A 2026-os költségvetés-elemzésből
Egy hivatal választ kutatási nyerteseket — nem a piac, nem az eredmény.
Évi 40 milliárd forint fut át egy központi pályázati ügynökségen, amelynek prioritásai a dolgozó kutatók és intézményeik szétszórt ítéletét váltják fel.
40 048 millió Ft — nagyjából 4 150 Ft munkavállalónként — évente, egy központi ügynökség osztja el, amelynek prioritáslistája a kutatóközösség saját megítélése helyébe lép arról, mely kérdések értek be.
Amit látsz — és amit nem
A látható: egyetemek és kutatóintézetek, amelyek projekttámogatást kapnak, a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program, a finanszírozott tudomány. A láthatatlan: tízezer magyar kutató szétszórt tudása — hogy mely kérdések ígéretesek, mely csapatok hitelesek —, amelyet felülír egy központi prioritáslista, amely a kiíráshoz való igazodást jutalmazza, nem a kérdés eredetiségét.
Ellenvetés
"Az alapkutatás nem maradhat fenn állami pénz nélkül — nincs piac, amely finanszírozná."
Válasz
Az alapkutatásnak finanszírozás kell, nem egy hivatal, amely a kérdéseket kiválasztja. A reform a központi projektkiírásokat intézményi alaptámogatásra cseréli, amelyet eredményalapú képlet szerint kapnak az egyetemek és kutatóintézetek — a kutatóintézmény, amely a releváns információt birtokolja, belül osztja el. A holland alaptámogatási modell pontosan ezen az elven működik. Nem a kutatás finanszírozása szűnik meg, hanem egy központi bürokrácia, amely a saját prioritáslistáját teszi a kutatóközösség ítélete helyébe.
Oszd meg, ha szerinted a kutatók — ne minisztériumi tisztségviselők — döntsék el, mely kérdéseket érdemes feltenni.
Az elemző értékelése
Kutatási Alaprész
Indoklás
Ez az alaprész alap- és alkalmazott kutatási versenypályázatokat finanszíroz, köztük a Nemzeti Kutatási Kiválósági Programot, és támogatja a kutatóintézeteket és az egyetemi kutatást.[^2] A besorolási kérdés itt másképp áll, mint az Innovációs Alaprésznél. Az alapkutatásnak nincs közvetlen jövőbeli vevője, ezért a fogyasztói szuverenitás tesztje nem futtatható le rajta úgy, ahogy egy cég termékfejlesztési projektjén — az alapkutatás éppen az a tevékenység, amelynél nem az a releváns kérdés, hogy „fizetne-e ezért egy jövőbeli vevő”. Ettől még nem lesz a központi pályázati bizottság a megfelelő elosztó. Hogy mely kutatási irányok ígéretesek, mely csapatok hitelesek, mely kérdések értek meg — ez az információ szétszórva él magában a kutatói közösségben: dolgozó tudósoknál, folyóirat-szerkesztőknél és az őket foglalkoztató intézményeknél van. Egy kutatási prioritásokat felállító nemzeti tanács és egy pályázatokat pontozó központi ügynökség nem képes ezt a szétszórt ítéletet összesíteni; egy politikailag megszabott prioritáslistával és egy adminisztratív pontozási rubrikával helyettesíti. Az eredmény olyan kutatási portfólió, amelyet az alakít, amit a kiírás jutalmaz. A reform nem a kutatás finanszírozásának megszüntetése, hanem hogy az elosztási döntést közelebb vigyük azokhoz, akik az információt birtokolják. A kutatás-intenzív egyetemek és intézetek alkalmasabbak, mint egy nemzeti ügynökség annak megítélésére, mely saját kutatási irányaik érdemelnek finanszírozást; az alapítványi jövedelem, a pályáztatáson elnyert szerződéses kutatás, a magán adományozói kutatási források és a nemzetközi pályázati versenyek (uniós keretprogramok, ERC) már most is működnek nem állami vagy a kormánytól független elosztóként, saját szakmai bírálati apparátussal. A besorolás Fokozatos leépítés, nem Megtartás, mert a nemzeti adminisztratív pályázati ügynökség mint elosztó melletti érv nem állja ki a kalkulációs érvet — de Fokozatos leépítés, nem Azonnali megszüntetés, mert a hirtelen kivezetés a kutatókat a projektjeik közepén hagyná magukra, és mert a helyettesítő elosztók (a kutatási teljesítményhez kötött intézményi blokkfinanszírozás, egy független alapítványi modell) felállítása időbe telik.
Átállási mechanizmus
Ötéves fokozatos leépítés, az Innovációs Alaprésszel összehangoltan. Első év: a futó kutatási pályázatokat lejáratig teljesítik; nincsenek új központi kiírások. Második-ötödik év: a központi pályázati funkciót fokozatosan kivezetik, ahogy a meglévő többéves kutatási pályázatok befejeződnek, és a kutatási finanszírozást áttelepítik az egyetemekhez és kutatóintézetekhez juttatott intézményi blokktámogatásokra, átlátható, teljesítményalapú képletek mentén; a belső elosztást maguk az intézmények végzik. Ezzel a döntés oda kerül — a kutatóintézményhez —, ahol az érintett információ van; összhangban az olyan intézményi blokktámogatási modellekkel, mint a holland eerste geldstroom, ahol az elsődleges elosztó nem egy országos projektügynökség, hanem maga a kutatóintézmény, a versenyfinanszírozás mellett, nem helyette. A Nemzeti Kutatási Kiválósági Program felhalmozott többéves kötelezettségvállalásait lejáratig teljesítik; a hídköltség az aláírt pályázatok kifutása, amelyet a járulékbevétel csökkenése fedez, ahogy a járulékot lépésben csökkentik.
Érintett csoportok
A kutatóintézetek és az egyetemek megtartják a kutatási finanszírozást, de azt intézményi blokktámogatás formájában kapják, nem pedig nemzeti ügynökségtől származó projektpályázatként — ez csatornaváltás, nem forrásmegvonás az intézmények egészét tekintve, jóllehet az egyes kutatócsoportok, amelyek munkája a régi kiírási prioritásokhoz jobban illeszkedett, mint egy teljesítményképlethez, relatív pozíciót veszíthetnek. Az MTA-könyvtárnak, az információs szolgáltatásoknak és más, ebből az alaprészből jelenleg részesülő kutatási-infrastrukturális kedvezményezetteknek a finanszírozási sorát a helyettesítő szerkezetben kifejezetten meg kell őrizni. A pályázat-adminisztrációs munkatársakról az alapkezelő sora alatt esik szó.
Források
- Csaknem 120 milliard forintbol indulhatnak uj palyazatok a Nemzeti Kutatasi, Fejlesztesi es Innovacios Alapbol 2026-ban · Nemzeti Kutatasi, Fejlesztesi es Innovacios Hivatal (NKFIH) (2025)
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.