LXII. fejezet: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap

Áttekintés

Az LXII. fejezet elkülönített állami pénzalap, nem pedig intézményi fejezet. Egyetlen célhoz kötött befizetést szed be — az innovációs járulékot —, és a bevételt pályázati úton osztja szét kutatóintézetek, egyetemek és innováló cégek között; egy szelet pedig a kijelölt alapkezelőhöz kerül.

A 2026-os számok szokatlanul tiszták. A teljes kiadás 145 200,0 millió Ft, a teljes bevétel 178 200,0 millió Ft, ebből 177 200,0 millió Ft maga az innovációs járulék, 1 000,0 millió Ft pedig egyéb bevétel. Az alap így tervezetten 33 000,0 millió Ft többletet termel — és a fejezet ezt a többletet ki is mondja azzal, hogy külön kiadási sort szerepeltet „Befizetés a központi költségvetésbe” címmel, 32 192,2 millió Ft értékben. Az alap a kutatás és innováció címén szed be célhoz kötött adót, és nagyjából minden ötödik forintot egyenesen visszavezet az általános költségvetésbe.

Ez a fejezet legsúlyosabb analitikai ténye. Az innovációs járulékot úgy mutatják be az azt fizető cégeknek, mint elkülönített befizetést, amelynek bevétele az innovációs rendszerbe tér vissza. 2026-ban nem ez történik. A fejezet leginkább adósorként olvasható, amelyhez egy kutatási-pályázati program tartozik, nem pedig kutatási-pályázati programként, amelyhez egy finanszírozási sor csatlakozik.

Az öt kiadási sor:

Sor	Előirányzat (millió Ft)
Kutatási Alaprész	40 047,7
Innovációs Alaprész	55 531,2
Befizetés a központi költségvetésbe	32 192,2
Alapkezelőnek átadott pénzeszköz	6 416,0
Missziók Alaprész	11 012,9
Összesen	145 200,0

Kiadási elemzés

Befizetés a központi költségvetésbe

• Jelenlegi előirányzat: 32 192,2 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Ez a sor nem finanszíroz sem kutatást, sem innovációt. Ez az alap többlete — a különbség az innovációs járulék 177 200,0 millió Ft-os bevétele és az alap által kutatási és innovációs pályázatokra fordított ~113 000 millió Ft között —, az általános költségvetésbe átutalva. Az innovációs járulékot konkrét törvényi ígéret alapján szedik be: elkülönített, és éppen ez az elkülönítés az az érv, amellyel a befizető cégek felé indokolják. A 0,3%-os befizetést úgy mutatják be, mint hozzájárulást a kutatási és innovációs rendszerhez, nem pedig nyereségre kivetett általános pótadóként.¹ Amint a befolyt összeg egyötödét átutalják az általános költségvetésbe, az elkülönítés ebben az egyötödben fikcióvá válik. Ha egy dolgozó követni próbálja, hova folyik a pénze, látnia kell, hol zárul a lánc: a járulék „innováció” címkével hagyja el a céget, és 32 milliárd Ft-ja minden megkülönböztető címke nélkül érkezik meg a Kincstárba, megkülönböztethetetlenül a társasági adótól. A becsületes leírás az, hogy az innovációs járulék 32 192,2 millió Ft-ja innovációs címkét viselő, általános társasági pótadó. A besorolás nem az, hogy „idővel fokozatosan vonuljon ki az átutalás” — nincs védett fél, nincs szerződéses partner, nincs a többletre épülő kedvezményezetti kör. A sor a túl-beszedés számviteli mellékterméke. Egyetlen költségvetési ciklusban kivezethető, és a helyes módja, hogy magát a túl-beszedést hagyjuk abba: csökkentsük az innovációs járulék kulcsát úgy, hogy a bevétel fedezze az alap tényleges pályázati programját.
• Átmeneti mechanizmus: Két egyenértékű útvonal kínálkozik, és a kettő közötti választás maga a reform. Első útvonal: szüntessük meg ezt az átutalási sort, és csökkentsük az innovációs járulék kulcsát úgy, hogy a bevétel fedezze az alap tényleges pályázati programját. A pályázati keret (E2+E3+E4+E5 sorok) összesen 113 007,8 millió Ft; a jelenlegi adóalapon (177 200 millió Ft 0,3%-on számolva) körülbelül 0,19%-os kulcs hozná ezt az összeget. Másik megközelítés: ha a szándék csupán a többletátutalás megszüntetése, a jelenlegi teljes pályázati keret megtartása mellett, akkor 145 007,8 millió Ft a célbevétel (= 177 200 − 32 192,2), ehhez nagyjából 0,245%-os kulcs kell. Akárhogy is, a járulékot fizető cégeknél marad az a 32 192,2 millió Ft, amely egyébként a Kincstárba folyna. Második útvonal: szüntessük meg az átutalási sort, és számoljuk fel teljesen az elkülönített alap szerkezetét — olvasszuk be a kutatási pályázatok finanszírozását egy szokványos, általános bevételből gazdálkodó költségvetési fejezetbe (lásd a fejezet-szintű ajánlást alább). Mindkét útvonal véget vet annak a gyakorlatnak, hogy az állam célhoz kötött adót szed be, és a beszedett összeg egyötödét másra fordítja. Az első útvonal a minimális becsületes javítás; a második a szerkezeti megoldás.
• Érintett csoportok: Az innovációs járulékot fizető cégek — a kkv-küszöb feletti, számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalatok¹ — közvetlenül nyernek: a többlet, amelyet jelenleg ők állnak, visszamarad náluk visszatartott nyereségként. A központi költségvetés 32 192,2 millió Ft bevételtől esik el; ezt máshol kiadáscsökkentéssel kell pótolni, nem rejtett pótadóval. Kutatási kedvezményezettet nem érint: ez a sor nem finanszíroz kutatást.

