Nyugdíjbiztosítási Alap

Indoklás

Ez a sor — 5 281,6 milliárd Ft, a fejezet háromnegyede — körülbelül kétmillió, a nyugdíjkorhatárt elért magyar állampolgárnak fizet öregségi nyugdíjat.[^2] Minden forintja olyan igényt elégít ki, amelyet a nyugdíjas egész aktív életében fizetett társadalombiztosítási hozzájárulással szerzett meg. A klasszikus-liberális keretrendszer a felhalmozott jogosultságok teljesítését nem olyan diszkrecionális kiadásnak tekinti, amelyen lehet faragni; az állam tulajdonjogi kötelezettségének tekinti. Egy negyven év kötelező járulékfizetéssel felépített nyugdíjigény nem olyan ajándék, amelyet az állam tetszése szerint visszavonhat. A 2010-es eset — amikor a magyar kormány a magán-nyugdíjpénztári számlatulajdonosokat olyan választás elé állította, hogy tartsák meg magánszámlájukat és veszítsék el állami nyugdíjjogosultságukat, vagy utalják vissza a számlaegyenleget az államnak, és nagyjából 97%-uk a visszautalást választotta, így hozzávetőleg 10–11 milliárd euró magántulajdonú nyugdíjvagyon került az államkasszába[^3] — a referenciaeset arra, amit *nem* szabad tenni. Ez az eset nem azt bizonyítja, hogy a tőkefedezeti nyugdíjak megbuknak; a második pillér működött. Azt bizonyítja, hogy az állami őrzésben lévő megtakarítások ki vannak téve a diszkrecionális politikai cselekvésnek. A tanulság a felhalmozott igények védelme felé mutat, nem azok megsértése felé. Ezért ez a sor Megtartás: a jelenlegi nyugdíjállományt teljes mértékben kifizetik.

Indoklás

Az özvegyi nyugellátás származékos jogosultság: az elhunyt járulékfizető túlélő házastársának fizet ellátást az elhunyt által felépített járulékrekord alapján. Ugyanannak a felhalmozott-igény szerkezetnek a része, mint az öregségi nyugdíj — a járulékfizető olyan feltételekkel fizetett be, amelyek magukban foglalták a túlélők védelmét, és a túlélő házastárs igénye ezekből a feltételekből származik. Visszavonása megsértené azt a szerződést, amelyet az elhunyt járulékfizető járulékfizetésével megszerzett. Megtartás.

Indoklás

Ez a sor a „Nők 40” programját finanszírozza, amely szerint az a nő, akinek legalább 40 év jogosultsági ideje van — munka plusz meghatározott korlátok között a gyermeknevelésre fordított idő —, kortól függetlenül, a törvényi nyugdíjkorhatár előtt teljes öregségi nyugdíjat vehet fel.[^5] 2024. október végén egy adott közelmúltbeli éves kohorszban nagyjából 23 950 nő vonult nyugdíjba a 40 év jogosultsági szabály alapján.[^5] A keretrendszer kérdése ennél a sornál nem az, hogy az a nő, aki negyven évet dolgozott, megérdemli-e a nyugdíjat — egyértelműen rendelkezik felhalmozott jogosultsággal, mint bármely más hosszú pályafutású járulékfizető —, hanem az, hogy az államnak a *törvényi korhatár alatti* nyugdíjazást külön, nyitott programként kell-e finanszíroznia. Az előrehozott nyugdíjazás az alap szempontjából olyan ellátás, amelyet több éven át fizetnek ki ugyanazon járulékrekord alapján: a program előrehozza a kifizetést, meghosszabbítja azt az időszakot, amíg az alap fizet, és lerövidíti azt, amíg a kedvezményezett járulékot fizet. Egy olyan PAYG-alapnál, amely strukturális és táguló szakadékot mutat a járulékok és az ellátások között,[^1] egy olyan program, amelynek konkrét funkciója az ellátási kifizetések előrehozása, közvetlenül az alap fenntarthatósága ellen dolgozik. Ráadásul kialakításánál fogva egy meghatározott csoportra koncentrált transzfer — azokra a nőkre, akik a törvényi kor előtt elérik a 40 év jogosultsági időt —, amelyet az általános járulékalapból finanszíroznak — abból az alapból, amelyet minden aktív korú kereső fizet, köztük azokat a fiatalabb nőket is, akik a törvényi kor előtt nem érik el a 40 év jogosultsági időt, mert pályafutásuk később kezdődött vagy másként szakadt meg. A tisztességes besorolás Fokozatos leépítés, nem Azonnali megszüntetés, és a horizont hosszú, mert a védett kör nagy, és a programra valóban sokan építették az életüket. Egy 57 éves nő, aki aktív életének utolsó éveit és családja életét annak az elvárásnak a köré szervezte, hogy a Nők 40 alapján jogosulttá válik, pontosan úgy építette életét a programra, ahogyan azt a keretrendszer méltányos várakozások védelmét célzó alapelve elismeri. Egy hirtelen lezárás ezt a tervezést felborítaná. A védhető út az, hogy a programot hosszú értesítési idővel lezárják az új jogosultak előtt — itt egy kidolgozott szám a 25 év, ami nagyjából az az időtartam, amely alatt egy ma pályája elején álló nő egyébként a 40 év jogosultsági idő felé építkezett volna —, így minden nő, aki már a jogosulttá válás közelében van, megőrzi az utat, és a program csak akkor zárul le, amikor az a korosztály, amely ténylegesen erre építhetett, fokozatosan elfogy. Az új munkaerőpiaci belépőknek a reform napjától egyértelműen elmondják, hogy a nyugdíjkorhatár a törvényi kor, és az ahhoz vezető út a rendes nyugdíj, nem egy külön, előrehozott kilépési program.

