65 milliárd forint évente — és a kezelője dönti el, ki jut tőkéhez.

Indoklás

A Területfejlesztési Alap a fejezet második legnagyobb tétele és a legnagyobb diszkrecionális elem. Olyan állami alap, amely 65 000,0 millió Ft-ot — túlnyomórészt felhalmozási kiadást — különít el a minisztérium és a regionális fejlesztési tanácsok által kiválasztott területfejlesztési projektekre. A költségvetés saját bemutatásában az alapot 65 000,0 millió Ft saját bevétel ellensúlyozza, így költségvetésileg önállónak tűnik; analitikai szempontból a bevétel nem szolgáltatásért fizetett önkéntes ellenérték, hanem egy diszkrecionális elosztási medencébe irányított, célhoz kötött transzfer, és az általa finanszírozott kiadás a vizsgálat tárgya attól függetlenül, hogyan címkézik a bevételi sort. A kormány nem tud tőkét teremteni; csak átirányítani tudja. Minden forint, amit a Területfejlesztési Alap politikailag kiválasztott regionális projektre allokál, egy olyan forint megtakarítás, amely nem áramlott abba a projektbe, amelyet egy magánbefektető — a jövőbeli fogyasztóknak nyújtott várható hozam alapján ítélve — választott volna. A látható eredmény a finanszírozott projekt — egy út, egy létesítmény, egy fejlesztési terület — egy megnevezett kedvezményezett régióval bejelentve. A láthatatlan eredmény azok a projektek, amelyek nem valósultak meg, mert a megtakarítást máshová csatornázták: a reálbéreket emelő tőkemélyítés abból a beruházásból következik, amelyet a jövőbeli önkéntes kereslet próbája igazol, nem abból, amelyet az a próba választott ki, hogy melyik regionális tanács nyújtotta be a pályázatot. Egy állami fejlesztési alap nem növeli az országos tőkeállományt; megváltoztatja, hogy ki választja meg, hol kerül felhasználásra a meglévő megtakarítás — a nyereség-veszteség próbájával szembesülő vállalkozótól a politikai megmérettetéssel szembesülő tisztviselő felé. Itt érinti a fejezet a magyar fiskális vita legmélyebb strukturális vonását is. Egy diszkrecionális alap, amely 65 000,0 millió Ft tőkét oszt szét regionális pályázók között, járadékot termel: az a pályázó, aki igazodik az alap kihirdetett prioritásaihoz, vagy az alapot kezelő tisztviselőkhöz, olyan tőkéhez jut, amelyet nem kellett a fogyasztóktól megkeresnie. Ez a járadék attól függetlenül létezik, hogy melyik kormány tartja kezében az allokációs hatalmat, és attól függetlenül is, hogy mennyire tiszta a tendereljárás. Egy átláthatóbb, jobban legitimált címzettekkel működő Területfejlesztési Alap ugyanazt a járadékot pályázók más csoportjába irányítja át; nem szünteti meg a járadékot, mert a járadék maga a diszkrecionális elosztás. A klasszikus liberális reform nem az, hogy „adminisztráljuk az alapot jobban”, hanem az, hogy „szűkítjük a diszkrecionális felületet” — az alap kivezetése, és a regionális tőkeallokáció visszatérése azokhoz a megtakarítókhoz és befektetőkhöz, akiknek saját pénzük forog kockán.