Innovációs Alaprész

• Jelenlegi előirányzat: 55 531,2 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez az alaprész versenypályázati programokat futtat, amelyek cégeknek — aránytalanul kis- és középvállalkozásoknak — fizetnek kutatás-fejlesztésért, egyre inkább egyetemekkel együttműködésben.² A pályázati modell olyan helyzetbe hozza a politikai tisztségviselőt vagy az általa kinevezett tanácsot, hogy ők döntik el, mely cégek K+F-projektjei érdemelnek közpénzt. Ezt a döntést nem lehet jól meghozni. Egy kutatási projekt értéke az, hogy létrehoz-e olyasvalamit, amiért egy jövőbeli vevő fizetni fog; ezt a próbát a piac végzi el nyereségen és veszteségen át, és előre egy pályázatpontozó bizottság nem tudja elvégezni. A bizottság pontozni tudja, mennyire felel meg a pályázat a kiírás kinyilvánított prioritásainak — de az állam által megszabott prioritáshoz való megfelelés éppen nem ugyanaz, mint egy jövőbeli fogyasztó számára teremtett érték. Amit a bizottság valójában eloszt, az nem „az innováció optimális szintje” — ilyen megfigyelhető mennyiség nincs is —, hanem járadék: olyan összeg, amely a pályázatírásban legjobb cégekhez folyik, és amely a kinyilvánított K+F-terveket a legszorosabban a futó kiíráshoz igazítja. Annak a cégnek, amely megtanulja megnyerni a kiírásokat, érdeke ezt folytatni, függetlenül attól, hogy a finanszírozott munka hoz-e bármit; hivatásos pályázatírói kapacitás épül ki, és lobbizik a program folytatásáért, függetlenül az eredménytől.

