Bethlen Gábor Alap

Indoklás

Ez a fejezet legnagyobb egyetlen sora — az előirányzat 45%-a —, és itt látszik leginkább, hogyan működik maga a mechanizmus. Az „egyedi támogatás” pontosan azt jelenti, amit a magyar szó mond: egyedi, eseti támogatásokat, amelyeket nem előre meghirdetett, kritériumok mentén bíráló pályázaton ítélnek oda, hanem az Alap Bizottsága oszt el nevesített szervezetek között. Maga a törvény két különálló csatornát különít el — pályázati eljárást és egyedi támogatást —, és a költségvetés szerint az egyedi-támogatási csatorna nagyjából huszonnégyszer akkora, mint a pályázati (35 559,8 az 1 507,5 millió Ft-tal szemben). A fejezet zömében tehát nem versenyző, kritériumalapú eljárás dönt. Ebben a szerkezetben a politikai tisztségviselők szubjektív döntése válik a tényleges működtető mechanizmussá. A nemzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett bizottság dönti el, hogy a határon túli magyar és diaszpóra intézményi környezetéből mely szervezetek számítanak „nemzeti jelentőségűnek”, és melyik mennyit kap. A kisebbségi kulturális érdekképviseletnek nincs piaci kereslete, és nincs olyan kinyilvánított fizetési hajlandóság sem, amely visszajelzést adna az elosztásról; ráadásul — mivel a kedvezményezett szervezetek költségvetése nem az általuk szolgált közösségektől, hanem a támogatástól függ — a konstrukció arra ösztönzi őket, hogy tevékenységüket a Bizottságot ellenőrző mindenkori kormányzat prioritásaihoz igazítsák. A látható oldalon ott áll a finanszírozott határon túli magyar nyelvű intézmény. Ami nem látszik: a szűrőhatás. Azok a kisebbségi szervezetek, amelyek programja illeszkedik a támogatást nyújtó kormányzat nemzetpolitikai felfogásához, fennmaradnak; azok, amelyek eltérnek ettől, nem maradnak fenn — és az eltérést soha nem kell kimondani, mert a támogatás konstrukciójánál fogva diszkrecionális. A besorolás Fokozatos leépítés, és nem Azonnali megszüntetés, mert valós, védelemre szoruló közösségekről van szó. A romániai, szlovákiai, szerbiai és ukrajnai magyar kisebbségi iskolák, egyházak, kulturális egyesületek és médiumok jelentős része többéves működési tervet épített erre a finanszírozási forrásra; a hirtelen kivonás működő intézmények bezárásához vezetne olyan közösségekben, ahol nincs alternatív magyar nyelvű ellátás. A felelős megoldás az ötéves átállási pálya, amely teret enged a kedvezményezett szervezeteknek, hogy önkéntes finanszírozási hátteret építsenek ki — diaszpórabeli adományokból, a jelentős határon átnyúló magyar üzleti közösségből, gyülekezeti és tagsági támogatásból, valamint — ahol a kedvezményezett iskola — tandíjból. A magyarországi egyházi iskolarendszer maga is azt mutatja, hogy a nemzeti tantervet fenntartó közösségi intézmények működhetnek vegyes alapon — fejkvótás finanszírozásból, valamint egyházi és szülői hozzájárulásokból —, nem pedig diszkrecionális központi támogatásból.[^2] A reform nem hagyja magára a magyar kisebbséget; csak azt a helyzetet szünteti meg, amelyben politikai tisztségviselő dönt arról, mely kisebbségi intézmények maradnak fenn.

