LXVII. fejezet: Nemzeti Kulturális Alap

Áttekintés

A LXVII. fejezet a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA) finanszírozza — ez egy elkülönített állami pénzalap, amelyet az 1993. évi XXIII. törvény hozott létre, és amely kulturális projektek, szervezetek és magánszemélyek számára nyújt támogatásokat szakmai kollégiumok rendszerén keresztül. A fejezet a központi költségvetés kontextusában kicsi: a teljes kiadás és a teljes bevétel egyaránt 19 290,0 millió Ft, így az alap formálisan egyensúlyban van.

A fejezetnek egy elemzési szempontból fontos szerkezeti sajátossága van. Az NKA nem általános adóbevételből finanszírozódik. Bevétele célhoz kötött: az ötöslottó szerencsejáték játékadójának 90 százaléka, a közös jogkezelő szervezetek által a szerzői jogi törvény alapján befizetett összegek, valamint egy kis maradványtétel.¹ Ez a célhoz kötöttség megváltoztatja a fejezet klasszikus liberális olvasatát, és ez a szál fut végig az alábbi tételenkénti elemzésen: a kérdés nem elsősorban az, hogy „az adófizetőknek finanszírozniuk kell-e ezt”, mert szűk számviteli értelemben az általános adófizetők nagyrészt nem finanszírozzák. A kérdés az, hogy egy célhoz kötött bevételi forrást politikai kinevezések alapján osztó állami alapon átfolyatni-e a legjobb megoldás azoknak, akik valójában érintettek: a lottójátékosoknak, a szerzői jogdíj-fizetőknek és maguknak a kulturális alkotóknak.

A kiadási oldalnak négy sora van. A meghatározó tétel — az alapból nyújtott támogatások — 17 614,6 millió Ft (17 314,6 millió Ft a működési oldalon plusz 300,0 millió Ft a felhalmozási oldalon). Az alap saját apparátusának működési költségei 1 470,2 millió Ft. Egy 205,2 millió Ft összegű átvezetés a központi költségvetési kulturális szervek működési költségeit támogatja. A bevételi oldalnak három sora van, ezeket a Bevételek szakasz tárgyalja.

Kiadási elemzés

Alapból nyújtott támogatások

• Jelenlegi előirányzat: 17 614,6 millió Ft (17 314,6 millió Ft működési oldali támogatások + 300,0 millió Ft felhalmozási oldali támogatások)

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez a sor a fejezet érdemi tevékenysége — az a pénz, amelyet az NKA odaítél az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház, a film, az örökségvédelem, a fesztiválok és a közösségi programok területéről érkező pályázóknak, és amelyet olyan szakmai kollégiumok osztanak el, amelyek tagjait a kultúráért felelős miniszter nevezi ki.

  Két különálló klasszikus liberális ellenvetés merül fel itt, és ezeket külön kell tartani, mert a reform különböző részeire mutatnak.

  Az első érv az információról szól. Egyetlen bizottság sem tudhatja, mit kíván egy kulturális közönség — ezt nevezte Hayek a szétszórt tudás problémájának.² Nincs piaci ár arra, hogy „egy verseskötet kulturális értéke” vagy „egy regionális népzenei fesztivál” mennyit ér, és a releváns információ — hogy egy közönség mely projekteket kíván valójában, mely alkotók képesek fenntartani magukat, mely peremen mozgó formák érdemesek támogatásra — potenciális mecénások és fogyasztók ezrei között oszlik szét. Egy központi alap ezt a szétszórt tudást nem tudja összegyűjteni; itt nem az adminisztratív szándékkal vagy a kollégiumi szakértelemmel van a baj, hanem olyan információval, amely egyszerűen nem létezik központosított formában. Néhány kinevezett kollégiumi tag ítélete lép a kulturális közönség kinyilvánított preferenciáinak helyére. A kollégiumi tagok lehetnek szakértőek és jó szándékúak; a szerkezeti érv a minőségüktől függetlenül érvényes, mert egyetlen bizottság sem fér hozzá — bármilyen szakértő legyen is — ahhoz az információhoz, amelyet az önkéntes mecenatúra és a jegybevétel folyamatosan kitermel.

