LXIII. fejezet: Nemzeti Foglalkoztatási Alap

Áttekintés

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap (NFA) költségvetésen kívüli állami alap, amely Magyarország munkaerőpiaci politikáját finanszírozza: a közfoglalkoztatást, a szakképzési támogatásokat, a passzív munkanélküli ellátásokat, a fizetésképtelen munkáltatók dolgozóinak járó bérgarancia-kifizetéseket, valamint az uniós munkaerőpiaci programok hazai társfinanszírozását. A fejezet 2026-ra 557 000,0 millió Ft összkiadást irányoz elő 552 200,0 millió Ft bevétellel szemben — vagyis 4 800,0 millió Ft tervezett hiánnyal.

Az Alap finanszírozása szinte teljes egészében a bérjárulék egy elkülönített szeletéből történik: a fejezet bevételének 476 800,0 millió forintját a „Társadalombiztosítási járulék Nemzeti Foglalkoztatási Alapot megillető része” teszi ki — a szociális hozzájárulási adónak az NFA-ra eső hányada. Ez a fejezet elemzésileg meghatározó ténye. Az Alap nem szed piaci árat egy szolgáltatásért; a foglalkoztatást terhelő, célhoz kötött adóról van szó, amelynek bevételét utána adminisztratív döntéssel osztják újra el. Minden alábbi besorolás azon fordul meg, hogy az egyes kiadási tételek mire használják azt a pénzt, amelyet a dolgozók béréből még azelőtt levontak, hogy azt egyáltalán kézhez kapták volna.

A fejezet szerkezete vegyes. Egyes tételek (a bérgarancia, a passzív ellátások) valódi, biztosítási jellegű funkciók, amelyeket járulékos befizetés finanszíroz. Mások (a Start-munkaprogram, a szakképzési támogatások, a mérlegelési alapú foglalkoztatási juttatások) adminisztratív elosztások, amelyek kimenetét az Alap nem tudja beárazni, és amelyek eredményessége dokumentáltan gyenge. Az elemzés a kettőt szétválasztja.

Kiadáselemzés

Start-munkaprogram (közfoglalkoztatás)

• Jelenlegi előirányzat: 156 000,0 millió Ft (153 038,0 működési + 2 962,0 felhalmozási)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez a fejezet legnagyobb aktív kiadási tétele, és itt a legszélesebb a szakadék a látható és a láthatatlan között. A látható egyértelmű: 2026 elején nagyjából 67 000 ember dolgozott közfoglalkoztatásban¹, közmunkás-bérért, helyben szervezett munkán, Magyarország legszegényebb településein. A láthatatlan egyrészt az a dolgozó, akinek a bérjáruléka a tételt finanszírozza — másrészt — és még inkább — maga a közfoglalkoztatott, akinek a programban töltött évei csökkentik, nem pedig növelik a nyílt piaci elhelyezkedés esélyét.

  A mechanizmus mára jól dokumentált. A közfoglalkoztatás az állam által működtetett, párhuzamos munkaerőpiac. Nem reagál a munka árjelzésére; arról, hogy hány helyet nyitnak és milyen munkát végeznek, a település polgármestere és a megyei kormányhivatal dönt. Mivel nincs olyan bér, amelyet egy munkáltató ténylegesen kifizetne, semmilyen jelzés nem mutatja, hogy a tevékenység a maga költségén értéket teremt — és a program saját értékelései szerint gyakran nem is teremt. A magyar munkaerőpiaci szakirodalom elemzései szerint a sok órás, hosszan tartó közfoglalkoztatásban való részvétel mérhetően csökkenti a nyílt munkaerőpiacra való átlépés valószínűségét, és növeli a közfoglalkoztatásba való visszakerülés esélyét². A meghatározó szám az átlépési ráta: a 2012-ben közfoglalkoztatásban lévőknek mindössze mintegy 15 százaléka dolgozott egy évvel később a programon kívül; 2018-ra, egy jóval erősebb munkaerőpiacon, ez nagyjából 25 százalékra emelkedett³. Az a program, amely négyből három résztvevőt visszaterel a függőségbe vagy önmagába, nem híd a foglalkoztatás felé. Várakoztató pálya, amelyet a járulékfizető finanszíroz.

