XLV. fejezet: Állami Beruházások

Áttekintés

Az XLV. fejezet a központi kormányzat közvetlen tőkeberuházási számlája: az a sor, amelyen keresztül maga az állam épít — nem egy minisztérium, nem egy ágazati ügynökség, nem is egy uniós operatív program. A 2026-os keret 486 328,4 millió Ft kiadás nulla saját bevétel mellett, vagyis a fejezetet teljes egészében adóból és hitelből finanszírozzák. Két terület teszi ki szinte az egészet: a magasépítés — minisztériumi épületek, a budai várnegyed, egyedi állami építési beruházások — körülbelül 110,6 milliárd Ft, a közlekedési beruházás (közutak és vasút) pedig körülbelül 362,2 milliárd Ft. A maradék a projekt-előkészítést és egy kisebb közmű- és hulladékgazdálkodási sort fed le.

A fejezet azért szokatlan a költségvetésen belül, mert nem funkciót finanszíroz, hanem eszközöket. Ez a megkülönböztetés alapozza meg az elemzési kérdést. A klasszikus liberális keret nem tekinti a tőkekiadást automatikusan legitimebbnek a folyó kiadásnál; a teszt az, hogy a projekt olyan tőkét halmoz-e fel, amely majd valós jövőbeli keresletet szolgál ki, vagy a megtakarítást a piaci szempontból kiválasztott projektektől politikai mérlegelés alapján kiválasztottakra fordítja, és beruházás címszó alatt elfogyasztja. Egy út, amely a gazdaság által ténylegesen megtermelt áruforgalmat hordozza, tőke. Egy újjáépített palotanegyed hosszú élettartamú fogyasztási tétel. A fejezet mindkettőt tartalmazza, és a besorolásnak tételről tételre szét kell választania őket.

Mielőtt bármelyik konkrét sorhoz hozzányúlnánk, egy szerkezeti megfigyelés a teljes fejezetre érvényes. Itt a központi állam egy személyben a saját fejlesztője, kivitelezőválasztója és árszabója. A felhasználók sehol nem szavaznak a pénztárcájukkal: a projekteket nem azok finanszírozzák, akik majd használni fogják, a használat fejében, és a fejezeten belüli „érték” mércéje az, hogy „az előirányzatot a projekt ütemtervéhez tartva elköltötték-e”, nem pedig az, hogy „az eredmény megérte-e az árát”. Az az információ, amelyből egy piaci fejlesztő tudná, hogy egy adott útszakasz, épület vagy vasúti felújítás megéri-e a tőkeköltségét — az az ár, amit a használók önként megfizetnének, a bérleti díjak, amelyeket egy magánbefektető beszedhetne, az elmaradt versengő projektek —, a fejezet felépítésében nyomokban sem szerepel. Ez nem jelenti, hogy minden sor pazarlás. Azt jelenti, hogy a fejezet a saját adataiból nem tudja igazolni, hogy bármelyik sor ne lenne az. Az alábbi besorolások abból a funkcióból indulnak ki, amelyet az egyes projektek a háttérben ténylegesen betöltenek.

Kiadások elemzése

Kiemelt útberuházások

• Jelenlegi előirányzat: 219 495,3 millió Ft

• Besorolás: Megtartás

• Indoklás: Ez a fejezet legnagyobb egyetlen sora, és a fő- és autópálya-hálózatot finanszírozza — azt a fizikai infrastruktúrát, amelyen az egész gazdaság áruforgalma és ingázása nyugszik. Az ilyen osztályú utak közel állnak egy valódi, a jogokhoz és a jogállamhoz kapcsolódó funkcióhoz: használható országos úthálózat nélkül a munkamegosztás egyszerűen nem tud az ország területén működni, a hálózatnak pedig olyan erős hálózati jellegű sajátosságai vannak, amelyek a szétaprózott magánszolgáltatást valóban megnehezítik. A becsületes besorolás Megtartás — de Megtartás két éles fenntartással, mert „a funkciót megtartjuk” nem ugyanaz, mint „a finanszírozási szerkezetet érintetlenül hagyjuk”.

  Először is, a közúti infrastruktúra egyike annak a néhány állami építésű eszköznek, amelyet érdemben lehetne a használatból finanszírozni. Egy autópálya azonosítható járműveket hordoz; a matricarendszer már most árazza a hozzáférést; a szakaszonkénti és tengelyterhelés szerinti útdíjazás Európa-szerte mindennapos. Ahol egy útszakaszt a saját használói által befizetett útdíjakból lehet fedezni, ott meggyengül az indoka annak, hogy SZJA-ból és ÁFA-ból fizettessük meg — olyan polgárok pénzéből, akik talán soha nem hajtanak rajta végig. A sort felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy a kapacitás mekkora részét fedezhetné közvetlenül a használati díj, az általános bevételt pedig a valóban hálózati előfeltételt jelentő és a regionálisan újraelosztó szakaszokra kellene korlátozni.