  A második érv az ösztönzőkről szól: ha politikai kinevezettek osztanak egy diszkrecionális keretet, az kiszámíthatóan azokat hozza előnybe, akik a kinevezőhöz közel állnak — ez a közösségi döntések elméletének kitettsége, és a magyar esetben ez a súlyosabb ellenvetés. Egy ilyen méretű, miniszter által kinevezett kollégiumok által szétosztott diszkrecionális támogatási keret egyetlen szervezett érdekkörre — a kulturális szervezetek rendszeresen visszatérő pályázói közösségére — koncentrálja az előnyt, miközben a költséget szétteríti a lottójátékosok és a szerzői jogdíj-fizetők között, akiknek nincs beleszólásuk az elosztásba. A visszatérő pályázókban szakmai függőség alakul ki az alaptól, és ebből szerkezeti lobbi áll össze a fenntartása mellett, függetlenül attól, milyen kulturális érték áll vele szemben. Ez nem kifejezetten az NKA-ra vonatkozó feltevés: minden olyan elrendezés kiszámítható következménye, amelyben egy megújuló diszkrecionális keretet politikai kinevezettek osztanak el egy magát kijelölő pályázói körnek. Az elrendezés az elosztást egyúttal ki is teszi a kinevezési jogkört birtokló oldal általi kisajátításnak. Ez a sebezhetőség az intézményi formából fakad, és nem egy adott kollégiumi tagcsoport magatartásából.³

  A mögöttes mechanizmus közvetlenül leolvasható a tanulmány alaptételeiből: a diszkrecionális állami elosztás járadékot termel, függetlenül attól, ki kezeli. Egy olyan reform, amely megváltoztatná a kollégiumok összetételét vagy szigorítaná az összeférhetetlenségi szabályokat, csak más profilú kedvezményezettekhez irányítaná a járadékot; nem szüntetné meg. A járadékot maga a diszkrecionális elosztás formája termeli.

  A leépítés célállapota nem a kulturális támogatás eltörlése, hanem a központi diszkrecionális elosztás felváltása decentralizált, önkéntes mecenatúrával, amely ugyanazon a bevételi alapon nyugszik. A célhoz kötött bevételi források nem feltétlenül tűnnek el. A jogkezelői befizetések eleve önkéntes kulturális ügyletekből származnak; visszaadhatók a jogtulajdonosoknak és szervezeteiknek, vagy náluk is maradhatnak. A szerencsejáték-adó célhoz kötését, ha egyáltalán fennmarad, át lehet alakítani a magánjellegű kulturális adományozást kiegészítő, állami kiegészítést nyújtó adójóváírássá — az adományozó választja a kedvezményezettet, az állam egy meghirdetett arány szerint kiegészíti, és a szétszórt tudás problémáját úgy oldja meg, hogy néhány nagy elosztási döntés helyett ezernyi kicsi szülessen. Nemzetközi összevetésként az Egyesült Államok modellje áll rendelkezésre, ahol az elsődleges kulturális finanszírozási csatorna az adólevonható magánadományozás: a National Endowment for the Arts szövetségi közvetlen finanszírozása 2023-tól 2026-ig évente 207 millió dolláron állt, ami az amerikai teljes kulturális finanszírozásnak csak kis hányada; az amerikai művészetfinanszírozás megközelítőleg 90%-a magánforrásokon — magánszemélyeken, alapítványokon, vállalatokon és saját megtermelt bevételeken — keresztül áramlik, a közvetlen állami előirányzat pedig a fennmaradó részt teszi ki.⁴⁵ A mechanizmus tehát mecénásválasztás nagy számban, nem bizottsági döntés központilag.

  Egy magyar háztartás szemszögéből az egy főre jutó összeg szerény: 17 614,6 millió Ft támogatás megközelítőleg 9,6 millió lakosra vetítve⁶ egy főre körülbelül évi 1 835 Ft. A szám kicsi, és az elemzés nem is állítja, hogy az NKA jelentős költségvetési teher volna. A reform melletti érv szerkezeti, nem fiskális: az elrendezés a szétszórt tudás helyére bizottsági ítéletet állít, és állandó politikai elosztási csatornát hoz létre. A kritérium nem a sor mérete, hanem a mechanizmus.

