Kulturalis es Innovacios Miniszterium

Indoklás

Ez a fejezet legnagyobb sora — 611,7 milliárd Ft, a keret 44%-a —, és ez igényli a legnagyobb körültekintést. Ez az állami transzfer a „modellváltó” egyetemek felé: olyan, korábban állami intézmények felé, amelyeket 2019 óta közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) tulajdonába helyeztek. Mire a rendszert felmérték, 21 ilyen alapítvány működött a felsőoktatásban; nagyjából évi 340 milliárd Ft támogatást terveztek bele 2026-ig, és 2021-től a kormány mintegy 439 milliárd Ft-tal többet költött az alapítványi egyetemekre, mint amennyit saját jogszabálya előírt. Az itteni 2026-os szám, 611,7 milliárd Ft, jóval e korábbi tervezési számok fölött ül — megerősítve, hogy a transzfer nagy, növekvő, és nem korlátozza a névleg szabályozó törvényi képlet. A keret ítélete a *funkcióról* — a felsőfokú oktatás finanszírozásáról — ugyanaz a Megtartás, mint amit a fenti állami egyetemeknél megfogalmazott; az oktatás finanszírozása nem célpont. *Ennek* a sornak azonban két szerkezeti vonása megérdemli a keret teljes figyelmét. Először, a finanszírozás intézményi oldalú és diszkrecionális méretű. A transzfer az alapítványhoz megy, a kifizetést tárgyalás és politikai döntés állítja be, nem pedig az intézményt választó hallgatók száma. Amikor a juttatás az alapítvány támogatása, nem pedig a hallgató hordozható járandósága, az intézmény ösztönzője az, hogy a támogatás-kiosztót elégítse ki, ne a hallgatót; a tőke és az erőfeszítés a finanszírozó preferenciái felé áramlik, nem pedig azokba az irányokba, amelyeket a hallgatók beiratkozása valójában feltár. A dokumentált minta — következetesen és lényegesen a törvényi képlet fölötti költés — egy puha költségvetési korlát jele: az intézmény bevétele nem szigorú szabálytól vagy hallgatókért folytatott versenytől függ, ezért fölfelé csúszik addig, ameddig a finanszírozó eltűri. Ez a mechanizmus, nem pártos megfigyelés: a diszkrecionális intézményi oldalú juttatás ezt a csúszást okozza, függetlenül attól, melyik kormány állítja be vagy mely alapítványok kapják. Másodszor, a vagyonkezelő alapítványi forma egy irányítási réteget — a kuratóriumot — iktat be a közfinanszírozás és az intézmény közé, amely az átruházott állami vagyont birtokolja, de a rendes közelszámoltathatósági vonalakon kívül, amelyek egy költségvetési fejezeti intézményre vonatkoznak. A keret kifogása itt nem a felsőoktatás magán- vagy plurális szolgáltatása ellen szól — épp ellenkezőleg, ahogy az alábbi hivatkozási alapok megmutatják —, hanem az, hogy ez a sajátos szerkezet 611,7 milliárd Ft-os léptékű adófinanszírozást kombinál olyan irányítási formával, amely csökkenti az elszámoltathatóságot egy költségvetési intézményhez vagy egy valóban független, díj- és alapítványi vagyonból finanszírozott magánegyetemhez képest. A keret azt javasolja, hogy a finanszírozás hallgatói oldalúvá váljon. A holland 23. cikkely architektúrája egyenlő egy főre jutó feltételek mellett finanszírozza a vallási, világnézeti és pedagógiai iskolafenntartókat, a szülők választanak, a tanulók nagyjából kétharmada közfinanszírozású nem állami intézménybe jár — több mint egy évszázados stabil működés bizonyítja, hogy a közfinanszírozás és a plurális, nem állami irányítás megfér egymással, ha a pénz a tanulót követi. A magyar felsőoktatásra alkalmazva: alakítsuk át az intézményi oldali juttatást hordozható hallgatói járandósággá (egy fejkvóta összegévé, vagy egy jövedelemfüggő hitel-és-ösztöndíj csomaggá), amelyet a hallgató ahhoz a jóváhagyott intézményhez visz, amelyet választott — legyen az állami, alapítványi vagy valóban magánintézmény. Az alapítványi egyetemek ekkor hallgatókért versenyeznek, nem pedig a finanszírozóval tárgyalnak, a puha költségvetési csúszást egy kemény, egy hallgatóra jutó szabály váltja fel, a 611,7 milliárd Ft pedig a beiratkozás átlátható függvényévé válik, nem pedig diszkrecionális tömbtámogatássá. A funkció továbbra is finanszírozott marad; az allokációs mechanizmus tárgyalásból hallgatói választássá alakul. Egy magyar háztartás számára a tét konkrét. A 611,7 milliárd Ft Magyarország mintegy 9,6 millió lakosára vetítve nagyjából 63 000 Ft fejenként — általános adóból finanszírozva, amelyet egy dolgozó háztartás esetében olyan bérteher útján szednek be, amely a munkáltatói költség minden 100 Ft-jából körülbelül 37 Ft-ot vesz el, mielőtt a nettó bér elköltésre kerülne, és további 13-14 Ft-ot a 27%-os ÁFA-n keresztül azon, amit aztán elköltenek. A hallgatói oldali reform azt a kérdést tolja előtérbe, hogy az a 63 000 Ft azt a felsőfokú oktatást vásárolja-e meg, amelyet a finanszírozó háztartás választana, vagy azt az intézményi elrendezést, amelyet a támogatás-kiosztó preferál. Intézményi oldali tömbtámogatás mellett a háztartás ezt nem tudja megállapítani; hordozható járandóság mellett a beiratkozási számok közvetlenül megválaszolják a kérdést.

