XLIV. fejezet: A Nemzeti Földalappal kapcsolatos bevételek és kiadások

Áttekintés

A XLIV. fejezet a Nemzeti Földalap költségvetési részlete — az állam mezőgazdasági földvagyonáé. Az Alap nem önálló intézmény saját apparátussal és telephelyekkel: pusztán költségvetési fejezet, a föld feletti tulajdonosi jogokat 2024. május 31-ig a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) gyakorolta, amelyet ezen a napon olvasztottak be az Agrárminisztériumba, és a Minisztérium lett az általános jogutódja.¹ A fejezet tehát egy állami tulajdonú mezőgazdasági földvagyonhoz kapcsolódó ügyletek és kötelezettségek halmazát finanszírozza, nem pedig egy szervezet bérköltségeit.

A fejezet a költségvetés ritka olyan részei közé tartozik, amelyek főösszegben többletet mutatnak. A kiadások összesen 13 900,0 millió Ft-ot tesznek ki; a bevételek 17 153,0 millió Ft-ot; az egyenleg +3 253,0 millió Ft. Ez a többlet nem véletlenszerű, hanem strukturális: a legnagyobb egyedi bevételi sor az állami földterület tervezett értékesítése (14 000,0 millió Ft), a legnagyobb egyedi kiadás pedig egy életjáradék-kifizetési sor — a 2026-os tervben az állam több termőföldet ad el, mint amennyit vásárol, és bérleti díjat szed be arra, amit megtart.

A fejezetben két különálló tevékenység található, amelyeket nem szabad összemosni. Az első az aktív földvagyon-kereskedelem és -kezelés: termőföld vásárlása, fenntartása, bérbeadása, értékesítése, valamint az állami ingatlanok jogi helyzetének felmérése. A második egy lezárt, örökölt szociális program — az Életjáradék termőföldért rendszer, amelynek keretében nagyjából 2002 és a 2010-es évek eleje között az állam termőföldet vásárolt idős kistulajdonosoktól, cserébe pedig életük végéig havi járadékot fizetett. Az első tevékenység diszkrecionális állami kereskedési művelet; a második véges, új belépőket nem fogadó ráhagyatkozási kötelezettség. Eltérően minősülnek, és a fejezet elemzői súlypontja jórészt éppen abban áll, hogy ezeket egymástól elválasztva tartsuk.

Kiadáselemzés

Életjáradék termőföldért

• Jelenlegi előirányzat: 8 161,2 millió Ft (működési kiadás)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (kohorszhalandóság, ~20 éves maradékhorizont)

• Indoklás: Ez a fejezet legnagyobb kiadási sora, és egyben a legtisztább elemzési helyzete is. A földért életjáradék programban az állam termőföldet szerzett — a gyakorlatban résztvevőnként legfeljebb 20 hektárt, szerény értékelési felső határral — jellemzően nyugdíjkorú vagy ahhoz közeli tulajdonosoktól, és életük végéig havi járadékot fizet nekik.² A program külön kiírt ütemekben futott; az ötödik ütemet 2010 áprilisában írta ki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a 259/2009. Korm. rendelet feltételei szerint,³ és az első néhány ütem nyomán kialakult szerződésállomány nagyjából 19 000 szerződésre rúgott, mintegy 55 000 hektárnyi területre.⁴ További kiírt ütemet a költségvetési iratokban több mint egy évtizede nem dokumentáltak.

  A 8 161,2 millió Ft-os sor ezért nem olyan program, amely 2026-ban költ diszkrecionális értelemben — hanem fizetési ütemterv egy meghatározott, lezárt körű emberekkel szemben, akik évekkel ezelőtt szerződést írtak alá, és egy vagyontárgyat adtak át egy ígéretért cserébe. Mindegyik szerződés olyan tulajdonjogi ügylet, amelyet az állam szabad akaratából kötött meg: a járadékos átadta a földet, és cserébe életen át tartó jövedelmi folyamot kapott. A fizetés leállítása nem költségvetési megszorítás lenne, hanem a már megkapott ellenérték kisajátítása — a föld megtartása anélkül, hogy az állam az ellenértéket megfizetné. A klasszikus liberális keret jogállami elve éppen az ilyen jóhiszemű szerződéses bizalmat védi; a járadékosok nem diszkrecionális juttatás kedvezményezettjei, hanem egy lezárt adásvétel szerződő felei, amelynek halasztott kifizetési oldala még tart.

