A 2026-os költségvetés-elemzésből
2,8 milliárd határon túli segélyre — valódi a szükség, rossz a csatorna.
A magyar kisebbségi közösségek idős és beteg tagjai kisléptékű segélyt kapnak egy politikai alapon át, amelynek esetről esetre kell eldöntenie, ki jogosult — egy feladat, amelyet a helyi egyházi és karitatív hálózatok jobb tudással és politikai szűrő nélkül látnak el.
Egy dolgozóra nagyjából 619 forint évente — olyan szociális segélyre, amelyet a magyar kisebbségi közösségekben már működő gyülekezeti és karitatív hálózatok diaszpóra-adományozói támogatással fel tudnának venni.
Amit látsz — és amit nem
A látható: az erdélyi vagy kárpátaljai idős, beteg magyar, aki szerény segélyt kap. A láthatatlan: a szűrő — kit ítélnek rászorulónak, és ki ítéli meg —, amelyet egy budapesti bizottság alkalmaz, kevesebb helyi ismerettel a valódi nélkülözésről, mint a közösségben már jelen lévő gyülekezet vagy segélyhálózat.
Ellenvetés
"Ezek sérülékeny, gyakran idős emberek, akiknek nincs hazai alternatívájuk. A támogatásuk kivezetése a leginkább rászorulóktól vonja meg a segítséget."
Válasz
Az ötéves kivezetés pontosan azért ennyire óvatos, mert a kedvezményezettek sérülékenyek: tartós rászorultság esetén senki sem marad támogatás nélkül, amíg nincs azonosított alternatív csatorna. Az első év arra megy, hogy a jelenlegi kedvezményezetteket hozzárendeljük a közösségekben már működő karitatív és egyházi segélyhálózatokhoz. A kérdés nem az, hogy valódi-e a szükség, hanem hogy egy több ezer kilométerre lévő központi politikai bizottság van-e a legjobb helyzetben annak felismerésére. A helyi gyülekezeti és karitatív tudás ezt pontosabban teszi, és a politikai szűrő nélkül, amelyet egy állami alap magával hoz.
Oszd meg, ha szerinted a helyi egyházak és segélyszervezetek jobban elérik a valódi rászorulókat, mint egy budapesti politikai bizottság.
Az elemző értékelése
Szociális támogatások
Indoklás
Ez a sor a szomszédos államokban élő magyarok szociális rászorultságát és segélyezését — gyakorlatilag a magyar kisebbségi közösségek időskorú, beteg vagy alacsony jövedelmű tagjainak nyújtott kis léptékű segélyt — finanszírozza. A fejezet sorai közül ez áll a legközelebb a valódi egyéni rászorultságra adott védő válaszhoz, és a besorolás is ezt tartja szem előtt: a kedvezményezettek beazonosítható, ténylegesen rászoruló egyének, nem járadékot megragadó szervezett érdekcsoportok. A keretrendszer azonban így is felteszi a kérdést: egy határon átnyúló állami szociális segélytranszfer, amelyet politikai alap eseti döntéssel igazgat, valóban a célt legjobban szolgáló megoldás-e. A diszkrecionális alapon keresztül nyújtott szociális segélyezés ki van téve ugyanannak az elosztási problémának, mint a fejezet többi része — ki számít érdemesnek, és ki dönti ezt el —, miközben a jótékonysági és gyülekezeti csatornák jobb helyismerettel érik el az egyéni rászorulókat, mint amilyennel egy központi bizottság rendelkezhet. A besorolás öt év alatti Fokozatos leépítés, nem pedig Azonnali megszüntetés, mert a védendő felek sebezhető egyének, akik jelenleg a segélyre támaszkodnak; a hirtelen leállás magára hagyná az időskorú és beteg kedvezményezetteket. Az ötéves átmenet alatt a funkció átkerül a magyar kisebbségi közösségekben már működő jótékonysági és egyházi segélyhálózatokhoz, amelyek gyülekezeti és diaszpóra-adományozói támogatással képesek felvállalni.
Átállási mechanizmus
Lineáris csökkentés öt év alatt (évente 557,0 millió Ft). Az első év arra szolgál, hogy feltérképezzék a jelenlegi kedvezményezetteket, és összerendeljék őket jótékonysági és egyházi segélyhálózatokkal, hogy folyamatos rászorultság esetén senki ne maradjon azonosított alternatív csatorna nélkül.
Érintett csoportok
A magyar kisebbségi közösségek jelenleg segélyben részesülő időskorú, beteg és alacsony jövedelmű tagjai. Az ötéves időtáv és a jótékonysági hálózatokhoz történő kifejezett átadás a kedvezményezettek valós sebezhetőségét tükrözi.
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.