• Átállási mechanizmus: 5 éves fokozatos leépítés egyenletes ütemezéssel. A védett fél a jelenlegi visszatérő pályázói kör — azok a kulturális szervezetek és egyéni alkotók, akik többéves tevékenységüket az NKA-támogatás elnyerésének várakozására építették. Egy hirtelen megvonás cserben hagyná a már elindított projekteket és azokat a szervezeteket, amelyek éves programjukat a támogatás beszámításával tervezték meg. Az 5 éves egyenletes leépítés időt ad ezeknek a szervezeteknek arra, hogy magánmecenatúrát, jegybevételt, tagsági díjakat és társfinanszírozási megállapodásokat építsenek ki, és időt ad arra is, hogy magát a kiegészítő adójóváírási mechanizmust megalkossák és hatályba léphessen. Az átmenetet a meglévő célhoz kötött bevétel finanszírozza, amely az átmenet alatt is folyamatosan érkezik; ahogy a központi támogatási keret szűkül, ugyanaz a bevétel fokozatosan a kiegészítő adójóváírási alapba csatornázódik át. A folyamatban lévő, többéves támogatási kötelezettségvállalásokat a szerződés szerinti futamidő végéig teljesítik, nem mondják fel. A horizontot a kulturális szervezetek bevételi bázisának diverzifikálásához reálisan szükséges idő szabja meg, nem egy kerek szám.

• Érintett csoportok: A visszatérő pályázói kör — irodalmi folyóiratok, regionális fesztiválok, zenei és színházi együttesek, örökségvédelmi és közösségi kulturális szervezetek —, amely jelenleg az NKA támogatásaira támaszkodik. A kiegészítő adományozási célállapot alatt ezeket a szervezeteket nem fosztják meg a finanszírozástól; egy olyan csatornából, ahol a kollégium dönt, egy olyanba kerülnek át, ahol a saját közönségük és mecénásaik döntenek. A valódi közönséggel bíró szervezetek jól járnak; azok, amelyeket elsősorban bizottsági kegy és nem közönségigény tartott fenn, nehezebb alkalmazkodással néznek szembe — és ez az átrendeződés a közönség által hitelesített kultúra felé éppen a reform szándékolt hatása, nem mellékes ára.

Működési kiadások (az Alap apparátusának működési költségei)

• Jelenlegi előirányzat: 1 470,2 millió Ft

• Besorolás: Fokozatos leépítés (5 év)

• Indoklás: Ez a sor a támogatási versenyt lebonyolító adminisztratív apparátust finanszírozza — a pályázatkezelő munkatársak és működési költségek, a kollégiumok összehívása, a támogatások kifizetése. Az általa kezelt támogatási keret 8,3%-ának felel meg. Besorolása követi a támogatási sorét: az adminisztratív apparátus azért van, hogy egy tevékenységet kiszolgáljon, és ahol a tevékenység leépül, ott az apparátus is vele együtt épül le. Nincs olyan tartós indok az adminisztratív költségre, amely független volna az általa kiszolgált központi elosztási funkciótól. A kiegészítő adományozási célállapotban a maradék adminisztratív igény — az adományozói nyilatkozatok ellenőrzése, a kiegészítési arány közzététele, az adójóváírások feldolgozása — jóval kisebb, mint kinevezett kollégiumokkal pályázati versenyt lefolytatni, és legtermészetesebben a meglévő adóigazgatás veszi át, nem önálló apparátusként marad fenn.