  A becsületes besorolás tehát nem Megtartás és nem Azonnali megszüntetés. Fokozatos leépítés kohorszhalandóság útján: a sor leépítéséhez nincs szükség politikai döntésre, mert magától épül le. A rendszer kialakításából adódóan minden járadékos idős; új belépőt évek óta nem fogadtak; a sor évről évre csökken, ahogy a kohorsz öregszik. Hozzávetőleg két évtizeden belül az élő szerződések állománya pusztán biztosításmatematikai apadás révén közelíti a nullát. A költségvetési „megtakarítás” valós, de most nem áll rendelkezésre, és szerződésszegés nélkül nem gyorsítható fel — egy véges kötelezettség természetes lefutása, és a költségvetésnek így, nem pedig reformként kellene elkönyvelnie.

  Egy előretekintő szempont az elemzésbe tartozik. A programot nem szabad újra megnyitni. Új programként nézve a földért életjáradék annyit tesz, hogy az állam magántulajdont vásárol egy meghatározatlan idejű jövedelemkötelezettség fejében — a számítási nehézség itt élesen jelentkezik, mert az államnak nincs piaci fegyelem által vezérelt módja arra, hogy egy 20 évnél is hosszabb járadékot beárazzon egy olyan földdarabhoz képest, amelynek jövőbeli bérleti hozamát nem tudja előre jelezni. A lezárt, örökölt szerződésállomány tiszteletben tartandó, már fennálló szerződéses kötelezettség; magát a politikát nem érdemes feltámasztani.

• Átmeneti mechanizmus: Aktív mechanizmusra nincs szükség. A sor teljes egészében megmarad a korábbi szabályok szerint, és a járadékos kohorsz öregedésével lecseng. A költségvetésnek az NFK jogutódjának szerződésnyilvántartásából közzé kellene tennie az élő járadékosok életkor szerinti megoszlását és a fizetési ütemterv biztosításmatematikai előrejelzését, hogy a lefutás átlátható legyen, és ne térjen vissza minden évben megmagyarázatlan, ismétlődő tételként. A pontos időtáv a ~19 000 szerződésből álló állomány korszerkezetétől függ, amely a költségvetési adatokból nem látható — az itt használt 20 éves szám a program kialakításából adódó becslés (a belépők nyugdíjkor közelében koncentrálódtak, az utolsó ütem több mint egy évtizede zárult), és a szerződésnyilvántartásból származó elsődleges forrással való megerősítésre vár.

• Érintett csoportok: A nagyjából 19 000 (és csökkenő számú) járadékos háztartás, amely földet adott el az államnak, és a havi juttatástól függ — a program korábbi éveiben fejenként havi 31 000 Ft körüli összegről számoltak be.⁴ Teljes körű védelmet kapnak; a besorolás éppen azért van, hogy ezt a védelmet kifejezetten megjelenítse. Munkaképes korú csoportot és alkalmazottakat ez a sor nem szorít ki.

Egyéb vagyonkezelési kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 2 159,3 millió Ft (működési kiadás)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év, lineáris)

• Indoklás: Ez annak a működési költsége, hogy az állam termőföld-tulajdonosként és -kereskedőként lép fel: a Földalap portfóliójának kezelési, igazgatási és ügyleti ráfordításai. A sort azzal a kérdéssel kell szembesíteni, amelyet a keret minden állami kereskedelmi vagyontartáshoz odatesz: miért van az állam egyáltalán ebben az üzletben? A mezőgazdasági föld birtoklása és kereskedelme nem jogvédelmi funkció, nem alkotmányos előfeltétel, és nem visszafordíthatatlan kárra adott védelmi válasz. Ez az állam piaci szereplőként való működése egy olyan piacon — a magyar termőföld piacán —, ahol több ezer magánvevő, eladó, bérbeadó és bérlő bonyolítja le ügyleteit állami partner nélkül.

