Ki dönti el, milyen magyar film készül — és ki fizeti?

Indoklás

Ez a Nemzeti Filmintézet (NFI), vagyis a magyar filmtámogatási rendszert kezelő szervezet közvetlen működési támogatása. Független és kiegészítő jellegű a közvetett adókedvezményi konstrukcióhoz képest: a közvetett rendszer letéti számláját 2026-ra 70 milliárd Ft-ban állapították meg, szemben a 2025-ös 81 milliárd Ft-tal, és ez finanszírozza a közvetlen magyarországi gyártási költségekre vonatkozó 30%-os visszatérítést.[^1] Az itteni 11 800,0 millió Ft maga az intézményi támogatás, amely az NFI saját működését tartja fenn és közvetlen gyártási támogatásait finanszírozza. A filmgyártás kereskedelmi tevékenység. Van ára, van piaca, vannak fizető nézői, vannak magánbefektetői, és — a visszatérítési konstrukción keresztül — van egy létező önkéntes finanszírozási csatornája, amelyben a producerek a várható megtérülés alapján vonnak be tőkét. Egy ilyen jellegű támogatás a producerek egy meghatározott körének projektjeit finanszírozza, akik átjutnak az Intézet kiválasztási szűrőjén; arról, hogy mely filmek készüljenek el, egy közigazgatási testület hoz szubjektív döntést, anélkül, hogy a fizető közönség által közvetített árjelzés rendelkezésére állna. A klasszikus liberális olvasat egyértelmű: ahol létezik piac, és ahol már működik egy önkéntes finanszírozási csatorna, gyenge az érv egy további, kényszerű átcsoportosítás mellett. A kérdés nem az, hogy a magyarok értékelik-e a filmet — sokan értékelik, és ezt jegyvásárlással és előfizetéssel ki is fejezik —, hanem az, hogy a magyar filmek optimális kínálatát egy állami kiválasztó testület képes-e meghatározni, vagy inkább a saját pénzüket költő nézők. Nem képes; egyetlen testület sem tudja összegezni a nézők szétszórt preferenciáit azon tranzakciók nélkül, amelyek ezeket a preferenciákat feltárják.