Egészségbiztosítási Alap

Indoklás

A GYED a fejezet legnagyobb pénzbeli sora — nagyobb, mint a táppénz, és nagyobb, mint a rokkantsági blokk —, és a keresetpótlás hibáját a legélesebb formában hordozza. Az ellátás a szülő korábbi bruttó jövedelmének 70%-án rögzített, törvényi felső határral; 2026. január 1-jétől a maximális havi összeg bruttó 451 920 Ft.[^5] Hosszú időszakra — a gyermek második születésnapjáig — vehető igénybe, és ez teszi a három keresetarányos sor közül a legnagyobb kötelezettséggé, ha egy kedvezményezettre vetítjük. A többszintű számtan kézzelfoghatóvá teszi az osztályon belüli transzfert. Az a szülő, aki a születés előtt a minimálbért kapta, a GYED-et ennek a minimálbérnek a 70%-án veszi fel. Az a szülő, aki a felső határon vagy afölött keresett, havonta a sapkás maximumot — bruttó 451 920 Ft-ot — kapja. A két juttatás között havonta többszörös a különbség, és ez végigfut a gyermek második születésnapjáig. Mindkettőt ugyanabból az egységes kulcsú járulékból finanszírozzák, amelyet minden biztosított bérre kivetnek, a minimálbéres szülőére is. A minimálbéres járulékfizető részben azt a kiegészítést finanszírozza, amely a felső határt elérő kereső fizetésével skálázódik. Az univerzalista keretezés — „a GYED minden dolgozó szülőt támogat” — a lefedettséget írja le, és elrejti az elosztást: a jogosultság univerzális, az ellátás keresetarányos, és egy keresetarányos juttatás, amelyet egységes kulcsú közös járulékból fizetnek, nettóban az alacsonyabb keresetűektől a magasabb keresetűek felé visz át. Ez ugyanaz a finanszírozási patológia, amely végigfut a nyugdíjkiegészítésen, a családi adókedvezményen és minden olyan soron, ahol a juttatás a korábbi keresettel skálázódik, a finanszírozás viszont közös teherviselésű — és érdemes a mechanizmust nyíltan néven nevezni, mert a fősodratú közbeszéd, kormányoldali és ellenzéki egyaránt, a GYED-et a *bőkezűség* kérdéseként vitatja (elég magas-e a sapka, elég hosszú-e az időtartam), és szinte soha nem mint a *ki finanszíroz kit* kérdését. A reform a második kérdésre válaszol: finanszírozzuk a juttatást a kedvezményezett saját korábbi járulékaiból, és a regresszív keresztfinanszírozás megszűnik anélkül, hogy a jövedelemvédelmi funkcióhoz hozzányúlnánk.

Teljes megtakarítás 457 002,0 MFt Kifuttatás 25 év

Átállási mechanizmus

Hibrid-pilléres, a CSED-et tükrözi — feltöltött, egyéni számlák az új belépőknek, megmaradó közös fedezet a jelenlegi járulékfizetőknek általános költségvetési finanszírozással, minimumküszöb a vékony egyenlegekhez, a járulékfizetők átfutásához igazodó 25 éves horizont. A GYED megkülönböztető vonása a hosszú lehívási időszak (a gyermek második születésnapjáig), és ez azt jelenti, hogy itt kell a számlaegyenlegeknek a legmélyebbnek lenniük; ezért ennél a sornál van a tényleges konvergencia a legközelebb a teljes nominális 25 éves kerethez.

Érintett csoportok

Egyetlen jelenlegi GYED-kedvezményezettet sem érint; minden megszerzett és folyósítás alatt álló igényt elismerünk. A megszüntetendő keresztfinanszírozás a minimálbéres és alsóbb decilises járulékfizetőktől a sapkaszintű keresők felé futott.

