A 2026-os költségvetés-elemzésből
75,8 milliárd forint hálózatépítés — minden adófizetőből, nem csak a rácsatlakozókból.
A fejezet második legnagyobb kiadási tömbje: a villamos- és gázhálózat bővítésének finanszírozása az általános adóból, 3 év alatt kivezetve, ahogy a költség átkerül a szabályozott díjba.
Adózónként nagyjából 18 980 forint évente — összesen 75 785 millió forint hálózatépítési tőke, amelyet mindenki fizet, és amelynek haszna az új vezetékek által elért konkrét felhasználóké.
Amit látsz — és amit nem
A látható: új villamos- és gázhálózat, amely korábban be nem kötött településeket és ingatlanokat ér el. A láthatatlan: a városi bérből élő, akinek a környékét már ellátják, és aki más körzetének rácsatlakozását finanszírozza — miközben az a jelzés, amely megmondaná az üzemeltetőnek, mely bővítések érik meg, megsemmisül a támogatástól.
Ellenvetés
"Egyes területeket sosem kötnének be, ha a piacnak kéne finanszíroznia — a vidéki közösségek a költségvetési támogatástól függenek."
Válasz
A szabályozott díjmodell nem a támogatás nélküli piac: az új bekötések költségét egy átlátható, szabályozott díjon keresztül teríti szét a hálózat összes felhasználója között, az üzemeltető engedély alapján kezeli. A reform a hálózatfinanszírozást az általános költségvetésből — amelyet mindenki fizet, a gázzal vagy árammal nem rendelkezők is — a díjalapba helyezi át, amelyet a hálózat felhasználói fizetnek. A vidéki ellátottság kérdése a díj kialakításába tartozik, nem érv az általános adóból fedezett hálózatfinanszírozás fenntartása mellett.
Oszd meg, ha szerinted a hálózat költsége az energiaszámládon legyen, ahol látod, ne a nemzeti költségvetésben elrejtve.
Az elemző értékelése
Térségi fejlesztési feladatok — Villamos energia és gázhálózat infrastruktúra-fejlesztés — felhalmozási
Indoklás
Ez a fejezet második legnagyobb kiadási tömbje, és pontos mechanizmus-olvasatot érdemel. Maga az átviteli hálózat — a nagyfeszültségű gerinchálózat és az utolsó mérföldes elosztóhálózat — valóban hálózati-közgazdasági jellegű: nem úgy szolgáltatunk, hogy minden házhoz párhuzamos, egymással versengő vezetékeket vezetünk. A hálózat bővítésének állami költségvetési finanszírozása viszont egészen más kérdés, mint a vezetékek természetes monopóliumi jellege. A hálózati beruházást rendes esetben a szabályozott hálózati üzemeltető finanszírozza, és a szabályozott hálózati díjakból téríti meg, amelyeket a csatlakozásból profitáló felhasználók fizetnek — így jut el a költség azokhoz, akik ténylegesen igénybe veszik az új kapacitást. A hálózati bővítés általános költségvetésből történő finanszírozása ezzel szemben a csatlakozó felhasználóktól az általános adófizetőkre tereli át a költséget, és elszakítja azt a jelzést, amelyik megmondaná az üzemeltetőnek, hol érdemes valóban új kapacitást építeni. A fokozatos leépítés visszatereli a hálózatfejlesztés finanszírozását a szabályozott díjalapra, ahova tartozik. Azért fokozatos és nem azonnali, mert a hálózati projektek többéves tőkevállalások: a szerződéseket megkötik, az építést szakaszokra bontják, és egy projekt közepén lévő kivitelezőnek kikényszeríthető követelése van.
Átállási mechanizmus
Lineáris hároméves leépítés, a folyamatban lévő hálózati szerződések kifutásához igazodva. A nettó megtakarítás az 1. évi 25 276,6 millió Ft-ról a 3. évre éri el a teljes 75 829,9 millió Ft-ot, mire az új hálózati beruházás már a hálózati üzemeltető mérlegén és a szabályozott díjon van.
Érintett csoportok
Hálózatépítő kivitelezők folyamatban lévő szerződésekkel (őket a kifutás végigvédi); a szabályozott hálózati üzemeltető, amelyik visszakapja a finanszírozási funkciót; a hálózati felhasználók, akik az új kapacitás költségét a díjon keresztül fizetik, nem az általános adón keresztül — elmozdulás abban, hogy ki viseli a költséget, azok felé, akiket a kapacitás kiszolgál.
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.