• Átállási mechanizmus: 5 éves egyenletes leépítés, párhuzamosan a támogatási sorral — az apparátus annyiban szűkül, amennyiben az általa lebonyolított támogatási verseny szűkül. A védett fél az alap állandó adminisztratív állománya. Ahogy az apparátus egyes részlegeit felszámolják, az érintett munkatársakat tovább folyósított bérrel kísért végkielégítéssel védik: 12–24 hónapon át tovább fizetik a teljes bérüket, mialatt új magán- vagy közszférás állást is vállalhatnak és megtarthatnak. Az itt szükséges képességek — pályázatkezelés, programmenedzsment, pénzügyi kontroll — általános adminisztratív képességek, amelyeknek széles munkaerőpiacuk van, és éppen ez teszi a tovább folyósított bérrel kísért végkielégítést az egyenletes leépítésen belül a megfelelő munkavállalói védelmi eszközzé. A bérköltséget a fejezet táblázata nem bontja külön; az 1 470,2 millió Ft összegű működési költségsor a teljes keret, és a nem bér jellegű működési költségek (ingatlan, IT, anyagok) az apparátussal együtt szűnnek meg, nem hagynak maguk után védett maradványt.

• Érintett csoportok: Az NKA állandó adminisztratív állománya. A tovább folyósított bérrel kísért végkielégítés megfordítja az átmenetek szokásos erőviszonyait: a tovább fizetett bér és az új álláshoz jutás szabadsága együtt jellemzően arra ösztönzi az állományt, hogy a rendezett kivezetést támogassa, ne pedig akadályozza.

Kulturális célú központi költségvetési szervek működési kiadásainak támogatása

• Jelenlegi előirányzat: 205,2 millió Ft

• Besorolás: Azonnali megszüntetés

• Indoklás: Ez a sor az NKA-tól a központi költségvetési kulturális intézmények működési költségvetésébe irányít át pénzt. Kis sor, és elemzési problémája nem a méretéből, hanem a fiskális átláthatóság hiányából fakad. Egy központi kulturális intézmény működési költségei az adott intézmény saját költségvetési fejezetébe tartoznak, ahol láthatóak, vitathatóak, és a saját jogcímükön elszámoltathatóak. Ennek 205,2 millió Ft-os átvezetése egy célhoz kötött elkülönített alapon keresztül elfedi az érintett intézmények valós költségét és az NKA valós hatókörét egyaránt. Olyan kereszttámogatás ez, amelynek — függetlenül attól, hogy az intézményekről mit gondolunk — nem kellene léteznie ebben a fejezetben: ha azok a működési költségek indokoltak, akkor nyíltan kell szerepelniük a megfelelő intézményi fejezetben; ha nem indokoltak, akkor sehol. Akárhogy is, ide nem tartoznak. A sor kihúzása a LXVII. fejezetből önmagában egyetlen intézményt sem fojt meg — visszateszi a költséget egy átlátható sorba a megfelelő fejezetbe, ahol érdemben elbírálható.

• Átállási mechanizmus: Egyetlen ciklusban történő kivezetés. A 205,2 millió Ft-ot kihúzzák a LXVII. fejezetből. Ahol a mögöttes működési költséget indokoltnak ítélik, ott ugyanabban a költségvetési ciklusban explicit sorként mutatják be az érintett intézmény saját fejezetében; ahol nem indokolt, ott megszűnik. Külön átmeneti védelem nem jár, mert az érintett felek központi költségvetési szervek, amelyek finanszírozási kérdése nem szűnik meg, csak átkerül oda, ahová eleve tartoznia kellett volna.

• Érintett csoportok: Azok a központi költségvetési kulturális intézmények, amelyek ma részesülnek ebből az átvezetésből, és — az átláthatóságbeli nyereségen keresztül — a parlamenti ellenőrzési folyamat, valamint az adófizetők, akik így a valós intézményi költséget látják, nem pedig annak egy kereszttámogatott töredékét.

Bevételi tételek

A fejezet három bevételi sora az a célhoz kötött forrás, amely az alapot finanszírozza. Egyik sem olyan adó, amelyet az NKA saját javára vetnének ki egy szolgáltatásáért fizetett díj értelmében; mindhárom törvény által az alaphoz rendelt bevétel.

Játékadó NKA-t megillető része

• Jelenlegi hozam: 16 390,0 millió Ft

• Típus: Adó (célhoz kötött részesedés)

• Megjegyzések: Ez a meghatározó bevételi sor — a fejezet teljes bevételének 85,0%-a. Az 1993. évi XXIII. törvény szerint az NKA az ötöslottó szerencsejátékra kivetett játékadó 90%-át kapja.¹ A gazdasági lényeg egy önkéntes fogyasztási forma — a lottójáték — megadóztatása, és az így befolyt összegnek egy meghatározott kiadási célhoz rendelése. Klasszikus liberális szempontból két megállapítás kívánkozik ide.