Források

GYED 2025 — Amount, conditions, claiming and taxation · Forvis Mazars Hungary (2025)

Tovább a teljes érvelésre Facebook X

Indoklás

Ez a biztosított betegek vényköteles gyógyszereinek térítése — az a támogatás, amely a krónikus és akut megbetegedés gyógyszerét a patikapult elé hozza. A NEAK lépcsőzetesen térít, a terápiás kategóriától és a javallat súlyosságától függően, és a magasabb állami térítési hányadok a krónikusabb és súlyosabb állapotokhoz tapadnak.[^7] A súlyosság szerint differenciált szerkezet maga is bizonyíték arra, hogy a sor önkéntelen sérelemmel szembeni védelemként, és nem diszkrecionális fogyasztási támogatásként működik: az állami térítési hányad pontosan ott emelkedik, ahol a beteg szükséglete a legkevésbé a preferencia, és a leginkább az orvosi szükségszerűség kérdése. A súlyos és krónikus betegségek gyógyszereinek térítése a védő kategóriához tartozik. Megtartás. Megtartás valós hatékonysági fenntartással — és a fenntartás elég nagy ahhoz, hogy néven kelljen nevezni. Egyetlen állami vásárlónak, amely pozitív listát és adminisztratív módon megállapított térítési szinteket alkudik, nincs piaci árjele a versengő terápiák relatív értékéről; a listát és a szinteket adminisztratív ítélet állapítja meg, és a gyártói és forgalmazói befizetések, amelyek ugyanennek a fejezetnek a bevételi oldalán jelennek meg (lásd alább), az állam próbálkozásai arra, hogy egy lefölözési mechanizmuson keresztül visszaszedje azokat a járadékokat, amelyeket maga az adminisztrált árazás termel. A sor finanszírozása Megtartás; az árazási mechanizmus nyitva áll a szokásos költséghatékonysági elemzésre, amelyet a Megtartás mindig megenged.

Átállási mechanizmus

Nincs. A finanszírozás megmarad; a pozitív lista és térítési-szint kialakítása nyitva áll a hatékonysági felülvizsgálatra.

Érintett csoportok

Támogatott vényköteles gyógyszert szedő biztosított betegek, különösen a krónikusan és súlyosan betegek. A Megtartás védi őket.

Indoklás

Ez a sor a megváltozott munkaképességű emberek ellátásait finanszírozza — a rokkantsági ellátást azoknak, akiket munkaképtelennek minősítettek, és a rehabilitációs ellátást azoknak, akiket rehabilitálhatónak. Nagy sor, amely a minősítési szabályok 2024-es újraértékelése után körülbelül 254 000 embert ér el.[^6] A CSED-re, táppénzre és GYED-re alkalmazott keresetpótlási kifogás után csábító volna itt is ugyanazt a besorolást alkalmazni. Hiba lenne, és a különbség lényeges. A fenti három pénzbeli sor olyan *átmeneti, előre látható és a legtöbb esetben önkéntes vagy kvázi-önkéntes* élethelyzetekben pótol jövedelmet — egy születés, egy rövid betegség, korai gyermeknevelés —, amelyekre egy dolgozó elvileg karrierje során feltöltött tartalékot tud képezni. A rokkantság egyik sem. *Önkéntelen, gyakran tartós, és sokszor korán bekövetkező* keresetképesség-vesztés. Egy harminc évesen rokkanttá vált dolgozónak nem volt munkás élete, amelyen át önbiztosítási egyenleget halmozhatott volna fel; a feltöltött számla logikája, amely egy születéshez vagy egy beteg héthez illik, nem illeszthető a keresetképesség tartós, teljes elvesztéséhez. A keret védő kategóriája — válasz olyan önkéntelen sérelemre, amelynek nagysága a preferencia helyett a jogok kérdésévé teszi — ennek a sornak a helyes otthona. A végső védelem rokkantsági támogatása azoknak, akik nem tudnak önbiztosítani egy olyan kockázat ellen, amely még azelőtt sújthatja őket, hogy bármit is kerestek volna, beletartozik a klasszikus liberális keret által megerősített funkciók körébe. Megtartás. A Megtartás nem jelent mentességet a felülvizsgálat alól. A *minősítési* folyamat — hogy ki minősül rokkantnak, ki rehabilitálhatónak, milyen bizonyítási mérce alapján — valódi kormányzati kérdés, és sok európai állam rokkantsági listái időnként olyan embereket is felszívtak, akik megfelelő rehabilitációs útvonal mellett vissza tudtak volna térni a munkába. De ez a minősítés integritásának és a rehabilitációs konstrukciónak a kérdése, amelyet a minősítési szabályok és a rehabilitációs szolgálat kezel, nem pedig az ellátás kivezetése. A sor Megtartás.