Indoklás

A Szakképzési Centrumok magyar tinédzserek nagy kohorszának nyújtanak szakközépiskolai oktatást. Bármit gondoljon is a keret az iskolázás *irányításáról*, egy gyermek középfokú oktatásának általános bevételből történő finanszírozása nem az, amit a klasszikus liberális keret bírálna — és a célmodell, amelyet a keret javasol, maga is állami finanszírozású. A svéd friskolor rendszer minden gyermeket egy utalvánnyal finanszíroz, amely az önkormányzati egy főre jutó költség körülbelül 95%-át éri, és bármely jóváhagyott iskolában beváltható; ez a rendszer több mint harminc éve működik. A magyar egyházi iskolák a hazai bemutató: az egyházi fenntartású intézmények az állami iskolák finanszírozásához hasonló állami egy főre jutó támogatást kapnak, ugyanazon a nemzeti tanterven működnek, és 2024/25-ben az általános iskolások körülbelül 16%-át és a középiskolások több mint 25%-át tanították felekezeti, nem pedig állami fenntartásban. Mindkét példa ugyanazt mutatja — az iskolázás állami finanszírozása és az iskolák állami működtetése szétválasztható. Az a reform, amelyet a keret javasol, irányítási reform: a centrumokat az országos egyetlen-munkáltató modellből alakítsuk át iskolai szintű vagy munkáltatóhoz horgonyzott irányítás felé, amelyben az egy főre jutó finanszírozás a diákot követi. Ez szerkezeti változás, nem csökkentés, és a finanszírozási sor besorolását nem érinti. A 292 milliárd Ft Megtartás; az ajánlás az, hogy ezt a diákhoz kössük, ne pedig a központi munkáltatóhoz.

Indoklás

A HUN-REN Magyarország állami kutatási hálózata — a hálózat saját beszámolója szerint több mint 5 000 alkalmazott, köztük nagyjából 3 400 kutató, 15 kutatóintézményben és két gazdasági szervezetben. Az alapkutatás a fejezet legnehezebb esete, és a keret nem úgy kezeli, mint a diszkrecionális kulturális támogatásokat. Az alapkutatás olyan tudást termel, amelynek értékét egyetlen finanszírozó számára valóban nehéz elsajátítani, és egy állandó kutatási hálózat nem koncentrált járadékot vagy szűk patronázst termelő sor. De a tudásprobléma élesen alkalmazható a kutatási finanszírozás *irányára*: nincs semleges állami válasz arra, mely kutatási programok érdemelnek prioritást, és egy minisztérium által megállapított tömbtámogatással rendelkező centralizált hálózat ezt a kutatási prioritásmeghatározást egy igazgatási pontra koncentrálja. Magyarország kutatás-fejlesztési intenzitása, a GDP 1,39%-a (2022), elmarad az EU-27 2,22%-os átlagától és az összehasonlítható közép-európai gazdaságok intenzitásától — a lemaradás valós, de a diagnózis, amelyet a keret kínál, nem az, hogy „az állami tömbtámogatás túl kicsi”. A diagnózis az, hogy a kutatás finanszírozása jobban működik, ha versenyalapú és plurális — több finanszírozó, szakmai bírálaton alapuló pályázatok, egyetemi alapú kutatás, valamint magán- és mecénási kutatásfinanszírozás —, mint amikor egyetlen tárgyalt tömbtranszferen keresztül zajlik. Egy nominális befagyasztás az arányos besorolás: védi a meglévő kutatási bázist és az 5 000-nél több kutató és munkatárs megélhetését, miközben tartós reálértékű szorítást érvényesít, és jelzi a szerkezeti irányt — a marginális kutatási forintot a szakmai bírálaton alapuló pályázati, plurális finanszírozás felé toljuk, a tárgyalt tömbtámogatástól el. Ez nem csökkentés a kutatástól; ez ajánlás arról az architektúráról, amelyen keresztül a kutatást finanszírozzuk.

Indoklás

Ez a sor azokat az egyetemeket és főiskolákat finanszírozza, amelyek a központi költségvetésben maradtak, és nem kerültek alapítványi fenntartásba. A felsőoktatás a keret vitatott középmezőnyében ül. Nem jogvédelmi funkció abban az értelemben, ahogy a bíróságok és a rendőrség az, de tiszta diszkrecionális patronázs sem. A felsőoktatás *finanszírozásának* őszinte besorolása Megtartás — az állam felsőfokú oktatási finanszírozása és a hallgatói ellátási transzferek (a 8 079,6 millió Ft Ellátottak pénzbeli juttatásai sor a hallgatói támogatás) elfogadott és védhető közösségi elköteleződés. A szerkezeti ajánlás azonban jelentős, és a következő tételnél olvasható: a finanszírozás futhassa a hallgatói oldalt, ne pedig az intézményi oldalt, hogy a pénz a hallgató választását kövesse, és az intézmény ezért versenyezzen. Az ellentét e 71,7 milliárd Ft-os sor és a 610,2 milliárd Ft-os nem állami sor között maga a fejezet elemzésének súlypontja — lásd alább.

