmi kötelezettség: a kár akaratlanul érte őket, gyakran visszafordíthatatlan, és olyan azonosítható feleket sújt, akik nem járultak hozzá. Ennek a finanszírozásnak a megtagadása nem szüntetné meg a kötelezettséget; átruházná a kompenzálatlan kárt harmadik felekre. Megtartás besorolású, mint egy már meglévő tulajdonosi kötelezettség teljesítése, azzal a szokásos működési hatékonysági kitétellel, hogy a kárelhárítást versenyeztetett közbeszerzés útján kell beszerezni.

Indoklás

A fenti sor párdarabja — kifejezetten a 2023-ban létrehozott, állami tőkealapokat összefogó Nemzeti Tőkeholdingon keresztül futó tőkekiadás.[^7] Ugyanaz az elemzés érvényes: ez az állam mint kockázati és növekedési tőkeelosztó kényszerű adófinanszírozással egy olyan szektorban, ahol már működik egy magán tőkepiac, és ahol az elosztó tisztviselők saját kockáztatott tőkéjének hiánya megszünteti azt a fegyelmet, amely a kockázati tőkebefektetést egyáltalán működőképessé teszi. A 2023-as összevonás racionalizálta az állami tőkealapok adminisztrációját; az alapkérdést — hogy az államnak egyáltalán adófizetői tőkét kellene-e kockázati tőkeként kihelyeznie — nem érintette. A Holding új alapszerkezete legalább 30%-os magán társbefektetést követel meg[^7] — ami önmagában annak beismerése, hogy a tisztán állami kockázati tőkeelosztás problémás, és felveti a kérdést, miért szükséges a fennmaradó, akár 70%-os állami rész, ha a magánbefektetők egyébként is hajlandók befektetni az alap mellé. Ahol a magántőke társbefektető, ott a piac már működik; az állami szelet azokra az ügyletekre rácsatlakozik, amelyeket a magánbefektetők már jóváhagytak.

Indoklás

Differenciálatlan „egyéb” vagyonkezelési tétel 8 000,0 millió Ft összegben. Egy olyan költségvetési kategória, amelynek a megnevezése pusztán „egyéb”, a definíció szerint olyan kiadás, amelyet a költségvetési dokumentum nem részletez — és egy állami vagyonkezelési fejezeten belüli, nem részletezett mérlegelési alapú előirányzat pontosan ott van, ahol az elemzői keret a legkeményebben szorít. Megnevezett cél nélkül a tételről nem mutatható ki, hogy jogvédelmi funkciót, alkotmányos előfeltételt vagy visszafordíthatatlan kárra adott választ finanszírozna. A szükségesség bizonyításának terhe a tételé, és egy maradék gyűjtőkategória ennek nem tud eleget tenni. Egy hányada valós, a portfólióműveletekhez kapcsolódó maradék tranzakciós költség; ez a hányad túlélné a tételes felbontást, és átkerülne azokra a konkrét sorokra, ahova tartozik. A besorolás Fokozatos leépítés és nem Azonnali megszüntetés, hogy egy költségvetési ciklus jusson arra, hogy az aggregátum mögé rejtett valós maradék működési költségeket azonosítsák, és megnevezett sorokra mozgassák.

Indoklás

Ez a sor, az alábbi Nemzeti Tőkeholding sorral együtt, az állam tőkealapokon keresztül kifejtett kockázati tőke- és magántőke-befektető szerepét finanszírozza. A Nemzeti Tőkeholding csoportot 2023 januárjában hozták létre azzal a céllal, hogy az állam részben vagy egészben állami hátterű tőkealapjait egyetlen szervezet alá vonja.[^7] Amikor az állam saját tőkét helyez kockázati és növekedési tőkealapokba, ez a gazdasági kalkuláció problémájának egyik legtisztább esete azon a területen, ahol ez a probléma a legkeményebben hat. A kockázati tőkebefektetés a szűkös tőke versengő, bizonytalan kimenetelű projektek közötti elosztása a jövőbeli hozamokra vonatkozó megítélések alapján — olyan megítélések, amelyeket a piacon a befektető saját, kockáztatott tőkéje és a versengő magánajánlatok árjelzései fegyelmeznek. Egy állami tőkealap, amely adóforintokat oszt el, egyik fegyelmet sem érzi közvetlenül: a befektetést kiválasztó tisztviselők nem birtokolják a tőkét, és a hozamok (vagy veszteségek) a költségvetést érintik, nem őket. Ahol az állami alap olyan ügyletekbe száll be, amelyeket magánkockázati tőke is finanszírozna, ott magánbefektetőket szorít ki, anélkül, hogy új tőkét vinne a gazdaságba; ahol olyanokba száll be, amelyeket a magántőke elutasított, ott feltárt preferenciák szerint éppen azokat a projekteket finanszírozza, amelyekről a piac úgy ítélte, nem érik meg a kockázatot. Magyarországon van magánkockázati- és magántőkepiac — az Invest Europe 2022-es adatai szerint 39 aktív alap és körülbelül 420 millió eurónyi új befektetés érkezett magyar portfólióvállalatokba[^9] —, és gyenge az érv egy kényszerű, adófinanszírozású párhuzamos elosztó működtetése mellett.