  Az állami földvagyon mérete maga is politikai döntés, és a vagyonkezelési általános költség e döntés következménye: nagyobb megtartott portfólióhoz nagyobb kezelési apparátus kell; védhető maradványra leépülő portfólióhoz fokozatosan kevesebb. Őszintén nézve ez a sor nem önálló megvágandó tétel, hanem olyan költség, amely az alapjául szolgáló tevékenységgel együtt zsugorodik. Ahogy a Földalap diszkrecionális kereskedési portfólióját csökkentik — az értékesítések haladnak, a vásárlások megszűnnek —, vele csökken a működtetés igazgatási költsége is. Egy hároméves lineáris lefutás követi ezt a csökkenést; azért lefutás és nem azonnali megszüntetés, mert a folyamatban lévő bérleti és kezelési megállapodásoknak le kell futniuk a szerződésük szerint, nem szabad őket felbontani.

• Átmeneti mechanizmus: Az állam diszkrecionális földportfóliójának leépítésével (lásd a Termőföld vásárlás és az Ingatlan értékesítése tételeket) lépést tartva csökkenteni. A meglévő bérleti és vagyonkezelői szerződések természetes lejáratukig futnak; a hozzájuk kapcsolódó általános költség a lejáratuk és meg nem újításuk arányában esik vissza. Hároméves lineáris csökkentés olyan maradványra, amely már csak a jogilag megtartott magot (valódi közcélú parcellák, ha vannak) és a járadékhoz kapcsolódó, már terhelt földeket szolgálja ki igazgatási oldalról.

• Érintett csoportok: Az Agrárminisztérium jogutód-szervezetében a Földalap portfóliókezelésére beosztott igazgatási személyzet — szerény szakmai létszám, közvetlenül átvihető közigazgatási és ingatlankezelési szakértelemmel. A bérlőket és a vagyonkezelői partnereket a szerződések lefutása védi; őket maga az általános költségcsökkentés nem érinti.

Ingatlanok fenntartásával járó kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 949,5 millió Ft (működési kiadás)
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év, lineáris)
• Indoklás: A Földalapban tartott fizikai ingatlanvagyon fenntartási költsége — bármely megtartott föld- és épületállomány elkerülhetetlen folyó terhe. Ez a sor mechanikusan kötődik a megtartott portfólió méretéhez: ha az állam kevesebb földet tart, kevesebbet is tart fenn. Önálló indoka nincs azon kérdéstől függetlenül, hogy mekkora földet kell az államnak birtokolnia, és ugyanazon a pályán kell leépülnie, mint magának a portfóliónak. A leépülés utáni maradvány annyi tényleges fenntartási költség, amennyit a védhető közcélra megtartott mag, valamint az élő járadékszerződésekkel még terhelt parcellák ténylegesen igényelnek.
• Átmeneti mechanizmus: A megtartott portfólió csökkenésével arányosan, három év alatt esik vissza. Az értékesítés vagy élő bérlet alatt álló parcellákhoz tartozó fenntartási kötelezettségek lefutnak; a sor a parcellák portfólióból való kivezetésével csökken.
• Érintett csoportok: Karbantartási vállalkozók és szolgáltatók, akiket a szerződések lefutása véd. Nagyobb léptékű, megélhetést érintő függőség nincs.

Termőföld vásárlás

• Jelenlegi előirányzat: 2 000,0 millió Ft (felhalmozási kiadás)

• Besorolás: Azonnali megszüntetés

• Indoklás: Ezen a soron az állam 2 000,0 millió Ft-ot költ arra, hogy 2026-ban termőföldet vásároljon. A keret első kérdése az, hogy a funkció finanszírozható-e önkéntesen — és itt a kérdés szokatlanul közvetlen módon válaszolja meg önmagát, mert magából a fejezet adataiból látható: az állam ezzel egyidejűleg 14 000,0 millió Ft-ért el is ad termőföldet (Ingatlan értékesítése bevételi sor). Az állam ugyanazon a költségvetési lapon egyszerre tervezi, hogy vevője és eladója legyen ugyanannak az eszközosztálynak. Egy magán portfóliókezelőtől, aki ugyanazt az árucikket ugyanabban az évben veszi és adja, megkérdeznék, milyen információs előny indokolja az ügyleti költségeket. Az államnak nincs ilyen előnye: a termőföldnek több ezer magánszereplője és működő piaci ára van, és azok a parcellák, amelyeket az állam megvásárolna, olyan parcellák, amelyeket egyébként magángazdák vennének meg és művelnének.