Indoklás

Ez a klaszter — 64,0 milliárd Ft — az előadó-művészet diszkrecionális támogatási alapja: előadó-művészeti tevékenység támogatása, kiegészítő színházi támogatás és fesztiváltámogatás. Megkülönböztetendő a fenti Művészeti intézmények működési sorától (az intézmények saját alap-költségvetése, nominális befagyasztás); ez a felül elhelyezkedő diszkrecionális pályázati támogatási réteg. Az előadó-művészet olyan tevékenység, amely jelentős bevételt termel közvetlenül — a fejezet intézményei már most is nagyjából 32%-ban önfinanszírozók —, és mindenütt vonzza a szponzorációt és filantrópiát. Egy 64,0 milliárd Ft-os diszkrecionális pályázati alap annyit jelent, hogy az állam politikai és igazgatási döntéssel állítja be, milyen előadó-művészeti tevékenység jöjjön létre és milyen léptékben. A tudásprobléma éles: nincs semleges állami válasz arra, mely produkciók, mely társulatok, mely fesztiválok érdemelnek támogatást, és az allokáció a támogatás-kiosztó szubjektív ítélete. A jogos várakozás jelentős — színházak és társulatok évadokat, foglalkoztatást és tőkeprogramokat építettek erre a finanszírozásra —, ezért a leépítési időtáv a fejezet leghosszabbja, öt év, elismerve, hogy az előadó-művészeti intézmények egyetlen ciklus alatt nem tudják újraalapozni a bevételi modelljüket. Az öt év alatt a szektor a diszkrecionális réteget jegybevétel, szponzoráció, filantrópia, valamint a tagdíj- és pártfogói modellek felé tolja, amelyek a vékonyabb állami szubvencióval rendelkező országokban finanszírozzák az előadó-művészetet. Az intézmények saját működési alapját (a Művészeti intézmények nominális befagyasztású sort) ez nem érinti; ez a leépítés a diszkrecionális pályázati réteget célozza.

Indoklás

Állam által működtetett művészeti intézmények — a nagyobb nemzeti színházak, együttesek és koncerthelyszínek. Az előadó-művészet nem jogvédelmi funkció; olyan tevékenység, amelynek jelentős hányadát mindenütt önként finanszírozzák jegybevételen, szponzoráción és filantrópián keresztül, és a fejezet adatai szerint ezek az intézmények már most is 9 702,0 millió Ft saját bevételt termelnek, kiadásuk nagyjából 32%-át. A keret nem állítaná, hogy a működési szubvenciónak egyetlen ciklus alatt el kell tűnnie — az intézmények és közönségük erre építettek —, de növekvő transzfert sem támogat. Egy nominális befagyasztás tartós reálértékű szorítást érvényesít (egy évtized alatt nagyjából egynegyednyi erózió), és a kibővített jegybevételt és magántámogatást teszi a fenntarthatóság útjává, miközben az intézményeket érintetlenül hagyja. A 20. cím alatti különálló diszkrecionális előadó-művészeti támogatási alapokat alább a saját szempontjaikon mérlegeljük; ez a sor az intézmények saját működési alapja.

Indoklás

Ezek a sorok az ingyenes szakképzési helyek és a szakképzési feladatellátás finanszírozását egészítik ki — lényegében ugyanannak a középfokú szakképzésnek a kiegészítő finanszírozása, amelyet a Szakképzési Centrumok sora szolgáltat. Ugyanazon érveléssel Megtartásként sorolhatók be: egy fiatal középfokú szakképzésének általános bevételből történő finanszírozása nem a keret célpontja, a célmodell (jó szolgáltatók között hordozható, egy hallgatóra jutó finanszírozás) pedig maga is állami finanszírozású. A szerkezeti ajánlás — egy hallgatóra jutó finanszírozás, decentralizált irányítás — alkalmazható; a finanszírozási besorolás Megtartás.

Indoklás

A nemzeti múzeum tartja és gondozza az ország örökségének fizikai tárgyait — olyan gyűjteményeket, amelyeket nem lehet újraalkotni, ha elvesznek, és amelyeknek ilyen léptékben egyetlen magánszereplő sincs olyan helyzetben, hogy gondozásukat átvegye. A megőrzési kötelesség valódi és körülhatárolt, ami a sort az Azonnali megszüntetés kategórián kívülre helyezi. De nem jogvédelmi funkció sem, és a múzeum már most is jelentős saját bevételt termel: 6 015,1 millió Ft-ot, kiadásának nagyjából 24%-át, belépőkből és kapcsolódó tevékenységből. A nominális befagyasztás a helyes besorolás — védi a gondozási és megőrzési kötelességet, miközben tartós reálértékű szorítást érvényesít (egy évtized alatt nagyjából egynegyednyi erózió), és jelzi, hogy a működési hézag áthidalásának útja a saját bevétel bővítésén át vezet (belépők, kiállítások, filantróp és tagi bevételek), nem pedig egy növekvő adófizetői transzferen keresztül. Sok nemzetközi nemzeti múzeum a működésének jelentős részét ezen az úton finanszírozza; az itteni 24%-os önfinanszírozás alap, amelyre építeni lehet.