  Másodszor, a fejezet projektszintű bontást egyáltalán nem ad. A „Kiemelt útberuházások” egyetlen, 219,5 milliárd Ft-os szám, amely meg nem nevezett szakaszok halmazát fedi le. Az olvasó a költségvetésből nem tudja megállapítani, hogy a pénzből az M4 kelet felé tartó meghosszabbítása épül-e, amely valós Budapest–Debrecen áruforgalmat visz, vagy egy alacsony forgalmú presztízsszakasz egy politikailag kedvezményezett körzet kiszolgálására. A 2026. évi költségvetési törvény maga is úgy rendelkezik, hogy az ebből a sorból finanszírozott beruházásokat külön, projektenkénti, központilag kezelt költségvetési sorokon kell elszámolni, és hogy a pénzügyminiszter előirányzatokat csoportosíthat át az egyes beruházások között¹ — a projektszintű részlet közigazgatási szinten létezik, csak a fejezetben nem kerül a nyilvánosság elé. A Megtartás besorolás feltétele, hogy ez a projektszintű részlet közzétételre kerüljön, mert e nélkül a sor nem tudja igazolni, hogy a tőke olyan utakra jut, amelyekre a gazdaságnak szüksége van, nem pedig azokra, amelyek a legnagyobb politikai hozamot ígérik.

• Átállási mechanizmus: A sort tartsuk meg. Írjuk elő a projektenkénti előirányzat-bontás közzétételét, amelyet a költségvetési törvény közigazgatási szinten már most megkövetel, hogy minden szakasz tőkeköltsége láthatóvá váljon. Rendeljünk meg egy szakaszonkénti felülvizsgálatot az útdíjas finanszírozás lehetőségeiről; a nagy forgalmú városközi szakaszokat mozdítsuk el a használati díjas finanszírozás felé, és az általános bevételt különítsük el azokra a hálózati előfeltételt jelentő és területi kohéziós szakaszokra, amelyek magukat nem tudják eltartani.

• Érintett csoportok: Az úthasználók (akik az útdíjas szakaszokon közvetlenül a használatért fizetnének, nem pedig általános adón keresztül); az építőipar és annak koncentrált nagyvállalkozói köre; az adófizetők általában, akik jelenleg attól függetlenül finanszírozzák a teljes sort, hogy egyáltalán használják-e ezeket az utakat.

Gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése

• Jelenlegi előirányzat: 102 962,0 millió Ft

• Besorolás: Megtartás

• Indoklás: A gyorsforgalmi-hálózati sor új autópálya- és gyorsforgalmi utak építését finanszírozza — az M-utak programját. A funkció ugyanaz, mint a kiemelt útberuházási soré, és ugyanazok a hálózati sajátosságok jellemzik; a besorolás is ugyanaz a Megtartás, ugyanazzal a két fenntartással. Az új gyorsforgalmi kapacitás az útprogram azon szelete, ahol a használati díjas finanszírozás leginkább elérhető: egy zöldmezős autópálya-szakasz iskolapéldája annak az eszköznek, amelynek a használói azonosíthatók, amelynek a hozzáférése útdíjkapuval kizárható, és amelynek az építése elvileg az általa termelt útdíjbevételből fedezhető. Több európai autópálya-hálózat pontosan ezen az alapon épült meg és üzemel.

  A sor egy olyan mechanizmust is felmutat, amelyet a költségvetés maga nem hoz a felszínre. Amikor az állam általános bevételből épít gyorsforgalmi kapacitást, és aztán csak egységes éves matricát számláz, az úthasználat árát közigazgatási úton szabta meg — ahelyett, hogy hagyná az árat információt hordozni. Az egységes matrica ugyanannyit kér a kis futásteljesítményű vidéki autóstól és a nagy futásteljesítményű napi ingázótól; semmilyen jelzést nem küld arról, hogy mely szakaszok zsúfoltak, melyek vannak alulhasználva, és a következő kapacitásnövekmény valójában hol éri meg a tőkeköltségét. Egy távolság- és szakaszalapú útdíj viszont engedné, hogy maga a hálózat használati adatai mutassák meg, hol térül meg a bővítés — felváltva a jelenlegi rendszert, amelyben azt, hogy legközelebb melyik gyorsforgalmi utat építsék meg, közigazgatási úton, piaci teszt nélkül ugyanaz a testület dönti el, amelyik aztán meg is építi.

• Átállási mechanizmus: A sort tartsuk meg a hálózati előfeltételt jelentő funkció érdekében. Konkrétan az új zöldmezős gyorsforgalmi szakaszok esetén írjunk elő útdíjas finanszírozási vizsgálatot a projekt jóváhagyásának feltételeként; ahol a várható útdíjbevétel a tőkeköltség érdemi részét fedezi, ott azt a részt az útdíjbevételből finanszírozzuk (közvetlenül vagy rendelkezésre állási alapú koncesszión keresztül), nem pedig az általános bevételből. A matricarendszert egy meghatározott időszak alatt mozdítsuk el a távolság- és szakaszalapú árazás felé, hogy a hálózat maga termelje azt a használati információt, amelynek a bővítési döntéseket vezérelnie kellene.

• Érintett csoportok: A jövőbeli úthasználók; az építőipar; az általános adófizetők, akik jelenleg a gyorsforgalmi bővítés teljes tőkeköltségét viselik, miközben esetleg sosem fognak rajta autózni.