Átállási mechanizmus

Nincs. Az ellátás megmarad. A minősítési szabályok és a rehabilitációs útvonal felülvizsgálata szokásos kormányzati feladat, elválasztva a besorolástól.

Érintett csoportok

Rokkantsági és rehabilitációs ellátásban részesülő, megváltozott munkaképességű emberek. A Megtartás védi őket.

Források

Fontos változás lépett életbe, negyedmillió magyart érint · Index (2024)

Indoklás

Ez magának az orvosi ellátásnak a finanszírozása, és ez a fejezet legnagyobb blokkja. Alsorok szerint a következőkből áll: háziorvosi és háziorvosi ügyeleti ellátás (296 534,0 millió Ft); védőnői szolgáltatás (27 283,3); fogászati ellátás (86 612,2); otthoni szakápolás (12 980,8); betegszállítás (12 852,3); művesekezelés (38 771,1); célelőirányzatok (974 641,9); mentés (45 781,5); laboratóriumi ellátás (30 295,6); járóbeteg-szakellátás (221 118,0); népegészségügy fejlesztése (2 717,5); többletkapacitás-befogadás (4 000,0); működési költségelőleg (2 000,0); molekuláris diagnosztikai (PCR) ellátás (10 802,1); fekvőbeteg-szakellátás (762 602,0); extrafinanszírozás (1 000,0); speciális finanszírozású szakellátás (74 382,8); gyógyító-megelőző ellátás céltartalék (7 460,1); egészségügyi szolgáltatók kiegészítő finanszírozása (80 000,0); és nagyértékű gyógyszerfinanszírozás (195 000,0). Ezek a sorok jogszempontból releváns orvosi ellátást vásárolnak: sürgősségi ellátást, fekvőbeteg- és járóbeteg-szakellátást, alapellátást, dialízist veseelégtelenségre, és a nagyértékű gyógyszerprogramot, amely az onkológiai és ritka betegségek terápiáit finanszírozza. Az akut és sürgősségi medicina védő válasz az önkéntelen, visszafordíthatatlan sérelemre — egy veseelégtelenségben szenvedő vagy sürgősségi műtétre szoruló ember nem fogyasztó, aki szubjektív preferenciát mérlegel, és az ilyen ellátás fizetőképesség szerinti adagolása a szükséglet pillanatában pontosan az a kimenetel, amelynek elkerülésére a keret védő kategóriája létezik. Blokkként Megtartás. A Megtartás arról szól, hogy *a funkciót finanszírozzuk-e*, nem arról, hogy *milyen módon szolgáltatjuk* — és ez a különbség ennek a fejezetnek az érdemi lényege. Magyarország egyetlen állami vásárlón, a NEAK-on keresztül finanszírozza az egészségügyi rendszerét, amely túlnyomórészt állami tulajdonú szolgáltatóknak fizet. Egyetlen állami vásárlónak állami tulajdonú szolgáltatók mellett nincs piaci árjele az ellátás költségéről, összetételéről vagy minőségéről: a NEAK adminisztratív módon állapítja meg a tarifákat, adminisztratív módon osztja el a kapacitást, és az állami tulajdonú szolgáltatókra jellemző lágy költségvetési korlát — vagyis hogy a központ felszívja a veszteségeket, ahelyett hogy azok fegyelmeznék a szolgáltatót — végigfut az egész rendszeren. A látható tünet az, amit minden magyar háztartás már ismer: hosszú várakozási idő az állami rendszerben, és egy párhuzamos magánszektor, amely pontosan azért létezik, mert az állami monopólium kudarcot vall a hozzáférésen és az időszerűségen. A teljes magyar egészségügyi kiadás nagyjából egynegyede már most is „zsebből” fizetett — jóval az EU-norma fölött —, és az önkéntes biztosítás meg a magánklinikák (Medicover, Affidea, Doktor24 és mások) számottevő méretben működnek, és egyhetes várakozási időt kínálnak ott, ahol az állami sor hónapokat jelent.[^1] A párhuzamos magánszektor a hazai bizonyíték arra, hogy versengő szolgáltatók és látható árak gyorsabb hozzáférést termelnek; a magyar olvasónak nincs szüksége külföldi példára, mert már most is használ egyet. A reformirány tehát, amelyre ez a fejezet rámutat, nem a gyógyító keret csökkentése — a keret, ha valami, inkább alacsony az ország szükségleteihez képest —, hanem a *vásárlási architektúra* átalakítása: a finanszírozási funkció (amely marad) elválasztása a szolgáltatók állami tulajdonától (amely nem szükséges), helyet engedve a szolgáltatói pluralitásnak, hogy a vásárló valódi választással és valódi árral szembesüljön, és a rutinellátás elválasztása a katasztrofális ellátástól, hogy az árfelfedezés ott működjön, ahol tud, és a közös teherviselés ott, ahol kell. Ez szolgáltatási modellreform, nem átállási-besorolási újraosztályozás, és a tanulmány egészségügyi tárgyalásába tartozik, nem egy soronkénti kivezetésbe. A finanszírozási sor besorolása Megtartás.