Indoklás

Ez a sor a minisztérium portfóliójához tartozó állami tulajdonú társaságok által teljesített feladatokat finanszírozza. Egy állandó állami transzfer állami tulajdonú társaságok felé „ellátott feladatokért” a puha költségvetési korlát tankönyvi esete: a társaság bevétele nem attól függ, hogy fedezi-e a költségét abból az értékből, amelyet hajlandó vásárlók számára létrehoz, hanem egy a tulajdonos minisztériummal tárgyalt transzfertől, ezért a költségfegyelem gyenge, a transzfer pedig afelé csúszik, amit a minisztérium hajlandó finanszírozni. Anélkül, hogy tételesen tudnánk, mely társaságokról és mely feladatokról van szó, a fejezet nem támasztja alá a magabiztos feladatonkénti besorolást, de a szerkezeti ajánlás világos: a valóban kereskedelmi jellegű feladatokat kemény költségvetési korlát alá kell helyezni — felhasználói árazás, versenytárgyalás vagy elidegenítés —, a valódi közfunkciókat pedig átláthatóan, közvetlen költségvetési sorként kell finanszírozni, nem pedig állami társaságon keresztül átláthatatlan transzferként vezetni. A tömbtranszfer négyéves leépítése kikényszeríti ezt a tételesítést és újra előirányozást. A fejezet 10 000,0 millió Ft-os Részesedésértékesítés bevételi sora mutatja, hogy a minisztérium már most is elidegenít egyes részesedéseket; ez a reform kiterjeszti ezt a logikát a működési transzferekre.

Indoklás

A nemzeti könyvtár- és levéltári rendszer ugyanazon logika alapján lát el megőrzési és gondozási funkciót, mint a nemzeti múzeum — fizikai iratokat és a megőrzött kiadott állományt őrzi gondozásban, nem újrateremthetők, ha elvesznek. Nominális befagyasztás ugyanazon érveléssel: a megőrzési kötelesség valódi és a sort az Azonnali megszüntetésen kívül helyezi, de a bővítés nem indokolt, és reálértékű fegyelem alkalmazása helyénvaló. A 4 807,5 millió Ft saját bevétel (a kiadás nagyjából 21%-a) az a bázis, amelyet növelni lehet.

Indoklás

Két nagy diszkrecionális pályázati sor — a kulturális alapítványok működési és program-támogatása, valamint a kulturális civil szervezetek támogatása — összesen 21,7 milliárd Ft. Ezek a fejezet legtisztább esetei a diszkrecionális allokációs mechanizmusra. Az alapítványoknak és civil szervezeteknek nyújtott működési és programtámogatást politikai finanszírozási döntés állítja be; a címzettek szakmai függést szereznek a sortól, ami állandó támogatói kört hoz létre a sor fenntartására attól a kulturális értéktől függetlenül, amelyet a szervezetek létrehoznak. Hogy mely alapítványok és mely civil szervezetek kapnak működési támogatást, és milyen szinten, vitatott, értékválasztáson múló ítélet, amelyre nincs semleges állami válasz — és az általános adóból való finanszírozás diffúzan szétteríti a költséget minden adófizetőre, miközben a hasznot a szervezett címzetteken koncentrálja. Erre mutat rá a klasszikus liberális elemzés: amikor az állam diszkrecionálisan, működési támogatás formájában finanszírozza a kulturális szektort, az olyan mintát eredményez, amelyben a haszon szervezett címzetteken összpontosul, a költség pedig az egész adófizetői körön szétterül — függetlenül attól, hogy melyik kormány állítja be a finanszírozási képletet, vagy mely szervezeteket részesít előnyben; egy kormányváltás ugyanezeket a támogatásokat másfajta szempontok szerint kiválasztott címzettekhez irányítja át anélkül, hogy a mechanizmust feloldaná. A civil és kulturális alapítványi tevékenység szinte minden más területnél inkább az, amelyet a tagdíjak, az egyéni adományok, a vállalati szponzoráció és a megszerzett bevétel közvetlenül finanszíroznak. A négyéves leépítés tiszteletben tartja azoknak a szervezeteknek a jogos várakozását, amelyek a támogatások köré építették működési szerkezetüket, miközben véget vet az állam központi finanszírozói szerepének a kulturális civil szektorban.

Indoklás

A Pannónia Ösztöndíjprogram (10 007,0 millió Ft) hallgatói mobilitási ösztöndíj — hallgatói oldali transzfer, amely pontosan az a finanszírozási forma, amelyet a keret a felsőoktatás egészére javasol. A hallgatói mobilitás vitatott diszkrecionális tevékenység, ezért nem Megtartás, de a hallgatói oldali ösztöndíj a helyes architektúra, és a nominális befagyasztás az arányos besorolás. Az Erasmus+ kapcsolódó sor (172,3 millió Ft) Magyarország hozzájárulása egy EU-mobilitási program közös igazgatásához, amelyet EU-kötelezettség köt a futamidejére; nominális befagyasztás. A többi sor — felsőoktatás speciális feladatai, határon túli és nemzetközi programok — szerény, és ugyanazt a nominális befagyasztási tartást követi.

Indoklás

Egy minisztériumnak, amely a felsőoktatást, a szakképzést, a kutatási hálózatot és a kulturális intézményrendszert igazgatja, szüksége van központi igazgatásra; a kérdés ennek a mérete, nem a léte. A klasszikus liberális keret nem tekinti illegitimnek egy szakminisztérium központi igazgatását — az alkotmányos végrehajtó hatalmat finanszírozza. A nominális befagyasztás azonban a helyes besorolás: ahogy az alábbi finanszírozási reformok a felsőoktatást a hallgatói oldalon közvetlenül finanszírozott modell felé tolják, és a szakképzés decentralizálódik, a minisztérium portfóliója szűkül, az igazgatási keret pedig nem nőhet nominálisan, miközben ez zajlik. A 2,5%-os inflációval számolva a reálértékű erózió egy évtized alatt körülbelül egynegyedével csökkenti a tétel reálértékét — ez a helyes irány egy olyan igazgatás esetében, amelynek hatásköre szűkül.