Térségi jelentőségű közúti beruházások

• Jelenlegi előirányzat: 33 058,0 millió Ft
• Besorolás: Megtartás
• Indoklás: Ez a sor a regionális és alsóbbrendű közúti beruházásokat finanszírozza — regionális, nem országos törzshálózati jelentőségű összeköttetéseket. A funkció a kereten belül legitim: a regionális közúti elérhetőség ugyanannak a hálózati előfeltételt jelentő logikának a része, és pontosan ezek azok a szakaszok, amelyek a legkevésbé tudnák magukat útdíjból eltartani, mert kisebb a forgalmuk. A becsületes besorolás Megtartás. Egy szerkezeti észrevétel kívánkozik ide: a regionális útberuházás a fejezet azon része, ahol a szubszidiaritás kérdése a legélesebb. Hogy melyik megyében melyik regionális út éri meg a tőkeköltségét, az helyi információn múlik — települési mintázatokon, helyi áruforgalmon, azon, hogy a gazdaságilag aktív lakosság ténylegesen hol kénytelen mozogni —, és ez az információ nincs egy budapesti központi beruházási számla birtokában. A sor helyesen Megtartás, de annak eldöntése, hogy melyik regionális projekteket finanszírozza, közelebb tartozik a megyei és önkormányzati szinthez, mint ahová a fejezet központosított szerkezete teszi.
• Átállási mechanizmus: Tartsuk meg. Ahol a jogi és pénzügyi szerkezet ezt megengedi, a regionális útkereten belüli projektkiválasztást ruházzuk át a megyei szintű döntéshozatalra, a központi sor pedig keretelőirányzatként működjön, ne projektenkénti központi választásként.
• Érintett csoportok: A regionális úthasználók és a kiszolgált regionális gazdaságok; a megyei és önkormányzati szintek, amelyek decentralizáció esetén projektkiválasztási hatáskört kapnának; az adófizetők.

Egyedi magasépítési beruházások

• Jelenlegi előirányzat: 74 586,0 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)

• Indoklás: Ez a sor a központi kormányzat egyedi állami épületépítési projektjeit finanszírozza — minisztériumi épületeket, közigazgatási helyszíneket és egyedileg ütemezett állami építéseket. A 2026. évi költségvetési törvény ezeket projektenkénti, központilag kezelt sorokként kezeli, ugyanazzal a szerkezettel, mint az útprogramot¹. A besorolási kérdés azon múlik, hogy az épületek mire szolgálnak. Azok a helyiségek, amelyek valódi jogvédelmi és alkotmányos előfeltételt jelentő funkcióknak adnak otthont — bíróságok és azok az irodák, amelyeken keresztül a törvényhozás és a jogállami apparátus működik —, legitim állami eszközök, és az ezek biztosításához szükséges építkezés legitim, ha felülvizsgálható tőkesor. Egy „egyedi magasépítési beruházások” címszó alatt szereplő, a fejezetben bontatlan 74,6 milliárd Ft-os éves sor azonban olyan programot finanszíroz, amelyet az elmúlt években a minisztériumok és közigazgatási szervek átköltöztetése uralt újjáépített, reprezentatív helyszínekre, nem pedig a ténylegesen alkalmatlan működési helyiségek cseréje.

  Itt a mechanizmus az, amit a fejezet szerkezete a legjobban elrejt. Egy minisztérium már most működőképes helyiséget foglal el. Ha ezt rangosabb helyszínen lévő, rangosabb épületre cserélik, az nem halmoz fel termelő tőkét — a közigazgatási funkció változatlan, a létszám változatlan, a nyújtott közszolgáltatás változatlan. Ez fogyasztás: az állam átcsatornázta a megtakarítást, bármit is kezdett volna vele az adófizető vagy egy piaci befektető, egy olyan épületre, amely a megfelelő meglévő helyiséghez képest pusztán rangban hoz többletet. A látható eredmény egy szép újjáépített épület; a láthatatlan az a termelő tőkeképződés — a magánüzem, a lakhatás, az új gépek és berendezések —, amit ugyanaz a 74,6 milliárd Ft finanszírozott volna, ha nem vonták volna el adóként. Egy magyarországi munkavállalónak, aki a havi bruttó mediánkeresetet viszi haza — a KSH legutóbb közzétett kereseti adatai szerint hozzávetőleg 540 000 Ft² —, ez az egyetlen sor évi nagyjából 19 000–20 000 Ft adót jelent — érdemi összeget, egy olyan közigazgatás irodáinak felújítására fordítva, amelynek a munkáját nem érinti az irodák cseréje.

  Ez nem ítéli el a soron belüli minden egyes projektet. Az alkotmányos előfeltételt jelentő szervek nem biztonságos vagy funkcionálisan elavult helyiségeinek valódi cseréje védhető. De a sor mint egész, ezen a léptéken és ezzel az összetétellel, nem megy át a tőketeszten, és a becsületes besorolás Fokozatos leépítés: az általános „egyedi magasépítési beruházás” programot fokozatosan vezessük le egy védhető, a valódi cserére korlátozott maradványra.

• Átállási mechanizmus: Hároméves, lineáris ütemű Fokozatos leépítés, mert a védett fél itt szerződéses jellegű: a már szerződés alatt álló építési projekteknek vannak szerződéses partnereik, akiknek a szerződései a végükig futnak, és a hirtelen leállítás félbehagyna folyamatban lévő kötelezettségvállalásokat és felmondási kötelezettségeket váltana ki. Az 1. év a reform előtt aláírt minden szerződést teljesít; az új projektjóváhagyások az első pillanattól a valódi jogvédelmi / alkotmányos előfeltételt jelentő cseréigényre korlátozódnak, közzétett alkalmatlan-helyiség standardhoz mérve. A 3. évre a sor egy védhető maradványra áll be — az elemzés a hosszú távú maradványt a jelenlegi kerethez képest kicsiként kezeli, és a sort a diszkrecionális, reprezentatív összetevő fokozatos leépítéseként sorolja be. Az építőipar elveszít egy politikai mérlegelésen kiosztott bevételi forrást; nem veszíti el a valódi cseremunkát, az tovább folyik.