  A mélyebb tanulság a nemzetközi összehasonlításban látszik. Magyarország már most is sokat költ állami finanszírozású K+F-re, és sovány eredményeket kap érte. A magyar közfinanszírozású K+F a teljes K+F-kiadásnak az EU-átlagnál nagyobb részét vezeti át kormányzati és alapcsatornákon, miközben a magánvállalati K+F az EU-norma alatt marad;³ a 2024-es Európai Innovációs Eredménytáblán Magyarország az EU-átlag körülbelül 85%-án áll, és a mérsékelt innovátorok közé sorolódik, Csehország mögött.⁴ A magyar bruttó K+F-kiadás 2023-ban a GDP nagyjából 1,39%-a volt, szemben a közel 2,2%-os EU-átlaggal és Csehország 1,83%-ával.⁴ A mintázat tehát egyfelől egy olyan állam, amely pályázati csatornákon bőkezűen finanszíroz kutatást, másfelől egy magánszektor, amely alulberuház. A pályázati csatorna láthatóan nem váltja át a közpénzt magán innovációs kapacitássá; ha valamit tesz, akkor inkább helyettesíti, semmint kihúzza a cégek saját kutatási kiadásait. Ezt a mechanizmust éppen az észt adótervezés kerüli el: ott, ahol az állam megadóztatja a társasági nyereséget, majd egy részét diszkrecionális pályázatokon visszaadja, a cég racionális válasza az, hogy a pályázatra optimalizál, nem a termékre. Észtország ehelyett csak akkor adóztatja a társasági nyereséget, amikor azt kiosztják — a visszatartott és újra befektetett bevétel adómentes —, így annak a cégnek, amely a saját K+F-jébe fektet vissza, ezen a döntésén egyáltalán nincs adóék, és nincs pályázati bizottság sem, akinek meg kellene felelnie.⁵ A besorolás ebből következik: egy program, amely cégektől szed be befizetést, és a cégek egy részéhez juttatja vissza egy bizottságon keresztül, körkörös átutalás, és a kalkulációs probléma a kör közepén ül. A becsületes reform az, hogy abbahagyjuk ezt a járulékbeszedési és pályázati kört, és hagyjuk, hogy a cégek közvetlenül tartsák meg és fektessék vissza a pénzt.

• Átmeneti mechanizmus: Ötéves fokozatos leépítés, nem azonnali megszüntetés, mert a cégek jóhiszeműen kötöttek többéves pályázati szerződéseket, és az egyetemek a közös projekt-finanszírozás köré építették ki a kutatói létszámot. Első év: nem nyitnak új kiírásokat; a futó pályázati szerződéseket lejáratig teljesítik. Második-ötödik év: a szerződéses kötelezettségek lefutnak, ahogy a projektek befejeződnek; a szokásos 2-4 éves K+F-pályázatok kifutása az ötödik évre lezárul. Ahogy az alaprész lecseng, az innovációs járulékot is lépésben csökkentik — a befizetést és a pályázati programot együtt vezetik ki, nem önmagában a pályázati programot, így a cégek ugyanolyan ütemben szabadulnak meg a tehertől, ahogy a pályázatokról is leszoknak. Az újrabefektetési ösztönzőt ezután az adóalapon keresztül adják meg, nem bizottságon át: az Innovációs Alaprészt felváltó politika egy elmozdulás a felosztott nyereségre épülő társasági adóztatás felé, az észt modell alapján, ahol a cég kutatásába visszafektetett bevétel nem adózik kiosztáskor.⁵ A hidat maga a befizetés kifutása fedezi: ahogy a pályázati kifizetések csökkennek, a járulékbevétel is csökken velük; az aláírt szerződések teljesítésén túl nincs külön hídköltség.

• Érintett csoportok: A jelenleg innovációs pályázatokat nyerő kkv-k elveszítik a pályázati bevételt, de a járulékot sem fizetik többé, és a helyettesítő adótervezésben a visszafektetett K+F-bevételükre nem terhelődik adó. Az együttműködési projekteket futtató egyetemek öt év alatt elveszítenek egy finanszírozási forrást; ezt vagy közvetlenül a cégek által fizetett szerződéses kutatással, vagy a Kutatási Alaprészen belüli kutatási-pályázati útvonallal pótolják. Az alapkezelőnél dolgozó pályázat-adminisztrációs munkatársakról az alapkezelő sora alatt esik szó. A befizető cégek — az egész elrendezés költségviselői — nyernek: egy 0,3%-os, a kkv-küszöb fölötti nyereségre rakódó pótadó száll le róluk.