Indoklás

A Filmszakmai feladatok támogatása (12 000,0 millió Ft) a filmszektor diszkrecionális támogatása. A filmkészítés kereskedelmi tevékenység, amelyet magántőke, terjesztési bevétel és — nemzetközileg — adóösztönző rendszerek finanszíroznak, nem pedig közvetlen diszkrecionális támogatások; a tevékenység nem jogvédelmi funkció, ugyanaz a tudásprobléma-érvelés, amely a fenti kulturális civil támogatásokra és az előadó-művészeti alapra vonatkozik, itt is ugyanolyan mértékben alkalmazható. **Fokozatos leépítés (4 év)** jelöltje: a szektor a támogatás köré építette a produkciós finanszírozását, ezért egy négyéves átmenet tiszteletben tartja a jogos várakozást, miközben véget vet a közvetlen diszkrecionális támogatásnak. Az 1. évi nettó megtakarítás 3 000,0 millió Ft, a 4. évre felemelkedik a teljes 12 000,0 millió Ft-ra.

Indoklás

A Liget Budapest projekt működtetése (10 444,2 millió Ft) a Liget Budapest kulturális fejlesztés elkészült komponenseinek üzemeltetését finanszírozza — most már működő múzeum- és parki infrastruktúrát. Egy felépített múzeum-és-park ingatlanállomány működtetése ugyanaz a körülhatárolt megőrzési és hozzáférési kötelesség, mint a nemzeti múzeumé: **Nominális befagyasztás**, ahol a saját bevétel (belépők) a működési szubvenció szűkítésének útja. A Zsolnay Kulturális Negyed működési támogatása (1 000,0 millió Ft) ugyanezt a besorolást követi — **Nominális befagyasztás**.

Indoklás

Az Erzsébet-tábor program támogatott üdülőtáborokat biztosít gyermekek számára. Ez egy diszkrecionális, állami finanszírozású szabadidős transzfer — nem jogvédelmi funkció, nem alkotmányos előfeltétel, és nem a nem önkéntes ártalomra adott válasz. A gyermektáborok olyan tevékenység, amelyet nagy léptékben önkéntesen működtetnek egyházak, sportklubok, iskolák, NGO-k és a magánpiac; az államilag működtetett program egy központi, támogatott szolgáltatóval helyettesíti ezt az önkéntes ellátást. A jogos várakozás azonban valódi — a családok a programra építenek, és különösen az alacsonyabb jövedelmű háztartások jutottak el oda, hogy függjenek a támogatott helyektől —, ezért egy hirtelen megvonás azonosítható háztartásokat sújtana. Az ötéves leépítés tiszteletben tartja ezt a várakozást: időt ad a családoknak és az önkéntes és magán táborszektornak az alkalmazkodásra, és lehetővé teszi, hogy bármilyen valóban rászorultsági alapú maradéktámogatás alacsonyabb jövedelmű gyermekek számára célzott formában legyen újra előirányozva, ne pedig univerzális programtámogatásként. A keret kifogása az ellen szól, hogy az állam univerzális támogatott szabadidős programot üzemeltessen, nem pedig a célzott segítség ellen olyan gyermekeknek, akiknek családja egyébként nem engedhetné meg magának a táborhelyet.

Indoklás

Tehetséges fiatalok azonosítását és támogatását szolgáló pályázati program, versenypályázat keretében kifizetve. A tudásprobléma alkalmazható — nincs semleges állami válasz arra, hogy mely tehetségfejlesztő tevékenységek érdemelnek támogatást —, és szigorú keret szerint egy ilyen jellegű diszkrecionális pályázati alap a csökkentés jelöltje. De széles körben oszlik el iskolák, ifjúsági szervezetek és egyéni pályázók között, nem pedig egy szűk kör köré koncentrálódik, és a hirtelen megvonás megzavarná az egyes fiatalokra vonatkozó folyamatban lévő többéves támogatási konstrukciókat. Egy nominális befagyasztás a védhető besorolás: a sort érintetlenül hagyja, elfogadja a reálértékű eróziót, és összekapcsolja azt a szélesebb ajánlással, hogy a tehetségfejlesztési támogatás pontosan az a tevékenység, amelyet ösztöndíjalapok, alapítványok és iskolai szintű költségvetések képesek központi diszkrecionális alap nélkül finanszírozni.

Indoklás

A szabadalmi, védjegy-, mintaoltalmi és szerzői jogi nyilvántartás klasszikus liberális értelemben véve szigorúan tulajdonjogi infrastruktúra — egy tulajdoni osztály határait jelöli ki és rögzíti azokat, hogy a bíróságok érvényesíteni tudják ezeket. Nem diszkrecionális kulturális támogatás; ez az a nyilvántartási funkció, amely a szellemi tulajdont kereskedhető, védhető vagyontárggyá teszi. Figyelemre méltó, hogy az SZTNH díjfinanszírozott szervként van felépítve: bevétele a szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjaiból, fenntartási és megújítási díjakból, valamint a WIPO-szerződések keretében nyújtott szolgáltatások ellenértékéből származik. A fejezet adatai megerősítik a felépítést — az 5 339,0 millió Ft-os saját bevétel csaknem pontosan megegyezik a kiadási sorral. A hivatalt lényegében a nyilvántartás használói finanszírozzák olyan díjakon keresztül, amelyek megközelítik a szolgáltatás költségét. Ez az architektúra, amelyet a keret egy nyilvántartási funkcióra tervezne: aki megszerzi a tulajdonjogot, az fizet a bejegyzésért, az általános adófizetőre pedig nem hárul teher. Megtartás — és a díjfinanszírozott modell az a vonás, amelyet meg kell őrizni és bővíteni kell, nem pedig hiba, amelyet korrigálni kell.