Indoklás

Ez a program egy gyermekre jutó oktatási támogatást nyújt a szomszédos államokban magyar nyelvű oktatásba beíratott családoknak — Kárpát-medence-szerte folyósított oktatási hozzájárulás. A cél legitim: a magyar nyelvű iskolázás a leghatékonyabb eszköz a nyelvi asszimiláció ellen. A szerkezet azonban politikai alap által igazgatott állami transzfer, és ugyanaz a kalkulációs nehézség jelentkezik. Sem a budapesti Bizottság, sem bármilyen más központi hatóság nem tudja meghatározni a nyelvi-oktatási támogatás optimális szintjét és eloszlását az eltérő demográfiai összetételű, iskolahálózatú és asszimilációs nyomással küzdő kisebbségi közösségek között; az az információ, amely bármely konkrét elosztást igazolhatna, szétszórtan található meg ezekben a közösségekben, és nem áll egy központi elosztó rendelkezésére. A mélyebb kifogást maga a fejezet keretezése veti fel. A programot általános magyar adóbevételből — a Magyarországon dolgozó háztartások által fizetett SZJA-ból és SzocHo-ból — finanszírozzák. A munkáltatói és munkavállalói terhek együtt — SzocHo, SZJA, TB-járulék és ÁFA — a teljes bérköltség jelentős többségét elviszik még azelőtt, hogy a dolgozó rendelkezhetne a megmaradó résszel (a pontos arány jövedelemszinttől függ; az OECD Taxing Wages adatai szerint Magyarországon a medián keresőkre 45–55% közötti adóék jut).[^5] A 79 088,4 millió Ft-os fejezeti előirányzat, ha elosztjuk hozzávetőleg 4,5 millió magyar foglalkoztatottra,[^6] dolgozónként nagyjából 17 500 Ft-ot jelent évente — és ebből egyedül ez a program mintegy 5 100 Ft-ot tesz ki. Ez tényleges elvonás egy valós háztartás élelmiszer-keretéből, amit egy másik országbeli oktatási támogatásra fordítanak, olyan alap döntése nyomán, amelyet az érintett háztartás nem felügyel. Nem azt állítjuk, hogy a transzfer célja illegitim; arról van szó, hogy az azt finanszírozó háztartás soha nem járult hozzá ehhez a konkrét elosztáshoz, és nincs eszköze sem rá, hogy módosítsa. A besorolás Fokozatos leépítés, és nem Azonnali megszüntetés, mert a határon túli családok a támogatásra építve íratták be gyermekeiket magyar nyelvű iskolába; az egyetlen ciklus alatti kivonás esetén ezeknek a családoknak iskoláztatás közben kellene új döntést hozniuk. Az ötéves átmenet lehetővé teszi, hogy a feladat önkéntes csatornákba kerüljön át — diaszpóra-finanszírozású oktatási alapítványhoz, a határon átnyúló magyar üzleti közösséghez, valamint egyházi és gyülekezeti támogatáshoz, amelyek több szomszédos államban már most is részt vesznek a magyar kisebbségi iskoláztatás finanszírozásában.

Indoklás

A Határtalanul! program tanulmányi kirándulásokat — gyakorlatilag közel ingyenes osztálykirándulásokat — finanszíroz magyarországi hetedikes diákoknak a szomszédos államok magyarlakta területeire.[^3] A meghirdetett cél identitásépítés: a magyar iskolásokat a Kárpát-medencei magyar közösségekkel ismertetik meg. Bármi legyen is a kulturális hozadék, ez állami finanszírozású belföldi tevékenység — magyar tanulók osztálykirándulása —, és egyértelműen nem felel meg az önkéntesség kritériumának. Egy osztálykirándulás pontosan az a tevékenységfajta, amelyet a családok és az iskolák maguk is finanszírozhatnak — és rendszeresen finanszíroznak is —; az az érvelés, amely olyan adófizetőkre is kiterjeszti a kötelezettséget, akiknek nincs gyermekük a programban, kényelmi szempontot szolgál, nem szükségszerűséget. Érdemes szóba hozni a csoporton belüli újraelosztást is. A haszon egy adott évben a hetedikesek családjaira koncentrálódik — egy konkrét, beazonosítható kohorszra —, miközben a költséget minden magyar adófizetőre szétterítik. Egy gyermektelen dolgozó vagy olyan dolgozó, akinek gyermekei már túl vannak a hetedik osztályon vagy még nem érték el, olyan háztartás kirándulását finanszírozza, amellyel sosem fog találkozni. Ahol a kirándulás amúgy is megvalósulna — és sok osztálykirándulás megvalósulna —, ott a támogatás kiváltja azt a kiadást, amelyet a család önkéntesen vállalt volna; ez az adott családnak nyújtott transzfer, nem olyan tevékenység létrehozása, amely egyébként meg sem történne. A besorolás háromévi Fokozatos leépítés, nem pedig Azonnali megszüntetés, kizárólag azért, mert az iskolák egy évvel vagy akár annál is előbb tervezik a kirándulási naptárt, és az utazási szerződések egy részét már megköthették; a rövid időtáv csak ezeket a már leszerződött kötelezettségeket veszi figyelembe. Itt nincs évtizedes ráutaltsági lánc — diszkrecionális programról van szó: a három év a szerződéses kifutást fedi le, nem védett kohorszt jelent.