  Magyarország ráfordítása nemzetközi mércével kirívó. 2016 körül Magyarország nagyjából a GDP 0,7 százalékát fordította közfoglalkoztatásra; az OECD-átlag az összehasonlítható, aktív munkaerőpiaci közfoglalkoztatási kiadások esetében mintegy 0,05 százalék volt — és abban a néhány országban, amely hasonló szintet ér el, ezt a hányadot jóval szegényebb gazdaságokban, vidéki mezőgazdasági programokra költik, nem városszéli közmunkára³. A kérdés nem az, hogy szükség van-e munkaerőpiaci politikára Magyarország legszegényebb településein, hanem az, hogy 156 000,0 millió Ft bérjárulékot, adminisztratív módon elosztva, dokumentáltan egy négyből egy kilépési ráta mellett — valóban ez a politika-e.

  Egy felelős reform nem hagyja magára a programban éppen benn lévőket. A védendő réteg valós: mintegy 67 000 résztvevő, sokan olyan településeken, ahol vékony a nyílt munkaerőpiac, és a közfoglalkoztatási hely a háztartás egyetlen formális jövedelme. A hirtelen megszüntetés átmenet nélkül passzív ellátásba vagy a feketegazdaságba taszítaná őket. A leépítés ezért öt évre nyúlik, és a felszabaduló keretet — ahogy a tétel fogyatkozik — két olyan csatornába vezeti át, amelyeket a bizonyítékok jobban alátámasztanak, mint a párhuzamos piaci foglalkoztatást: a versenyszférába való tényleges elhelyezkedéshez kötött közvetlen bértámogatásokba (a „Közfoglalkoztatásból a versenyszférába” elhelyezkedési támogatás — jelenleg havi 45 600 Ft — a meglévő eszköz és a tervezési minta⁴), valamint rászorultsági alapú jövedelemtámogatásba azokon a településeken, ahol belátható időn belül reálisan nem létezik nyílt munkaerőpiac. Az első csatorna olyan eredményt fizet meg, amelyet egy munkáltató valós állásajánlattal hitelesített; a második nyíltan kimondja, hogy jövedelemtámogatásról van szó, nem foglalkoztatásról, ahelyett, hogy egy transzfert munkának álcázna. Egyikhez sem kell az államnak olyan párhuzamos munkaerőpiacot fenntartania, amelyet beárazni nem tud.

• Átmeneti mechanizmus: Lineáris, ötéves kifuttatás. Az első évben zárul a beáramlás azokban a járásokban, ahol mérhető a nyílt piaci munkaerő-kereslet (elsőként a nyugati és középső megyékben, ahol a Budapest környéki átlépési ráta már meghaladja az 50 százalékot³); a következő években a leépítés azokra a településekre szűkül, ahol valóban hiányzik a helyi munkaerőpiac; itt a fennmaradó kör átlátható jövedelemtámogatássá alakul, ahelyett, hogy közfoglalkoztatási bérként vinnék tovább. A 2 962,0 millió Ft felhalmozási rész (eszközök, közfoglalkoztatási projektek felszerelése) az első évben megszűnik — folyamatos eszközbeszerzéshez nem fűződik bejáratott érdek.

• Érintett csoportok: Mintegy 67 000 jelenlegi résztvevő, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és más északkeleti, illetve déli megyékben koncentrálódva; a programot kezelő helyi önkormányzati hivatalok. Az ötéves horizont és az elhelyezkedési támogatás csatornája úgy van kialakítva, hogy a foglalkoztatható készségekkel rendelkező résztvevőket pénzügyi ösztönzővel kísérve tényleges állások felé mozdítsa, az ilyen készségekkel nem rendelkezőket pedig ne ejtse el.