  Az állam diszkrecionális termőföldszerzése nem jogvédelmi funkció és nem alkotmányos előfeltétel. Politikai tisztségviselői elosztási döntés — mely parcellákat, kitől, milyen áron —, amely nélkülözi a magánvevőt terhelő veszteségkockázat fegyelmező hatását, mert a vevő nem a saját tőkéjét költi, és nincs vesztesége, ha a parcellát túlfizetik, vagy nem hasznosítják ki. Új-Zéland 1984-es reformja teljes egészében kivonta az államot a mezőgazdasági elosztásból — a támogatások megszűntek, az ágazat átszerveződött, és a magyar szempontból releváns végkimenet: az elsődleges ágazat ezt követően állami közvetítő nélkül versenyzett és exportált, a termelékenységi nyereségek pedig széles körben, a mezőgazdaságban koncentrálódva jelentkeztek.⁵ A tanulság nem az, hogy a termőföld ne lenne fontos — hanem hogy az árrendszer, nem pedig egy állami vásárlási iroda az az eszköz, amely a legtermékenyebb felhasználás felé tereli.

  A 2 000,0 millió Ft felhalmozási (tőke-) kiadás, amely mögött nincs védendő szerződéses fél — senkinek nincs jogos várakozása az állam jövőbeli vásárlásaival kapcsolatban. Egyetlen költségvetési ciklusban megvágható. Ezzel a termőföld kínálata egyetlen hektárral sem csökken; az ebből az összegből megvehető parcellákat piaci áron olyan gazdák veszik meg, akik megművelik őket, és a 2 000,0 millió Ft visszakerül azokhoz az adófizetőkhöz, akik egyébként az állam földpiaci vásárlásait finanszíroznák egy olyan piacon, amelyen az államnak nincs dolga.

  Egy kikötés azonban az átmenet menetével kapcsolatban: maradvány vásárlási kapacitás védhető lehet ott, ahol a földvásárlás az osztatlan közös tulajdon felszámolásának — a szétaprózott vidéki tulajdonviszonyok régóta húzódó rendezésének — mechanizmusa, vagy ahol már folyamatban lévő birtokrendezési kötelezettségek teljesítését szolgálja. Ha az NFK jogutódjának programdokumentumait megvizsgálva e sor egy részéről kiderül, hogy szerződésileg ilyen, folyamatban lévő rendezéshez kötődik, akkor az a rész a rendezés ütemtervével párhuzamosan épül le, nem pedig azonnal kerül megvágásra. A diszkrecionális maradékra vonatkozó alapértelmezett besorolás: Azonnali megszüntetés.

• Átmeneti mechanizmus: A 2026-os költségvetésből töröljük a diszkrecionális földvásárlási előirányzatot. Az NFK jogutódjának földrendezési programdokumentumai alapján csak azt a részt (ha van) különítjük el, amely szerződésileg folyamatban lévő osztatlan közös tulajdoni rendezéshez kötődik, és azt a rendezés menetrendjével együtt vezetjük ki.

• Érintett csoportok: Senki, akinek ráhagyatkozási érdeke volna. A „vesztes” maga az állam mérlegpozíciója termőföld-felhalmozóként; a nyertesek azok a magángazdák, akik a parcellákat megveszik, és az adófizetők, akiknél a 2 000,0 millió Ft marad.