Indoklás

A Csoóri Sándor Alap diszkrecionális pályázati alap, amely néptánc-együtteseket, népzenei csoportokat, táncházakat és hagyományos kézműves közösségeket támogat nyílt és meghívásos versenyeken keresztül; a 2024-25-ös ciklusban közzétett kereteiben a támogatási kategóriák összesen mintegy 1,834 milliárd Ft-ra rúgtak, az elszámolható költségsorok pedig oktatói díjakra, utazásra, jelmezekre, kisebb felszerelésekre és teremhasználatra terjedtek ki. A támogatott tevékenység — az amatőr népzene és néptánc — az önkéntesen szerveződő kulturális élet archetípusa: lelkes közösségek, táncházak és helyi egyesületek generációkon át tartották fenn, és tartják ma is. Egy központi diszkrecionális alapon keresztüli állami finanszírozás egy politikai támogatás-kiosztót iktat be egy olyan területre, amely magától szerveződik. A tudásprobléma közvetlen: hogy mely együttesek, mely táncházak, mely kézműves közösségek érdemelnek támogatást, vitatott, értékválasztáson múló ítélet, az alap allokációja pedig az a szubjektív, politikai tisztségviselők általi allokáció, amelyet a keret megnevez. A jogos várakozás valódi — együttesek a pályázati ciklus köré építették tevékenységüket —, ezért egy négyéves leépítés időt ad az önkéntes népi kulturális szektornak, hogy újra felálljon azokra a tagdíj-befizetésekre, helyi szponzorációra, jegybevételre és filantróp támogatásra, amely az alap előtt is fenntartotta, és újra képes lenne fenntartani.

Indoklás

A múzeumi, könyvtári és közművelődési szakmai feladatok sorai (a Csoóri Alap nélkül együtt 3 915,8 millió Ft) olyan programkeretek, amelyek a fent mérlegelt meglévő gyűjteményi és közművelődési intézményeket támogatják. Ugyanazt a logikát követik, mint azoknak az intézményeknek a működési sorai: a megőrzési és közösségi-hozzáférési funkciók valódiak, de körülhatároltak, a bővítés nem indokolt, és a nominális befagyasztás tartós reálértékű szorítást érvényesít. A kis Emlékpont sor ugyanezt a besorolást követi.

Indoklás

Maradéktétel, amely az önállóan nem nevesített kisebb állami kulturális intézményeket fedi le. Intézményenkénti bontás nélkül a fejezet nem támasztja alá a magabiztos csökkentési besorolást; a nominális befagyasztás érintetlenül hagyja a sort, egy évtized alatt körülbelül egynegyednyi reálértékű eróziót eredményez, és jelzi, hogy a maradék kulturális intézményi állomány nem növekedési terület. Ahol a sort alkotó intézmények azonosíthatók, mindegyikre alkalmazni kell ugyanazokat az önkéntességi és tudásprobléma-kérdéseket, mint az alábbi nagyobb múzeumi és könyvtári sorokra.

Indoklás

A Lázár Ervin Program minden általános iskolás gyermek számára biztosít évente egy állami finanszírozású kulturális élményt — színházi, koncert-, cirkuszi vagy táncelőadást. A fenti diszkrecionális előadó-művészeti pályázati alaptól olyan módon különböztethető meg, amely a besorolás szempontjából számít: nem művészeti szervezetekkel tárgyalt pályázat, hanem univerzális, egy tanulóra jutó járandóság, amelyet az iskolarendszeren keresztül szolgáltatnak, és lényegében részét képezi azoknak a gyermekeknek a kulturális oktatásának, akik már részt vesznek a közfinanszírozású tankötelező iskoláztatásban. Egy oktatáshoz kötött, gyerekenkénti ellátásként, nem pedig intézményi oldali diszkrecionális támogatásként, az iskolafinanszírozás besorolásához igazodik — Megtartás. A működéshatékonysági felülvizsgálat ezzel összhangban van, beleértve annak biztosítását, hogy az egy tanulóra jutó közbeszerzés nyílt és versenyalapú legyen a szolgáltatók között.

Indoklás

A többi összetevő — a civil és ifjúsági programok pályázati sorai, a kríziskezelő programok, a GYES/GYED hallgatói hiteltámogatása, a Kilátó pályaorientációs központ — szerény diszkrecionális pályázati sorok. Szigorú keret szerint a csökkentés jelöltjei; egyenkénti kis méretüket és külön-külön történő lebontásuk igazgatási költségét figyelembe véve a **Nominális befagyasztás** az arányos besorolás, azzal a szélesebb ajánlással, hogy az ifjúsági és civil tevékenység az önkéntesen finanszírozott terület archetípusa.