Passzív kiadások, álláskeresési támogatások

• Jelenlegi előirányzat: 222 600,0 millió Ft

• Besorolás: Megtartás

• Indoklás: Ez a fejezet legnagyobb egyetlen tétele, és a klasszikus liberális keretben a legegyértelműbben megtartandó. A passzív álláskeresési ellátás járulékos biztosítási kifizetés: a dolgozó munkaviszonya alatt fizeti a társadalombiztosítási járulékot, és az ellátás az a követelés, amelyet ez a járulék a munkahely elvesztésének akaratán kívül bekövetkező, biztosítható eseményével szemben vásárolt. Nem politikai tisztségviselők mérlegelési alapú juttatása; annak a járuléknak a visszafelé futó szára, amelyet a munkavállaló már befizetett. Az ellátás eltörlése nem juttatná vissza a járulékot a dolgozóknak — a járulék a fejezet többi részét finanszírozza —, csak elkobozná a biztosítást, miközben a díjat továbbra is beszedik.

  A megtartás nem a jelenlegi konstrukció igazolása. Az álláskeresési járadékot Magyarországon legfeljebb 90 napig folyósítják — ez a legrövidebb folyósítási idő az Európai Unióban, ahol a közös alsó küszöb nagyjából öt hónap, és tizenöt tagállam legalább egy évre engedi⁵. A munkanélküli ellátással szembeni klasszikus liberális kifogás az erkölcsi kockázati érv: a túl hosszú, túl bőkezű ellátás finanszírozza a hosszabb álláskeresést, és gyengíti a rendelkezésre álló munka elvállalásának ösztönzőjét. Ez a kifogás egy 90 napos ellátásra nem érvényes; sőt, Magyarország már most is jóval szigorúbban szabta meg az ellátást, mint amit az erkölcsi kockázat érve megkívánna. A tétel azért marad, mert valódi biztosítás akaraton kívül bekövetkező esemény ellen, amelyet azok finanszíroznak, akik később igénybe is veszik. A működési hatékonyság és a folyósítási idő felülvizsgálata legitim; a fokozatos leépítés nem.

Bérgarancia kifizetések

• Jelenlegi előirányzat: 4 000,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: A bérgarancia-szabályozás kifizeti a fizetésképtelenné vált munkáltatók dolgozóinak elmaradt bérét, az Alap pedig utólag a felszámolási vagyonból behajtja, amit lehet — a fejezet bevételi oldalán szerepel 400,0 millió Ft „Bérgarancia támogatás törlesztése” (a megtérült rész). Szigorú értelemben vett jogvédelmi funkció: érvényre juttatja a dolgozó szerződéses követelését a már megkeresett bérre, amikor a szerződéses partner fizetésképtelen. A munkavállaló elvégezte a munkát, a bére jár, a munkáltató viszont fizetésképtelen lett. A rendszer a dolgozó korábbi szerződéses jogát teszi érvényesíthetővé, nem pedig meg nem szolgált juttatást utal át. Kicsi, körülhatárolt, a megtérülésen keresztül részben önfinanszírozó, és összhangban van a keret alapfunkciójával: a szerződések kikényszerítésével. Megtartás.

EU-s elő- és társfinanszírozás

• Jelenlegi előirányzat: 83 000,0 millió Ft (82 799,0 működési + 201,0 felhalmozási)
• Besorolás: Nominális befagyasztás
• Indoklás: Ez a tétel az uniós forrásból megvalósuló munkaerőpiaci programok hazai elő- és társfinanszírozása. A párhuzamos bevételi sor — „Előfinanszírozott uniós programok kiadásainak visszatérülése”, 70 000,0 millió Ft — azt mutatja, hogy ennek zöme pénzforgalmi művelet: a magyar állam előbb fizet, majd Brüsszel megtéríti, így a nettó hazai költség nem a bruttó 83 000,0 millió Ft, hanem a társfinanszírozási rész. A tétel nem csökkenthető egyoldalúan az általa felszabadított uniós transzfer feláldozása nélkül, ráadásul többéves operatív programmegállapodások kötik, amelyek egyetlen költségvetési cikluson túlnyúlnak. Az elemzői kifogás — hogy maga az uniós munkaerőpiaci programkiadás is adminisztratív módon elosztott transzfer, amelynek csatornája semmivel sem piacszerűbben fegyelmezett, mint a hazai csatornák — valós, de a reform útja a következő operatív programtárgyaláson át vezet, nem egy 2026-os tételcsökkentésen. Nominális befagyasztás: az előirányzat marad szinten, a reálértékű erózió szűkítse, és ne bővüljenek az azt hajtó programkötelezettségek.