Indoklás

A tizenharmadik havi nyugdíj minden nyugdíjban részesülőnek évente egy plusz teljes havi ellátást fizet. 2009-ben eltörölték, és 2021-től újra bevezették, egy havi ellátás 25%-áról 2021-ben fokozatosan 100%-ra emelve 2024-től, és a teljes összeget korábban, 2022 februárjában elérve.[^4] 531,7 milliárd Ft-tal ez a fejezet harmadik legnagyobb sora. Ennél a sornál érdemes figyelmesen követni az eloszlási valóságot, mert az univerzalista keretezés — „tizenharmadik havi nyugdíj minden nyugdíjasnak” — elrejti, hogy ki mit kap valójában. A tizenharmadik havi kifizetés *minden egyes kedvezményezett saját nyugdíjának* egy teljes plusz hónapja. Egy alsó decilisbe tartozó nyugdíjas, akinek havi ellátása nagyjából 85 000 Ft (hozzávetőleges alsó decilis-átlag — a törvényi minimum 1996 óta 28 500 Ft, de az alsó decilis átlagos nyugdíja érdemben magasabb[^9]), nagyjából 85 000 Ft pluszkifizetést kap. Egy olyan nyugdíjas pedig, akinek saját nyugdíja havi nagyjából 600 000 Ft, nagyjából 600 000 Ft pluszkifizetést kap — ugyanaz a sor, ugyanaz a finanszírozás, körülbelül hétszer akkora összeg kedvezményezettenként. Az ellátás egyenes arányban nő a nyugdíjjal, a nyugdíj pedig az életpálya-keresetekkel. A finanszírozás viszont egyáltalán nem ezt a logikát követi: az 531,7 milliárd Ft-ot a járulékokból és a központi költségvetési kiegészítésből fedezik, és aránytalanul nagyobb mértékben az aktív korú keresők bérére rakódó adóékből. Egy munkavállaló, akinek saját nagyszülője a minimum-nyugdíjon van, társadalombiztosítási hozzájáruláson keresztül egy felsőbb decilisbe tartozó nyugdíjasnak finanszíroz egy plusz hónapot, amely többszöröse annak, amit a saját nagyszülője kap. Keresethez kötött ellátás, általános adóból széles körben finanszírozva, univerzalistaként márkázva — a márkázás teszi láthatatlanná a keresztfinanszírozást. Ettől még ez a sor nem válik vágássá. Olyan ellátást fizet ki a jelenlegi nyugdíjasoknak, amelyet meghatározott ütemterv szerint megígértek nekik, és ennek az ígéretnek, miután megtették és rá támaszkodtak, ugyanolyan védett jellege van, mint magának a nyugdíjnak. Az eloszlási szempont a kialakításról szóló vitába tartozik — egy minden nyugdíjas számára azonos, fix forintösszegű tizenharmadik havi kiegészítés ugyanazt az időskor-elismerési funkciót látná el a regresszív skálázódás nélkül —, de egy olyan ellátás átalakítása, amelyet az emberek immár öt éve kapnak, előretekintő reform, nem tárgyévi vágás. Besorolása Megtartás; az osztályon belüli transzfert megnevezzük, hogy a kialakításról szóló vitát tisztességesen lehessen lefolytatni.

