Közel tízszeres gyed a plafonon — részben a minimálbéres járulékából.

Indoklás

A GYED a fejezet legnagyobb pénzbeli sora — nagyobb, mint a táppénz, és nagyobb, mint a rokkantsági blokk —, és a keresetpótlás hibáját a legélesebb formában hordozza. Az ellátás a szülő korábbi bruttó jövedelmének 70%-án rögzített, törvényi felső határral; 2026. január 1-jétől a maximális havi összeg bruttó 451 920 Ft.[^5] Hosszú időszakra — a gyermek második születésnapjáig — vehető igénybe, és ez teszi a három keresetarányos sor közül a legnagyobb kötelezettséggé, ha egy kedvezményezettre vetítjük. A többszintű számtan kézzelfoghatóvá teszi az osztályon belüli transzfert. Az a szülő, aki a születés előtt a minimálbért kapta, a GYED-et ennek a minimálbérnek a 70%-án veszi fel. Az a szülő, aki a felső határon vagy afölött keresett, havonta a sapkás maximumot — bruttó 451 920 Ft-ot — kapja. A két juttatás között havonta többszörös a különbség, és ez végigfut a gyermek második születésnapjáig. Mindkettőt ugyanabból az egységes kulcsú járulékból finanszírozzák, amelyet minden biztosított bérre kivetnek, a minimálbéres szülőére is. A minimálbéres járulékfizető részben azt a kiegészítést finanszírozza, amely a felső határt elérő kereső fizetésével skálázódik. Az univerzalista keretezés — „a GYED minden dolgozó szülőt támogat” — a lefedettséget írja le, és elrejti az elosztást: a jogosultság univerzális, az ellátás keresetarányos, és egy keresetarányos juttatás, amelyet egységes kulcsú közös járulékból fizetnek, nettóban az alacsonyabb keresetűektől a magasabb keresetűek felé visz át. Ez ugyanaz a finanszírozási patológia, amely végigfut a nyugdíjkiegészítésen, a családi adókedvezményen és minden olyan soron, ahol a juttatás a korábbi keresettel skálázódik, a finanszírozás viszont közös teherviselésű — és érdemes a mechanizmust nyíltan néven nevezni, mert a fősodratú közbeszéd, kormányoldali és ellenzéki egyaránt, a GYED-et a *bőkezűség* kérdéseként vitatja (elég magas-e a sapka, elég hosszú-e az időtartam), és szinte soha nem mint a *ki finanszíroz kit* kérdését. A reform a második kérdésre válaszol: finanszírozzuk a juttatást a kedvezményezett saját korábbi járulékaiból, és a regresszív keresztfinanszírozás megszűnik anélkül, hogy a jövedelemvédelmi funkcióhoz hozzányúlnánk.