Szakképzési támogatások

• Jelenlegi előirányzat: 70 000,0 millió Ft (69 266,3 működési + 733,7 felhalmozási)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)

• Indoklás: Ez a tétel a szakképzést támogatja — tanfolyamokat, képzési szolgáltatókat és képzéshez kötött munkáltatói támogatást. A nehézség szerkezeti: az Alapot kezelő hivatal nem tudhatja, mely helyi munkaerőpiacon mely készségek hiányoznak, mert ez az információ csak azoknak a munkáltatóknak a bérajánlataiban létezik, akik a készséget felvennék⁶. Egy központi képzési keret oda allokál, amilyen tanfolyamok nyújtására a szolgáltatók be vannak rendezkedve, és amelyeket az ügyintézés akkreditálni tud, nem feltétlenül azokra a készségekre, amelyekért egy munkáltató felárat fizetne. A program saját munkaerőpiaci értékelése szerint a közfoglalkoztatásból a nyílt piacra átlépő résztvevők azért léptek át, mert a munkaerő-kereslet emelkedett, nem azért, mert a képzés adta meg nekik azt, amit a piac keresett² — közvetlen bizonyíték arra, hogy a képzés tartalma nem követi az árjelzést.

  Ez nem azt jelenti, hogy a szakképzésnek nincs értéke. Azt jelenti, hogy az állam szerepe nem a képzési program központi működtetése és finanszírozása kell legyen. A védett körök: többéves megállapodáson lévő képzési szolgáltatók, és a jelenleg beiratkozott hallgatói évfolyamok, akiknek be kell tudniuk fejezni a tanfolyamot. A négyéves fokozatos leépítés meghagyja a folyamatban lévő kurzusok futamidejét, miközben a beáramlás fokozatosan zárul. A keret — ahol egyáltalán fennmarad támogatás — jobb keresletoldali eszközökre csoportosítható át: képzési utalványra, amelyet a dolgozó visz el a választott szolgáltatóhoz, vagy munkáltatói jóváírásra olyan képzésre, amelyre a munkáltató maga azonosított igényt. Mindkettő annál a félnél hagyja a készség kiválasztását, aki a tényleges munkaerőpiaci árjelzéssel szembesül, nem az ügyintézőnél, aki nem. A besorolás a mechanizmust tükrözi — egy olyan központi keret elosztását, amely a saját kimenetét beárazni nem tudja —, nem a tétel méretét.

• Átmeneti mechanizmus: A központi képzési támogatás beáramlásának négyéves lineáris kifuttatása; a folyamatban lévő kurzusmegállapodások a futamidő végéig teljesítendők; a fennmaradó támogatás — ha egyáltalán megmarad — a dolgozó kezében lévő, hordozható utalvánnyá alakítandó át.

• Érintett csoportok: A központi támogatástól függő képzési szolgáltatók; a jelenleg beiratkozott hallgatók (a tanfolyam befejezéséig védve); a képzési előirányzatokat kezelő megyei kormányhivatalok.

Foglalkoztatási támogatások

• Jelenlegi előirányzat: 20 000,0 millió Ft (12 630,0 működési + 7 370,0 felhalmozási)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)

• Indoklás: Ez a tétel a mérlegelési alapú foglalkoztatási támogatásokat fedi le — bértámogatásokat, munkáltatói juttatásokat és egyéb aktív munkaerőpiaci támogatást a közfoglalkoztatási és képzési tételeken kívül. Mérlegelési alapú juttatás: a megyei kormányhivatal dönti el, mely munkáltatók kapnak támogatást, és kiknek a felvételéhez. Klasszikus public choice-kitettség — a haszon azokra a munkáltatókra és közvetítőkre összpontosul, akik megkapják a támogatást, és tudják, hogyan kell pályázni rá, miközben a költség minden bérjárulékfizetőre szétterül. A felvételi támogatások magával ragadási hatása (deadweight effect) jól ismert: a támogatott felvételek egy része amúgy is megtörtént volna, így a járulék részben olyan döntésekért fizet a munkáltatóknak, amelyeket enélkül is meghoztak volna.

