Az állam egyik kezével földet vesz, a másikkal eladja.

Ugyanabban a 2026-os költségvetésben az állam 2 milliárd forintot tervez termőföld vásárlására, miközben 14 milliárdot szed be az eladásából — önellentmondó pozíció egy piacon, ahol több ezer magánvevő és -eladó van.

2 000 millió forint tőkekiadás — adózónként nagyjából 500 forint — termőföld vásárlására, egy olyan piacon, ahol a gazdák állami közvetítés nélkül is készen állnak megvenni.

2 milliárd Ft előirányzat 444 Ft / adózó / év 2 milliárd Ft első évi megtakarítás

Amit látsz — és amit nem

A látható: az, aki egy parcellát olyan áron ad el az államnak, amelynek megindoklására semmilyen versenyhelyzet nem kényszerítette az államot. A láthatatlan: a gazdák, akik egyébként megvették és megművelték volna ugyanazokat a parcellákat, és az adófizetők, akik az állam pozícióját finanszírozzák egy piacon, amelyen az államnak semmi keresnivalója.

Ellenvetés

"De az államnak földet kell szereznie, hogy összevonja az elaprózott vidéki birtokokat és segítse a kisgazdákat."

Válasz

A már szerződésben futó birtokösszevonási kötelezettségek elkülöníthetők, és az összevonási ütemtervvel együtt kivezethetők — az elemzés megengedi ezt a szűk kivételt. A diszkrecionális maradék más kérdés: földet venni egy működő, több ezer magánszereplős piacon politikai döntéshozói allokáció, a magánvevő veszteségfegyelme nélkül. Az állam jövőbeli vásárlásaihoz senkinek nem fűződik jogos várakozása; a 2 000 millió forint egyetlen költségvetési ciklusban megvágható.

Oszd meg, ha szerinted az állam ne vásároljon termőföldet egy piacon, amely nélküle is jól működik.

Az elemző értékelése

Termőföld vásárlás

Magyar fordítás folyamatban

Indoklás

Ezen a soron az állam 2 000,0 millió Ft-ot költ arra, hogy 2026-ban termőföldet *vásároljon*. A keret első kérdése az, hogy a funkció finanszírozható-e önkéntesen — és itt a kérdés szokatlanul közvetlen módon válaszolja meg önmagát, mert magából a fejezet adataiból látható: az állam ezzel egyidejűleg 14 000,0 millió Ft-ért *el is ad* termőföldet (Ingatlan értékesítése bevételi sor). Az állam ugyanazon a költségvetési lapon egyszerre tervezi, hogy vevője és eladója legyen ugyanannak az eszközosztálynak. Egy magán portfóliókezelőtől, aki ugyanazt az árucikket ugyanabban az évben veszi és adja, megkérdeznék, milyen információs előny indokolja az ügyleti költségeket. Az államnak nincs ilyen előnye: a termőföldnek több ezer magánszereplője és működő piaci ára van, és azok a parcellák, amelyeket az állam megvásárolna, olyan parcellák, amelyeket egyébként magángazdák vennének meg és művelnének. Az állam diszkrecionális termőföldszerzése nem jogvédelmi funkció és nem alkotmányos előfeltétel. Politikai tisztségviselői elosztási döntés — *mely* parcellákat, *kitől*, *milyen* áron —, amely nélkülözi a magánvevőt terhelő veszteségkockázat fegyelmező hatását, mert a vevő nem a saját tőkéjét költi, és nincs vesztesége, ha a parcellát túlfizetik, vagy nem hasznosítják ki. Új-Zéland 1984-es reformja teljes egészében kivonta az államot a mezőgazdasági elosztásból — a támogatások megszűntek, az ágazat átszerveződött, és a magyar szempontból releváns végkimenet: az elsődleges ágazat ezt követően állami közvetítő nélkül versenyzett és exportált, a termelékenységi nyereségek pedig széles körben, a mezőgazdaságban koncentrálódva jelentkeztek. A tanulság nem az, hogy a termőföld ne lenne fontos — hanem hogy az árrendszer, nem pedig egy állami vásárlási iroda az az eszköz, amely a legtermékenyebb felhasználás felé tereli. A 2 000,0 millió Ft felhalmozási (tőke-) kiadás, amely mögött nincs védendő szerződéses fél — senkinek nincs jogos várakozása az állam *jövőbeli* vásárlásaival kapcsolatban. Egyetlen költségvetési ciklusban megvágható. Ezzel a termőföld kínálata egyetlen hektárral sem csökken; az ebből az összegből megvehető parcellákat piaci áron olyan gazdák veszik meg, akik megművelik őket, és a 2 000,0 millió Ft visszakerül azokhoz az adófizetőkhöz, akik egyébként az állam földpiaci vásárlásait finanszíroznák egy olyan piacon, amelyen az államnak nincs dolga. Egy kikötés azonban az átmenet menetével kapcsolatban: maradvány vásárlási kapacitás védhető lehet ott, ahol a földvásárlás az osztatlan közös tulajdon felszámolásának — a szétaprózott vidéki tulajdonviszonyok régóta húzódó rendezésének — mechanizmusa, vagy ahol már folyamatban lévő birtokrendezési kötelezettségek teljesítését szolgálja. Ha az NFK jogutódjának programdokumentumait megvizsgálva e sor egy részéről kiderül, hogy szerződésileg ilyen, folyamatban lévő rendezéshez kötődik, akkor az a rész a rendezés ütemtervével párhuzamosan épül le, nem pedig azonnal kerül megvágásra. A diszkrecionális maradékra vonatkozó alapértelmezett besorolás: Azonnali megszüntetés.

Átállási mechanizmus

A 2026-os költségvetésből töröljük a diszkrecionális földvásárlási előirányzatot. Az NFK jogutódjának földrendezési programdokumentumai alapján csak azt a részt (ha van) különítjük el, amely szerződésileg folyamatban lévő osztatlan közös tulajdoni rendezéshez kötődik, és azt a rendezés menetrendjével együtt vezetjük ki.

Érintett csoportok

Senki, akinek ráhagyatkozási érdeke volna. A „vesztes” maga az állam mérlegpozíciója termőföld-felhalmozóként; a nyertesek azok a magángazdák, akik a parcellákat megveszik, és az adófizetők, akiknél a 2 000,0 millió Ft marad.

Források

Szabad Társadalom Intézet

Támogasd a független elemzéseket

Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.