XXIV. fejezet: Szuverenitásvédelmi Hivatal

Áttekintés

A XXIV. fejezet egyetlen intézményt finanszíroz: a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amely a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvénnyel létrehozott autonóm államigazgatási szerv. A fejezet összes kiadása 6 902,8 millió Ft, saját bevétel nélkül (egyenleg −6 902,8 millió Ft). Az előirányzat egy 6 710,4 millió Ft összegű működési költségvetésre és egy 192,4 millió Ft összegű felhalmozási költségvetésre oszlik.

A Hivatal fiatal intézmény — 2024-ben kezdte meg működését —, és a fejezet a költségvetés egészéhez képest kicsi. Egy költségvetési sor mérete azonban önmagában nem dönti el a kérdést. Az elemzői kérdés az, hogy a sor által finanszírozott funkció abba a halmazba tartozik-e, amelyet a klasszikus-liberális keret a kötelező adófinanszírozás legitim tárgyaként ismer el: jogvédelem, az önkormányzás alkotmányos előfeltétele, vagy védelem önkéntelenül elszenvedett, visszafordíthatatlan sérelemmel szemben. A fejezet besorolása ezen az egyetlen kérdésen múlik, és a válasz egyszerre dönt mind az öt előirányzatról, hiszen minden előirányzat ugyanazt az intézményt finanszírozza.

Kiadáselemzés

Szuverenitásvédelmi Hivatal — mit csinál az intézmény

Először nézzük meg pontosan, mit csinál az intézmény — a besorolás közvetlenül ebből következik. A 2023. évi LXXXVIII. törvény a Hivatalt autonóm államigazgatási szervként határozza meg — autonóm államigazgatási szerv —, amelynek feladata „elemző, értékelő, javaslattevő és vizsgálati” tevékenység végzése.¹ Vizsgálati körét ugyanez a törvény úgy szabja meg, hogy feltérképezze és vizsgálja azokat a szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatásból finanszírozott tevékenysége „befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére”, valamint azokat, amelyek a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak.¹

Az eufemizmusokat félretéve: a Hivatal egy állam által finanszírozott szerv, amelynek megbízatása az, hogy hazai civil szervezeteket, újságírókat és egyesületeket vizsgáljon, és róluk megállapításokat hozzon nyilvánosságra annak alapján, hogy milyen forrásokból finanszírozzák őket, és hogy tevékenységüknek az állam megítélése szerint milyen politikai hatása van. Finanszírozása teljes egészében a kötelező adóbefizetésekből történik. Nem bíróság — nem hoz kötelező erejű döntést —, és az Alkotmánybíróság 2024 novemberében éppen azzal az érveléssel utasította el a törvény megsemmisítését, hogy a Hivatal nem hatóság, és nem folytat jogi értelemben vett közigazgatási jogalkalmazást.² Saját törvénye szavaival élve: elemző és vizsgáló szerv, amely a kormánynak javaslatokat tesz.

A besorolást erre a leírásra kell ráhúzni. Három következtetés adódik.

Először: a funkció nem jogvédelem. A bíróságok, az ügyészségek és a rendőrség a jogokat konkrét jogsértésekkel szemben, meghatározott jogi eljárás keretében, jogorvoslattal érvényesítik. Egy olyan vizsgálati szerv viszont, amely jogszerűen működő egyesületeket és jogszerűen folytatott újságírói tevékenységet a finanszírozási forrásaikra és a feltételezett politikai hatásukra hivatkozva térképez fel, éppen az ellenkezőjét teszi: az állami apparátust az egyesülés és a véleménynyilvánítás gyakorlása ellen fordítja — pedig ezek maguk is jogok. Az Európai Bizottság, a Transparency International Magyarország és más nemzetközi civil szervezetek részletesen kifejtették, hogy itt jogkonfliktus áll fenn; az Európai Bizottság 2024 októberében a törvény miatt az Európai Unió Bíróságához fordult Magyarországgal szemben. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a törvény az uniós elsődleges és másodlagos jog több rendelkezésébe ütközik, és ellentétes az alapvető jogokkal — köztük a véleménynyilvánítás szabadságával, az egyesülés szabadságával, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való joggal.³ Ebben az elemzésben nem maga az uniós jogsértés a lényeg — az az átmeneti ütemezés egyik körülménye, lásd alább —, hanem a mögöttes mechanizmus. Egy minden adófizető pénzéből finanszírozott állami szerv, amely egyes adófizetők jogszerű politikai és civil tevékenységét vizsgálja, nem jogvédelmet végez. Ez éppen az a fajta diszkrecionális állami tevékenység, amelyet a klasszikus-liberális keret már a gyökerénél illegitimnek tart — függetlenül attól, ki dolgozik a szervben, vagy melyik kormány szabja meg a prioritásait.