• Érintett csoportok: Az állami építési szerződéseket tartó építési vállalkozók (akiket a szerződések kifutása véd); azok a közigazgatási dolgozók, akiknek az iroda-átköltöztetése elmarad; az adófizetők, akik a jelenleg ide csatornázott összegből egy mediánkeresőre vetítve évente nagyjából 19 000–20 000 Ft-ot megtartanának.

Budavári ingatlanberuházások

• Jelenlegi előirányzat: 20 000,0 millió Ft

• Besorolás: Azonnali megszüntetés

• Indoklás: Ez a sor a budai várnegyed folyamatban lévő újjáépítését finanszírozza — a Nemzeti Hauszmann Programot, a Budavári Palotanegyed újjáépítésére indított hosszú futamidejű programot. A program a 2010-es évek közepe óta fut; költségét eredetileg körülbelül 200 milliárd Ft-ra becsülték, teljes élettartam-költsége pedig tartós közéleti viták tárgya: független becslések jelentősen meghaladják az eredeti összeget, a kezelő szerv (Várkapitányság) pedig nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva elzárkózott egy konszolidált összeg közzététele elől³. Az ebben a fejezetben szereplő 20 000,0 millió Ft ennek a programnak a 2026. évi részlete.

  Semmilyen elemzési csavarral nem lehet ezt a keret által elismert értelemben vett tőkeberuházássá tenni. Egy újjáépített palotanegyed nem szolgál ki jövőbeli termelő keresletet; nem emeli az egy munkavállalóra jutó tőkeállományt; nem érvényesít szerződést, nem biztosít jogot, nem véd visszafordíthatatlan, önhibán kívüli kártól. Az adófizetők forrásainak diszkrecionális elosztása egy örökségi és reprezentatív tárgyra, amelyet politikai tisztségviselők választottak. Az, hogy „beruházásnak” nevezzük, mert a költségvetési sor címében szerepel a beruházás szó, nem változtat a lényegen: az eszköz értékét nem ítéli meg semmilyen jövőbeli fogyasztó, és nem teszteli semmilyen piac. Ez a nemzeti jövedelem jelen idejű elfogyasztása, kényszerből finanszírozva, esztétikai és szimbolikus hozamért, amelynek megvásárlását az érte fizetők nem választották.

  A látható az újjáépített palotanegyed — valóban szép eredmény, minden látogató számára szembeötlő. A láthatatlan az, hogy mit kezdtek volna a 20 000,0 millió Ft-tal és a korábbi években elköltött jóval nagyobb összegekkel azok, akiktől elvonták: az a tőkemélyítés, amely emeli a reálbéreket; az a magánbefektetés, amelyre az ország felzárkózási lemaradásának a leginkább szüksége van; azoknak a háztartásoknak a megtakarítása, akik a saját gondoskodásuk helyett egy palotát finanszíroztak. Egy önkéntes adományból fenntartott örökségi tárgy — alapítvány, előfizetés, jegyrendszerű hozzáférés, mecénási helyreállítás, az a mechanizmusrendszer, amellyel Európa-szerte palotákat és katedrálisokat valójában fenntartanak — felfedné a valós keresletet iránta. Kényszerből finanszírozva csak azoknak a tisztségviselőknek a preferenciáját mutatja meg, akik kiválasztották.

  Nincs olyan jogos várakozás, amely a program fokozatos kivezetését indokolná. A szerződéses bizalom konkrét, aláírt építési szerződésekhez kötődik, nem a programhoz mint diszkrecionális politikai kötelezettségvállaláshoz, és a költségvetési sor évről évre szóló politikai előirányzat, nem többéves törvényi mandátum. A besorolás Azonnali megszüntetés: a 2026. évi részletet nem irányozzuk elő; a már jogszerűen aláírt konkrét szerződéseket saját szerződéses feltételeik szerint teljesítjük átállási költségként, de további programszakaszokat nem finanszírozunk.

• Átállási mechanizmus: A 20 000,0 millió Ft-ot ne irányozzuk elő. A már jogszerűen aláírt építési szerződéseket meglévő feltételeik szerint teljesítsük (egyszeri átállási költség, nem folyamatos sor). A negyed elkészült és használatban lévő részeit vigyük át egy önfenntartó modellbe — jegyrendszerű hozzáférés, helyszínbérlet, mecénási és vállalati helyreállítási támogatást fogadni képes örökségi alapítvány —, hogy minden további helyreállítást azok finanszírozzanak, akik értékelik, és abban a léptékben, amelyben értékelik.

• Érintett csoportok: Az aláírt várnegyedi szerződéseket tartó építési vállalkozók (szerződéses feltételeik szerint teljesítve); a negyed körüli örökség- és turisztikai ágazat (amely önfenntartó működési modellt kap); az adófizetők, akik kötelező adózáson keresztül megszűnnek egy diszkrecionális, reprezentatív programot finanszírozni.

