Megszüntetés

A 2026-os költségvetés-elemzésből

38 milliárd forint civil támogatás — egyetlen hivatal döntésein átfolyatva.

A civil társadalmat tagok, adományozók és alapítványok finanszíroznák. Amikor az állam lesz a támogató, az elosztás döntése a polgárok milliós önkéntes választása helyett néhány hivatalviselőre kerül.

Adózónként nagyjából 8 700 forint évente — 38 024 millió forint olyan civil szervezeteknek, amelyeket a Kabinetiroda hivatalviselői választanak ki, nem a közönség, amelyet a szervezetek névleg szolgálnak.

38 milliárd Ft előirányzat 8 450 Ft / adózó / év 38 milliárd Ft első évi megtakarítás

Amit látsz — és amit nem

A látható: egyesületek, civil szervezetek és köztestületek, amelyek állami támogatást kapnak a működésükhöz. A láthatatlan: a függőség, amely ebből következik — a szervezetek a támogatás köré szerveződnek át, nem a közösség köré, amely a munkájukat értékeli, és kialakul egy szakmai réteg, amelynek megélhetése a folyamatos politikai hozzáférésen múlik, nem a kimutatott közösségi támogatáson.

Ellenvetés

"A civil szervezetek létfontosságú munkát végeznek — állami támogatás nélkül sokuk összeomlana."

Válasz

Egy civil szervezet próbája az, hogy a közönség elég értékesnek tartja-e a munkáját ahhoz, hogy önként finanszírozza. Az a szervezet, amely csak olyan kötelező átutalásból él meg, amelyhez soha meg nem kérdezett adófizetők pénze kell, politikai hozzáférést bizonyít, nem közösségi értéket. Egy átmeneti megoldás, amely megtartja a fiskális csatornát a hivatalviselő nélkül: százalékos felajánlási rendszer, amelyben az adófizető a saját jövedelemadója egy meghatározott részét egy általa választott bejegyzett szervezetnek irányíthatja — a döntés a polgáré marad, a hivatalviselő elveszíti.

Oszd meg, ha szerinted a civil szervezetek a tagjaiknak feleljenek, ne a hivatalnak, amely a pályázati kört kezeli.

Az elemző értékelése

Nonprofit, társadalmi, civil szervezetek és köztestületek támogatása

Magyar fordítás folyamatban

Indoklás

Ez a sor 38 024,0 millió Ft adófizetői pénzt csatornáz nonprofit egyesületeknek, civil szervezeteknek és köztestületeknek nyújtott támogatások formájában, a Kabinetirodán keresztül elosztva. A civil szektor tankönyvi példa az önkéntes finanszírozásra. Egy egyesület azért létezik, hogy tagjai és támogatói közös érdekét előmozdítsa; akik a munkáját értékelik, fogalmilag azonosíthatók, és a természetes finanszírozási mód a tagdíj, a jótékonysági adomány és az alapítványi pályázat. Egy valóban értékelt civil szervezet képes forrást gyűjteni attól a közösségtől, amelyik nagyra tartja. Amikor az állam pályázatkiíróként beékelődik, három dolog következik, láncolatban. Először is, az elosztási döntés ezrek önkéntesen döntő adományozótól néhány politikai döntést hozó tisztségviselőhöz kerül át — az állam nem tudja kiolvasni azt a szétszórt tudást, hogy a közösség valójában mely ügyeket szeretné támogatni, mert az árjelzés (az adomány) helyébe igazgatási megítélést állított. Másodszor, a támogatás függőséget hoz létre: a szervezetek a folyamatos állami finanszírozás várakozása köré szervezik át magukat, és kialakul egy olyan szakmai réteg, amelynek megélhetése a támogatási sortól, nem pedig attól a célközösségtől függ, amelyet a szervezet névleg szolgál. Harmadszor, ez a függőség állandó lobbit teremt a sor fenntartása mellett, függetlenül attól, hogy van-e önkéntes támogatás az alaptevékenység mögött. Az őszinte kezelés az, hogy a civil szektor finanszírozását visszahelyezzük az önkéntes szférába. A besorolás Azonnali megszüntetés: a 38 024,0 millió Ft kikerül a költségvetésből, és a szektort úgy finanszírozzuk, ahogyan a civil társadalmat finanszírozni kell — a munkáját értékelő tagokon, adományozókon és alapítványokon keresztül. Az átmenet valós, és nyíltan ki kell mondani: azok a szervezetek, amelyek a működésüket állami támogatásokra építették, finanszírozási hiánnyal szembesülnek, és egy részük zsugorodni vagy bezárni fog. De egy civil szervezet próbája éppen az, hogy a közönség elég nagyra értékeli-e ahhoz, hogy önkéntesen finanszírozza; egy olyan szervezet, amely csak olyan adófizetőktől származó kötelező befizetésekből tud fennmaradni, akiket soha nem kérdeztek meg, nem társadalmi értéket bizonyít, hanem politikai kapcsolódását. Egy lehetséges közbülső megoldás, ha az Országgyűlés a diszkréció nélkül kíván megtartani egy fiskális csatornát: a megtakarítás egy részét adó-felajánlási rendszerré alakítani — az adófizetők saját jövedelemadójuk meghatározott szeletét egy általuk választott, bejegyzett szervezet javára irányíthatnák —, ami megőrzi a kapcsolatot a polgár és az ügy között, miközben kiveszi a tisztségviselőt az elosztási döntésből. Az 1. évi megtakarítás a sor jelenlegi méretén 38 024,0 millió Ft.

Átállási mechanizmus

Azonnali megszüntetés; az 1. évi megtakarítás 38 024,0 millió Ft. Lehetséges közbülső megoldás: a megtakarítás egy részét adó-felajánlási rendszerré alakítani — az adófizetők saját jövedelemadójuk meghatározott szeletét egy általuk választott, bejegyzett szervezet javára irányíthatnák —, ami megőrzi a kapcsolatot a polgár és az ügy között, miközben kiveszi a tisztségviselőt az elosztási döntésből.

Érintett csoportok

Az állami támogatásokra működésüket felépített nonprofit, civil szervezetek és köztestületek — amelyek finanszírozási hiánnyal szembesülnek, és egy részük zsugorodni vagy bezárni fog; az adófizetők (akik a kötelező befizetésük helyett önkéntesen finanszíroznák az általuk értékelt ügyeket); a pályázati rendszer alapján az állami csatornán élő szakmai réteg.

Szabad Társadalom Intézet

Támogasd a független elemzéseket

Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.