Indoklás

Ez a sor az Alap és vagyonkezelő társasága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. adminisztratív működését — a támogatás-elosztó apparátus személyzetét és rezsijét — finanszírozza. A besorolása mechanikusan következik abból a tevékenységből, amelyet kiszolgál: egy támogatás-elosztó testület működési költségének nincs önálló indoka, ha maguk a támogatási programok leépülnek. Ahogy a Szülőföldön magyarul, az egyedi-támogatási és a tematikus programsorok az önkéntes finanszírozás felé haladnak, az ezeket folyósító adminisztratív apparátusnak ugyanezen a menetrenden kell leépülnie. Ha az adminisztrációs költséget változatlanul hagynánk, miközben a programok zsugorodnak, az olyan alapot eredményezne, amely csökkenő portfóliót változatlan rezsivel kezel — pontosan az a jól ismert ösztönző, amelyik minden ügynökségnél a hátralévő munkától függetlenül a saját létszám fenntartására hajt. A védendő fél itt a vagyonkezelő társaság munkatársi köre — határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatott alkalmazottak, általános adminisztratív, támogatáskezelési és pénzügyi kontrolling kompetenciákkal, amelyek a munkaerőpiacon máshol is hasznosíthatók. Erre a helyzetre a végkielégítéssel és átmeneti átfedéssel kombinált áthidaló megoldás alkalmas: az érintett munkatársak meghatározott átmeneti időszakra megtartják állami fizetésüket, és ezalatt a magánszektorban is vállalhatnak állást. Mivel a sor kicsi, és a fejezeti táblázat a működési sor bérköltség-részét nem bontja külön a nem bérköltségtől, itt nem precízen kiszámított végkielégítési menetrendet, hanem konzervatív ötéves lineáris átmenetet alkalmazunk; az ötödik év maradványa annak a kisméretű adminisztratív költségnek felel meg, amelyre a reformot túlélő, kisebb önkéntes-alapítványi felügyeleti funkció — ha marad ilyen — esetleg igényt tarthat.

Indoklás

Ez a sor a szomszédos államokban élő magyarok szociális rászorultságát és segélyezését — gyakorlatilag a magyar kisebbségi közösségek időskorú, beteg vagy alacsony jövedelmű tagjainak nyújtott kis léptékű segélyt — finanszírozza. A fejezet sorai közül ez áll a legközelebb a valódi egyéni rászorultságra adott védő válaszhoz, és a besorolás is ezt tartja szem előtt: a kedvezményezettek beazonosítható, ténylegesen rászoruló egyének, nem járadékot megragadó szervezett érdekcsoportok. A keretrendszer azonban így is felteszi a kérdést: egy határon átnyúló állami szociális segélytranszfer, amelyet politikai alap eseti döntéssel igazgat, valóban a célt legjobban szolgáló megoldás-e. A diszkrecionális alapon keresztül nyújtott szociális segélyezés ki van téve ugyanannak az elosztási problémának, mint a fejezet többi része — ki számít érdemesnek, és ki dönti ezt el —, miközben a jótékonysági és gyülekezeti csatornák jobb helyismerettel érik el az egyéni rászorulókat, mint amilyennel egy központi bizottság rendelkezhet. A besorolás öt év alatti Fokozatos leépítés, nem pedig Azonnali megszüntetés, mert a védendő felek sebezhető egyének, akik jelenleg a segélyre támaszkodnak; a hirtelen leállás magára hagyná az időskorú és beteg kedvezményezetteket. Az ötéves átmenet alatt a funkció átkerül a magyar kisebbségi közösségekben már működő jótékonysági és egyházi segélyhálózatokhoz, amelyek gyülekezeti és diaszpóra-adományozói támogatással képesek felvállalni.

Indoklás

Ez nevesített sortételen szereplő támogatás egyetlen civil szervezet, a Rákóczi Szövetség számára. A szövetség identitás- és iskolaválasztási programokat működtet a magyar kisebbségi fiatalság számára, valamint diaszpóra-programot, amely a Kárpát-medencén kívüli fiatal magyarokat hoz tanulmányi látogatásra.[^4] Bármi legyen is a szövetség érdeme, egy törvényi költségvetési sor, amely évi 2 500,0 millió Ft-ot juttat egyetlen nevesített magán tagszervezetnek, a járadékkoncentráció tankönyvi példája. A szövetség önkéntes testület, tagokkal, adományozókkal és üggyel; a keretrendszer kérdése nem az, hogy a tevékenysége értékes-e, hanem az, hogy igazolható-e más alapon — a kedvezményezett politikai kiválasztásán túl — az, hogy minden magyar adófizetőt egyetlen konkrét szövetség programjának finanszírozására kényszerítsünk — minden más, hasonló ügyért küzdő, de nevesített költségvetési sorral nem rendelkező szövetség kizárásával. Nem igazolható. Egy identitás-támogató küldetésű tagszervezet pontosan az a fajta szervezet, amely számára az önkéntes finanszírozás a valódi támogatottság mértékében áll rendelkezésre: a tagok tagdíjat fizetnek, az ügyet értékelő adományozók adnak, és a Kárpát-medencei magyar üzleti közösség szponzorálja azokat a programokat, amelyeket érdemesnek tart. A látható oldalon ott a szövetség finanszírozott programja; a láthatatlan oldalon ott minden hasonló civil kezdeményezés, amely semmit nem kap, mert nincs saját sora, és ott a jövedelemskála mentén szétszórt adófizetők, akik egy általuk nem választott szervezetet finanszíroznak. Nincs olyan függőségi viszony, amely az állampolgárok élettervét ehhez a transzferhez kötné, és nincs jóhiszemű szerződéses jog sem, amelyet a megszüntetés sértene — a szövetség attól a pillanattól, hogy a sor megszűnik, önkéntes támogatást kérhet ugyanattól a magyar közönségtől. A besorolás Azonnali megszüntetés, a teljes 2 500,0 millió Ft már az első ciklusban visszakerül az általános bevételbe.