Indoklás

A Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő az az igazgatási hivatal, amely a kulturális pályázati versenyeket lebonyolítja — feldolgozza a pályázatokat és kifizeti az alább elemzett diszkrecionális alapok közül többet (a Csoóri Sándor Alapot, a Nemzeti Tehetség Program versenyeit és másokat). Mérete az állam által vállalt diszkrecionális kulturális pályáztatás közvetlen függvénye. Ahogy az alábbi diszkrecionális pályázati alapokat csökkentik vagy leépítik, az ezeket lebonyolító hivatalnak ennek megfelelően kevesebb a dolga. Egy olyan igazgatási hivatalnak, amely egy alapul szolgáló pályázati rendszer működtetésére létezik, nincs önálló értéke azon a rendszeren túl, amelyet kiszolgál — a hivatal a pályázati rendszer háttérirodája, és vele együtt kell zsugorodnia. Egy maradék pályázat-igazgatási kapacitás megtartható arra a kulturális finanszírozásra, amely a diszkrecionális sorok felülvizsgálatát túléli; ez a maradék a 2 809,7 millió Ft töredéke.

Indoklás

Az NSZFH a szakképzési rendszer központi igazgatási hivatala — akkreditáció, vizsgaszabványok, nyilvántartás-vezetés, módszertan. Mérete annak a centralizált, államilag működtetett szakképzési architektúrának a függvénye, amelyet igazgat. Ha az alábbi szakképzési centrumokat a munkáltatói és iskolai szintű irányítás felé decentralizálják — abba a reformirányba, amelyre a Szakképzési Centrumok sor érvel —, a központi hivatal koordinációs hatásköre is ezzel együtt szűkül. Egy olyan felügyeleti hivatal, amelynek hatásköre arányos az általa igazgatott centralizált rendszerrel, részben annak a centralizációnak a bizonyítéka, nem pedig önálló érték. A valódi maradék — egy nemzeti képesítési nyilvántartás és egy összehasonlíthatósági szabvány annak érdekében, hogy egy szakképesítés ugyanazt jelentse az ország egészében — valódi és védhető, de a jelenlegi keret töredéke. A hivatalt erre a maradékra kell leépíteni abban az időszakban, amíg a szakképzési centrumok decentralizációja megvalósul.

Indoklás

Ez a klaszter valóban eltérő jellegű sorokat kever, ezért összetevőnként mérlegeljük. Két összetevőt **Fokozatos leépítésként (3 év)** sorolunk be a fogyasztói szubvencióra vonatkozó érvelés alapján. A Fiatalok első sikeres nyelvvizsgájának támogatása (1 300,0 millió Ft, egy fiatal első sikeres nyelvvizsgája költségének visszatérítése) és a Fiatalok vezetői engedélyének megszerzésével összefüggő hozzájárulás (835,0 millió Ft, hozzájárulás egy fiatal jogosítványához) magánfogyasztási költségek állami visszatérítései. Egy nyelvvizsga és egy jogosítvány olyan magánjavak, amelyek haszna teljes mértékben annak az egyénnek jut, aki megszerzi őket; ezek általános adóból való visszatérítése transzfer ezeknek a fiataloknak, és ahol az igénybevétel az olyan háztartások felé torzul, amelyek már most is helyzetben vannak ahhoz, hogy vizsgát és jogosítványt szerezzenek, a teher regresszíven sújtja azt a széles adóalapot, amely finanszírozza. A hároméves leépítés elismeri, hogy a fiatalok a sémákra építenek; a tevékenység szubvenció nélkül folytatódik, ahogy a nyelvvizsgák és jogosítványok nagy többsége mindig is így folyt. A bölcsőde-fejlesztési sor (674,1 millió Ft, főleg tőketámogatás — 651,4 millió Ft felhalmozási — nem állami bölcsődei szolgáltatók számára) leginkább **Megtartásként** sorolható be: a bölcsődei férőhelyek egyenlő feltételek mellett, nem állami szolgáltatókon átívelő tőketámogatása az a plurális szolgáltatási modell, amelyet a keret támogat, a bölcsődei kapacitás pedig valódi korlátja a szülők munkaerő-piaci részvételének. A többi összetevő — a civil és ifjúsági programok pályázati sorai, a kríziskezelő programok, a GYES/GYED hallgatói hiteltámogatása, a Kilátó pályaorientációs központ — szerény diszkrecionális pályázati sorok. Szigorú keret szerint a csökkentés jelöltjei; egyenkénti kis méretüket és külön-külön történő lebontásuk igazgatási költségét figyelembe véve a **Nominális befagyasztás** az arányos besorolás, azzal a szélesebb ajánlással, hogy az ifjúsági és civil tevékenység az önkéntesen finanszírozott terület archetípusa.

Indoklás

Ez a sor művészek nyugdíjszerű támogatási járandóságait téríti meg. Amennyiben a sor azonosítható kedvezményezettek megszerzett egyéni járandóságait honorálja, abba a szűk körbe tartozik, amelyet a keret véd — jóhiszemű egyének megalapozott elvárásai, akiknek megszerzett járandósága tulajdoni jellegű igény. Ezen várakozási alapon Megtartásként sorolható be. Ha a sor bármely része új diszkrecionális odaítéléseket finanszíroz, nem pedig megszerzett járandóságokat, azt a részt új belépőkre be kell zárni, és hagyjuk a meglévő címzetteket természetes módon kifutni; a fejezet adatai nem választják el a kettőt, ezért a konzervatív besorolás az egész sort megszerzett járandóságként védi.