Átállási mechanizmus

Nincs a finanszírozási sor szintjén. A szolgáltatási modellreform — szolgáltatói pluralitás, vásárló-szolgáltató szétválasztás, árfelfedezés a rutinellátáson — a rendszerszinten kezelendő strukturális program, nem ennek az előirányzatnak a kivezetése.

Érintett csoportok

Minden biztosított, aki az állami egészségügyi rendszert használja. A Megtartás védi a finanszírozást; a szolgáltatási reform azt célozza, hogy a biztosítottak jobb ellátást kapjanak a befizetett járulékaikért cserébe.

Indoklás

A táppénz a betegség miatti távollét idejére a bért pótolja, a járulékalap 60%-ában (50%-ban azoknak a dolgozóknak, akiknek rövidebb a biztosítási előzményük, vagy akik a távollét korai napjaiban vannak). 2024-ben a magyar dolgozók országosan körülbelül 26 millió naptári napnyi táppénzt vettek igénybe.[^3] A strukturális kifogás megegyezik a CSED-éval: keresetpótló juttatás — a napi összeg a jogosult korábbi bérével skálázódik —, amelyet egységes kulcsú, közös teherviselésű járulékból finanszíroznak. A magasabb keresetű egy beteg napját magasabb napi tételen térítik meg, mint az alacsonyabb keresetűét, miközben mindkettőre azonos kulccsal vetik ki a járulékot. A közös járulékból finanszírozott keresetarányos juttatás mintázata itt is ugyanazt az osztályon belüli keresztfinanszírozást termeli: a diagnózis keresetarányos juttatás, egységes kulcsú közös finanszírozás, univerzalista keretezés — és a táppénz mindhárom feltételt teljesíti.

