Miért fizeti a minimálbéres szülő a vezérigazgató sokszoros csedjét?

Indoklás

A CSED a szülő jövedelmét pótolja a születést követő első 168 naptári napon. A korábbi napi jövedelem 100%-ának megfelelő összegben folyósítják (70%-ban, ha a szülő a gyermek első három hónapja után visszatér a kereső munkához).[^2] Ez az a strukturális vonás, amelyre az elemzési keret rámutat, és érdemes erről pontosan fogalmazni. A CSED *nem* gyermekenkénti, fix összegű támogatás. Keresetpótló juttatás: az ellátás összege a jogosult születés előtti keresetének meghatározott többszöröse. A finanszírozás ezzel szemben közös: a szociális hozzájárulási adóból és a társadalombiztosítási járulékból érkezik, amelyet minden járulékfizető a bérei után egységes kulccsal fizet be az Alapba. Vessük össze a két tényt. Az a szülő, aki a születés előtt a bérskála tetején keresett, naponta többszörösét veszi fel a CSED-nek annak, amit a minimálbéren kereső szülő — ugyanazon eseményért, ugyanazon 168 napra, ugyanazon biológiai tényre: hogy gyermek született. A járulékot pedig, amely mindkettőt finanszírozza, minden biztosított bér után ugyanazon az egységes kulcson vetik ki. A hatás olyan transzfer, amely nettóban *a munkaképes korú népességen belül* fut az alacsonyabb keresetűektől a magasabb keresetűek felé: a minimálbéren járulékot fizető részben azt a kiegészítést finanszírozza, amely a felső decilises járulékfizető fizetésével arányosan skálázódik. Az univerzalista keretezés — „minden biztosított szülő részesül belőle” — igaz, és pontosan ezt rejti el. A jogosultság univerzális; a *juttatás összege* keresetfüggő, és egy keresetarányos ellátás, amelyet egységes kulcsú, közös forrásból fizetnek, regresszív keresztfinanszírozás, bárhogyan is nevezzük. A reform nem a születés körüli jövedelemvédelem eltörlése. A *finanszírozási mechanizmus* megváltoztatása: a szülő által felvett juttatás ne egy közös teherviselésű járulékból folyjon — amely arra kényszeríti az alacsonyabb keresetűeket, hogy keresztfinanszírozást nyújtsanak a magasabb keresetűeknek —, hanem a saját korábbi járulékaiból. Egy feltöltött, egyéni társadalombiztosítási számla — amelyen minden dolgozó a saját járulékaiból halmoz fel egyenleget, és ebből veszi fel a saját keresetpótló juttatását, miközben általános költségvetésből biztosított minimumösszeg védi azokat, akiknek vékony az egyenlege — megőrzi a jövedelemvédelmi funkciót, és megszünteti az osztályon belüli transzfert. A biztosított továbbra is keresetarányos juttatást kap; egyszerűen csak *saját* keresete fedezi azt.