Indoklás

Ez a sor azt a nemzeti társfinanszírozást és előfinanszírozást fedezi, amelyet az államnak biztosítania kell az uniós projektforrások lehívásához, és párja egy bevételi sornak — 5 900,0 millió Ft „az Európai Uniós finanszírozású projektek megelőlegezéseinek visszatérülése” címen. A két sor nullára nettózódik: az állam megelőlegezi a társfinanszírozást, és visszanyeri az előfinanszírozott részt. Amíg Magyarország részt vesz az uniós kohéziós és fejlesztési programokban, a nemzeti társfinanszírozási kötelezettség ennek a részvételnek a kötelező paramétere — a már programozott források szerződéses feltétele. Megtartás besorolású, mint a folyamatban lévő programkötelezettségek teljesítése, azzal a szokásos megjegyzéssel, hogy az uniós forrásokban való részvétel alapkérdése máshol születő szakpolitikai döntés, nem ebben a vagyonkezelési fejezetben. A fejezeten belül a sor majdnem semleges átfutó tétel.

Indoklás

Ez a sor azt finanszírozza, hogy az állam ingatlant és egyéb eszközöket *vásároljon* — vagyis bővítse a portfólióját. A reformprogram elemzői iránya a portfólió csökkentése: a nem stratégiai vagyon értékesítése, a vagyonkezelő apparátus szűkítése, a tőke visszajuttatása az adófizetőknek. A friss vásárlási kiadás ezzel ellentétes irányba mutat. A fejezet egyébként is jelentős állami ingatlan*eladót* mutat — 18 500,0 millió Ft tervezett ingatlan-értékesítési bevétel —, vagyis a portfólióval aktívan kereskednek; ez a sor pedig ennek a kereskedési könyvnek a vételi oldala. Lehet szűken vett valódi indok a vásárlásra (egy portfólióelem összevonása, egy parcella megszerzése, amely egy értékesítési csomag eladhatóságát biztosítja), de érdemi léptékű vásárlás egy olyan fejezetben, amelynek reformlogikája az értékesítés, alapértelmezésben nem Megtartás. Fokozatos leépítés besorolású 2 éves időhorizonton, hogy a folyamatban lévő vételi kötelezettségek befejeződhessenek, ugyanakkor véget érjen az állami portfólió bővítése.

Indoklás

Ha valaki Magyarországon örökös nélkül hal meg, a hagyaték az államra száll (állami öröklés). Ez a sor azokat a költségeket fedezi, amelyek az államnál ezeknek a hagyatékoknak az ügyintézésével, értékelésével és rendezésével kapcsolatban merülnek fel — és a fejezet bevételi oldala mutatja a hozzá tartozó 2 484,0 millió Ft működési és 276,0 millió Ft felhalmozási bevételt azokból a hagyatékokból, amelyeket az állam ezután értékesít. Az állami öröklés a jogrendszer valódi maradékfunkciója: minden vagyontárgynak kell, hogy legyen jogi tulajdonosa, és ahol nincs magánörökös, az állam alapértelmezett jogutódi szerepe megakadályozza, hogy gazdátlan vagyonelemek teljesen kicsússzanak a jogrendből. Ennek végrehajtási költsége a jog- és tulajdonrendi funkció valós költsége. Megtartás besorolású, a működési hatékonysági kitétellel; a hozzá tartozó bevételi sorral szemben lényegében önfinanszírozó.

Indoklás

Technikai sor, amely a fejezet ingatlanügyleteihez (értékesítések, bérbeadás, vásárlás) kapcsolódó ÁFA-t rendezi. Számviteli átfutó tétel, nem mérlegelési alapú program — az állam, amennyiben ingatlannal kereskedik, ugyanúgy ÁFA-t számít fel és igényel vissza, mint bármely más piaci szereplő. Megtartás besorolású, mint mechanikus adóelszámolási sor; automatikusan csökken, ahogy az állami ingatlanügyletek volumene az értékesítési program nyomán visszaesik.