Másodszor: a funkció nem az önkormányzás alkotmányos előfeltétele. A törvényhozás, a választási gépezet, a bíróságok — ezek finanszírozzák azokat az intézményeket, amelyeken keresztül egy szabad nép önmagát kormányozza, és ezek Megtartás-besorolásúak. A Szuverenitásvédelmi Hivatal nem tartozik ebbe a halmazba. A választások tisztaságát már a Nemzeti Választási Bizottság, a bíróságok és a Büntető Törvénykönyv választási bűncselekményekre vonatkozó rendelkezései védik. Egy olyan elkülönült szerv, amelynek funkciója az, hogy jogszerűen folytatott civil és újságírói tevékenységet szuverenitási kockázatként mutasson fel, nem előfeltétele a demokratikus folyamatnak; olyan állami szereplő, amelyet épp arra a területre engedtek be, amelyet a demokratikus folyamatnak szabadon kellene hagynia.

Harmadszor — és ez a közösségi döntések elméletének (public choice) szempontja —: a Hivatal egy diszkrecionális hatalmat összpontosít a politikai döntéshozók kezében, miközben a költségét minden adófizetőre teríti szét. A szerv dönt arról, mely szervezeteket vizsgálja, milyen ütemezésben, és hogyan jellemzi őket. Ez a mérlegelési mozgástér maga a járadék. Elemzői szempontból nem számít, melyik kormány gyakorolja a kinevezési jogot, vagy melyik szervezeteket vizsgálják meg elsőként; a strukturális vonás az, hogy az állam mérlegelési jogkört nyitott a jogszerű politikai tevékenység fölött, és akihez a kinevezési jog kerül, ahhoz ez a mérlegelési mozgástér is hozzákerül. Egy tisztább kormány, amely ugyanezt a szervet más célpontok ellen fordítja, nem szünteti meg a problémát. A probléma maga a szerv.

Ez a mélyebb mintázat. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki gondolkodás a magyar intézményi reformról hajlamos abból indulni, hogy a megfelelő emberek megfelelő intézményekben a megfelelő eredményt hozzák majd ki — hogy egy vitatott vagy kisajátított intézmény esetén a megoldás a jobb adminisztrátor. Ez a mechanizmus azonban ennek a feltételezésnek ellentmond. Egy jogszerű egyesülés és véleménynyilvánítás fölött álló diszkrecionális vizsgálati hatalom ugyanazt a kockázatot hordozza, akárki gyakorolja; a valódi reform nem az új munkatársak beültetése, hanem magának a mérlegelési mozgástérnek a megszüntetése. A fejezet következetes besorolása ezért nem „a Hivatal megreformálása”, hanem „a Hivatalnak nem szabadna léteznie”.