  A hároméves fokozatos leépítés azért indokolt, mert a jelenlegi támogatási megállapodások egy része többéves bértámogatási szerződés olyan munkáltatókkal, akik a folyamatos kifizetésre számítva vettek fel embereket; a hirtelen felmondás ezeket a felvételi döntéseket magukra hagyná. A klaszter egyetlen olyan eleme, amelyet érdemes megtartani, az elhelyezkedési támogatás (jelenleg havi 45 600 Ft, annak a dolgozónak fizetendő, aki ténylegesen versenyszektorbeli állásba lép⁴) — mert hitelesített eredményért fizet, nem adminisztratív megítélésért; ez beilleszthető a Start-munkaprogram elhelyezkedési csatornájába. A többi a meglévő támogatási szerződések lejártával három év alatt fokozatosan kifut.

• Átmeneti mechanizmus: A meglévő, többéves támogatási szerződések hároméves kifuttatása; az első évtől nincs új, mérlegelési alapú munkáltatói támogatási kötelezettségvállalás; az elhelyezkedési támogatás eleme megmarad, és a közfoglalkoztatási átmeneti csatornával összevonva folytatódik.

• Érintett csoportok: A jelenlegi bértámogatási szerződéseken lévő munkáltatók (a szerződés lejártáig védve); a programot kezelő megyei hivatalok.

Működtetési célú kifizetések

• Jelenlegi előirányzat: 1 400,0 millió Ft
• Besorolás: Nominális befagyasztás
• Indoklás: Ez magának az Alapnak az igazgatási-működési tétele — az NFA működtetésének költsége. Ahogy a fenti aktív kiadási tételek leépülnek, az őket elosztó hivatali apparátusnak is ezzel párhuzamosan szűkülnie kell; egy programhivatal a hiányzó piaci ár szuboptimális pótléka, és ahogy a kezelt keretek szűkülnek, magának a hivatalnak is szűkülnie kell. A működési tételt mégsem lehet a kezelt programok előtt csökkenteni, mert az csak azoknak a kiadásoknak az igazgatását akasztaná meg, amelyek a leépítés évei alatt még folynak. A nominális befagyasztás szinten tartja, amíg a tartalmi tételek leépülnek; ezt követően a működési tételnek abban a költségvetési ciklusban kell csökkennie, amely a Start-munkaprogram és a képzések leépítésének lezárulása után következik. Tipikus inflációs ütem mellett a reálérték-csökkenés ezen időszak alatt nagyjából egyötödével szűkíti a tételt.

Bevételi tételek

Társadalombiztosítási járulék Nemzeti Foglalkoztatási Alapot megillető része

• Jelenlegi hozam: 476 800,0 millió Ft

• Típus: Adó (a társadalombiztosítási bérjárulék célhoz kötött hányada)

• Megjegyzés: Ez a fejezet finanszírozási alapja — a magyar bérjárulék elkülönített szelete. A gazdaságilag lényeges tény az adóék. Magyarország bérstruktúrája egymásra rakja a munkáltatói oldali szociális hozzájárulást (SZOCHO, 13%), a 15 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót és a 18,5 százalékos munkavállalói tb-járulékot, úgy, hogy minden 100 Ft teljes munkáltatói költségből nagyjából 37 Ft kerül az államhoz még azelőtt, hogy a dolgozó a nettó bérét egyáltalán elköltené⁷. A szokásos fogalmazás — hogy „a munkáltató fizeti a SZOCHO-t” — félrevezetően írja le a tényleges teherviselést. A bérjárulékokat a dolgozó viseli, visszafogott nettó bér formájában: a munkáltató a teljes foglalkoztatási költséget árazza, és a járulékot a bérajánlat előtt vonja le. Az a dolgozó, aki a fejezet 476 800,0 millió forintját finanszírozza, nem látja a levonást, mert az soha nem is kerül be a bruttó bérébe.