Indoklás

Az árvaellátás az elhunyt járulékfizető gyermekének nyugdíjjellegű ellátást fizet, az elhunyt járulékrekordja alapján. Ugyanolyan jellegű származékos jogosultság, mint az özvegyi nyugellátás — olyan igény, amelyet az elhunyt járulékfizető járulékfizetésével megszerzett —, és azonosítható kiskorúakat véd egy önkéntelen, visszafordíthatatlan veszteséggel szemben. Mind a felhalmozott-igény jellege, mind az eltartott kiskorú védelmének jellege szilárdan a Megtartásba helyezi.

Indoklás

A nyugdíjprémium diszkrecionális kiegészítő kifizetés, amelyet azokban az években folyósítanak a nyugdíjasoknak, amikor a GDP növekedése meghalad egy küszöböt; az itt szereplő 24 300,0 millió Ft az erre elkülönített tartalék, amelyet a bevételi oldalon egy azonos, 24 300,0 millió Ft összegű központi költségvetési átutalás — a „Nyugdíjprémium céltartalék támogatása” — fedez. A tizenharmadik havi nyugdíjjal ellentétben ez nem olyan jogosultság, amelyet a járulékfizető a járulékrekordon keresztül meghatározott feltételek mellett szerzett meg; ezt a kifizetést a kormány megteheti, az általa megállapított összegben, azokban az években, amelyekről úgy ítéli, hogy a növekedési feltétel teljesült. Szubjektív előirányzat, amelyet politikai döntéshozók kötnek a nyugdíjrendszerhez — jellegét tekintve közelebb áll egy diszkrecionális bónuszhoz, mint egy felhalmozott igényhez. A fejezethez képest kicsi is, és diszkrecionális jellege miatt egy járulékfizető sem építette köré a nyugdíjazási tervét úgy, ahogyan az alapnyugdíjra építhet. Egy diszkrecionális, növekedéshez kötött, politikailag meghatározott pótlékot a keretrendszer nem Megtartásba sorol. A nyugdíjasok azonban a közelmúlt erős növekedésű éveiben kapták a prémiumot, és egy rövid értesítési időszak a tisztességes út, nem pedig egy hirtelen eltávolítás a várakozás közepén.

Indoklás

Ez a nyugdíjkifizetések fizikai kézbesítésének működési költsége — a postai folyósításért fizetett díj azoknak a nyugdíjasoknak, akik nyugdíjukat készpénzben kapják, nem bankszámlára. Nem program, hanem az alap által törvényileg kötelezően fizetendő nyugdíjak kifizetésének elkerülhetetlen tranzakciós költsége. Bár a kifizetésenkénti költség csökkenhet, ahogy egyre több nyugdíjas vált át banki átutalásra, ez működési hatékonysági kérdés, nem leépítési kérdés. Megtartás, azzal az állandó megjegyzéssel, hogy itt is alkalmazandó a hatékonysági felülvizsgálat.

Indoklás

Maradványjellegű működési sor — 1 890,0 millió Ft, a fejezet 0,03%-a alatt —, amely az alap működtetésének vegyes költségeit fedezi. Túl kicsi és túl meghatározatlan ahhoz, hogy önálló besorolást viseljen; a nyugdíjkifizetések adminisztrálásának elkerülhetetlen költségébe tartozik. Megtartás.

Indoklás

Kis sor — 600,0 millió Ft —, amely egyedi, nehéz helyzetben lévő nyugdíjasoknak nyújtott egyszeri méltányossági kifizetéseket finanszíroz (a fejezet az „Egyösszegű méltányossági kifizetések” cím alatt csoportosítja). Formáját tekintve diszkrecionális sor, de szerény mértékű, a nyugdíjrendszeren belüli végső szükségpárnaként működik, és leválasztásának adminisztratív költsége aránytalan lenne a tét 600,0 millió Ft-jához képest. Megtartás ezen arányossági alapon; nem olyan sor, amely bármelyik irányba analitikus súlyt hordozna.

Indoklás

Elhanyagolható sor — 3,0 millió Ft kiadás 70,0 millió Ft bevétellel szemben —, amely az alap által kezelt kisebb vagyontárgyak kezelését fedezi. Nettó bevételpozitív és fejezeti léptékben jelentéktelen. Megtartás, analitikus súly nélkül.