Személyi juttatások

• Jelenlegi előirányzat: 2 734,3 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Ez a sor a Hivatal munkatársainak bérét finanszírozza. A munkatársak által végzett funkció megegyezik a fentebb elemzettel: nem jogvédelem, nem alkotmányos előfeltétel, és nem védő válasz visszafordíthatatlan, akarat nélküli sérelemre. Érdemben a sor Azonnali megszüntetésnek is besorolható lenne. Rövid Fokozatos leépítésbe egyetlen okból kerül — a védendő fél itt a Hivatal munkavállalói, akik jóhiszeműen kötöttek munkaszerződést, és ésszerű igényt formálhatnak egy meghatározott átmenetre. A klasszikus-liberális végcél a megszüntetés; a jogállami eszköz pedig a tisztességes átmenet azoknak az embereknek, akiknek a megélhetését a megszüntetés elveszi.
• Átmeneti mechanizmus: Átfedéses végkielégítés. A munkavállalók a teljes állami bérüket egy meghatározott, 24 hónapos átmeneti időszakban megtartják, és ezen időszak alatt új magánszektorbeli állást is vállalhatnak úgy, hogy mindkét jövedelmet megtartják. A Hivatal munkatársai elemzők, jogászok és adminisztrátorok, piacképes szakértelemmel; a budapesti munkaerőpiac korábban is felszívta a hasonló intézményi átalakítások során a közszolgálatból kilépő munkavállalókat, és a magánszektorbeli újraelhelyezkedés útja itt is reális. A végkielégítés számítása csak a bérkomponensre vonatkozik — a részleteket lásd a JSON-ütemezésben. A személyi juttatások és a hozzájuk kapcsolódó munkáltatói járulékok (a következő sor) együtt 3 127,8 millió Ft-ot tesznek ki; a 24 hónapos végkielégítés ezt a bérkomponenst védi, az 1. és 2. évben kifizetve, utána a sor nullára esik.
• Érintett csoportok: A Hivatal állandó és szerződéses állománya. A nyilvánosan elérhető adatok nem adnak pontos létszámot; a 2 734,3 millió Ft összegű személyi juttatási boríték magyar közszférás elemzői és jogi bérszinten nagyságrendileg 150-250 főt feltételez, ezt azonban az ütemezés véglegesítése előtt érdemes a Hivatal közzétett létszámadataival összevetni. Minden érintett munkavállaló 24 hónapnyi teljes bért kap, azzal a joggal, hogy azonnal második jövedelemre tegyen szert — olyan átmenet ez, amely — nevén nevezve — érdemben nagyvonalúbb annál a végkielégítésnél, amellyel a legtöbb magánszektorbeli munkavállaló találkozik, és úgy van kialakítva, hogy a munkát végző embereknek ne kelljen viselniük egy olyan politikai döntés költségét, amely nem az övék.

Munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó

• Jelenlegi előirányzat: 393,5 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Ez a sor a fenti személyi juttatási sorra eső munkáltatói szociális hozzájárulási adót (SzocHo) és egyéb munkáltatói terheket tartalmazza. Nem önálló program: mértéke mechanikusan követi a bértömeget. Besorolása megegyezik a személyi juttatási soréval, és a végkielégítés számításához tartozó bérkomponens részét képezi: az átfedéses végkielégítés ideje alatt a munkavállaló továbbra is az állam bérlistáján szerepel, így a munkáltatói járulékot az 1. és 2. évben tovább fizetik a bére után, a 3. évben pedig a bértömeggel együtt nullára esik.
• Átmeneti mechanizmus: Mechanikusan a személyi juttatási sorhoz kötve. Átfedéses végkielégítés; a munkáltatói járulék a védett bérkomponens része.
• Érintett csoportok: A személyi juttatási sornál leírtak szerint — a járulékot ugyanazon munkavállalók nevében fizetik, és az ő juttatásuk valós költségének részét képezi.

Dologi kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 3 582,6 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Ez a fejezet legnagyobb egyedi sora — még a személyi juttatási boríték is kisebb nála —, és a Hivatal nem bérjellegű működési költségeit finanszírozza: ingatlan, közüzemi szolgáltatások, IT-rendszerek, igénybe vett szolgáltatások, a Hivatalhoz tartozó, összehasonlító jogi elemzést végző, törvényben létrehozott kutatóintézet üzemeltetése, konferenciák és külső beszerzések. Az átfedéses végkielégítés a bértömeget védi, nem a működési borítékot. Az irodabérletek, a beszállítói szerződések és az IT-előfizetések olyan szerződéses partneri jogosultságok, amelyeket a szerződések kifuttatása teljesít — nem a munkavállalói átmenet —, és nem indokolnak fennmaradó költségvetési sort az intézmény felszámolása után. A dologi sor ezért az első költségvetési ciklusban nullára esik. A látható hatás — hogy az intézmény leáll az ingatlan és a szolgáltatások beszerzésével — éppen a szándékolt hatás; a nem látható alternatíva pedig az, hogy a 3 582,6 millió Ft vagy visszakerül az azt finanszírozó adófizetőkhöz, vagy átirányítják valamely olyan jogvédelmi funkcióhoz, amely megfelel a keret tesztjének.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés az első költségvetési ciklusban. A folyamatban lévő beszállítói és bérleti szerződések a szerződéses felmondási pontjukig futnak, majd nem hosszabbítják meg őket; ez hónapokban mérhető szerződéskifuttatási költség, nem fenntartott program. Új beszerzés nem engedélyezett.
• Érintett csoportok: A Hivatal bérbeadói, IT- és szolgáltatóbeszállítói, valamint külső vállalkozói — mindannyian szerződéses jogokkal rendelkező partnerek, akiknek a jogait a szerződések kifuttatása tartja tiszteletben. Egyetlen állampolgár életterve sem függ ennek a működési költségvetésnek a folytatásától.