Teljes megtakarítás 266 560,8 MFt Kifuttatás 25 év

Átállási mechanizmus

A CSED-et tükrözi — feltöltött, egyéni betegségi számlák, a meglévő igényeket és a megszerzett járulékfizetői pozíciókat teljes egészében elismerjük, az átmenet idejére minimumküszöb, amelyet általános költségvetésből finanszíroznak, a járulékfizetők átfutásához igazodó 25 éves horizont. A CSED-hez képest a strukturálisan releváns különbség a sokkal rövidebb átlagos igénybevétel: egy betegségi távollétet napokban vagy hetekben mérünk, nem pedig egy születés körüli hónapokban. A rövidebb, gyakoribb lehívás miatt az a számlaegyenleg, amelyre egy dolgozónak szüksége van ahhoz, hogy önbiztosítóként finanszírozza az ellátás küszöbét, a felvett ellátáshoz képest gyorsabban halmozódik fel, így a tényleges konvergencia a nominális 25 éves keret előtt jár. A szolidaritási alappal védett küszöbbel működő egyéni felhalmozási számlák nem hipotetikus konstrukció: Chile pontosan ezt a szerkezetet működteti munkanélküli-biztosításra a Cuenta Individual de Cesantía keretében, amelyet a 2001. évi 19 728-as törvény hozott létre — minden dolgozó egyéni egyenleget halmoz fel, és egy különálló szolidaritási alapból finanszírozott juttatási küszöb védi.[^4] A mechanizmus tisztán átvihető a betegségi biztosításra.

Érintett csoportok

Mint a CSED-nél. Egyetlen jelenlegi jogosultat sem érint. A megszüntetendő keresztfinanszírozás az alacsonyabb keresetűektől a magasabb keresetűek felé futott.

Források

A táppénzes munkanapok száma — grafikon · HR Portál (2025)
Chile's Unemployment Insurance Scheme (Cuenta Individual de Cesantía, Law 19,728 of 2001) · World Bank (2003)

Tovább a teljes érvelésre Facebook X

Indoklás

A CSED a szülő jövedelmét pótolja a születést követő első 168 naptári napon. A korábbi napi jövedelem 100%-ának megfelelő összegben folyósítják (70%-ban, ha a szülő a gyermek első három hónapja után visszatér a kereső munkához).[^2] Ez az a strukturális vonás, amelyre az elemzési keret rámutat, és érdemes erről pontosan fogalmazni. A CSED *nem* gyermekenkénti, fix összegű támogatás. Keresetpótló juttatás: az ellátás összege a jogosult születés előtti keresetének meghatározott többszöröse. A finanszírozás ezzel szemben közös: a szociális hozzájárulási adóból és a társadalombiztosítási járulékból érkezik, amelyet minden járulékfizető a bérei után egységes kulccsal fizet be az Alapba. Vessük össze a két tényt. Az a szülő, aki a születés előtt a bérskála tetején keresett, naponta többszörösét veszi fel a CSED-nek annak, amit a minimálbéren kereső szülő — ugyanazon eseményért, ugyanazon 168 napra, ugyanazon biológiai tényre: hogy gyermek született. A járulékot pedig, amely mindkettőt finanszírozza, minden biztosított bér után ugyanazon az egységes kulcson vetik ki. A hatás olyan transzfer, amely nettóban *a munkaképes korú népességen belül* fut az alacsonyabb keresetűektől a magasabb keresetűek felé: a minimálbéren járulékot fizető részben azt a kiegészítést finanszírozza, amely a felső decilises járulékfizető fizetésével arányosan skálázódik. Az univerzalista keretezés — „minden biztosított szülő részesül belőle” — igaz, és pontosan ezt rejti el. A jogosultság univerzális; a *juttatás összege* keresetfüggő, és egy keresetarányos ellátás, amelyet egységes kulcsú, közös forrásból fizetnek, regresszív keresztfinanszírozás, bárhogyan is nevezzük. A reform nem a születés körüli jövedelemvédelem eltörlése. A *finanszírozási mechanizmus* megváltoztatása: a szülő által felvett juttatás ne egy közös teherviselésű járulékból folyjon — amely arra kényszeríti az alacsonyabb keresetűeket, hogy keresztfinanszírozást nyújtsanak a magasabb keresetűeknek —, hanem a saját korábbi járulékaiból. Egy feltöltött, egyéni társadalombiztosítási számla — amelyen minden dolgozó a saját járulékaiból halmoz fel egyenleget, és ebből veszi fel a saját keresetpótló juttatását, miközben általános költségvetésből biztosított minimumösszeg védi azokat, akiknek vékony az egyenlege — megőrzi a jövedelemvédelmi funkciót, és megszünteti az osztályon belüli transzfert. A biztosított továbbra is keresetarányos juttatást kap; egyszerűen csak *saját* keresete fedezi azt.