Indoklás

A Magyarságkutató Intézet állami finanszírozású kutatóintézet, amely magyar történelmet, nyelvet és származást vizsgál. Ugyanaz az érvelés alkalmazható itt, mint a VERITAS-nál: nemzeti történelmi és nyelvészeti kutatást egyetemek és független kutatók végeznek, egy adott kutatási program értéke pedig vitatott, értékválasztáson múló ítélet, amelyre az államnak nincs semleges válasza. Egy célzott állami intézet ezzel a hatáskörrel annyit jelent, hogy az állam egy kiválasztott identitáshoz kapcsolódó kutatási programot finanszíroz — szubjektív allokáció politikai tisztségviselők által. A VERITAS-tól eltérően nincs különválasztható levéltári-gondozási funkció, amely pótolhatatlan iratokat őriz, ezért a leépítés tisztább. A három év lehetővé teszi a folyamatban lévő kutatási kötelezettségvállalások lezárását, és hogy a munkatársak egyetemi álláshelyekre kerüljenek.

Indoklás

A Kopp Mária Intézet állami finanszírozású kutató- és érdekképviseleti szerv, amely a kormány pronatalista programjához igazodó népesedési és családpolitikai elemzéseket állít elő. A három elemzési kérdés mind az adófinanszírozás ellen mutat. Önkéntesség: demográfiai kutatást és családpolitikai érdekképviseletet egyetemek, kutatóintézetek, alapítványok és a KSH Népességtudományi Kutatóintézete már végeznek; egy célzott állami intézet egy érdekképviseleti hangot ad hozzá, nem pedig jogvédelmi funkciót. Tudásprobléma: az intézet szerepe a családpolitika kutatási prioritásainak és üzenetrendszerének alakítása — pontosan az a vitatott, értékválasztáson múló allokáció, amelyre nincs semleges állami válasz arra a kérdésre, hogy milyen népesedési kutatást kell finanszírozni, és milyen következtetésekre kell jutnia. Közösségi döntéselméleti kitettség: egy állandó állami intézet olyan szakmai apparátust hoz létre, amelynek folyamatos foglalkoztatása attól a családpolitikai programtól függ, amelyet támogatnia kell — intézményi lobbi a program fenntartása mellett, függetlenül a program mért hatásától. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete már most is ellátja Magyarországot független, módszertanilag komoly demográfiai statisztikákkal; az elemzési funkció nem tűnik el, ha ez a tétel megszűnik. A tétel kicsi — de egy tétel kis mérete nem mentesít a vizsgálat alól. Egy 985,4 millió Ft-os állami finanszírozású érdekképviseleti intézet a mechanizmus alapján egyértelműen Azonnali megszüntetés.

Indoklás

A VERITAS állami finanszírozású történeti kutatóintézet, meghatározott értelmezési hatáskörrel az 1867-1990 közötti időszak fölött. A három elemzési kérdés közül kettő az adófinanszírozás ellen mutat. Önkéntesség és tudásprobléma: történeti kutatást egyetemek, levéltárak és független kutatók végeznek; egy adott értelmezési program értéke pontosan az a vitatott, értékválasztáson múló ítélet, amelyre nincs semleges állami válasz. Egy célzott állami intézet értelmezési mandátummal annyit jelent, hogy az állam kiválaszt és finanszíroz egy nemzeti történelmi olvasatot — szubjektív allokáció politikai tisztségviselők által, a keret nyelvén. A levéltári funkció (Levéltár) a részleges kivétel: a történeti iratok fizikai megőrzése és gondozása valódi, körülhatárolt megőrzési kötelesség, és az iratok nem hagyhatók elenyészni. A fokozatos leépítés ezért elválasztja a kettőt: a kutatóintézeti funkciót három év alatt vissza kell építeni, a levéltári állományt pedig át kell adni a nemzeti levéltári rendszernek (Magyar Nemzeti Levéltár), hogy a megőrzési kötelesség teljesüljön. A három év a reális időtáv ahhoz, hogy a folyamatban lévő kutatási kötelezettségvállalások lezáruljanak, és a levéltári átadás rendezetten megtörténjen.

Indoklás

A külföldi magyar kulturális intézetek hálózatának és a kapcsolódó határon túli kulturális feladatoknak a működési kerete. A kulturális diplomácia diszkrecionális tevékenység, nem jogvédelmi funkció, de szerény összegek egy meglévő intézményi hálózat fenntartására; egy nominális befagyasztás tartós reálértékű szorítást érvényesít a már meglévő kötelezettségvállalások megzavarása nélkül.

Indoklás

A bölcsőde-fejlesztési sor (674,1 millió Ft, főleg tőketámogatás — 651,4 millió Ft felhalmozási — nem állami bölcsődei szolgáltatók számára) leginkább **Megtartásként** sorolható be: a bölcsődei férőhelyek egyenlő feltételek mellett, nem állami szolgáltatókon átívelő tőketámogatása az a plurális szolgáltatási modell, amelyet a keret támogat, a bölcsődei kapacitás pedig valódi korlátja a szülők munkaerő-piaci részvételének.

Indoklás

Állami finanszírozású alapítvány, amely a magyar-lengyel kapcsolatokat és a történelmi-kulturális cserét népszerűsíti. A kétoldalú kulturális és történeti cserét tudományos intézmények, kulturális testületek és civil szervezetek mindkét oldalon önkéntesen folytatják; egy célzott állami finanszírozású alapítvány diszkrecionális allokáció, nem pedig jogvédelmi funkció. A sor kicsi, és a kis méret nem pajzs — az elv léptékfüggetlenül érvényes. Azonnali megszüntetés.

Indoklás

Kis fejezeti szintű tartalékkeret, a fejezet keretének 0,03%-a. Egy szerény tartalék az éven belüli bizonytalanságra szokásos óvatos költségvetés-tervezés, és összhangban van a kerettel; a sor túl kicsi és túl általános ahhoz, hogy reformbesorolást viseljen.