Beruházások

• Jelenlegi előirányzat: 152,4 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Beruházás egy felszámolás alatt álló intézmény eszközeibe, IT-infrastruktúrájába és más vagyontárgyaiba. A tőke szűkös, és van alternatív felhasználása: minden forint, amelyet ennek a Hivatalnak a berendezéseire költenek, egyúttal olyan forint, amelyet nem fektethettek be egy magánvevő által választott projektbe. Új tőkefelhalmozásra nincs indok egy lezárásra kijelölt intézményen belül. A sort azonnal megszüntetik; a már birtokolt vagyontárgyakat a felszámoláskor értékesítik vagy átadják.
• Átmeneti mechanizmus: Megszüntetés az első költségvetési ciklusban. Új tőkekötelezettség nem engedélyezett.
• Érintett csoportok: Berendezések és IT-beszállítók szerződéses partnerként; szélesebb érintett csoport nincs.

Felújítások

• Jelenlegi előirányzat: 40,0 millió Ft
• Besorolás: Azonnali megszüntetés
• Indoklás: Egy lezárásra kijelölt intézmény által használt helyiségek felújítása. A besorolás a mechanizmusból következik: nincs indok arra, hogy olyan épületek állagára költsünk, amelyeket az intézmény hamarosan elhagy. A sort azonnal megszüntetik.
• Átmeneti mechanizmus: A Beruházásokhoz hasonlóan: megszüntetés az első költségvetési ciklusban; új kötelezettség nem engedélyezett; az érintett partnerek jogait a szerződések kifuttatása biztosítja.
• Érintett csoportok: A Beruházásokhoz hasonlóan: szerződéses jogokkal rendelkező partnerek, akiknek jogait a szerződések kifuttatása biztosítja; szélesebb érintett csoport nincs.

A fejezet összesített kezelése

Mivel minden sor egyetlen intézményt finanszíroz, a fejezet egyetlen döntésként olvasható — olyan átmeneti ütemezéssel, amely a bértömeget elkülönítve kezeli. A két bérjellegű sor (személyi juttatások 2 734,3 + munkáltatói járulékok 393,5 = 3 127,8 millió Ft) átfedéses végkielégítés alatt 24 hónapra védett, és a 3. évben nullára esik. A három nem bérjellegű sort (dologi 3 582,6 + beruházások 152,4 + felújítások 40,0 = 3 775,0 millió Ft) azonnal megszüntetik.

Az átmenet aritmetikája:

• 1. év: a nem bérjellegű sorok teljes összege megtakarítás (3 775,0 millió Ft); a bértömeg végkielégítésként továbbra is kifizetésre kerül (3 127,8 millió Ft kifizetésre kerül). Nettó 1. évi megtakarítás: 3 775,0 millió Ft.
• 2. év: ugyanaz. A nem bérjellegű sorok megtakarításként jelentkeznek (3 775,0); a bértömegre eső végkielégítés még folyamatban van (3 127,8). Nettó 2. évi megtakarítás: 3 775,0 millió Ft.
• 3. évtől: a végkielégítés véget ér; az egész fejezetnek megfelelő összeg megtakarításként realizálódik. Nettó tartós megtakarítás: évi 6 902,8 millió Ft.

Tíz év alatt a fejezet 3 775,0 + 3 775,0 + 8 × 6 902,8 ≈ 62 772 millió Ft-ot takarít meg, változatlan, határozatlan idejű finanszírozással szemben. A végkielégítés nagyvonalú a munkát ténylegesen elvégző emberekkel — és a harmadik évben mégis a teljes fejezetnyi megtakarítást elérjük, mert a végkielégítés csak a bértömeget védi, a bértömeg pedig ennek a fejezetnek 45 százaléka, nem az egésze.

