A 2026-os költségvetés-elemzésből
Évi 38,5 milliárd forint sporteseményekre — egyetlen magánbefektető nélkül.
Magyarország állandó támogatása világbajnokságok és nagy döntők rendezésére: két év alatt kivezetve, hogy az aláírt szerződéseket teljesítsék, majd lezárva. Ha egy esemény gazdaságilag megéri rendezni, a jegybevétel és a közvetítési jog kifizeti.
Adózónként nagyjából 8 800 forint évente — 38 537 millió forint, amelyből 19 268 millió forint az első évben megtakarítható, mert a folyamatban lévő szerződéseket teljesítjük, új támogatást nem írunk alá.
Amit látsz — és amit nem
A látható: világbajnokságok, európai döntők és rangos sportesemények, magyar földön megrendezve. A láthatatlan: a 38,5 milliárd forintnyi alternatíva — adócsökkentés, infrastruktúra-javítás vagy költségvetési konszolidáció, amelyet ugyanez a pénz finanszírozhatott volna —, és a nemzetközi szövetségek és magánszervezők, akik a presztízst learatják, miközben a költséget a magyar adófizető viseli.
Ellenvetés
"De a nagy sportesemények turizmust és gazdasági aktivitást generálnak — kitermelik magukat."
Válasz
A nagy események rendezéséről szóló gazdasági szakirodalom következetesen azt találja, hogy az állami támogatás nem térül meg a turizmuson és az indukált költésen keresztül — a tervezett és a tényleges hozam közötti rés az utólagos elemzések megbízható jellemzője. Az az esemény, amely valóban hozza a szervezői által ígért hozamot, nem szorul állami támogatásra: a jegybevétel, a közvetítési jog és a kereskedelmi szponzoráció fedezné a költséget, a hasznot élvező szövetségek és szervezők pedig viselnék a kockázatot. Amikor az államot kérik, hogy ehelyett ő viselje, azt mondják el neked, hogy az üzleti számítás nem jön ki.
Oszd meg, ha szerinted a sportszövetségek viseljék azoknak az eseményeknek a pénzügyi kockázatát, amelyeken nyereséget termelnek.
Az elemző értékelése
Kiemelt nemzetközi sportesemények
Indoklás
Ez a sor a magyar földön rendezett nagy nemzetközi sportesemények megszervezését finanszírozza — az az állandó keret, amelyből az állam világbajnokságok, döntők és hasonló események rendezését támogatja.[^5] A nemzetközi sportesemények rendezése nem jogvédelmi funkció, nem alkotmányos előfeltétel, és nem válasz egy nem önkéntes sérelemre; diszkrecionális állami döntés a szórakoztatás és a presztízsesemények finanszírozására. Az erre rendszeresen felhozott gazdasági érv — turizmus, láthatóság, indukált költés — a láthatóra hivatkozik. Ami láthatatlan: a 38,5 milliárd Ft alternatív felhasználása — azok az adócsökkentések, infrastrukturális fejlesztések vagy költségvetési konszolidáció, amelyeket ugyanez a pénz finanszírozott volna. A nagy sportesemények rendezésével kapcsolatos közgazdasági szakirodalom többször megkérdőjelezte, hogy a közpénzből nyújtott támogatás megtérül-e a turizmusból és az indukált költésből.[^6] Egy olyan esemény, amely valóban a szervezői által ígért kereskedelmi hozamokat hozza, nem szorul állami támogatásra: jegybevétel, közvetítési jogok és kereskedelmi szponzoráció finanszírozná, és a haszonélvező nemzetközi sportszövetségek és magánszervezők viselnék a költséget és a kockázatot. Ezt egyetlen okból kezeljük Fokozatos leépítésként, nem Azonnali megszüntetésként, és ez az ok ennél a sornál specifikus: a nagy események rendezési megállapodásait évekkel előre írják alá, és a 2026-os költségvetési keret részben olyan eseményeket finanszíroz, amelyekre az állam már kötelező erejű elköteleződést tett a nemzetközi szövetségek felé. Egy aláírt rendezési szerződés ciklus közbeni felmondása megszegné a szerződéses partnerek jóhiszemű bizalmát — a keretrendszer védi a szerződéseket, amíg azok kötnek. A reális időtáv rövid: kétéves lineáris kifutás az 1. évben (a híd költsége 19 268,5 millió Ft, a még szerződésileg kötött rész) tiszteletben tartja a folyamatban lévő 2026-os rendezési kötelezettségeket, és a 2. évben éri el a fiskális nullát, amely után az állam nem köteleződik el új események támogatása mellett. A védett kör az érvényben lévő aláírt megállapodásokat tartó szövetségek és szervezők köre, nem pedig az állami alkalmazottaké; a híd szerződéskifutás, nem végkielégítés. A 2. évtől a teljes 38 537,0 millió Ft éves megtakarítás, és a jövőbeli eseményeket csak ott rendezik meg, ahol a magánfinanszírozás és a kereskedelmi bevétel fedezi a költséget.
Átállási mechanizmus
Kétéves lineáris kifutás: az 1. évben a híd költsége 19 268,5 millió Ft (a még szerződésileg kötött rész), a 2. évben fiskális nulla. A védett kör az érvényben lévő aláírt megállapodásokat tartó szövetségek és szervezők; a híd szerződéskifutás, nem végkielégítés. A 2. évtől az állam nem köteleződik el új események támogatása mellett.
Érintett csoportok
Az érvényben lévő rendezési megállapodásokat tartó nemzetközi sportszövetségek és magánszervezők (védett kör a kifutás idejére); jövőbeli eseményszervezők (akik a 2. évtől magánfinanszírozásra és kereskedelmi bevételre támaszkodnak); a jegyekre és sportélményre váró közönség; az adófizetők (akik a 2. évtől évi 38 537,0 millió Ft megtakarítást realizálnak).
Források
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.