A 2026-os költségvetés-elemzésből
A táncházmozgalom állami pénz nélkül nőtt naggyá — most is menne.
Évi 4 milliárd forint diszkrecionális pályázati pénz népzenei együtteseknek, táncházaknak és kézműves közösségeknek — olyan tevékenységre, amelyet a közösségek a központi alap előtt is önkéntesen szerveztek.
Körülbelül 1 000 forint adózónként évente — 4,0 milliárd forint politikai pályázatkiírás alapján elosztva, ahol egyetlen hivatal dönti el, melyik együttes, melyik táncház és melyik kézműves közösség kap támogatást.
Amit látsz — és amit nem
A látható: néptáncegyüttesek és táncházközösségek, amelyek oktatóra, viseletre, utazásra és teremre kapnak támogatást. A láthatatlan: a tagok, helyi szponzorok, jegyvásárlók és lelkes hívek, akiknek önkéntes hozzájárulása generációkon át pontosan ezt a tevékenységet tartotta fenn — és akiket egy központi pályázat részben kiszorít, mert mellette az önkéntes finanszírozás kevésbé tűnik szükségesnek.
Ellenvetés
"A népi kultúra törékeny — állami támogatás nélkül eltűnnek azok a vidéki együttesek, amelyek nem találnak céges szponzort."
Válasz
A magyar népzene és néptánc a táncházmozgalmon és a közösségi hálózatokon keresztül élt túl és nőtt fel, jóval az alap létrejötte előtt. A négyéves kivezetés időt ad az együtteseknek és táncházaknak, hogy a költségvetésüket újra a tagdíjakra, helyi szponzorációra, jegybevételre és adományokra építsék — arra, ami a központi pályázat előtt is eltartotta őket. Ez nem szakadék széle, hanem visszatérés.
Oszd meg, ha szerinted a népi kultúra a közösségeké, nem a pályázati bizottságoké.
Az elemző értékelése
Csoóri Sándor Alap
Indoklás
A Csoóri Sándor Alap diszkrecionális pályázati alap, amely néptánc-együtteseket, népzenei csoportokat, táncházakat és hagyományos kézműves közösségeket támogat nyílt és meghívásos versenyeken keresztül; a 2024-25-ös ciklusban közzétett kereteiben a támogatási kategóriák összesen mintegy 1,834 milliárd Ft-ra rúgtak, az elszámolható költségsorok pedig oktatói díjakra, utazásra, jelmezekre, kisebb felszerelésekre és teremhasználatra terjedtek ki. A támogatott tevékenység — az amatőr népzene és néptánc — az önkéntesen szerveződő kulturális élet archetípusa: lelkes közösségek, táncházak és helyi egyesületek generációkon át tartották fenn, és tartják ma is. Egy központi diszkrecionális alapon keresztüli állami finanszírozás egy politikai támogatás-kiosztót iktat be egy olyan területre, amely magától szerveződik. A tudásprobléma közvetlen: hogy mely együttesek, mely táncházak, mely kézműves közösségek érdemelnek támogatást, vitatott, értékválasztáson múló ítélet, az alap allokációja pedig az a szubjektív, politikai tisztségviselők általi allokáció, amelyet a keret megnevez. A jogos várakozás valódi — együttesek a pályázati ciklus köré építették tevékenységüket —, ezért egy négyéves leépítés időt ad az önkéntes népi kulturális szektornak, hogy újra felálljon azokra a tagdíj-befizetésekre, helyi szponzorációra, jegybevételre és filantróp támogatásra, amely az alap előtt is fenntartotta, és újra képes lenne fenntartani.
Átállási mechanizmus
A 4 000,0 millió Ft lineáris négyéves csökkentése; az 1. évi nettó megtakarítás 1 000,0 millió Ft, a 4. évre felemelkedik a teljes 4 000,0 millió Ft-ra. A védett felek a pályázati ciklusra jelenleg támaszkodó együttesek és közösségek; a négy év a híd az önkéntes finanszírozáshoz.
Érintett csoportok
Néptánc- és népzenei együttesek, táncházak, hagyományos kézműves közösségek (négyéves időtáv az önkéntes támogatásra való újraépüléshez).
Források
- Csoori Sandor Program - 2024 · Nemzeti Kulturalis Tamogataskezelo (2024)
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.