Befejezés előtt álló építési beruházások

• Jelenlegi előirányzat: 14 000,0 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (2 év)

• Indoklás: Ez a sor a befejezéshez közeli építési projekteket finanszírozza — a már lényegében felépített állami építési munkák befejezéséhez szükséges utolsó részleteket. A besorolási logika a fejezet minden más építési sorától eltér, és az elsüllyedt költségen és a bizalmi érdeken múlik. Egy 80 vagy 90 százalékban kész projekt már lekötött tőkét képvisel: a megtakarítást már átcsatornázták, a szerkezet már áll, és a befejezés közelében megállni egy félkész, semmilyen hozamot nem termelő eszközt hagyna maga után. Bármi is volt e projektek jóváhagyásának eredeti érdeme — és a köztük lévő reprezentatív projektek esetében a keret a jóváhagyási döntésről negatív ítéletet hozott volna —, a 2026. évi költségvetés előtt álló döntés most nem az, hogy elindítsuk-e őket, hanem hogy befejezzük-e, amit már felépítettünk. Egy csaknem kész szerkezet befejezése, hogy használhatóvá váljon, egy már meghozott kötelezettségvállalás észszerű lezárása; félbehagyni tiszta pazarlás.

  Ezért Fokozatos leépítés, nem Megtartás és nem Azonnali megszüntetés. Fokozatos leépítés, mert a sornak nincs tartós indoka — amint a jelenlegi csaknem kész állomány befejeződik, egy „befejezés előtt álló épületek” sornak nincs visszatérő funkciója; nullára kell csökkennie. Nem Azonnali megszüntetés, mert a hirtelen leállítás valóban csaknem kész eszközöket hagyna maga után félbe, és megszegné a szerződéseket utolsó szakaszukban. A horizont rövid — két év —, mert a védett kategória véges és pontosan körülhatárolt: a jelenleg befejezéshez közeli épületek, és semmi más. Új projekt erre a sorra nem kerül; azok a saját kezdetükkor szembesülnének a keret jóváhagyási tesztjével.

• Átállási mechanizmus: Kétéves, lineáris ütemű Fokozatos leépítés, amely a jelenleg csaknem kész állomány befejezését fedi. Az 1. év a hátralévő befejezési munka zömét finanszírozza; a 2. év a maradékot; ezután a sor lezárul. Erre a sorra új projektet nem lehet felvenni — szerkezetileg lezáródó örökségsor, nem pedig állandó program.

• Érintett csoportok: Az építési vállalkozók, akik a befejezés előtt álló munkák utolsó szakaszán dolgoznak (a befejezésig teljesítve); az elkészült épületek leendő közhasználói; az adófizetők, akik egy lezáruló, véges sort finanszíroznak, nem pedig egy nyitott végűt.

Állami vasútfejlesztési beruházások

• Jelenlegi előirányzat: 6 714,7 millió Ft

• Besorolás: Megtartás

• Indoklás: Ez a sor állami vasútfejlesztési beruházást finanszíroz — tőkemunkákat a vasúti hálózaton. A funkció a kereten belül legitim, ugyanazon hálózati előfeltételt jelentő logika alapján, mint az útsoroké: a vasúti hálózat fix infrastruktúrájának (pálya, biztosítóberendezés, villamosítás) erős hálózati sajátosságai vannak, és egy működő vasúti hálózat része az ország területén történő munkamegosztás fizikai előfeltételének. A 6 714,7 millió Ft az útprogramhoz képest kicsi sor, és a besorolás az infrastruktúrafunkcióra nézve egyértelmű Megtartás.

  Egy megkülönböztetést érdemes felszínre hozni, mert a közlekedési területen és a költségvetés külön állami vállalati fejezeteiben egyaránt visszatér. A fix vasúti infrastruktúra — pálya, biztosítóberendezés — az a valódi hálózati elem, ahol a közös állami ellátásnak valós indoka van. A vasúti üzemeltetés — vonatok közlekedtetése, jegyértékesítés, utasok kiszolgálása — ezzel szemben versenyeztethető, és nem kell állami monopóliumnak lennie; az üzemeltetés és az infrastruktúra szétválasztásának műszaki és szabályozási megvalósíthatóságát több európai rendszer is bemutatta, mind nyílt hozzáférésű, mind franchise-jellegű konstrukciók keretében. Ez a sor az infrastruktúrafejlesztést finanszírozza, és ez az a rész, amely jogosan helyezkedik el egy állami tőkeszámlán. A Megtartás az infrastruktúrafejlesztési funkcióra vonatkozik; nem mond ki olyan következtetést, hogy a más fejezetekben finanszírozott vonatüzemeltetési tevékenység szintén Megtartás lenne.

• Átállási mechanizmus: A sort tartsuk meg a vasúti infrastruktúrafejlesztésre. Az útsorokhoz hasonlóan írjuk elő a projektszintű közzétételt, hogy minden egyes vasútfejlesztési projekt tőkeköltsége láthatóvá váljon. Az infrastruktúra-üzemeltetés szétválasztását kifejezetten tartsuk szem előtt, amikor ezt a sort a költségvetés más helyein szereplő vasúti üzemeltetői támogatási sorok mellett olvassuk.

• Érintett csoportok: A vasúti utasok és a hálózaton keresztül kiszolgált áruforgalom; az adófizetők; a vasúti ágazat vállalkozói.

