The state lends to firms an administrator approves. Who bears the risk?

Indoklás

Az „Alapok alapja” sorok visszatérítendő pénzügyi eszközök — vállalatoknak nyújtott visszafizetendő hitelek, garanciák és tőke —, nem pedig vissza nem térítendő támogatások. A kiadás és a bevétel pontosan megegyezik, mert a költségvetés egyaránt könyveli a konstrukció kihelyezését és a visszafizetések újraforgatását. Strukturálisan ez az uniós pénz legkevésbé kifogásolható formája: a visszatérítendő eszköz olyan visszafizetési fegyelmet ró ki, amilyet egy vissza nem térítendő támogatás nem, és az újraforgatás révén ugyanaz a tőke újra kihelyezhető, nem pedig egyetlen alkalommal felélődik. A klasszikus liberális fenntartás nem a visszatérítendő formát illeti, hanem az allokációt. Egy állami alapok alapja attól még maga dönti el, hogy mely vállalatok és mely ágazatok kapnak hitelt és tőkét, és ezt a döntést anélkül hozza meg, hogy olvasná azt az árjelzést, amelyet egy magánhitelező vagy egy kockázatitőke-befektető a saját kockáztatott tőkéjéből olvas ki. A 8 940,0 + 250,0 + 18,7 millió Ft kezelési díj, amelyet az alapok alapja végrehajtó szervezeteknek fizetnek (külön könyvelve, lásd alább), ennek az allokációnak a látható költsége; a láthatatlan költség az a hitel, amelyet egy állami konstrukció politikailag jól olvasható hitelfelvevőnek nyújt, és amelyet egy kereskedelmi hitelező — ugyanazt a kockázatot beárazva — nem nyújtott volna; vagy olyan kamaton nyújtott volna, amelyet a hitelfelvevő projektje ténylegesen nem bírna el. Az igazgatási döntéssel a program jogosultsági kritériumait teljesítő vállalatok felé irányított tőke nem azonos a fizetőképességi tesztet teljesítő vállalatok felé versengő hitelezők által irányított tőkével. Az első észrevétlenül félreallokál; a kudarcok évekkel később, leírt hitelekként derülnek ki, mire a kezelési díjat már régen kifizették. A Nominális befagyasztás — a fokozatos leépítés helyett — két tényt tükröz. Először is, az eszközöket a 2021–2027-es időszakra uniós rendelet társszabályozza, és időszakon belül egyoldalúan nem lehet kifuttatni. Másodszor, mindazon formák közül, amelyeket az uniós pénz ebben a fejezetben ölt, a visszatérítendő eszköz fegyelme áll a legközelebb egy piaci teszthez — a hitelfelvevőnek vissza kell fizetnie. A konstrukciót nominális szinten tartva a reálértékű erózió csökkenti a relatív súlyát, ahogy az időszak lejár, és akkor nyitva áll a kérdés, hogy egyáltalán megújítsák-e; a választ a felzárkózási teljesítmény alapján kell megadni, nem a programsablon alapján.