Magyarország K+F-lemaradásban van — de nem egy nagyobb blokktámogatás a gyógyír.

Indoklás

A HUN-REN Magyarország állami kutatási hálózata — a hálózat saját beszámolója szerint több mint 5 000 alkalmazott, köztük nagyjából 3 400 kutató, 15 kutatóintézményben és két gazdasági szervezetben. Az alapkutatás a fejezet legnehezebb esete, és a keret nem úgy kezeli, mint a diszkrecionális kulturális támogatásokat. Az alapkutatás olyan tudást termel, amelynek értékét egyetlen finanszírozó számára valóban nehéz elsajátítani, és egy állandó kutatási hálózat nem koncentrált járadékot vagy szűk patronázst termelő sor. De a tudásprobléma élesen alkalmazható a kutatási finanszírozás *irányára*: nincs semleges állami válasz arra, mely kutatási programok érdemelnek prioritást, és egy minisztérium által megállapított tömbtámogatással rendelkező centralizált hálózat ezt a kutatási prioritásmeghatározást egy igazgatási pontra koncentrálja. Magyarország kutatás-fejlesztési intenzitása, a GDP 1,39%-a (2022), elmarad az EU-27 2,22%-os átlagától és az összehasonlítható közép-európai gazdaságok intenzitásától — a lemaradás valós, de a diagnózis, amelyet a keret kínál, nem az, hogy „az állami tömbtámogatás túl kicsi”. A diagnózis az, hogy a kutatás finanszírozása jobban működik, ha versenyalapú és plurális — több finanszírozó, szakmai bírálaton alapuló pályázatok, egyetemi alapú kutatás, valamint magán- és mecénási kutatásfinanszírozás —, mint amikor egyetlen tárgyalt tömbtranszferen keresztül zajlik. Egy nominális befagyasztás az arányos besorolás: védi a meglévő kutatási bázist és az 5 000-nél több kutató és munkatárs megélhetését, miközben tartós reálértékű szorítást érvényesít, és jelzi a szerkezeti irányt — a marginális kutatási forintot a szakmai bírálaton alapuló pályázati, plurális finanszírozás felé toljuk, a tárgyalt tömbtámogatástól el. Ez nem csökkentés a kutatástól; ez ajánlás arról az architektúráról, amelyen keresztül a kutatást finanszírozzuk.