  Először, az adó egy önkéntes ügyletre vonatkozik, terhe pedig a lottójátékosokra esik. A legtöbb joghatóságban, ahol a lottójáték- előfordulást vizsgálták, a játékosok jövedelmi eloszlása az alacsonyabb decilisek felé tolódik. Ez az általános minta — a játékosok alacsonyabb jövedelmi koncentrációja — nagyjából összhangban áll a magyar helyzettel, bár a magyarországi ötöslottó-játékosok jövedelemeloszlására vonatkozó konkrét adatokat ez a költségvetési dokumentum nem közli. A célhoz kötés ezzel ténylegesen a lottójátékosoktól a kulturális támogatások kedvezményezettjeihez történő átcsoportosítássá válik — és a kulturális támogatások kedvezményezettjei csoportként nem alacsonyabb jövedelműek. A „nemzeti kultúra” univerzalista keretezése egy regresszív kereszttámogatást fed el: a finanszírozási bázis az alsóbb decilisek lottóköltésén nyugszik, a haszon pedig aránytalanul a kulturális fogyasztói közönséget illeti, amely a magasabb jövedelmű, városi szegmensre koncentrálódik.⁷

  Másodszor, egy adóbevétel célhoz kötése egy kiadási alaphoz önmagában is közösségi döntéselméleti eszköz: kiveszi a kiadást az éves általános költségvetési versengésből, ahol érdemei szerint kellene helytállnia, és automatikus jogosultságot biztosít neki egy bevételi forrásra. Ha a kulturális támogatási funkció érdemes a finanszírozásra, akkor meg kell nyernie ezt a versenyt; ha nem, akkor éppen a célhoz kötés az, ami életben tartja. Ez a bevétel nem szűnne meg, ha a kiadási oldalt megreformálják — a szerencsejáték-adó beszedése változatlanul folytatódik —, csupán az az érv veszti érvényét, hogy automatikusan egy diszkrecionális támogatási alapba kell irányítani. A kiegészítő adományozási célállapotban ugyanez a bevétel finanszírozza a kiegészítő alapot; teljes reform esetén pedig visszakerül az általános költségvetésbe, és a kulturális kiegészítő adójóváírást önálló költségvetési sorként, nyilvánosan vitatva finanszírozzák.

Szerzői jogi törvény alapján a közös jogkezelőktől származó befizetések

• Jelenlegi hozam: 2 600,0 millió Ft
• Típus: Egyéb (szerzői jogi bevétel törvény szerinti átvezetése)
• Megjegyzések: A fejezet bevételének 13,5%-a. A szerzői jogi törvény szerint a közös jogkezelő szervezetek bevételük meghatározott részét átutalják az NKA-nak.¹ Elemzési szempontból ez a sor jellegében más, mint a szerencsejáték-adó célhoz kötése: valóban önkéntes kulturális ügyletekből — a szerzők és előadóművészek nevében szedett licencdíjakból és jogdíjakból — származik. Ez az egyetlen olyan bevételi forrás a fejezetben, amelynek természetes klasszikus liberális otthona nem a központi állam. A reform utáni megfelelő célállapot az, hogy a jogtulajdonosoknál és képviseleti szervezeteiknél maradjon, vagy közvetlenül egy olyan kulturális mecenatúra-csatornába folyjon, amelyet maguk a jogtulajdonosok irányítanak — ahelyett, hogy egy miniszter által kinevezett támogatási alapon vezetnék át. Ez nem olyan adó, amely „eltűnik”; ez egy olyan pénzáramlás, amely a reform után egyszerűen nem fut át az állami alapon.