Állami tulajdonú ingatlanvagyon felmérése és jogi rendezése

• Jelenlegi előirányzat: 150,0 millió Ft (működési kiadás)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a sor finanszírozza az állami tulajdonú ingatlanvagyon tulajdonjogi felmérését és jogi tisztázását. A világos, bejegyzett, védhető tulajdoni helyzet kialakítása szigorú értelemben vett jogvédelmi funkció a keret felfogásában — minden későbbi ügylet előfeltétele, beleértve azokat az értékesítéseket is, amelyekre ez a fejezet a bevétel oldalán támaszkodik. Egy reform, amely csökkenti az állami földportfóliót, a tiszta tulajdoni helyzetet nem nélkülözheti, hanem éppen jobban igényli: nem lehet biztonsággal eladni, bérbe adni vagy átruházni azt, amit jogilag nem lehet azonosítani és lehatárolni. Ez a tulajdon jogállami infrastruktúrája, és kis tétel (150,0 millió Ft). Megtartás, a szokásos működési hatékonysági felülvizsgálat fenntartása mellett; maga a munka legitim, és ha lehet, gyakorlati előfeltétele a reform többi részének.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs — megtartandó. Működési hatékonysági szempontból szokásos rendben felülvizsgálandó.
• Érintett csoportok: Senki sem érintett hátrányosan. A tiszta tulajdoni helyzet minden jövőbeli állami földtranzakciós partnernek és az ingatlan-nyilvántartás integritásának egyaránt javára van.

Bírósági döntésből eredő kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 30,0 millió Ft (működési kiadás)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Kis összegű előirányzat (30,0 millió Ft) olyan kifizetésekre, amelyeket az államnak a Földalap vagyonát érintő perekben hozott bírósági ítéletek alapján kell teljesítenie. A jogerős bírósági ítéletek tiszteletben tartása az állami jogállami magatartás fogalmi meghatározása; ez nem diszkrecionális kiadás és nem reformcélpont. Megtartás. A sor megléte pusztán azt jelzi, hogy egy nagy földportfólió perekkel jár; ha a portfólió csökken, a sor is csökkenni fog vele, de ez következmény, nem cél.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs — megtartandó. Jogilag kötelező kifizetésekre szóló tartalék.
• Érintett csoportok: Az állammal szemben jogerős ítélettel rendelkező peres felek, akiket megillet a kifizetés.

Értéknövelő beruházások megtérítése

• Jelenlegi előirányzat: 200,0 millió Ft (felhalmozási kiadás)
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a sor megtéríti a bérlőknek vagy vagyonkezelőknek az állami földön végrehajtott értéknövelő beruházásokat — jellemzően egy bérleti vagy kezelési szerződés megszűnésekor keletkező szerződéses kötelezettség, amikor a partner az általa finanszírozott értéknövelő beruházásokért ellentételezésre jogosult. Ez szerződéses kötelezettség, nem diszkrecionális támogatás: a partner jóhiszeműen javította a földet egy olyan szerződéses feltétel mellett, amely megtérítést helyezett kilátásba. Ennek tiszteletben tartása jogállami magatartás. Egy portfólió leépítése során ez a sor — ha lehet — akár aktívabbá is válhat: a bérletek megszüntetése pontosan ilyen megtérítési igényeket vált ki. Szerződéses kötelezettségként megtartandó.
• Átmeneti mechanizmus: Nincs — szerződéses kötelezettségként megtartandó. Az előirányzat szintjét évente, a portfólió méretének változásával együtt felülvizsgálni.
• Érintett csoportok: Bérlők és vagyonkezelők, akik szerződés alapján jogosultak a javítások ellentételezésére; védettek.