A jogi kötöttség kérdése, becsületesen kezelve

Ésszerű ellenvetés: a Hivatal olyan törvény alapján működik, amelyet az Alkotmánybíróság megvizsgált és nem semmisített meg,² és a kormánytöbbség nem mutatott szándékot a hatályon kívül helyezésére. Ettől a fejezet Megtartás-besorolású lesz?

Nem válik azzá. A hatályos magyar jog az átmeneti ütemezés egyik körülménye, nem a besorolás eldöntő kerete. A 2023. évi LXXXVIII. törvény közönséges törvény, amelyet egyszerű parlamenti többséggel módosítani vagy hatályon kívül helyezni lehet. Az Alkotmánybíróság 2024 novemberi döntése a támadott rendelkezéseket nem találta alkotmányellenesnek — de alkotmányosan kötelezőnek sem. Egy reformprogram, amely a törvény hatályon kívül helyezését és a Hivatal felszámolását javasolja, teljes egészében a jogrend által biztosított törvényhozói mozgástéren belül marad. Az intézet ajánlása pontosan ez: a 2023. évi LXXXVIII. törvény hatályon kívül helyezése, és a fejezet finanszírozásának becsületes, bértömeget védő felszámolási besorolása. Az Európai Bizottság előterjesztése az Európai Unió Bírósága felé³ ezen olvasat szerint további ok arra, hogy a sor változatlan formában ne maradjon fenn — de a megszüntetés klasszikus-liberális érve nem az uniós jogsértésen nyugszik. A funkción nyugszik: egy adóból finanszírozott szerv, amely jogszerű egyesülést és véleménynyilvánítást vizsgál, nem olyan funkció, amelyet kötelező adófizetésből finanszírozni kellene — függetlenül attól, melyik bíróság jut el ehhez a következtetéshez elsőként.

Bevételi tételek

A fejezet semmilyen bevételt nem rögzít. Mindhárom költségvetési aggregátum — hazai működési költségvetés, hazai felhalmozási költségvetés, európai uniós fejlesztési költségvetés — a bevételi oldalon 0,0 millió Ft-ot mutat, és a fejezet teljes bevétele 0,0 millió Ft a 6 902,8 millió Ft-os kiadással szemben. Nincs olyan díj, illeték vagy uniós transzfer, amit rögzíteni kellene. A Hivatal teljes egészében az általános adóbevételekből működik, és ez az elemzés szempontjából a lényeges tény: a finanszírozásában sehol nincs önkéntes-fizetési vagy szolgáltatási díjas elem. Minden forint, amit elkölt, egy adófizetőtől kötelező jelleggel elvont forint, és az összeg egyetlen része sem tükrözi egyetlen állampolgárnak sem azt az önkéntes döntését, hogy ezt a tevékenységet finanszírozza.

Fejezet összegzés

Besorolás	Darab	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	3	3 775,0
Fokozatos leépítés	2	3 127,8
Nominális befagyasztás	0	0,0
Megtartás	0	0,0
Összesen	5	6 902,8

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Fejezet összes bevétele	0,0

Megjegyzés: a fejezet táblázata hat kiemelt előirányzati sort tartalmaz, de a működő költségvetés érdemben öt előirányzatra tagolódik (a két részösszeg-fejléc — Működési költségvetés és Felhalmozási költségvetés — csak szervezési, nem önálló előirányzat). Az öt előirányzat: személyi juttatások, munkáltatói járulékok, dologi kiadások, beruházások és felújítások.

Főbb megfigyelések

• A fejezet egésze egyetlen intézményt finanszíroz, így egyetlen besorolási döntésről van szó. Az elemzői kérdés — vagyis hogy egy adóból finanszírozott szerv, amely a jogszerű egyesülést, a véleménynyilvánítást és az újságírást a finanszírozási forrásokra és a feltételezett politikai hatásra hivatkozva vizsgálja, beletartozik-e a kötelező adóbevételekből finanszírozható legitim funkciók halmazába — egyetlen választ ad, és ez határozza meg mind az öt előirányzatot.