Egyéb bevételek

• Jelenlegi hozam: 300,0 millió Ft
• Típus: Egyéb / Díj
• Megjegyzések: A fejezet bevételének 1,6%-a. Kis maradványsor: pályázattal kapcsolatos díjak és az alap apparátusának vegyes bevételei. Ez a bevétel az alap támogatási versenytevékenységéhez kötődik — a pályázati folyamat lebonyolításából keletkezik. Ha a támogatási apparátust fokozatosan leépítik, ez a bevétel is vele együtt szűnik meg — ami következetes, hiszen az általa ellensúlyozott költség (a működési apparátus) is leépül. Nem adó, és nem hordoz olyan teherviselési kérdést, amelyet érdemes volna rangsorolni.

Fejezetösszesítő

Besorolás	Darabszám	Összesen (millió Ft)
Azonnali megszüntetés	1	205,2
Fokozatos leépítés	2	19 084,8
Nominális befagyasztás	0	0,0
Megtartás	0	0,0
Összesen	3	19 290,0

Bevétel	Összesen (millió Ft)
Játékadó NKA-t megillető része	16 390,0
Közös jogkezelőktől származó befizetések	2 600,0
Egyéb bevételek	300,0
Fejezetbevétel összesen	19 290,0

Főbb megfigyelések

• A fejezet önfinanszírozó: célhoz kötött bevételen áll, nem általános adózáson. A klasszikus liberális ellenvetés tehát nem az, hogy „ne finanszírozzák ezt az adófizetők” szűk számviteli értelemben — hanem hogy egy adóforrás célhoz kötése egy diszkrecionális támogatási alaphoz kiveszi a kiadást az éves költségvetési versengésből, és védett, automatikus igényt biztosít neki; továbbá hogy a forrásnak miniszter által kinevezett kollégiumokon keresztüli elosztása bizottsági ítéletet tesz annak a szétszórt tudásnak a helyére, amelyet az önkéntes mecenatúra folyamatosan termel.

• Két különválasztható hiba, két különválasztható reform. A szétszórt tudás problémája (egyetlen bizottság sem tudhatja, milyen kultúrát kíván egy közönség) a decentralizált mecénásválasztás mellett szól. A közösségi döntéselméleti probléma (egy megújuló diszkrecionális keret, amelyet politikai kinevezettek osztanak szét egy önmagát szelektáló pályázói körnek) a diszkrecionális elosztási szerkezet megszüntetése mellett szól. Egy kiegészítő adójóváírási célállapot egyszerre kezeli mindkettőt: az elosztási döntést adományozók ezreire teszi vissza, és felszámolja a központi diszkrecionális csatornát.

• A járadék szerkezeti, nem pártpolitikai. A kollégiumok összetételének megváltoztatása vagy az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása csak más profilú kedvezményezettekhez irányítaná a támogatási járadékot — nem szüntetné meg. A járadékot maga a diszkrecionális elosztási forma termeli, és éppen ez a legmélyebb azon kimondatlan feltevések közül, amelyeket egy klasszikus liberális olvasat láthatóvá tesz: mind a kormányzati, mind az ellenzéki megközelítés abból indul ki, hogy a megfelelő intézményekben a megfelelő tisztviselők jó kulturális eredményeket termelnek.

• A regresszív kereszttámogatást univerzalista keretezés rejti el. A finanszírozási bázis — a szerencsejáték-játékadó — az alacsonyabb jövedelmű lottójátékosokra koncentrálódik; a haszon — a kulturális támogatások — pedig aránytalanul egy magasabb decilisű, városi kulturális fogyasztói közönséghez kerül. A „nemzeti kultúra” keretezés elfedi azt az átcsoportosítást, amely jövedelemeloszlási szempontból a rossz irányba fut.

• A 205,2 millió Ft-os intézményközi átvezetés átláthatósági hiba. Ha a központi költségvetési kulturális intézmények működési költségei egy elkülönített alapon át folynak, az elfedi ezen intézmények valós költségét. A sor kihúzása a LXVII. fejezetből önmagában nem szüntet meg semmit; visszateszi a költséget egy látható sorba a megfelelő fejezetben, ahol érdemben elbírálható.