Teljes megtakarítás 182 603,8 MFt Kifuttatás 25 év

Átállási mechanizmus

Feltöltött, egyéni társadalombiztosítási számlák. A védett felek minden jelenlegi jogosult és minden olyan dolgozó, aki a jelenlegi közös szabályok szerint, közös fedezet várakozásával fizetett járulékot; megszerzett pozícióját teljes egészében elismerjük. Az új munkaerőpiaci belépők egyéni számlákon kezdik a felhalmozást; a jelenlegi járulékfizetők a közös fedezetben maradnak, amelyet az általános költségvetés finanszíroz, és a közös teherviselés költsége csökken, ahogy a járulékfizetői bázis kiöregszik, és helyét a számlatulajdonosok veszik át. Az általános költségvetésből finanszírozott minimum juttatási küszöb védi azokat a szülőket, akiknek egyéni egyenlege nem elegendő; a küszöb költsége az egyenlegek érésével csökken. A horizontot a járulékfizetők átfutása szabja meg, nem politikai preferencia — egy teljes munkás-életkori kohorszcsere nagyjából 25 év, és ez az ütemezés. Hibrid átmenet: a régi közös pillér kifut, miközben az egyéni számlák feltöltődnek.

Érintett csoportok

Egyetlen jelenlegi kedvezményezett sem veszít. Az „veszít”, aki a jelenlegi közös teherviselés mellett egy jövőbeli felső decilises keresőként olyan juttatást kapna, amelyet részben az alacsonyabb keresetűek finanszíroznának; a reform után a saját juttatását finanszírozza. Az alacsonyabb keresetű járulékfizetők nyernek — felhagynak a keresztfinanszírozással, és az általános költségvetésből biztosított küszöbbel a védelmüket is megőrzik.

Források

Csecsemőgondozási díj (CSED) · Magyar Államkincstár / csalad.hu (2025)

Tovább a teljes érvelésre Facebook X

Indoklás

Ez az Egészségbiztosítási Alapot kezelő központi hivatali szerv működési költsége — annak a szervezetnek a fenntartása, amely beszedi a járulékokat, vezeti a biztosítotti nyilvántartást, feldolgozza az igényeket és kifizeti az ellátásokat. A 8 656,9 millió Ft működési költség és 226,0 millió Ft felhalmozás mellett a teljes 4 945 568,6 millió Ft-os Alap igazgatása az általa kezelt keret 0,2%-a alatt marad — olyan igazgatási hányad, amely nagy transzferrendszerek mércéjével szűkmarkú. Egy igazgatási szerv besorolása az általa kezelt funkció besorolását követi. Az Alap Megtartás besorolású gyógyító sorok és Fokozatos leépítés besorolású keresetpótló sorok keverékét fizeti; valamilyen igényfeldolgozási, járulékbeszedési és nyilvántartási funkcióra szükség lesz, akárhogyan finanszírozzuk is végül a pénzbeli ellátásokat, mert a gyógyító blokk és a rokkantsági blokk marad, és igazgatni kell. A hivatali szerv ezért fejezeti szinten Megtartás. Ha a pénzbeli ellátások finanszírozási átállása végigfut a teljes pályán, az igazgatási funkció *léptéke* eltolódik — a közös teherviselésű keresetpótló ellátások igazgatásától a feltöltött számlák és egy gyógyító vásárló igazgatása felé —, de a funkció nem tűnik el, és egy 25 éves átmenet bőven elég időt ad arra, hogy az állományösszetétel a szokásos fluktuáción keresztül igazodjon. A munkaadói járulék-alsor (863,1 millió Ft), mint minden intézményi fejezetben, az az eset, amikor az állam megadóztatja a saját igazgatási bérét — átutalás az Alap zsebéből a kincstár zsebébe, számvitelileg valós, de nem külön meghozandó döntés. Megtartás.