Fejezeti tartalék

• Jelenlegi előirányzat: 250,0 millió Ft (működési kiadás)
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: A fejezeti szintű tartalék el nem különített tartalékkeret — nevesített rendeltetés nélkül megszavazott előirányzat, amely év közben a fejezetgazda diszkrecionális rendelkezésére áll. A keret szempontjából az ilyen tartalék a diszkrecionális elosztás legtisztább formája: bármilyen meghatározott funkciótól elszakított költekezési jogosítvány, amelynek felhasználásáról a költségvetés megszavazása után döntenek, a fejezet többi részére alkalmazott sorszintű ellenőrzés körén kívül. Egy kisebb maradványra leépülő fejezetben egyáltalán nincs indoka folyamatos diszkrecionális tartaléknak. A valódi, előre nem látható kötelezettségek — a 30,0 millió Ft-os előirányzatnál nagyobb bírósági ítélet, egy váratlan fenntartási vészhelyzet — a központi általános tartalékból, a szokásos pótlólagos eljárás keretében finanszírozhatók, ami megőrzi a parlamenti átláthatóságot. A 250,0 millió Ft egyetlen ciklusban megvágható; senki nem épít egy nevesítetlen tartalékra.
• Átmeneti mechanizmus: A fejezeti tartalék törlése a 2026-os költségvetésből. Bármely valódi, előre nem látható Földalap-kötelezettséget a központi általános tartalékon keresztül, a szokásos pótelőirányzati eljárás keretében rendezünk.
• Érintett csoportok: Senki. A „veszteség” a fejezetgazda év közbeni diszkrecionális mozgástere.

Bevételi tételek

Ingatlan értékesítéséből származó bevételek

• Megnevezés: Ingatlan értékesítéséből származó bevételek
• Jelenlegi hozam: 14 000,0 millió Ft (felhalmozási bevétel)
• Típus: Egyéb (vagyontárgy-értékesítésből származó bevétel — nem adó)
• Megjegyzések: Ez a fejezet legnagyobb bevételi sora, az állam termőföld-értékesítéséből származó bevétel. A keret szempontjából a vagyontárgy-értékesítési bevétel kategoriálisan különbözik az adóbevételtől: nem vonják el senkitől, hanem egy olyan vagyonelem értékének realizálása, amelyet az államnak nem kell birtokolnia. Az itt javasolt reform ebben a fejezetben megnöveli ezt a sort, legalábbis átmenetileg — a diszkrecionális földportfólió leépítése több értékesített parcellát jelent, és a költségvetésbe befolyó bevétel csökkenti a kényszerű adóztatás iránti igényt máshol. A sor nem tartós bevételi forrás; nullára csökken, mihelyt az értékesíthető diszkrecionális portfólió kimerül — ami a helyes végkimenet. A fent javasolt kiadáscsökkentések nem érintik hátrányosan, sőt kedvezően: a Termőföld vásárlás megvágása leállítja az ellensúlyozó vásárlásokat, és az értékesítési programot nettó alapon futtatja.

Haszonbérleti díj

• Megnevezés: Haszonbérleti díj
• Jelenlegi hozam: 2 905,3 millió Ft (működési bevétel)
• Típus: Díj (az állami termőföld magángazdáknak való bérbeadásából származó bérleti díj)
• Megjegyzések: Állami tulajdonú termőföldet bérlő magángazdáktól származó bérleti díj. Ez tisztességes piaci ár — önkéntes fizetés egy vagyonelem használatáért, amelyet sokszereplős piac határoz meg. Csökkenni fog, ahogy a megtartott portfólió zsugorodik: a magánvevőnek eladott föld már nem termel bérleti díjat az államnak, de a vevő ezentúl saját tulajdonú földön gazdálkodik, ami a termékenyebb elrendezés. A díjbevétel nem valamiféle reformkudarc miatt „tűnik el”; magántulajdonná és magángazdálkodássá alakul át. Csökkenése a reform sikerét mutatja, nem a költségét.

Vagyonkezelői díj

• Megnevezés: Vagyonkezelői díj
• Jelenlegi hozam: 97,7 millió Ft (működési bevétel)
• Típus: Díj
• Megjegyzések: Kis tételű díj (97,7 millió Ft), amelyet a Földalap vagyonára vonatkozó vagyonkezelői megállapodások után szednek be. A haszonbérleti díjhoz hasonlóan ez is önkéntes piaci fizetség, és a kezelt portfólió méretét követi; a portfólió leépülésével csökken. Léptékében kicsi.

Egyéb bevételek

• Megnevezés: Egyéb bevételek
• Jelenlegi hozam: 150,0 millió Ft (működési bevétel)
• Típus: Egyéb
• Megjegyzések: Kis maradványbevételi sor (150,0 millió Ft), amely a Földalap vagyonához kapcsolódó vegyes bevételeket gyűjti össze. A fejezet besorolása szempontjából nem érdemi tétel.

