Az állam a te adódból hirdeti, hogy adj kölcsön neki.

Indoklás

Ez az állampapírok lakossági értékesítésének marketing- és reklámköltségvetése — a lakossági államkötvényeket magyar háztartásoknak népszerűsítő kampányok. A fejezet egyetlen olyan sora, amely sem szerződéses kötelezettséget, sem az adósságkezelés szükséges működési funkcióját nem finanszírozza. Ez állami kiadás arra, hogy a polgárokat rábeszéljék: kölcsönözzék a megtakarításaikat az államnak. Egyszerűbben fogalmazva a mechanizmus a következő: a kormány megadóztatja a háztartásokat, majd e bevétel egy részét arra fordítja, hogy ugyanezeknek a háztartásoknak hirdessen, és arra ösztönözze őket, hogy a megtakarításaikat is adják át — olyan megtakarításokat, amelyekre az állam ezután egy inflációkövető kupont fizet, és ez a fenti 769 096,6 millió Ft-os lakossági kötvénysorban jelenik meg. Egy olyan állampapírnak, amely versenyképes kockázatkiigazított hozamot kínál, nincs szüksége reklámköltségvetésre; az intézményi befektetők reklám nélkül is vásárolnak magyar kötvényeket. A kommunikációs sor azért létezik, hogy a háztartási megtakarításokat az állam felé terelje, és elvonja az alternatív felhasználásoktól — a vállalati hitelezést finanszírozó banki betétektől, a részvényektől, a közvetlen magánbefektetésektől. Klasszikus liberális szempontból ez egy kis sor, amely perverz dolgot művel: adóbevételt használ arra, hogy a háztartási megtakarítási döntést az államháztartási hiány finanszírozása felé torzítsa, a magántőke-állomány felépítése ellenében — pedig éppen ennek a tőkeállománynak a vékonysága a magyar reálbér-felzárkózás legszorosabb korlátja. 1 926,3 millió Ft-on kicsi a tétel, de az elv mérettől függetlenül érvényes, és nincs védendő bizalmi érdek: egy marketingkampány lemondása egyetlen hitelezőt sem érint, és egyetlen szerződést sem szeg meg. Ez tiszta Azonnali megszüntetés. Aki államkötvényt akar vásárolni, azt szabadon megteheti továbbra is; csak már nem az ő adójából népszerűsítik az ajánlatot.