  Az adóék nem áll meg a fizetési jegyzéknél. Abból, amit a dolgozó ezután elkölt, az EU-ban legmagasabb 27 százalékos ÁFA további szeletet vesz le; üzemanyagra, alkoholra és dohányra a jövedéki adó még tovább rak. A teljes munkáltatói kompenzációból egy átlagos magyar dolgozó háztartás esetében az állam halmozott effektív elvonása lényegesen meghaladja a látható bérjárulékadatot, ha a bérjárulékot, a jövedelemadót és a 27 százalékos ÁFA-t — amely a dolgozók kiadásainak túlnyomó részét terheli — egymásra rakjuk; az OECD közzétett magyar adatai a munkára vetített összesített adóéket Közép-Európa legmagasabbjai közé sorolják⁸. Ez az egész fejezet láthatatlan költségviselője: a bérből élő, akinek a teljes javadalmazását minden rétegben megadóztatják, miközben olyan munkaerőpiaci programokat finanszíroz — közfoglalkoztatást négyből egy kilépési rátával, képzést, amely a helyi készségigényt nem követi —, amelyek alakításába nincs beleszólása. A mediánbért kereső dolgozó⁹ a foglalkoztatása után kivetett SZOCHO-n keresztül évente több tízezer forinttal járul hozzá kifejezetten az NFA-részhez — olyan pénzzel, amely a programok eddigi bizonyítékai szerint gyakran egy párhuzamos munkaerőpiacot finanszíroz, nem pedig a nyílt piacra kivezető utat.

  Ez célhoz kötött adó, nem díj, és nem tűnne el akkor sem, ha a kiadási tételeket megnyirbálnák. A reformkövetkezmény fordítva fut: ha a Start-munkaprogramot, a képzési támogatásokat és a mérlegelési alapú foglalkoztatási juttatásokat leépítjük, az NFA bérjárulékra vonatkozó igényének ezzel arányosan csökkennie kell, és a felszabaduló járulékcsökkentési mozgásteret alacsonyabb adóékként kell visszaadni — ez a legközvetlenebb módja annak, hogy emelkedjen azoknak a dolgozóknak a nettó bére, akik a fejezetet finanszírozták.

• Torzítási rangsor: 2 — a bérjárulékok a struktúra legtorzítóbb adói közé tartoznak, közvetlenül a felvétel pontján szorítva vissza a foglalkoztatást és a reálbéreket.

Előfinanszírozott uniós programok kiadásainak visszatérülése

• Jelenlegi hozam: 70 000,0 millió Ft (69 000,0 működési + 1 000,0 felhalmozási)
• Típus: Uniós transzfer
• Megjegyzés: Az uniós előfinanszírozási művelet visszatérülő szára a kiadási oldalon. Ez nem saját bevétel; Brüsszel téríti vissza Magyarországnak azt az uniós programkiadást, amelyet az állam megelőlegezett. Eltűnik, ha a megfelelő „EU-s elő- és társfinanszírozás” kiadási tételt leépítjük, mert akkor nincs miért visszatéríteni. Pénzforgalmi tétel, nem adó.

Egyéb bevétel

• Jelenlegi hozam: 5 000,0 millió Ft (4 500,0 működési + 500,0 felhalmozási)
• Típus: Egyéb
• Megjegyzés: Az Alap vegyes bevételei — bírságok, büntetések, vagyoni jövedelmek és hasonlók. A fejezet keretéhez képest csekély; nem jelentős adótétel.

Bérgarancia támogatás törlesztése

• Jelenlegi hozam: 400,0 millió Ft
• Típus: Egyéb (megtérülés)
• Megjegyzés: A bérgarancia-kifizetésekkel szemben a felszámolási vagyonból megtérült összegek. Részben önfinanszírozóvá teszik a Bérgarancia tételt, és csak akkor csökkennének, ha azt a rendszert szűkítenénk — amit az elemzés nem javasol. Megtérülési bevétel, nem adó.

