A 2026-os költségvetés-elemzésből
344 milliárd forint hitel — kockázat egy hivatal, fizetség az adózó.
Visszaforgó hitel- és tőkekeretek osztanak forrást jogosultsági feltételrendszer szerint, nem versengő hitelezők szerint, akik a saját, kockáztatott tőkéjüket áraznák be.
344 milliárd forint forog a kereten — papíron a visszafizetés forintról forintra fedezi, de az elosztás ára láthatatlan: olyan cégeknek folyik hitel, amelyeket a piac nem finanszírozott volna, olyan kamaton, amelyet a projekt támogatás nélkül nem bír el.
Amit látsz — és amit nem
A látható: a cégek, amelyek kedvező kamatú, támogatott hitelhez és tőkéhez jutnak egy állami kereten át. A láthatatlan: a kereskedelmi hitelező vagy a magánbefektető, akit ugyanez a pénz kiszorít a piacról, és azok a cégek, amelyek piaci versenyben szerezték volna meg ezt a tőkét, de egy program jogosultsági rácsa elvette tőlük.
Ellenvetés
„De ezek visszafizetendő hitelek — a pénz visszajön, és olyan cégeket finanszíroz, amelyek nem jutnak magánhitelhez.”
Válasz
Az, hogy egy cég a támogatott kamaton nem jut magánhitelhez, nem azt bizonyítja, hogy a projekt megalapozott — azt bizonyítja, hogy a piac magasabbra árazza a kockázatot, mint az állam. Amikor egy állami keret olyan hitelt nyújt, amelyet a kereskedelmi hitelező visszautasított, a veszteség évekkel később bukkan elő a leírt keretekben — jóval azután, hogy a kezelési díjat rég kifizették. Ezért minimum a mai szinten befagyasztani — reálnövekedés nélkül; a megújításnál pedig a felzárkózási eredménynek kell döntenie, nem a programsablonnak.
Küldd tovább annak, aki szerint a kockázatot annak kell viselnie, aki a döntést hozza.
Az elemző értékelése
Alapok alapja pénzügyi eszközök (GINOP, VEKOP, EFOP, GINOP Plusz, DIMOP Plusz, KEHOP Plusz, RRF)
Indoklás
Az „Alapok alapja” sorok visszatérítendő pénzügyi eszközök — vállalatoknak nyújtott visszafizetendő hitelek, garanciák és tőke —, nem pedig vissza nem térítendő támogatások. A kiadás és a bevétel pontosan megegyezik, mert a költségvetés egyaránt könyveli a konstrukció kihelyezését és a visszafizetések újraforgatását. Strukturálisan ez az uniós pénz legkevésbé kifogásolható formája: a visszatérítendő eszköz olyan visszafizetési fegyelmet ró ki, amilyet egy vissza nem térítendő támogatás nem, és az újraforgatás révén ugyanaz a tőke újra kihelyezhető, nem pedig egyetlen alkalommal felélődik. A fenntartás nem a visszatérítendő formát illeti, hanem az allokációt. Egy állami alapok alapja attól még maga dönti el, hogy mely vállalatok és mely ágazatok kapnak hitelt és tőkét, és ezt a döntést anélkül hozza meg, hogy olvasná azt az árjelzést, amelyet egy magánhitelező vagy egy kockázatitőke-befektető a saját kockáztatott tőkéjéből olvas ki. A 8 940,0 + 250,0 + 18,7 millió Ft kezelési díj, amelyet az alapok alapja végrehajtó szervezeteknek fizetnek (külön könyvelve, lásd alább), ennek az allokációnak a látható költsége; a láthatatlan költség az a hitel, amelyet egy állami konstrukció politikailag jól olvasható hitelfelvevőnek nyújt, és amelyet egy kereskedelmi hitelező — ugyanazt a kockázatot beárazva — nem nyújtott volna; vagy olyan kamaton nyújtott volna, amelyet a hitelfelvevő projektje ténylegesen nem bírna el. Az igazgatási döntéssel a program jogosultsági kritériumait teljesítő vállalatok felé irányított tőke nem azonos a fizetőképességi tesztet teljesítő vállalatok felé versengő hitelezők által irányított tőkével. Az első észrevétlenül félreallokál; a kudarcok évekkel később, leírt hitelekként derülnek ki, mire a kezelési díjat már régen kifizették. A Nominális befagyasztás — a fokozatos leépítés helyett — két tényt tükröz. Először is, az eszközöket a 2021–2027-es időszakra uniós rendelet társszabályozza, és időszakon belül egyoldalúan nem lehet kifuttatni. Másodszor, mindazon formák közül, amelyeket az uniós pénz ebben a fejezetben ölt, a visszatérítendő eszköz fegyelme áll a legközelebb egy piaci teszthez — a hitelfelvevőnek vissza kell fizetnie. A konstrukciót nominális szinten tartva a reálértékű erózió csökkenti a relatív súlyát, ahogy az időszak lejár, és akkor nyitva áll a kérdés, hogy egyáltalán megújítsák-e; a választ a felzárkózási teljesítmény alapján kell megadni, nem a programsablon alapján.
Átállási mechanizmus
Nominális szinten tartás a 2021–2027-es időszak végéig. Az időszak lezárultakor ne újuljon meg automatikusan: értékelni kell, hogy a konstrukciók olyan projekteket finanszíroztak-e, amelyeket egy kereskedelmi hitelező nem finanszírozott volna, és hogy ezek a projektek felzárkóztattak-e vagy csupán felélték a tőkét. Az újraforgatás miatt a meglévő visszafizetési állomány természetes módon kifut, ahogy a hiteleket visszafizetik.
Érintett csoportok
a kintlévő konstrukciókkal rendelkező vállalatok (védettek — hitelszerződéseik lejáratig futnak); az alapok alapja végrehajtó szervezetek; a jövőbeli pályázók, akik kereskedelmi hitelpiaccal találkoznának, nem pedig támogatott piaccal.
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt, és nem áll mögötte szponzor. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.