Indoklás

Ez a fejezet versenyző pályázati csatornája — azok a támogatások, amelyeket meghirdetett pályázati felhívás alapján, előzetesen rögzített kritériumok mentén ítélnek oda, nem pedig egyedi bizottsági döntéssel. Eljárási értelemben ez a fejezet legtisztább sora: a kritériumokkal meghirdetett pályázat átláthatóbb, és kevésbé van kitéve politikai kiválasztásnak, mint az eseti támogatás. Az eljárás azonban nem a keretrendszer próbája. Akár pályázat útján, akár egyedi döntéssel ítélik oda, továbbra is állami forrás diszkrecionális elosztásáról beszélünk a kisebbségi és diaszpóra-kulturális tevékenység irányában, kötelező magyar adóbevételből finanszírozva, és a kalkulációs nehézség sem változik — egy pályázat a benyújtott kérelmeket olyan kritériumok mentén rangsorolja, amelyeket egy központi testület írt, és ez nem ugyanaz, mint a piaci jelzés arról, mit értékelnek valóban a szolgált közösségek. Ugyanazon a logikán és ugyanazon az ötéves időtávon kerül Fokozatos leépítés besorolásba, mint az érdemi programsorok, és ugyanahhoz az önkéntes-alapítványi konstrukcióhoz csatolják, amely diaszpóra- és üzleti hozzájárulásokból finanszírozott versenyző támogatási köröket futtathat.

Indoklás

Kis diszkrecionális sor, amely az Alap által kiválasztott eseti „tematikus” programokat finanszíroz. Magát a megnevezés homályosságát árulkodónak tartjuk: az a sor, amelynek leírása pusztán „tematikus programok”, olyan diszkrecionális keret, amelynek felhasználásáról az igazgató testület programonként dönt. Nincs meghatározott mandátum, nincs védett kohorsz, és nincs olyan tartós tevékenység sem, amelyet a hirtelen megszüntetés magára hagyna — a programok eleve egyszeriek, és az Alap diszkrécióján múlik, melyik kerül kiválasztásra. A besorolás az elvet követi, nem a méretet: a kis, ráutaltsági lánc nélküli diszkrecionális sorok erős Azonnali megszüntetések, és ez az elv kis tételre is áll. A 728,9 millió Ft már az első ciklusban visszakerül az általános bevételbe.

Indoklás

A fejezet legkisebb sora; a Magyarság Házának, egy budapesti kulturális intézménynek és programközpontnak a működését finanszírozza, amely a magyar diaszpóra kulturális életét szolgálja. A kulturális küldetés valós, ám egy 179,7 millió Ft-os éves állami támogatás egyetlen kulturális-program intézménynek nem más, mint diszkrecionális szubvenció egy nevesített kedvezményezettnek, kötelezően adóból finanszírozva, mögötte sem függőségi lánc, sem olyan jóhiszemű szerződéses jog nincs, amelyet a megszüntetése sértene. Az ilyen jellegű kulturális programozás elérhető önkéntes finanszírozásból — belépőkből, tagságból, diaszpóra-adományozói és határon átnyúló üzleti támogatásból — a valódi kereslet által fenntartott léptékben. A sor elég kicsi ahhoz, hogy egy rendezett kivezetés adminisztratív költsége a megtakarítás érdemi hányadát tegye ki, de az elv a tétel méretétől független: a besorolás Azonnali megszüntetés, az intézménynek pedig előzetes értesítést adunk, hogy önkéntes adománygyűjtésbe kezdhessen.