• A funkció nem jogvédelem, nem alkotmányos előfeltétel, és nem visszafordíthatatlan, akarat nélküli sérelemre adott védő válasz. A választások tisztaságát már a Nemzeti Választási Bizottság, a bíróságok és a Büntető Törvénykönyv biztosítja. Egy önálló vizsgálati szerv, amelyet a politikai vita kellős közepébe helyeztek, nem előfeltétele ennek a vitának; résztvevője — és minden adófizető pénzéből működik, azoknak az adófizetőknek a pénzéből is, akiknek jogszerű tevékenységét vizsgálja.

• A közösségi döntések elmélete (public choice) szerinti struktúra a teherhordó pont. A Hivatal diszkrecionális hatalmat birtokol annak kiválasztására, mely szervezeteket vizsgálja, és hogyan jellemzi őket. Ez a mérlegelési mozgástér a kockázat, és független attól, ki gyakorolja a kinevezési jogot. Egy olyan reform, amely a szerv munkatársait lecseréli, vagy más célpontokra irányítja, nem szünteti meg a problémát; azt csak magának a mérlegelési mozgástérnek a megszüntetése szünteti meg. Ez az a mintázat, amelyben az adminisztratív kérdés elfedi az elosztásit — adminisztrátort cserélünk, miközben a járadéktermelő szerkezet érintetlen marad.

• Az átmenet a bértömeget elkülönítve kezeli, nem lineáris ütemezést alkalmaz. A bértömeget (3 127,8 millió Ft, a fejezet 45 százaléka) átfedéses végkielégítéssel 24 hónapra védi a program, mert itt piacképes szakértelemmel rendelkező munkavállalókat kell védeni; a nem bérjellegű borítékot (3 775,0 millió Ft, a fejezet 55 százaléka) viszont azonnali megszüntetésnek veti alá, mert a partneri szerződéses jogokat a szerződések kifuttatása tiszteletben tartja, nem pedig egy fennmaradó költségvetési sor. A fejezet a 3. évben teljes fiskális nullát ér el, és tíz év alatt nagyságrendileg 62 772 millió Ft-ot takarít meg változatlan, határozatlan idejű finanszírozással szemben.

• A hatályos jog nem teszi a fejezetet Megtartássá. A 2023. évi LXXXVIII. törvény közönséges törvény, egyszerű többséggel hatályon kívül helyezhető; az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezéseket nem találta alkotmányellenesnek, de alkotmányosan kötelezőnek sem. A törvény hatályon kívül helyezése egy reformprogram szokásos ajánlási hatókörébe tartozik, és az Európai Bizottság 2024-es, Európai Unió Bíróságához benyújtott előterjesztése független megerősítés arra, hogy a sor változatlan formában valószínűleg nem marad fenn.

Források

Footnotes

1. 2023. évi LXXXVIII. törvény a nemzeti szuverenitás védelméről. Nemzeti Jogszabálytár (njt.jog.gov.hu). 2023. https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2023-88-00-00. Section 1 defines the Hivatal as an “autonóm államigazgatási szerv” conducting “elemző, értékelő, javaslattevő és vizsgálati tevékenységet”; Section 3 charges it with mapping and examining organisations whose foreign-funded activity “befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére” and “a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak.”
   ↩ ↩²

2. Nem alaptörvény-ellenesek a Szuverenitásvédelmi Hivatalról szóló törvény támadott rendelkezései. Alkotmánybíróság (Constitutional Court of Hungary). 2024. https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/nem-alaptorveny-ellenesek-a-szuverenitasvedelmi-hivatalrol-szolo-torveny-tamadott-rendelkezesei/. The Constitutional Court rejected Transparency International Hungary’s constitutional complaint, reasoning that the Office is an autonomous state-administration body, not a hatóság, and conducts no administrative enforcement in the legal sense. ↩ ↩²

3. The Commission decides to refer HUNGARY to the Court of Justice of the European Union considering its national law on the Defence of Sovereignty to be in breach of EU law. European Commission press release IP/24/4865. 2024. https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_24_4865. The Commission concluded the Act breaches several provisions of EU primary and secondary law and conflicts with fundamental rights including freedom of expression and information, freedom of association, and the right to respect for private life and the protection of personal data. ↩ ↩²