Kutatási Alaprész

• Jelenlegi előirányzat: 40 047,7 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez az alaprész alap- és alkalmazott kutatási versenypályázatokat finanszíroz, köztük a Nemzeti Kutatási Kiválósági Programot, és támogatja a kutatóintézeteket és az egyetemi kutatást.² A besorolási kérdés itt másképp áll, mint az Innovációs Alaprésznél. Az alapkutatásnak nincs közvetlen jövőbeli vevője, ezért a fogyasztói szuverenitás tesztje nem futtatható le rajta úgy, ahogy egy cég termékfejlesztési projektjén — az alapkutatás éppen az a tevékenység, amelynél nem az a releváns kérdés, hogy „fizetne-e ezért egy jövőbeli vevő”. Ettől még nem lesz a központi pályázati bizottság a megfelelő elosztó. Hogy mely kutatási irányok ígéretesek, mely csapatok hitelesek, mely kérdések értek meg — ez az információ szétszórva él magában a kutatói közösségben: dolgozó tudósoknál, folyóirat-szerkesztőknél és az őket foglalkoztató intézményeknél van. Egy kutatási prioritásokat felállító nemzeti tanács és egy pályázatokat pontozó központi ügynökség nem képes ezt a szétszórt ítéletet összesíteni; egy politikailag megszabott prioritáslistával és egy adminisztratív pontozási rubrikával helyettesíti. Az eredmény olyan kutatási portfólió, amelyet az alakít, amit a kiírás jutalmaz.

  A reform nem a kutatás finanszírozásának megszüntetése, hanem hogy az elosztási döntést közelebb vigyük azokhoz, akik az információt birtokolják. A kutatás-intenzív egyetemek és intézetek alkalmasabbak, mint egy nemzeti ügynökség annak megítélésére, mely saját kutatási irányaik érdemelnek finanszírozást; az alapítványi jövedelem, a pályáztatáson elnyert szerződéses kutatás, a magán adományozói kutatási források és a nemzetközi pályázati versenyek (uniós keretprogramok, ERC) már most is működnek nem állami vagy a kormánytól független elosztóként, saját szakmai bírálati apparátussal. A besorolás Fokozatos leépítés, nem Megtartás, mert a nemzeti adminisztratív pályázati ügynökség mint elosztó melletti érv nem állja ki a kalkulációs érvet — de Fokozatos leépítés, nem Azonnali megszüntetés, mert a hirtelen kivezetés a kutatókat a projektjeik közepén hagyná magukra, és mert a helyettesítő elosztók (a kutatási teljesítményhez kötött intézményi blokkfinanszírozás, egy független alapítványi modell) felállítása időbe telik.

• Átmeneti mechanizmus: Ötéves fokozatos leépítés, az Innovációs Alaprésszel összehangoltan. Első év: a futó kutatási pályázatokat lejáratig teljesítik; nincsenek új központi kiírások. Második-ötödik év: a központi pályázati funkciót fokozatosan kivezetik, ahogy a meglévő többéves kutatási pályázatok befejeződnek, és a kutatási finanszírozást áttelepítik az egyetemekhez és kutatóintézetekhez juttatott intézményi blokktámogatásokra, átlátható, teljesítményalapú képletek mentén; a belső elosztást maguk az intézmények végzik. Ezzel a döntés oda kerül — a kutatóintézményhez —, ahol az érintett információ van; összhangban az olyan intézményi blokktámogatási modellekkel, mint a holland eerste geldstroom, ahol az elsődleges elosztó nem egy országos projektügynökség, hanem maga a kutatóintézmény, a versenyfinanszírozás mellett, nem helyette. A Nemzeti Kutatási Kiválósági Program felhalmozott többéves kötelezettségvállalásait lejáratig teljesítik; a hídköltség az aláírt pályázatok kifutása, amelyet a járulékbevétel csökkenése fedez, ahogy a járulékot lépésben csökkentik.

• Érintett csoportok: A kutatóintézetek és az egyetemek megtartják a kutatási finanszírozást, de azt intézményi blokktámogatás formájában kapják, nem pedig nemzeti ügynökségtől származó projektpályázatként — ez csatornaváltás, nem forrásmegvonás az intézmények egészét tekintve, jóllehet az egyes kutatócsoportok, amelyek munkája a régi kiírási prioritásokhoz jobban illeszkedett, mint egy teljesítményképlethez, relatív pozíciót veszíthetnek. Az MTA-könyvtárnak, az információs szolgáltatásoknak és más, ebből az alaprészből jelenleg részesülő kutatási-infrastrukturális kedvezményezetteknek a finanszírozási sorát a helyettesítő szerkezetben kifejezetten meg kell őrizni. A pályázat-adminisztrációs munkatársakról az alapkezelő sora alatt esik szó.

