A 2026-os költségvetés-elemzésből
950,5 millió forint állami pénz egy múzeumnak, amely nulla bevételt termel.
A Magyar Építészeti Múzeum egyedülálló restaurálási gyűjteményt őriz, de egyáltalán nem könyvel el sem belépő-, sem licenc-, sem szponzorbevételt — a befagyasztás szinten tartja a keretet, amíg felépül egy önkéntes bevételi bázis.
Adózónként nagyjából 235 forint évente — 950,5 millió forint, a 2026-os szinten befagyasztva, amely 2–3%-os infláció mellett évről évre reálértéken csökken, ahogy a saját bevétel nő.
Amit látsz — és amit nem
A látható: építészeti rajzok, tervek és dokumentumok gyűjteménye, közbizalomban őrizve. A láthatatlan: a belépő- és licencbevétel, amelyet a múzeum nem szed be, és amely csökkentené minden adófizető terhét — egy múzeum, amely semmit sem kér, állandó támogatást vesz el azoktól, akik sosem látogatják.
Ellenvetés
"A kulturális gyűjtemények közjavak — a belépődíj elérhetetlenné tenné őket azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak."
Válasz
A befagyasztás nem kíván senkit kiárazni. Azt kívánja, hogy a múzeum bármilyen saját bevételt — reprodukciós és licencdíjat, a restaurálás vállalati szponzorálását, tagságot — fix nominális keret mellett építsen ki. 2–3%-os infláció mellett a reálérték nagyjából 20–25%-kal csökken egy évtized alatt, ami tíz évet ad a múzeumnak a bevételi bázis felépítésére, mielőtt a sort csökkentésre vizsgálnák felül. A restaurálás folytatódik; csak a teljes támogatás kérdéses.
Oszd meg, ha szerinted egy múzeumnak, amely nulla saját bevételt könyvel, ki kell termelnie valamennyit, mielőtt az állami sora tovább nő.
Az elemző értékelése
Magyar Építészeti Múzeum
Indoklás
Az Építészeti Múzeum gyűjtőintézmény — a magyar építészet dokumentumait (terveket, rajzokat, modelleket, archívumokat) őrzi és konzerválja. Egy konzervációs archívum határolt, önmagát korlátozó mandátum, jellegében elkülönül az akadémia pályázat- és járadékosztó funkcióitól: a kérdés nem az, hogy az állam szubjektíven osszon-e el forrásokat versengő művészek között, hanem az, hogy egy már köztulajdonban lévő fizikai gyűjteményt konzerváljunk-e. A gyűjtemény léte önmagában nem indok az adófinanszírozásra — múzeumok másutt is működhetnek és működnek belépőbevételből, tagdíjból, alaptőkéből, adományból —, de egy gondozási feladatú archívumot egy ciklusban felelősen nem lehet nullára vágni anélkül, hogy ne kockáztatnánk anyag visszafordíthatatlan elvesztését, és a múzeum jelenleg egyáltalán nem jelent saját bevételt, így nincs olyan díjbázis, amelyet egy év alatt felskálázhatna. A becsületes besorolás ezért befagyasztás, nem pedig megszüntetés: tartsuk a nominális előirányzatot, és kötelezzük a múzeumot, hogy a befagyasztott sorral szemben építsen ki belépőjegy-, reprodukciósdíj-, tagsági és szponzori bevételt. 2–3%-os infláció mellett a befagyasztás évtized alatt nagyjából 20–25%-kal erodálja a reálértéket, ami nagyjából az az időtáv, amelyen belül egy önkéntes bevételi bázis reálisan kiépíthető. Hogy a múzeum az MMA fejezetében szerepel, és nem az általános múzeumi költségvetésben, a 2011-es törvény szervezeti baleseteképpen alakult így; a befagyasztásos besorolás nem függ ettől.
Átállási mechanizmus
Tartsuk a 2026-os nominális előirányzatot változatlanul a jövőbeli költségvetésekben. Utasítsuk a múzeumot, hogy tegyen közzé saját bevételi fejlesztési tervet — belépőjegy, reprodukciós és licencdíj, tagság, konzervációs vállalati szponzoráció —, és évente jelentse a saját bevétel növekedését. A saját bevételi arány megszilárdulása után vizsgáljuk felül a besorolást.
Érintett csoportok
A múzeum munkatársai (befagyasztás alatt elbocsátás nincs); építészeti kutatók és a közönség, akik a gyűjteményt használják (szolgáltatáscsökkentés nincs; a konzervációs mandátum folytatódik).
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.