Ebben a fejezetben adóbevétel nem keletkezik. Minden bevételi sor vagy vagyontárgy-értékesítésből származó bevétel, vagy állami tulajdon használatáért fizetett piaci díj — nincs itt semmi, ami az adóteher megoszlására érdemben hatna, és distortion_rank sem értelmezhető.

Fejezetösszesítő

Besorolás	Tételszám	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	2	2 250,0
Fokozatos leépítés	3	11 270,0
Nominális befagyasztás	0	0,0
Megtartás	3	380,0
Összesen	8	13 900,0

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Ingatlan értékesítése (földeladás)	14 000,0
Haszonbérleti díj	2 905,3
Vagyonkezelői díj	97,7
Egyéb bevételek	150,0
Fejezeti bevétel összesen	17 153,0

A fejezet első éves megtakarítása összesen 3 531,1 millió Ft. A két Azonnali megszüntetés (Termőföld vásárlás és Fejezeti tartalék) 2 250,0 millió Ft-ot ad. A három Fokozatos leépítés sor az 1. évben további 1 281,1 millió Ft-tal járul hozzá — 719,8-cal a vagyonkezelési lefutás, 316,5-tel az ingatlanfenntartás, 244,8-cal pedig az Életjáradék kohorszlefutása. A fejezet nagyobb költségvetési jelentősége a bevételi oldalon és a mérlegen mutatkozik meg: a diszkrecionális földvásárlás megszüntetése — a fegyelmezett értékesítések folytatása mellett — a Földalapot folyamatosan működő kereskedési műveletből magánkezekbe visszaforgatott portfólióvá alakítja.

Fő megfigyelések

• A fejezetben két, egymással össze nem függő tevékenység van, amelyeket külön kell besorolni. Egy lezárt, örökölt járadékkötelezettség (Életjáradék termőföldért, 8 161,2 millió Ft) és egy aktív állami földkereskedési művelet (vásárlás, fenntartás, kezelés, értékesítés). Ha az egész fejezetet egy dolognak vennénk, vagy lezárt szerződésekkel rendelkező járadékosokat hagynánk magukra, vagy felmentenénk az államot a folytatólagos diszkrecionális kereskedés terhe alól. A járadékkötelezettség teljes körű védelmet kap; a kereskedési művelet leépül.

• Az állam saját költségvetési lapján egyszerre vevője és eladója a termőföldnek. A Termőföld vásárlás soron 2 000,0 millió Ft-ot költ földvásárlásra ugyanabban az évben, amikor az Ingatlan értékesítése soron 14 000,0 millió Ft bevételt szerez annak eladásából. Az állam diszkrecionális szerzésének egy több ezer szereplős piacon nincs jogvédelmi vagy alkotmányos indoka; politikai tisztségviselői elosztási döntés, a magánvevőt terhelő veszteségkockázat fegyelmező hatása nélkül. A látható kedvezményezett az, aki olyan áron ad el parcellát az államnak, amelyet az államnak nem kellett megindokolnia; a nem látható költségviselők az adófizetők, akik a pozíciót finanszírozzák, és a magángazdák, akik egyébként megvették és megművelték volna ezeket a parcellákat.

• A véges, új belépőket nem fogadó kötelezettséget annak kell elkönyvelni, ami: lefutásnak, nem reformnak. A földért életjáradék szerződésállomány — nagyjából 19 000 szerződés, ~55 000 hektár megszerzett terület, az utolsó kiírt ütem több mint egy évtizede — évről évre biztosításmatematikai apadás révén csökken. A költségvetés jelenleg úgy mutatja be a 8 161,2 millió Ft-ot, mint ismétlődő sort, amelynek lezárt kohorsz jellegére nincs utalás. A járadékosok életkor szerinti megoszlásának és egy biztosításmatematikai lefutási előrejelzésnek a közzététele lehetővé tenné az Országgyűlés számára, hogy menetrend szerint lássa a kötelezettség kimerülését — ahelyett, hogy minden évben megmagyarázatlan, ismétlődő tételként találkozna vele.