Missziók Alaprész

• Jelenlegi előirányzat: 11 012,9 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)
• Indoklás: A Missziók Alaprész „misszió-orientált” kutatási és innovációs programokat finanszíroz — tematikus kezdeményezéseket, amelyekben az állam kijelöl egy társadalmi célt (egy „missziót”), és az ennek irányába mutató projekteket finanszírozza. A három alaprész közül ez van leginkább kitéve a kalkulációs problémának. Az Innovációs Alaprész legalább olyan cégeket finanszíroz, amelyek projektjének majdani értékét a piac később teszteli; a Kutatási Alaprész olyan kutatást támogat, amelynek értékét a kutatói közösség szakmai megítélés alapján fel tudja mérni. A Missziók Alaprész viszont olyan projekteket finanszíroz, amelyeket az állam által kijelölt misszióhoz illeszkedés alapján választanak ki — az elosztás kétszeresen politikai: egy politikai tisztségviselő állítja fel a missziót, és egy bizottság pontozza a projekteket aszerint, mennyire szolgálják azt. Nincs vevő, nincs a misszió keretétől független szakmai bírálati fegyelem, és nincs olyan megfigyelhető mennyiség, amely felé az elosztás közelítene. Az alaprész a fejezethez képest kicsi, és a besorolás a mechanizmusból nyilvánvaló: egy állami szerv, amely tematikus prioritásokat választ ki, és ezekhez illeszkedő projekteket finanszíroz, külső ellenőrzés nélküli diszkrecionális elosztást végez. Ugyanazon az ötéves horizonton kerül a másik két alaprész mellé.
• Átmeneti mechanizmus: Fokozatos leépítés (5 év), a Kutatási és Innovációs Alaprésszel összehangoltan. A futó misszió-projektszerződéseket lejáratig teljesítik; új misszió-kiírás nem nyílik; a sor az ötödik évre nullára fut le, ahogy a meglévő kötelezettségvállalások befejeződnek. Külön helyettesítő szerkezet nincs: a valódi kutatási értékkel bíró misszió-orientált projektek jogosultak az intézményi blokktámogatásra a kutatóintézményeken keresztül; amelyek pedig nem, azokat egyszerűen nem finanszírozza kötelező befizetés.
• Érintett csoportok: A jelenleg misszió-programi pályázatokkal rendelkező projektcsapatok — a 11 012,9 millió Ft-os keret mellett szűk kör — öt év alatt elveszítik a pályázati forrást, és szerződéses kutatáshoz vagy intézményi finanszírozáshoz térnek át. Erre a sorra nagyobb léptékben egyetlen csoport sem támaszkodik.

Alapkezelőnek átadott pénzeszköz

• Jelenlegi előirányzat: 6 416,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év), átfedéses végkielégítés
• Indoklás: Ez a sor az alapot kezelő ügynökséget finanszírozza — ő futtatja a kiírásokat, pontozza a pályázatokat, kezeli a szerződéseket, követi nyomon a projekteket. Ez a pályázati gépezet működési költsége. Besorolása mechanikusan adódik a három alaprész besorolásából: ha a pályázati programokat fokozatosan kivezetik, az azokat kezelő ügynökségnek lépésről lépésre kevesebb az adminisztrálnivalója, és a sor is lépésben épül le. Az ügynökség nem önálló jogvédelmi funkció; azért létezik, hogy a járulék-és-pályázat kört működtesse. Amint ezt a kört kivezetik, az adminisztratív sornak nincs többé indoka. A kérdés nem az, hogy a sort fokozatosan le kell-e építeni — ez az alaprészek besorolásából következik —, hanem hogy az átmenet során hogyan bánjunk tisztességesen az ügynökség alkalmazottaival.
• Átmeneti mechanizmus: Fokozatos leépítés 5 év alatt; a védett fél az ügynökség határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkatársai. A 6 416,0 millió Ft-os keret adminisztratív jellegű: bérekre, munkáltatói járulékokra és az ügynökség saját működési és informatikai költségeire fordítják. Az átfedéses végkielégítés csak a bér-összetevőt védi. A KSH közigazgatási ágazatra (NACE O) vonatkozó munkaerőköltség-adatai szerint az ilyen típusú adminisztratív közigazgatási szerveknél a személyzeti költségek és a munkáltatói járulékok a működési költségek nagyjából 55-60%-át teszik ki;⁶ 58%-kal számolva a bér-összetevő megközelítőleg 3 721 millió Ft. A nem-bér összetevő (~2 695 millió Ft IT-, ingatlan- és szolgáltatási költség) nullára csökken, ahogy a pályázati programok lefutnak, és a rendszereket leállítják. A munkatársaknak 24 hónap átfedéses végkielégítést ajánlanak fel: két évig megtartják a teljes fizetésüket, és ebben az időszakban magánszektorbeli állást is vállalhatnak, miközben mindkét jövedelmüket megtarthatják. A pályázatkezelési, szerződéskezelési, valamint nyomonkövetési és értékelési készségek általános adminisztratív és projektmenedzsment-készségek, széles magánszektorbeli és uniós-források-kezelési munkaerőpiaccal. A kétéves átfedés után a bérhíd véget ér. A sor az ötödik évre nulláz.
• Érintett csoportok: Az ügynökség közalkalmazotti bértáblákon dolgozó állandó munkatársai a védett fél; a kétéves átfedéses végkielégítés és a készségek átvihetősége a magánszektorbeli vagy uniós-források-kezelési újraelhelyezkedést teszi reális háztartási úttá. A nem-bér kiadás (IT-szállítók, ingatlan) hídvédelem nélkül ér véget, mert ezek szerződéses partnerek, akiknek a jogait a szerződés kifutásán keresztül honorálják, nem munkavállalói átmeneten keresztül.

