A 2026-os költségvetés-elemzésből
42 milliárd forint bankoknak, hogy eladják az államadósságot.
Az állam évente több mint 42 milliárd forintot fizet bankoknak és kötvényforgalmazóknak azért, hogy elhelyezzék azt az adósságot, amelyet a korábbi deficitek halmoztak fel.
Adózónként nagyjából 9 440 forint évente — 42,5 milliárd forint összesen — jutalék és közvetítői díj, amelyet az adóbevételből fizetnek ki.
Amit látsz — és amit nem
A látható: bankok és elsődleges forgalmazók, amelyek jutalékot kapnak a kötvénykibocsátás lebonyolításáért. A láthatatlan: az a foglalkoztatott, akinek adóforintjait évente 42 milliárd forintnyi közvetítői díjra fordítják — miközben az adósság maga, amelyet ezzel helyeznek el, még tovább növeli a jövő évi kamatszámlát.
Ellenvetés
„De ez szükséges költség — valakinek el kell adnia az államkötvényeket.”
Válasz
A valódi közvetítői költséget senki sem vitatja — az elsődleges forgalmazók, az elszámolási infrastruktúra és a fizetési megbízottak valós szolgáltatást nyújtanak. A kérdés az, hogy a 42,5 milliárd forintos tétel ne nőjön tovább reálértéken. A névleges szinten tartás az infláció révén évente másfél-két százalékkal csökkenti a reálértéket, és ha a deficit csökken, a kibocsátandó kötvény mennyisége is csökken — a jutalék így magától mérséklődik.
Küldd tovább annak, aki szerint az adósságkezelés díjait versenyeztetéssel lehet lefaragni.
Az elemző értékelése
Jutalékok és egyéb költségek
Indoklás
Ez a fejezet első valóban diszkrecionális sora — a magyar államadósság elhelyezéséért és kezeléséért bankoknak, elsődleges forgalmazóknak és közvetítőknek fizetett díjak, jutalékok, jegyzési árrések és forgalmazási költségek. A kamatsoroktól eltérően ez nem hitelezőnek járó szerződéses kupon; ez a kibocsátási folyamat működési költsége, márpedig a működési költségek joggal vethetők hatékonysági felülvizsgálat alá. A becsületes minősítés Nominális befagyasztás, nem Azonnali megszüntetés. Egy szuverén kibocsátónál valóban felmerülnek valós költségek az adósság elhelyezésekor — elsődleges forgalmazók, kiegyenlítési infrastruktúra, hitelminősítő ügynökségek, fizető ügynökök —, és a keret tesztje az, hogy a tevékenység jogvédelmi vagy szerződéses funkció-e, nem pedig az, hogy nullára kívánható-e. Ez egy olyan funkció (adósságkezelés) valós és szükséges működési költsége, amely maga is csak a múltbeli hiányok miatt létezik. De a sor reálértékben nem nőhet. Nominális szinten tartva az átlagos infláció egy évtized alatt nagyjából 20–25%-os reálértéket erodál — egy beépített hatékonysági fegyelem, amelyhez egyetlen szerződést sem kell újratárgyalni. Ahogy az adósságállomány a fiskális konszolidáció hatására zsugorodik, a közvetítendő kibocsátás volumene csökken, és a befagyasztást fokozatosan egyre könnyebb lesz tartani.
Átállási mechanizmus
A nominális előirányzat szinten tartása. A közvetítői díjakat versenyeztetéses közbeszerzésen kell kialakítani, és a forgalmazói árréseket hasonló szuverén kibocsátókéhoz kell mérni. A sor természetes módon csökken, ahogy a kibocsátási volumen a hiánnyal együtt csökken.
Érintett csoportok
Az államadósságot közvetítő elsődleges forgalmazók és bankok; az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) mint a kezelő intézmény; adófizetők.
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt, és nem áll mögötte szponzor. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.