Fejezet-összefoglaló

Besorolás	Tételszám	Összeg (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	0	0,0
Fokozatos leépítés	3	246 000,0
Nominális befagyasztás	2	84 400,0
Megtartás	2	226 600,0
Összesen	7	557 000,0

Bevétel	Összeg (millió Ft)
Teljes fejezeti bevétel	552 200,0

Kulcsmegfigyelések

• A fejezet tisztán két kiadáscsoportra oszlik. A járulékos-biztosítási tételek — a passzív álláskeresési ellátás (222 600,0 millió Ft) és a bérgarancia (4 000,0 millió Ft), együttesen 226 600,0 millió Ft — valódi hozamok arra a járulékra, amelyet a dolgozók már befizettek akaratukon kívül bekövetkező eseményekkel szemben; ezek megtartandók. Az adminisztratív módon elosztott aktív tételek — közfoglalkoztatás, szakképzés, mérlegelési alapú foglalkoztatási támogatások, együtt 246 000,0 millió Ft — olyan kiadások, amelyeket az Alap nem tud beárazni, és amelyek eredményessége dokumentáltan gyenge; ezek leépülnek.

• A Start-munkaprogram a fejezet elemzési középpontja. Ez a legnagyobb aktív tétel (156 000,0 millió Ft), Magyarországot nemzetközi összehasonlításban kivételessé teszi a közfoglalkoztatási kiadásban (nagyjából a GDP 0,7 százaléka az OECD-átlag mintegy 0,05 százalékával szemben), és a nyílt munkaerőpiacra való mért átlépési rátája — még egy erős munkaerőpiacon is mintegy 25 százalék — azt jelenti, hogy várakoztatási mintaként működik, nem hídként. A leépítés őszintén kezeli a védett kört: Magyarország legszegényebb településein nagyjából 67 000 résztvevőt nem ejtünk el; a keret valós állásokba vezető elhelyezkedési támogatások felé csoportosul át, és ahol helyi munkaerőpiac nem létezik, ott átlátható jövedelemtámogatás felé.

• A leépített tételek mintázata a fejezet legmélyebb pontja: a mérlegelési alapú állami elosztás ugyanazt a téves allokációt termeli, függetlenül attól, ki kezeli. Akár a jelenlegi kormány megyei hivatalai, akár egy jövőbeni kormány hivatalai osztják el a közfoglalkoztatási helyet, a tanfolyamot vagy a felvételi támogatást, az ügyintéző továbbra sem tudja beárazni a kimenetet, mert az árjelzést — azt a bért, amelyet a munkáltató a készségért vagy a munkáért fizetne — egy adminisztratív keret váltotta fel. Egy tisztább adminisztráció ugyanazt a járulékot jobban kreditált szolgáltatókhoz irányítja át; a jelzést nem állítja vissza.

• A finanszírozási alap újrarendezi az egész fejezetet. Az NFA-t 476 800,0 millió Ft célhoz kötött bérjárulék finanszírozza — és az adóék, amelybe ez beágyazódik, azt jelenti, hogy egy magyar dolgozó háztartás halmozott effektív állami elvonással szembesül, amely lényegesen meghaladja a látható bérjárulékadatot, ha a bérjárulékot, az ÁFA-t és a jövedéki rétegeket egymásra rakjuk — ez Magyarországot Közép-Európa legmagasabb adóékű országai közé sorolja⁸. A fejezet reformhozadéka ezért nem csupán a leépített kiadás, hanem az NFA bérjárulékra vonatkozó igényének ezzel arányos csökkentése is, amelyet alacsonyabb adóékként és magasabb nettó bérként adunk vissza a dolgozóknak.

• Magyarország 90 napos álláskeresési járadéka a legrövidebb az EU-ban. A munkanélküli ellátással szembeni klasszikus liberális, erkölcsi kockázati kifogás — hogy a túl hosszú, túl bőkezű ellátás finanszírozza a hosszabb álláskeresést — egyszerűen nem érvényes 90 napnál. A passzív tétel nem engedményként marad, hanem azért, mert ezen a folyósítási időn belül egyértelmű járulékos biztosítás akaratán kívül bekövetkező esemény ellen.