Bevételi tételek

Innovációs járulék

• Név: Innovációs járulék

• Jelenlegi hozam: 177 200,0 millió Ft

• Típus: Adó (elkülönített társasági pótadó)

• Megjegyzések: Az innovációs járulék 0,3%-os befizetés, amelynek alapját ugyanúgy állapítják meg, mint a helyi iparűzési adóét.¹ A számviteli törvény hatálya alá tartozó és kkv-nak nem minősülő cégek fizetik — a mikro- és kisvállalkozások mentesülnek.¹ Lényegét tekintve társasági pótadó: nem nyereségre, hanem közel árbevételhez kötött alapra vetik ki, így a veszteséges nagy cégnek is fizetnie kell, és a kutatási és innovációs alaphoz való törvényi elkülönítés az, ami egy általános nyereségadótól megkülönbözteti.

  Két analitikai megállapítás kívánkozik ide. Először: az elkülönítés a befizetés politikai indoka, és 2026-ban a fejezet saját számai megtörik ezt az indokot. 177 200,0 millió Ft-ot szednek be, ebből nagyjából 113 000 millió Ft jut el a kutatási és innovációs pályázatokhoz, ~6 400 millió Ft fedezi a kezelő ügynökség költségeit, és 32 192,2 millió Ft folyik az általános költségvetésbe. Ennek a 32 192,2 millió Ft-nak az „innovációs járulék” címke egyszerűen egy általános társasági pótadó fedőneve. Másodszor: az adóalap. Mivel a járulékot helyi-iparűzésiadó-alapra — nagyjából a bizonyos beszerzési költségekkel csökkentett nettó árbevételre — vetik ki, nem pedig nyereségre, árbevétel-típusú adóról van szó. Az árbevételi adó nyereségrátától függetlenül terheli a céget, és a szokásos adóteher-megoszlási csatornákon keresztül részben a vevők viselik magasabb árakban, részben a dolgozók alacsonyabb bérekben, részben a tulajdonosok alacsonyabb hozamokban; a dolgozókra jutó részt ritkán nevezik nevén, amikor a befizetést a cégek hozzájárulásaként írják le. A járulék emellett kifejezetten a nagyobb céget sújtja — pontosan a kkv-küszöbnél kezdődik —, és ezzel küszöb-ösztönzőt teremt: a középvállalkozási határhoz közelítő, növekvő cég a határvonal túloldalán új 0,3%-os árbevételi terheléssel szembesül; kicsi, de valós büntetés a felfelé skálázásra. A torzítások rangsorában az árbevétel-alapú befizetés erősebb torzító, mint egy azonos hozamú nyereségadó, mert nem a nettó nyereséget, hanem a bruttó tevékenységet adóztatja, és így végiggyűrűzik a termelési láncokon; ugyanakkor kevésbé torzít, mint a bér-adóék, amely közvetlenül a peremen fojtja vissza a foglalkoztatást. Mérsékelten torzító adónak minősül — és az ebben a fejezetben javasolt reform vissza is vonja: ahogy a három alaprész fokozatosan kivezetésre kerül, a járulék kulcsát is lépésben csökkentik, a befizetést az ötödik évre megszüntetik, a visszafektetett K+F-bevételt pedig a felosztott nyereségre épülő társasági adóalap védi, az észt modell alapján.⁵