• Egy bevételi forrásnak természetes, nem állami otthona van. A közös jogkezelők szerzői jogi befizetései (2 600,0 millió Ft) önkéntes kulturális ügyletekből származnak, és a jogtulajdonosokhoz tartoznak — nem egy állami támogatási alapon átvezetve. Jellegében elkülönül a szerencsejáték-adó célhoz kötésétől.

Források

2026. pénzügyi év mindegyikében.

Footnotes

1. 1993. évi XXIII. törvény a Nemzeti Kulturális Alapról, 4. § (1) bekezdés. Nemzeti Jogszabálytár. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99300023.tv. Az alap bevételi forrásai: az ötöslottó szerencsejáték játékadójának 90 százaléka („az ötöslottó szerencsejáték játékadójának 90 százaléka”), a kulturális adó teljes összege („a kulturális adó teljes összege”), és a közös jogkezelő szervezetektől származó befizetések a szerzői jogi törvény alapján („a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló törvény alapján a közös jogkezelő szervezetektől származó befizetések”).
   ↩ ↩² ↩³

2. F.A. Hayek, „The Use of Knowledge in Society.” American Economic Review, 35(4), 1945, 519–530. o. A szétszórt tudás érve: a források jó elosztásához szükséges információ sok egyén között oszlik meg, és nem gyűjthető össze egy központi hatóság által, bármilyen képes is legyen az. ↩

3. 1993. évi XXIII. törvény a Nemzeti Kulturális Alapról. Nemzeti Jogszabálytár. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99300023.tv. Az alap szakmai kollégiumai (kollégiumok) döntenek a támogatások elosztásáról; a kollégiumi tagokat a kultúráért felelős miniszter nevezi ki, ami az elemzésben leírt kinevezési-hatalmi kitettség mögötti intézményi sajátosság.
   ↩

4. National Endowment for the Arts, Appropriations History. National Endowment for the Arts. 2026. https://www.arts.gov/about/appropriations-history. NEA szövetségi előirányzat: 207 000 000 dollár a 2023., 2024., 2025. és ↩

5. EBSCO Research Starters, „Arts Funding: Overview.” EBSCO. 2024. https://www.ebsco.com/research-starters/arts-and-entertainment/arts-funding-overview. Az amerikai művészetfinanszírozás megközelítőleg 90%-a magánforrásokon (magánalapítványok, magánszemélyek, vállalatok és olyan megtermelt bevételek, mint a jegypénztári bevételek) keresztül áramlik; a közvetlen kormányzati előirányzat — szövetségi, állami és helyi együttesen — a fennmaradó részt teszi ki. Lásd még: Cato Institute, „End the National Endowment for the Arts.” https://www.cato.org/briefing-paper/end-national-endowment-arts. Magánjellegű filantrópia az amerikai művészetekre: több mint 23,5 milliárd dollár 2023-ban, szemben a 207 millió dollár NEA szövetségi előirányzattal. ↩

6. KSH (Központi Statisztikai Hivatal), „Lakónépesség nem, megye és régió szerint, 2024. január 1.” https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/en/nep0034.html. Magyarország lakónépessége 2024. január 1-jén: 9 584 627 fő. Egy főre jutó számtanra megközelítőleg 9,6 millió fő. ↩

7. Összehasonlító bizonyítékok a művészeti közönség jövedelemeloszlására: Crossick, G. & Kaszynska, P. (szerk.), Understanding the Value of Arts and Culture (AHRC, 2016); Atkinson, A.B. & Bourguignon, F. (szerk.), Handbook of Income Distribution (Elsevier, 2015), a kulturális részvételről szóló fejezet. Európai mintázatokhoz lásd: van Eijck, K., „Social Differentiation in Musical Taste Patterns,” Social Forces 79(3), 2001; és Katz-Gerro, T., „Cultural Consumption and Social Stratification,” Sociological Perspectives 42(3), 1999. A nemzetközi mintázat — hogy a kulturális támogatási programok kedvezményezettjei és a támogatott produkciók közönsége a magasabb iskolázottságú, magasabb jövedelmű szegmensek felé hajlik — összehasonlító kulturális közgazdaságtani kutatásokban konzisztens, bár ez a költségvetési dokumentum nem közöl Magyarország-specifikus NKA-kedvezményezetti adatokat. ↩