• A vagyonkezelési és fenntartási általános költségek a portfólióméret-döntés függvényei. Az Egyéb vagyonkezelési kiadások (2 159,3 millió Ft) és az Ingatlanok fenntartása (949,5 millió Ft) nem önálló reformcélpontok; ezek annyi földmennyiségre vonatkozó folyó költségek, amennyit az állam megtart. Automatikusan csökkennek, ahogy a diszkrecionális portfóliót leépítik. A strukturális tétel — hogy egy igazgatási apparátus azért létezik, mert az állam egy nagy kereskedési portfólió tartása mellett döntött, és zsugorodik, amikor ezt a döntést visszavonja — túlmutat ezen a fejezeten, és minden állami kereskedelmi vagyontartásra általánosítható.

• A fejezet a vagyontárgy-értékesítési bevétel helyes kezelését mutatja be. A 14 000,0 millió Ft-os földeladási sor nem tartós bevétel, és nem szabad ekként rá támaszkodni; egy olyan vagyonelem értékének egyszeri realizálása, amelyet az államnak nem kell birtokolnia. Az átmenet idején a kényszerű adóztatás iránti igény csökkentésére használva — és nullára engedve esni, ahogy az értékesíthető portfólió kimerül — átmeneti erőforrás, nem pedig tartós bevételi bázis.

• A tiszta tulajdoni helyzet az egyetlen egyértelmű Megtartás, és a reform tőle függ. Az állami ingatlanok tulajdonjogi felmérése és jogi rendezése (150,0 millió Ft) a tulajdoni jogok jogállami infrastruktúrája. Egy olyan reformnak, amely földet ad el, ad bérbe és ruház át, jobban szüksége van védhető tulajdoni helyzetre, mint egy statikus portfóliónak — ez a kis tétel gyakorlati előfeltétele mindennek, amit a fejezet javasol.

Források

Footnotes

1. 2010. évi LXXXVII. törvény a Nemzeti Földalapról; Nemzeti Földügyi Központ — „A szervezet”. Agrárminisztérium / Nemzeti Földügyi Központ. Az NFK gyakorolta a Földalap tulajdonosi jogait, és „beolvadásos különválással megszűnt”, az Agrárminisztériummal mint általános jogutóddal, 2024. május 31-i hatállyal. https://nfk.gov.hu/a_szervezet ; https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1000087.tv
   ↩

2. 259/2009. (XI. 23.) Korm. rendelet a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről. Magyar Közlöny / FAOLEX. A rendelet az állam termőföldszerzését szabályozza életjáradék fizetése ellenében, a résztvevőnkénti földterületi és értékelési felső határokat is beleértve. https://faolex.fao.org/docs/pdf/hun99499.pdf ↩

3. Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. pályázati felhívása termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében való megszerzésére (ötödik ütem). Hivatalos Értesítő 2010/24. Megjelent 2010. április 2-án. A 259/2009. Korm. rendelet szerinti ötödik tendert ütemet hirdeti meg. https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=A10K0241.EGK&targetdate=&printTitle=Magyar+Nemzeti+Vagyonkezel%C5%91+Zrt.+p%C3%A1ly%C3%A1zati+felh%C3%ADv%C3%A1sa&getdoc=1 ↩

4. „A földért életjáradék program számai.” Economx.hu. Az első három programszakasz halmozott eredményeit közli: „Szerződések száma 19 ezer”, „Felvásárolt földterület 55-56 ezer hektár”, „Havi életjáradék összege 31 ezer forint”. https://www.economx.hu/belfold/a-foldert-eletjaradek-program-szamai.269850.html ↩ ↩²

5. Sandrey, R. & Reynolds, R. (szerk.) (1990). Farming Without Subsidies: New Zealand’s Recent Experience. New Zealand Ministry of Agriculture and Fisheries, Wellington. Dokumentálja a mezőgazdasági támogatások 1984–90 közötti megszüntetését és az ágazat ezt követő átszerveződését. Lásd még: Journard, I. & Schreyer, P. „New Zealand’s Economic and Environmental Sustainability in Agriculture: 40 Years Without Subsidies.” Journal of Sustainability, 2024. https://journalofsustainability.net/ojs/JoS/article/view/3 ↩