Évi 8 milliárd forint — de ez nem program, hanem adósság.

Indoklás

Ez a fejezet legnagyobb kiadási sora, és egyben a legtisztább elemzési helyzete is. A földért életjáradék programban az állam termőföldet szerzett — a gyakorlatban résztvevőnként legfeljebb 20 hektárt, szerény értékelési felső határral — jellemzően nyugdíjkorú vagy ahhoz közeli tulajdonosoktól, és életük végéig havi járadékot fizet nekik. A program külön kiírt ütemekben futott; az ötödik ütemet 2010 áprilisában írta ki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a 259/2009. Korm. rendelet feltételei szerint, és az első néhány ütem nyomán kialakult szerződésállomány nagyjából 19 000 szerződésre rúgott, mintegy 55 000 hektárnyi területre. További kiírt ütemet a költségvetési iratokban több mint egy évtizede nem dokumentáltak. A 8 161,2 millió Ft-os sor ezért nem olyan program, amely 2026-ban *költ* diszkrecionális értelemben — hanem fizetési ütemterv egy meghatározott, lezárt körű emberekkel szemben, akik évekkel ezelőtt szerződést írtak alá, és egy vagyontárgyat adtak át egy ígéretért cserébe. Mindegyik szerződés olyan tulajdonjogi ügylet, amelyet az állam szabad akaratából kötött meg: a járadékos átadta a földet, és cserébe életen át tartó jövedelmi folyamot kapott. A fizetés leállítása nem költségvetési megszorítás lenne, hanem a már megkapott ellenérték kisajátítása — a föld megtartása anélkül, hogy az állam az ellenértéket megfizetné. A klasszikus liberális keret jogállami elve éppen az ilyen jóhiszemű szerződéses bizalmat védi; a járadékosok nem diszkrecionális juttatás kedvezményezettjei, hanem egy lezárt adásvétel szerződő felei, amelynek halasztott kifizetési oldala még tart. A becsületes besorolás tehát nem Megtartás és nem Azonnali megszüntetés. Fokozatos leépítés kohorszhalandóság útján: a sor leépítéséhez nincs szükség politikai döntésre, mert magától épül le. A rendszer kialakításából adódóan minden járadékos idős; új belépőt évek óta nem fogadtak; a sor évről évre csökken, ahogy a kohorsz öregszik. Hozzávetőleg két évtizeden belül az élő szerződések állománya pusztán biztosításmatematikai apadás révén közelíti a nullát. A költségvetési „megtakarítás” valós, de *most* nem áll rendelkezésre, és szerződésszegés nélkül nem gyorsítható fel — egy véges kötelezettség természetes lefutása, és a költségvetésnek így, nem pedig reformként kellene elkönyvelnie. Egy előretekintő szempont az elemzésbe tartozik. A programot nem szabad újra megnyitni. *Új* programként nézve a földért életjáradék annyit tesz, hogy az állam magántulajdont vásárol egy meghatározatlan idejű jövedelemkötelezettség fejében — a számítási nehézség itt élesen jelentkezik, mert az államnak nincs piaci fegyelem által vezérelt módja arra, hogy egy 20 évnél is hosszabb járadékot beárazzon egy olyan földdarabhoz képest, amelynek jövőbeli bérleti hozamát nem tudja előre jelezni. A lezárt, örökölt szerződésállomány tiszteletben tartandó, már fennálló szerződéses kötelezettség; magát a politikát nem érdemes feltámasztani.