Beruházások előkészítése

• Jelenlegi előirányzat: 10 000,0 millió Ft

• Besorolás: Megtartás

• Indoklás: Ez a sor a jövőbeli beruházások előkészítését finanszírozza — megvalósíthatósági tanulmányokat, tervezést és azt a műszaki alapozást, amely egy építési döntést megelőz. A kereten belül ez a fejezet egészének legvédhetőbb kiadása, és ennek pontos oka van. A fejezet központi gyengesége, amely a fenti minden sorban előjött, az, hogy az állam piaci teszt nélkül dönt arról, melyik projekt éri meg a tőkeköltségét. A valódi előkészítési munka — szigorú megvalósíthatósági elemzés, becsületes költségbecslés, keresleti elemzés — a legközelebb áll ahhoz, amivel ezt a hiányzó tesztet helyettesíteni lehet. Egy jól előkészített projektcsatorna az, ami lehetővé teszi, hogy egy útszakasz útdíjas finanszírozási potenciálját még az építés előtt felmérjük, hogy egy építési projektet a valódi cseréigényhez mérjünk, hogy egy vasúti felújítást becsületesen kiköltségeljünk. Ha 10 000 millió Ft megtakarításáért csökkentenénk az előkészítési kiadást, az hamis gazdaságosság volna: a fejezetet gyengébb elemzésre épülő építkezés felé tolná, ahol egy rosszul választott projekt költsége eltörpíti az előkészítésen megspórolt összeget.

  A Megtartás feltétele, hogy az előkészítési munka valódi elemzés legyen, ne eljárásrendi pipálás. Az olyan előkészítés, amely csak a már politikailag eldöntött projektek formális legitimálására létezik, semmit nem ad abból az értékből, amit a sornak nyújtania kellene. A besorolás Megtartás a funkcióra; a feltétel az, hogy a funkciót ténylegesen el is kell látni.

• Átállási mechanizmus: Tartsuk meg. A sort kifejezetten kössük egy közzétett projektelbírálási standardhoz — költség-haszon elemzéshez, keresleti elemzéshez, közlekedési projektek esetén útdíjas vagy használati díjas finanszírozási elemzéshez —, hogy az előkészítési munka ellássa azt a piaci helyettesítő funkciót, amely indokolja.

• Érintett csoportok: Az előkészítési munkát végző mérnöki és tervezőcégek; a jövőbeli költségvetési évek, amelyek jobban elbírált projektcsatornát kapnak; az adófizetők, akik olyan elemzést finanszíroznak, amely csökkenti annak kockázatát, hogy a tőke rosszul választott projektekre legyen lekötve.

A magasépítési beruházásokhoz kapcsolódó egyéb kiadások

• Jelenlegi előirányzat: 2 000,0 millió Ft
• Besorolás: Fokozatos leépítés (3 év)
• Indoklás: Ez a fejezet egyetlen működési kiadási sora — minden más sor felhalmozási. Az építési-beruházási programhoz kapcsolódó működési költségeket finanszírozza: adminisztrációt, a magasépítési tevékenységhez tartozó járulékos folyó költségeket. Besorolása az általa támogatott építési-beruházási sorokból származik. A valódi jogvédelmi / alkotmányos előfeltételt jelentő cserére irányuló építkezés, amely túléli az egyedi-épület sor fokozatos leépítését, hordoz némi kapcsolódó működési költséget, így egy maradvány védhető. De a sor zöme a leépítés alatt álló diszkrecionális építési programot támogatja — és egy működési sor nem lehet legitimebb, mint a tőketevékenység, amelyet kiszolgál. Ahogy az egyedi-épület beruházási sor leépül és a várnegyedi sor lezárul, a hozzájuk kapcsolódó működési általános költség is velük együtt csökken.
• Átállási mechanizmus: Hároméves, lineáris ütemű Fokozatos leépítés, amely követi az általa támogatott építési-beruházási sorok leépülését. A valódi cserére irányuló építkezéshez kapcsolódó maradvány működési költséget megtartjuk; a diszkrecionális, reprezentatív programhoz kapcsolódó rész azzal a programmal együtt esik ki.
• Érintett csoportok: Az építési-beruházási programhoz kapcsolódó adminisztratív személyzet és szolgáltatók; az adófizetők.

Egyes közmű és hulladékgazdálkodási beruházások

• Jelenlegi előirányzat: 3 512,4 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (4 év)

• Indoklás: Ez a sor egyes közmű- és hulladékgazdálkodási infrastruktúrába irányuló állami beruházást finanszíroz. A besorolás egy olyan megkülönböztetésen múlik, amelyet a sor címe elmos. Egyes közmű- és hulladékgazdálkodási tevékenységek valóban hálózati jellegűek — a fizikai cső- és hálózati rendszereknek, amelyek vizet osztanak el vagy hulladékot gyűjtenek, olyan utolsó kilométeres (last-mile) sajátosságaik vannak, amelyek ellenállnak a szétaprózott magánszolgáltatásnak. De a közmű- és hulladékgazdálkodási szolgáltatások — előállítás, kezelés, gyűjtési műveletek, kiskereskedelem — versenyeztethetők, és Európa-szerte szabályozott magán- és önkormányzati üzemeltetők szokták ellátni őket, nem pedig központi állami tőkeszámláról finanszírozzák. Egy „bizonyos” közmű- és hulladékprojektekre szóló, bontatlan központi kormányzati beruházási sor minden valószínűség szerint olyan tőkét helyettesít, amit vagy maguknak a közmű-üzemeltetőknek kellene viselniük (szabályozott felhasználói tarifákon keresztül visszanyerve, ahogy a közmű-tőkét általában finanszírozzák), vagy az önkormányzatoknak, amelyek hatáskörébe a helyi közmű- és hulladék-infrastruktúra tartozik.