Források

Footnotes

1. Foglalkoztatottság és munkanélküliség, 2026. február. Központi Statisztikai Hivatal (KSH). 2026. https://www.ksh.hu/. A közfoglalkozta- tásban részt vevők létszáma 2026 februárjában átlagosan 66,9 ezer fő volt, ami éves szinten 2,7%-os növekedést jelent. ↩

2. Miért nem hatékony a közfoglalkoztatás? Budapest Institute / Munkaerőpiaci Tükör. http://budapestinstitute.eu/index.php/hirek/adatlap/why_are_public_works_programmes_ineffective/hu. „a sok órában és hosszan végzett közfoglalkoztatás egyértelműen csökkenti a nyílt piacra lépés, és növeli a közfoglalkoztatásba visszalépés esélyét”; akik átléptek, azért léptek át, mert a munkaerő-kereslet emelkedett, nem azért, mert a közfoglalkoztatás piacképes tapasztalattal vértezte fel őket. ↩ ↩²

3. A közmunka átok is, áldás is, de az biztos, hogy arányaiban a világon sehol nem költenek rá annyit, mint Magyarországon. Qubit. 2022. https://qubit.hu/2022/11/07/a-kozmunka-atok-is-aldas-is-de-az-biztos-hogy-aranyaiban-a-vilagon-sehol-nem-koltenek-ra-annyit-mint-magyarorszagon. „15 százalékos eséllyel dolgoztak nem közmunkásként egy évvel később” (2012), 2018-ra 25%-ra emelkedve; „Magyarország 2016 körül a GDP 0,7 százalékát fordította csupán a közfoglalkoztatás finanszírozására”, az OECD-átlag mintegy 0,05 százalékával szemben; 676 000 résztvevő 2011–2019. ↩ ↩² ↩³

4. Közfoglalkoztatásból a versenyszférába program 2025. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. 2025. https://nfsz.munka.hu/cikk/2430/Kozfoglalkoztatasbol_a_versenyszferaba_program_. Azok a közfoglalkoztatottak, akik a versenyszférában találnak munkát, havi 45 600 forint elhelyezkedési támogatást kaphatnak. ↩ ↩²

5. Munkanélküli segély Magyarországon és az EU-ban. Policy Solutions. https://www.policysolutions.hu/userfiles/elemzes/62/munkanelkuli_segely_magyarorszagon_es_az_eu_ban.pdf. A magyar álláskeresési járadékot legfeljebb 90 napig folyósítják — ez a legrövidebb tartam az EU-ban; a közös minimum másutt nagyjából öt hónap, és tizenöt tagállam legalább egy évet engedélyez. ↩

6. A diszperz tudásra építő érvet — miszerint a központi képzési keretek nem tudják követni a helyi készséghiányt — kifejti: F. A. Hayek, „The Use of Knowledge in Society”, American Economic Review 35(4), 1945, 519–530. o. Az empirikus pontot — hogy a nyílt piacra átlépő közfoglalkoztatottak azért léptek át, mert a munkaerő-kereslet emelkedett, nem azért, mert a képzés ezt biztosította nekik — a fenti ² jegyzet dokumentálja. ↩

7. A foglalkoztatást terhelő adók és járulékok. Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). https://nav.gov.hu/. SZOCHO (munkáltatói szociális hozzájárulás) 13%; egykulcsos személyi jövedelemadó 15%; munkavállalói tb-járulék 18,5% — együttesen a teljes munkáltatói költség nagyjából 37%-a kerül az államhoz, mielőtt a nettó bért elköltenék. ↩

8. OECD Taxing Wages 2024 — Hungary Country Note. OECD. 2024. https://www.oecd.org/en/publications/taxing-wages-2024_b43f27b4-en.html. Az OECD adóék-mutatója egy átlagbéres egyedülálló dolgozó esetében Magyarországon (jövedelemadó + munkavállalói és munkáltatói tb-járulékok a teljes munkaerőköltség arányában) 2023-ban 46,9% volt; a 27%-os ÁFA hozzáadása az adózott fogyasztáshoz az effektív terhet lényegesen a bérjárulékadat fölé emeli. Az összesített adóék Magyarországot következetesen Közép-Európa legmagasabbjai közé sorolja az OECD összehasonlító tábláiban. ↩ ↩²

9. Keresetek, 2025. Központi Statisztikai Hivatal (KSH). 2026. https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0010.html. A teljes munkaidős foglalkoztatottak medián havi bruttó bére Magyarországon; a pontos értéket a legfrissebb KSH-kiadás alapján kell ellenőrizni a publikáció előtt. ↩