35,6 milliárd forint — közzétett feltétel nélkül, egy bizottság dönt.

Indoklás

Ez a fejezet legnagyobb egyetlen sora — az előirányzat 45%-a —, és itt látszik leginkább, hogyan működik maga a mechanizmus. Az „egyedi támogatás” pontosan azt jelenti, amit a magyar szó mond: egyedi, eseti támogatásokat, amelyeket nem előre meghirdetett, kritériumok mentén bíráló pályázaton ítélnek oda, hanem az Alap Bizottsága oszt el nevesített szervezetek között. Maga a törvény két különálló csatornát különít el — pályázati eljárást és egyedi támogatást —, és a költségvetés szerint az egyedi-támogatási csatorna nagyjából huszonnégyszer akkora, mint a pályázati (35 559,8 az 1 507,5 millió Ft-tal szemben). A fejezet zömében tehát nem versenyző, kritériumalapú eljárás dönt. Ebben a szerkezetben a politikai tisztségviselők szubjektív döntése válik a tényleges működtető mechanizmussá. A nemzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett bizottság dönti el, hogy a határon túli magyar és diaszpóra intézményi környezetéből mely szervezetek számítanak „nemzeti jelentőségűnek”, és melyik mennyit kap. A kisebbségi kulturális érdekképviseletnek nincs piaci kereslete, és nincs olyan kinyilvánított fizetési hajlandóság sem, amely visszajelzést adna az elosztásról; ráadásul — mivel a kedvezményezett szervezetek költségvetése nem az általuk szolgált közösségektől, hanem a támogatástól függ — a konstrukció arra ösztönzi őket, hogy tevékenységüket a Bizottságot ellenőrző mindenkori kormányzat prioritásaihoz igazítsák. A látható oldalon ott áll a finanszírozott határon túli magyar nyelvű intézmény. Ami nem látszik: a szűrőhatás. Azok a kisebbségi szervezetek, amelyek programja illeszkedik a támogatást nyújtó kormányzat nemzetpolitikai felfogásához, fennmaradnak; azok, amelyek eltérnek ettől, nem maradnak fenn — és az eltérést soha nem kell kimondani, mert a támogatás konstrukciójánál fogva diszkrecionális. A besorolás Fokozatos leépítés, és nem Azonnali megszüntetés, mert valós, védelemre szoruló közösségekről van szó. A romániai, szlovákiai, szerbiai és ukrajnai magyar kisebbségi iskolák, egyházak, kulturális egyesületek és médiumok jelentős része többéves működési tervet épített erre a finanszírozási forrásra; a hirtelen kivonás működő intézmények bezárásához vezetne olyan közösségekben, ahol nincs alternatív magyar nyelvű ellátás. A felelős megoldás az ötéves átállási pálya, amely teret enged a kedvezményezett szervezeteknek, hogy önkéntes finanszírozási hátteret építsenek ki — diaszpórabeli adományokból, a jelentős határon átnyúló magyar üzleti közösségből, gyülekezeti és tagsági támogatásból, valamint — ahol a kedvezményezett iskola — tandíjból. A magyarországi egyházi iskolarendszer maga is azt mutatja, hogy a nemzeti tantervet fenntartó közösségi intézmények működhetnek vegyes alapon — fejkvótás finanszírozásból, valamint egyházi és szülői hozzájárulásokból —, nem pedig diszkrecionális központi támogatásból.[^2] A reform nem hagyja magára a magyar kisebbséget; csak azt a helyzetet szünteti meg, amelyben politikai tisztségviselő dönt arról, mely kisebbségi intézmények maradnak fenn.