  Egy mechanizmust érdemes megnevezni: amikor a központi általános bevétel olyan közmű-tőkét finanszíroz, amit egy felhasználói tarifa is el tudna bírni, megszakítja az infrastruktúra költsége és a felhasználó által fizetett ár közötti kapcsolatot. A felhasználó olyan tarifát fizet, amely nem tükrözi a valós tőkeköltséget, mert annak egy részét az általános adófizetőre tolták át; a tarifa megszűnik pontos információt hordozni arról, hogy a szolgáltatás nyújtása mibe kerül. A közmű-tőke becsületes finanszírozási modellje a felhasználók által fizetett szabályozott tarifán keresztüli visszanyerés, ahol a tőkedöntés az üzemeltetőnél és az önkormányzatnál van, nem pedig egy központi beruházási számlán.

  Ez Fokozatos leépítés, nem Azonnali megszüntetés, mert a folyamatban lévő közmű- és hulladékprojekteknek szerződéses partnereik vannak, olyan közösségeket szolgálnak, amelyek valóban arra építenek, hogy az infrastruktúra befejeződik, és mert a felelősséget rendezetten át kell adni azoknak az üzemeltetőknek és önkormányzatoknak, akiknek viselniük kellene. A négyéves horizont lehetővé teszi, hogy a folyamatban lévő projektek befejeződjenek, és a finanszírozási felelősség átkerüljön a szabályozott-tarifás és önkormányzati modellbe.

• Átállási mechanizmus: Négyéves, lineáris ütemű Fokozatos leépítés. Az 1–4. évek csökkenő ütemterv szerint finanszírozzák a már folyamatban lévő közmű- és hulladékprojektek befejezését; ugyanezen időszak alatt a közmű- és hulladékgazdálkodási tőke finanszírozási felelősségét átadjuk a szabályozott közmű-üzemeltetőknek (felhasználói tarifán keresztül visszanyerve) és azoknak az önkormányzatoknak, amelyek hatáskörébe az infrastruktúra tartozik. A sor a 4. év végén lezárul; a funkció folytatódik, az üzemeltetők és önkormányzatok viszik tovább, és a kedvezményezett felhasználók finanszírozzák.

• Érintett csoportok: A közmű- és hulladékgazdálkodási üzemeltetők és az önkormányzatok, amelyek átvennék a finanszírozási felelősséget; a közműhasználók, akik a tőkeköltséget valóban tükröző tarifát látnának, nem pedig egy olyat, amelyet részben az általános adóból keresztfinanszíroznak; a folyamatban lévő projekteken dolgozó vállalkozók (a befejezésig teljesítve); az adófizetők.

Bevételi tételek

Az XLV. fejezet nulla saját bevételt rögzít. A költségvetési táblák a működési bevétel és a felhalmozási bevétel oszlopában egyaránt 0,0 millió Ft-ot mutatnak, és a fejezet összege megerősíti a −486 328,4 millió Ft-os egyenleget — a kiadásokat teljes egészében nulla bevétel fedezi.

Ez önmagában elemzési értelemben jelentős tény, nem üres bejegyzés. A fejezet utakat, gyorsforgalmi utakat, vasúti infrastruktúrát és épületeket épít, és ezek közül egyikből sem rögzít bevételt. Az utak azonosítható, díjazható járműveket hordoznak; a gyorsforgalmi utak az útdíjjal finanszírozható eszköz iskolapéldái; az elkészült állami épületek bérleti vagy terembérleti bevételt termelhetnek; a várnegyed jegybevételt és terembérleti bevételt is hozhatna. A nulla bevételű sor nem a természet ténye — finanszírozási döntés. A fejezetben minden eszközt a felhasználás pontján ingyenesen nyújtanak, és teljes egészében általános adóból és hitelből finanszírozzák. A közlekedési sorokra vonatkozó fenti feltételes Megtartás besorolások mindegyike, valamint a várnegyedre javasolt önfenntartó átállás ennek a nullának egy részét valós használati díjbevétellé alakítaná, és a költséget az általános adófizetőről áthelyezné az azonosítható kedvezményezettre. A bevételi oszlop hiánya a fejezet legtisztább egyetlen jele annak, hogy az a kérdés, hogy „ki kellene, hogy fizessen ezért az eszközért — a felhasználó vagy az általános adófizető”, alapértelmezésben végig az általános adófizető javára dőlt el.

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Fejezet bevétele összesen	0,0

Fejezet összegzése

Besorolás	Tételek száma	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	1	20 000,0
Fokozatos leépítés	4	94 098,4
Nominális befagyasztás	0	0,0
Megtartás	5	372 230,0
Összesen	10	486 328,4

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Fejezet bevétele összesen	0,0

A fejezet 1. évi megtakarítása 53 406,8 millió Ft: a várnegyedi soron végrehajtott teljes 20 000,0 millió Ft-os Azonnali megszüntetés, plusz a négy Fokozatos leépítés alatt álló sor első éves nettó megtakarítása (24 862,0 millió Ft az egyedi magasépítési beruházásokon, 7 000,0 millió Ft a befejezés előtt álló épületeken, 666,7 millió Ft az épület-beruházáshoz kapcsolódó működési soron, és 878,1 millió Ft a közmű- és hulladékberuházásokon). A fokozatos kivezetések teljes lefutása után a fejezet visszatérő éves megtakarítása 114 098,4 millió Ft — az Azonnali megszüntetés plusz a négy lefutott Fokozatos leépítés —, nagyjából a jelenlegi keret 23 százaléka, miközben a fennmaradó 372 230,0 millió Ft a valódi hálózati előfeltételt jelentő közlekedési és beruházás-előkészítési funkciókra marad meg.