Indoklás

Szokványos, fejezeti szintű tartalék az év közbeni váratlan helyzetekre. Egy szerény tartalék egy nagy ingatlan- és vállalati portfólió kezelésének évközi kockázataira védhető költségvetési gyakorlat; az összeg a 174 620,8 millió Ft-os fejezethez képest 1 000,0 millió Ft, ami arányos, és nem leplezett mérlegelési alapú kiadás eszköze. Nominális befagyasztás besorolású: a nominális előirányzatot szinten tartjuk, és a tipikus inflációs reálértékvesztés a következő évtized során csökkenti a reálsúlyát. Ahogy a fejezet teljes kerete az értékesítési program nyomán szűkül, a tartalékot egy későbbi költségvetési ciklusban arányosan le kell méretezni.

Indoklás

Ez a tétel az állam tulajdonosi minőségéből, korábbi döntéseiből fakadó kötelezettségeket rendezi — lehívott garanciákat, beálló szerződéses kötelezettségeket, korábbi állami tranzakciók partnereinek járó megegyezéseket. Ezek már fennálló kötelezettségek; a költségvetési sor egy tartozás kifizetése, és az állam köteles tiszteletben tartani a jóhiszeműen, magán szerződő felekkel kötött szerződéseit. A kifizetés megtagadása az érintettekkel szemben jogsértés lenne. Megtartás besorolású, mint meglévő szerződéses kötelezettségek teljesítése.

Indoklás

Költségvetési átutalások az MNV-n keresztül állami tulajdonú társaságokhoz. Egy olyan állami tulajdonú vállalat, amelynek éves költségvetési átutalásra van szüksége a működéshez, már ettől fogva nem fedezi a költségeit saját bevételeiből. Ez az átutalás a puha költségvetési korlát látható oldala — a társaság nem szembesül kemény következménnyel, ha veszteségesen működik, mert a hiányt nem a nyereségesség vagy a fizetésképtelenség fegyelme, hanem általános adóforintok pótolják ki. Egy olyan társaság, amelyik tartósan támogatástól függ, olyan társaság, amelynek a továbbélését a piac nem igazolta vissza. Az itteni összegek kicsik, de az elv léptékfüggetlen: egy sor mérete nem szempont a besorolásánál. Vagy üzleti alapra állítható a társaság — Új-Zéland 1986-os SOE Act-je minden állami kereskedelmi szervezetet független igazgatótanáccsal, kemény osztalékkövetelménnyel és szokványos számviteli renddel működő kereskedelmi vállalkozássá alakított át, és az SOE-szektor osztalékbevétele ezt követően jelentősen megnőtt[^5] —, vagy ha nem, akkor a tevékenységnek nincs bizonyított gazdasági értelme, és a társaságot fel kell számolni vagy el kell adni.

Indoklás

Tőkejuttatás a Magyar Turisztikai Ügynökség alá tartozó társaságok számára. A turizmus végig kereskedelmi szektor: a szállodáknak, attrakcióknak, utazási irodáknak és marketingszolgáltatóknak megvan az áruk, a fizető vásárlóik, és aktív magánpiacuk működik. Egy olyan állami tulajdonú társaság ebben a szektorban, amelynek költségvetési tőkeinjekcióra van szüksége, ezen a versenypiacon működik, miközben kényszerű adófinanszírozást vesz igénybe — ez egyszerre jelzi, hogy a társaság nem önfenntartó, és olyan hátrányba helyezi a magántulajdonú versenytársait, amit ők nem érdemeltek ki. A látható oldalon a támogatott társaság áll; a láthatatlan oldalon az a magán turisztikai szereplő, aki egy támogatott riválissal versenyez, és az az adófizető, akinek egyikben sincs tulajdonrésze. Fokozatos leépítés besorolású, hogy az érintett társaságok rendezett átmenetben kereskedelmi alapra álljanak vagy értékesítésre kerüljenek.

Indoklás

Kis, differenciálatlan „egyéb” sor az NGM tulajdonosi blokkjához kapcsolva. Akárcsak a nagyobb „egyéb vagyonkezelési” sor esetében, egy meg nem nevezett maradék kategóriáról nem mutatható ki, hogy megnevezett szükséges funkciót finanszíroz. Az összeg csekély, de az elv ugyanaz, mint a 8 000,0 millió Ft-os sornál: a meg nem nevezett mérlegelési alapú előirányzat besorolása tételes felbontás és átsorolás, nem pedig alapértelmezett Megtartás.