A 2026-os költségvetés-elemzésből
Magyar fordítás folyamatbanGrid expansion from general tax: the connecting user should pay, not everyone.
45.3 millió Ft in operating costs for a grid-development programme funded from general tax rather than from the regulated tariff paid by the users who benefit from the new connection.
Roughly 11 Ft per taxpayer per year — 45.3 millió Ft in operating costs, phased out over 3 years as new grid investment moves back onto the network operator's regulated balance sheet.
Amit látsz — és amit nem
The seen: the operating administration of a grid expansion programme. The unseen: the general taxpayer funding infrastructure capacity whose benefits accrue to the specific users connected — and the price signal that should tell the operator where new capacity is worth building, silenced when the budget covers the cost instead.
Ellenvetés
"Grid expansion is essential infrastructure — the network operator can't fund it alone."
Válasz
Grid investment is normally recovered through regulated network tariffs: the users who draw on new capacity pay for it through their tariff, and that payment signals to the operator where capacity is actually needed. Shifting it to the general budget severs that signal and spreads the cost to people who use neither the new connection nor the electricity it carries.
Share if you think the cost of new grid capacity should be paid by the people it connects, not by everyone.
Az elemző értékelése
Térségi fejlesztési feladatok — Villamos energia és gázhálózat infrastruktúra-fejlesztés — működési
Indoklás
Ez a fejezet második legnagyobb kiadási tömbje, és pontos mechanizmus-olvasatot érdemel. Maga az átviteli hálózat — a nagyfeszültségű gerinchálózat és az utolsó mérföldes elosztóhálózat — valóban hálózati-közgazdasági jellegű: nem úgy szolgáltatunk, hogy minden házhoz párhuzamos, egymással versengő vezetékeket vezetünk. A hálózat bővítésének állami költségvetési finanszírozása viszont egészen más kérdés, mint a vezetékek természetes monopóliumi jellege. A hálózati beruházást rendes esetben a szabályozott hálózati üzemeltető finanszírozza, és a szabályozott hálózati díjakból téríti meg, amelyeket a csatlakozásból profitáló felhasználók fizetnek — így jut el a költség azokhoz, akik ténylegesen igénybe veszik az új kapacitást. A hálózati bővítés általános költségvetésből történő finanszírozása ezzel szemben a csatlakozó felhasználóktól az általános adófizetőkre tereli át a költséget, és elszakítja azt a jelzést, amelyik megmondaná az üzemeltetőnek, hol érdemes valóban új kapacitást építeni. A fokozatos leépítés visszatereli a hálózatfejlesztés finanszírozását a szabályozott díjalapra, ahova tartozik. Azért fokozatos és nem azonnali, mert a hálózati projektek többéves tőkevállalások: a szerződéseket megkötik, az építést szakaszokra bontják, és egy projekt közepén lévő kivitelezőnek kikényszeríthető követelése van.
Átállási mechanizmus
Lineáris hároméves leépítés, a folyamatban lévő hálózati szerződések kifutásához igazodva. A nettó megtakarítás az 1. évi 25 276,6 millió Ft-ról a 3. évre éri el a teljes 75 829,9 millió Ft-ot, mire az új hálózati beruházás már a hálózati üzemeltető mérlegén és a szabályozott díjon van.
Érintett csoportok
Hálózatépítő kivitelezők folyamatban lévő szerződésekkel (őket a kifutás végigvédi); a szabályozott hálózati üzemeltető, amelyik visszakapja a finanszírozási funkciót; a hálózati felhasználók, akik az új kapacitás költségét a díjon keresztül fizetik, nem az általános adón keresztül — elmozdulás abban, hogy ki viseli a költséget, azok felé, akiket a kapacitás kiszolgál.
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.