Átállási mechanizmus

Fejezeti szinten nincs. A hivatali szerv megmarad; funkcionális összetétele fokozatosan eltolódik, ha a pénzbeli ellátások finanszírozási reformja megvalósul, az átmeneti horizonton a szokásos állományi fluktuációba olvadva.

Érintett csoportok

A hivatali szerv munkatársai; nincs elbocsátás — a funkció megmarad és átskáláz, nem szűnik meg.

Indoklás

Ez a sor balneológiai és gyógyfürdő-kezeléseket támogat. A gyógyító blokktól jellegében elválik: ahol a sürgősségi műtét és a dialízis védő válasz a visszafordíthatatlan sérelemre, ott a gyógyfürdő-terápia a spektrum diszkrecionális, életminőséget javító végén áll, és orvosi költséghatékonysága az alternatívákkal szemben pontosan az a vitatott, preferenciafüggő allokáció, amelyet egy állami vásárló nem tud beárazni. Emellett bevált kereskedelmi piac létezik a magyar gyógyfürdő- és wellness-ellátásban; a támogatott kezelések olyan szolgáltatásokkal versengenek, amelyeket a fogyasztók már most is önként, piaci áron vesznek meg. A kötelező-járulékos finanszírozás melletti érv ennél a sornál gyenge — sem nem jogvédelem, sem nem válasz önkéntelen sérelemre —, és a tisztességes besorolás a fokozatos leépítés. A védett fél itt nem keresetpótló jogosultság igénylője; egyrészt a jelenlegi konstrukció alatt támogatott kezelést nyújtó gyógyfürdő-üzemeltetők köre, másrészt az előírt programjuk közepén lévő betegek. Egy rövid, lineáris kivezetés időt ad az üzemeltetőknek arra, hogy ajánlatukat az általuk már most kiszolgált önkéntes piac felé újraárazzák, a futó programban lévő betegeknek pedig arra, hogy az előírt kúrákat befejezzék. Öt év elegendő: ez diszkrét, kicsi, kereskedelmileg helyettesíthető támogatás, nem kohorszjogosultság.

Első évi megtakarítás 502,8 MFt Teljes megtakarítás 2514,2 MFt Kifuttatás 5 év

Átállási mechanizmus

Lineáris ötéves kivezetés. A támogatás évente egyenlő lépésekben csökken nullára; a gyógyfürdő-üzemeltetők a támogatott volument az időablakon belül átterelik a meglévő, önkéntes-fizetésű piacra; a reform pillanatában előírt kúrában lévő betegek végigviszik a megkezdett kezelést.

Érintett csoportok

A támogatástól függő gyógyfürdő- és balneológiai üzemeltetők, akik szembenéznek az önkéntes kereslet felé történő újraárazással; jelenleg támogatott kezelést kapó betegek, akik az időablak után a piaci árat fizetnék, vagy a kezelést annak diszkrecionális vásárlásaként kérnék, ami valójában.

Tovább a teljes érvelésre Facebook X

Tételről tételre

Támogasd a független elemzéseket