Kulcsmegfigyelések

• A fejezet eszközöket finanszíroz, nem funkciókat, és a teszt a tőketeszt. A tőkekiadás nem automatikusan legitimebb a folyó kiadásnál. Minden sor esetében a kérdés az, hogy olyan tőkét halmoz-e fel, amely majd valós jövőbeli keresletet szolgál ki, vagy a megtakarítást egy politikailag választott tárgyra csatornázza át, és beruházás címszó alatt elfogyasztja. A közlekedési sorok többnyire átmennek a teszten; a reprezentatív épület- és a várnegyedi sorok nem.

• Sehol a fejezetben nem működik fogyasztói népszavazás. Minden projektet általános adóból finanszíroznak, nem pedig azok, akik majd használni fogják, a használat fejében. A fejezeten belüli érték mércéje az ütemterv tartása, nem pedig az, hogy a kibocsátás megérte-e az árát. A fejezet a saját adataiból nem tudja igazolni, hogy bármelyik sor megéri a tőkeköltségét — ezért teherbíró feltétele a Megtartás besorolásoknak a projektszintű közzététel és a valódi elbírálás.

• A nulla bevételi oszlop finanszírozási döntés, nem a természet ténye. Utak, gyorsforgalmi utak, vasút és épületek mind tudnak használati díjbevételt termelni. A fejezet egyikből sem rögzít. Ha az útdíjjal finanszírozható közlekedési szakaszokat a használati díj felé mozdítanánk, az áthelyezné a költséget az általános adófizetőről — aki olyan utakat finanszíroz, amelyeken talán soha nem fog autózni — az azonosítható kedvezményezettre, és lehetővé tenné, hogy a hálózat használati adatai, ne pedig egy közigazgatási döntés mutassák meg, hol éri meg legközelebb kapacitást építeni.

• A budavári sor a fejezet legtisztább példája arra, mit lehet látni és mi marad láthatatlan. A látható egy szépen helyreállított palotanegyed. A láthatatlan az a tőkemélyítés, magánbefektetés és háztartási megtakarítás, amit ugyanaz a kötelező adózás finanszírozott volna — pontosan az a termelő tőkeképződés, amire az ország felzárkózási lemaradásának a leginkább szüksége van. Egy önkéntes adományból fenntartott örökségi tárgy felfedi a tényleges keresletet iránta; kényszerből finanszírozva csak azoknak a tisztségviselőknek a preferenciáját mutatja meg, akik kiválasztották.

• A fejezet központosítja azokat a döntéseket, amelyek közelebb tartoznak a helyi szinthez. A regionális útberuházás, a közmű- és hulladékgazdálkodási tőke és a közúti kereten belüli projektkiválasztás mind helyi információn múlik — települési mintázatokon, helyi áruforgalmi áramlatokon, azon, hogy a felhasználóknak ténylegesen hol van szükségük az infrastruktúrára —, és ez az információ egy központi beruházási számla birtokában nincs. A reform iránya több soron át ugyanaz: a funkciót tartsuk meg, a projektválasztást ruházzuk át arra a megyei, önkormányzati vagy üzemeltetői szintre, amelyik az információ birtokában van.

• A „befejezés előtt álló épületek” sor megmutatja, hogyan változtatja meg az elsüllyedt költség a besorolást. Egy 80–90 százalékban felépített projekt már átcsatornázott megtakarítást és már álló szerkezetet képvisel; befejezni, hogy használhatóvá váljon, észszerű, félbehagyni tiszta pazarlás. Ez a sor rövid Fokozatos leépítés — fejezzük be a véges, csaknem kész állományt, aztán zárjuk le —, még akkor is, ha a keret a köztük lévő reprezentatív projektek eredeti jóváhagyásáról negatív ítéletet hozott volna.

Források

Footnotes

1. 2025. évi LXIX. törvény Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről. Nemzeti Jogszabálytár / Magyar Közlöny. 2025. https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2025-69-00-00. Provisions on the XLV chapter: investments financed from the priority-road, expressway, and individual-building lines are accounted on separate project-by-project centrally-managed budget appropriations, and the minister responsible for public finances may reallocate appropriations between individual investments.
   ↩ ↩²

2. KSH (Központi Statisztikai Hivatal). Kereseti adatok — bruttó átlagkereset és mediánkereset (Earnings data — gross average and median earnings). KSH Stadat. 2024. https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0008.html. Most recently published data (2024) shows median monthly gross earnings in Hungary at approximately 540,000 Ft. ↩

3. Historizáló populizmus 200 vagy 1000 milliárdért — a budai várnegyed átépítésének költségei. atlatszo.hu. 2017. https://atlatszo.hu/kozpenz/2017/01/16/historizalo-populizmus-200-vagy-1000-milliardert-a-budai-varnegyed-atepitesenek-koltsegei/. The Nemzeti Hauszmann Program (Buda Castle quarter reconstruction) was initially estimated at approximately 200 milliárd Ft; independent cost estimates ran materially higher, and a consolidated through-life programme total has not been published, the managing body having cited national-security grounds. ↩