Egyéb bevételek

• Név: Egyéb bevételek
• Jelenlegi hozam: 1 000,0 millió Ft (914,0 működési + 86,0 felhalmozási)
• Típus: Egyéb
• Megjegyzések: Apró tételek — kamat az alap egyenlegein, visszafizetések és hasonló alkalmi bevételek. A fejezethez képest jelentéktelen összeg, és a kiadási reformokat analitikai szempontból nem érinti. Kulcsszerkezet nem értelmezhető rá.

Fejezeti összegzés

Besorolás	Darab	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	1	32 192,2
Fokozatos leépítés	4	113 007,8
Nominális befagyasztás	0	0,0
Megtartás	0	0,0
Összesen	5	145 200,0

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Teljes fejezeti bevétel	178 200,0

Első éves megtakarítás: a központi költségvetésbe történő átutalásra vonatkozó Azonnali megszüntetés első évben 32 192,2 millió Ft-ot hoz. A négy Fokozatos leépítés sor első évben együttesen 24 013,1 millió Ft nettó megtakarítást hoz (lineárisan egyenértékű első éves részletek; az alapkezelői sor első éves nettó értéke, 2 694,7 millió Ft, csak a nem-bér összetevőt tükrözi, miközben a 3 721,3 millió Ft-os bérhíd tovább fut). Teljes megtakarítás, miután a fokozatos leépítések mind befejeződnek: évi 145 200,0 millió Ft — a teljes fejezeti keret —, ezzel egy időben az innovációs járulékot is visszavonják, és a 177 200,0 millió Ft-os befizetést sem szedik be többé.

Kulcs-megfigyelések

• A fejezet adósor, amelyhez egy pályázati program tartozik. A legfontosabb tény a 32 192,2 millió Ft „Befizetés a központi költségvetésbe”: az innovációs járulék 177 200,0 millió Ft-ot hoz, a kutatási és innovációs pályázatok ebből nagyjából 113 000 millió Ft-ot költenek el, és a különbség az általános költségvetésbe vándorol. Egy célhoz kötött befizetés, amely a szükségesnél egyötödével többet szed be, és a többletet az általános bevételbe vezeti, abban az egyötödében félrevezető címkével ellátott társasági pótadó. A becsületes minimális reform az, hogy a járulék kulcsát úgy csökkentjük, hogy a beszedés a pályázati programmal arányos legyen.

• A járulék-és-pályázat kör körkörös, és a kalkulációs probléma a kör közepén ül. Az állam egy árbevétel-típusú adóalap 0,3%-ával megadóztatja a cégeket, majd egy tanács és egy ügynökség eldönti, mely cégek kapják vissza a pénzt K+F-pályázatként. A fizetők és a kedvezményezettek erősen átfednek. Amit a bizottság eloszt, az nem megfigyelhető „optimális innovációs szint”, hanem járadék, amely a legjobb pályázatírókhoz folyik; hivatásos pályázatírói kapacitás épül ki, és lobbizik a program folytatásáért, függetlenül az eredménytől.

• A magyar K+F-mintázat azt mutatja, hogy a pályázati csatorna nem működik. A magyar közfinanszírozású K+F a teljes K+F-kiadásnak az EU-átlagnál nagyobb részét vezeti át kormányzati és alapcsatornákon, miközben a magánvállalati K+F az EU-norma alatt marad;³ Magyarország az EU-átlag körülbelül 85%-án áll a 2024-es Európai Innovációs Eredménytáblán, és Csehország mögött lemarad.⁴ Az olyan állam, amely bőkezűen finanszíroz kutatást pályázatokon, miközben a magánszektor alulberuház, jellemző jele annak a csatornának, amely a magán kutatási kiadásokat nem kihúzza, hanem helyettesíti.

• A reform egy bizottságot egy adóalappal vált fel. A klasszikus liberális alternatíva nem a „semmi kutatás-finanszírozás”, hanem az elosztási döntés odamozdítása, ahol az információ ül. A cégek esetében: a felosztott nyereségre épülő társasági adó az észt modell alapján, ahol a visszafektetett K+F-bevétel adómentes, és nem áll bizottság a cég és a saját kutatási döntése közé.⁵ Az alapkutatás esetében: az egyetemekhez és kutatóintézetekhez juttatott intézményi blokkfinanszírozás, mert ők birtokolják azt a szétszórt ítéletet, amelyet egy nemzeti ügynökség nem képes összesíteni.

• A költségviselő a nagyobb magyar cég — és az adóteher-megoszláson keresztül a dolgozói. Az innovációs járulékot a cégek hozzájárulásaként mutatják be. Mivel árbevétel-alapú befizetés, amelyet nyereségtől függetlenül kell fizetni, részben a vevők viselik az árakban, részben a dolgozók a visszafogott bérekben. A 0,3%-os kulcs kicsi, de pontosan a kkv-küszöbnél kezdődik, és peremen sújtja azt a növekvő céget, amely átlép a középvállalkozási sávba.

Források

Footnotes

1. Az innovációs járulék legfontosabb szabályai. Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), információs füzet 68. 2026. https://nav.gov.hu/pfile/file?path=/ugyfeliranytu/nezzen-utana/inf_fuz/2026/68.-Az-innovacios-jarulek-legfontosabb-szabalyai-2026.-02.-02. A helyi iparűzési adó alapjának 0,3%-a; a számviteli törvény hatálya alá tartozó, kkv-nak nem minősülő cégek fizetik; a mikro- és kisvállalkozások mentesülnek. ↩ ↩² ↩³ ↩⁴

2. Csaknem 120 milliárd forintból indulhatnak új pályázatok a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból 2026-ban. Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH). 2025. https://nkfih.gov.hu/hivatalrol/hivatal-kiadvanyai/az-nkfi-alap-2026-evi-programstrategiaja. A 2026-os NKFI Alap programja a támogatást kutatási és innovációs kiírásokra osztja; az innovációs kiírások magyar kkv-kat és egyetemi együttműködést céloznak; ~120 milliárd Ft új kiírásokra, beleértve egy 40 milliárd Ft-os Nemzeti Kutatási Kiválósági Program-keretet. ↩ ↩²

3. Eurostat, R&D expenditure by sectors of performance. Tables rd_e_gerdsc (kormányzati intramurális K+F-kiadás) és rd_e_berdindr2 (vállalati K+F-kiadás), 2023-as referenciaév. https://ec.europa.eu/eurostat/web/science-technology-innovation/data/database. Magyarország kormányzati és felsőoktatási szektora együttesen a GERD nagyobb részét adja, mint az EU-27 átlaga, miközben az üzleti vállalkozási szektor (BERD) az EU-27 átlagánál kisebb részt ad. ↩ ↩²

4. European Innovation Scoreboard 2024. European Commission, Directorate-General for Research and Innovation. 2024. https://research-and-innovation.ec.europa.eu/statistics/performance-indicators/european-innovation-scoreboard_en. Magyarország mérsékelt innovátornak minősítve az EU-átlag 84,8%-án; Csehország mögött rangsorolva. A magyar bruttó K+F-kiadás 2023-ban a GDP ~1,39%-a, szemben az EU-27 átlagával ~2,2% és Csehország 1,83%-ával (Eurostat / KSH). ↩ ↩² ↩³

5. Estonian Tax and Customs Board; OECD Tax Database. Észtország kiosztott nyereségre épülő társasági adója: a társasági nyereséget csak a kiosztáskor adóztatják, a visszatartott és újra befektetett bevétel adómentes; szokványos kiosztási kulcs 20%, csökkentett 14% rendszeres osztalékfizetők számára 2018 óta. https://www.emta.ee/en/business-client/income-expenses-supply-profit/corporate-income-tax. ↩ ↩² ↩³ ↩⁴

6. Központi Statisztikai Hivatal (KSH), munkaerőköltség-statisztikák a közigazgatásra (NACE Rev. 2 O szakasz). https://www.ksh.hu. A személyzeti költség (bérek plusz munkáltatói járulékok) működési kiadáson belüli aránya az ilyen típusú adminisztratív közigazgatási szerveknél megközelítőleg 55-60%; az alapkezelő működési borítékának felosztásához használt irányadó érték. ↩