A 2026-os költségvetés-elemzésből
95 milliárd — egy részlet egy félkész atomerőmű ismétlődő büdzséinjekciójából.
A Paks II. már 21 egymást követő tőkeemelést kapott a költségvetésből. A reform nem hagyja abba az építést — a finanszírozást ismétlődő büdzsétőkéről projektfinanszírozásra váltja, amelyet maga az eszköz fedez.
Adózónként nagyjából 23 750 forint évente — 95 000 millió forint büdzsétőke egyetlen építési évre, miközben a fennmaradó tőkeszükséglet az eszköz jövőbeli áramtermelési bevételére felvett hitelből fedezhető.
Amit látsz — és amit nem
A látható: az épülő reaktorblokkok és az energiabiztonsági indok, amely az indításukat igazolta. A láthatatlan: az adófizető, aki minden éves részletet büdzsétételként finanszíroz, miközben ugyanaz a tőkeszükséglet az eszközre felvett projektfinanszírozásból is fedezhető lenne — ahogy minden magántőkéből épült erőművet finanszíroznak, a költségvetés terhelése nélkül.
Ellenvetés
"Nem lehet leállítani egy félkész atomerőmű finanszírozását — az elsüllyedt költségek már kifizettek, a feladás pedig katasztrofális lenne."
Válasz
A reform nem feladás. Az változik, ki adja a fennmaradó tőkét. Az aláírt mérnöki és építési szerződéseket végig teljesítik. A projekt folytatódik; a finanszírozási forrás az általános költségvetésről a kész eszköz jövőbeli árambevételére felvett hitelre vált — ez a magán-áramtermelés szokásos modellje. Az első évi nettó büdzsémegtakarítás nulla; a megtakarítás akkor jelentkezik, ahogy a finanszírozási modell átáll, és a befejezéskor az eszköz kereskedelmi alapon áll, a költségvetés évenkénti igénybevétele nélkül.
Oszd meg, ha szerinted egy olyan kereskedelmi eszközt, mint egy erőmű, a piac finanszírozzon, ne ismétlődő éves büdzséinjekciók.
Az elemző értékelése
Paks II. Zrt. tőkeemelése
Indoklás
Ez a sor tőkeinjekció a Paks II. Zrt.-be, abba az állami vállalatba, amely a paksi atomtelephelyen a két új reaktoregységet építi. Azért szerepel ebben a fejezetben, mert a tulajdonosi jogokat a Külgazdasági és Külügyminisztérium gyakorolja. A 2026-os 95 000,0 millió Ft-os összeg egy hosszú tőkeinjekció-sorozat egyetlen részlete; a társaság egymást követő részleteket kapott, ahogy az építési költségek esedékessé váltak, az állammal mint forrással. A Paks II. besorolása versengő szempontokat foglal magában, amelyek nem oldódnak fel tisztán egyetlen címkére. A sor Megtartásként való kezelése melletti érvelés — az atomenergia mint energiabiztonsági infrastruktúra — ütközik a keretnek azzal a megkülönböztetésével, amelyet egy valódi hálózat-gazdasági elem és egy piaci versenyben végezhető tevékenység között tesz. Az áramtermelés, az atomáram-termelést is beleértve, piaci versenyben végezhető tevékenység: magántőke is finanszírozhatja, birtokolhatja és működtetheti engedély alapján, ahogy ez több joghatóságban így is van. A „természetes monopólium” keretezése itt túl sok munkát végez; a valódi hálózati elem az átviteli hálózat, nem maga az erőmű. Egy állami tulajdonú, állami finanszírozású áramtermelési projekt ezért ugyanolyan vizsgálatra alkalmas, mint bármely más állami kereskedelmi vállalkozás — különösen olyan, amelynek tőkeinjekciói visszatérő költségvetési tételek, nem pedig finanszírozott, elkülönített projektköltség. A projekt azonban az építés közepén tart. A költség jelentős része aláírt mérnöki, beszerzési és kivitelezési szerződésekben van, olyan partnerekkel, amelyek jóhiszeműen szerződtek a magyar állammal. A tőke hirtelen visszavonása nem volna tiszta megtakarítás — egy részben felépített eszközt hagyna magára, és szerződéses kötelezettségeket váltana ki. A tisztességes besorolás a költségvetésből finanszírozott modell ötéves fokozatos leépítése: az állam felhagy az általános bevételből történő tőkeinjekcióval, és a projekt fennmaradó tőkeszükségletét projektfinanszírozási eszközökkel — az eszköz és annak jövőbeli termelési bevétele ellenében felvett hitellel — fedezik, ahogyan egy magántőkéből épülő erőművet finanszíroznak. Ez formájában adósságáthidalás: az áthidalási költség az a tőke, amelyre a projektnek a finanszírozási modell átalakítása alatt még szüksége van, és ez csökken, ahogy a projektadósság és végső soron a működő eszköz értékesítése felváltja a költségvetési tőkét. Az ötéves időhorizont az építési és finanszírozási átalakítási ütemtervet tükrözi, nem pedig politikai preferenciát. Ez nem olyan megtakarítás, amely az 1. évben anyagiasul — a nettó megtakarítás az első évben nulla, mert a projekt tőkeszükséglete változatlan marad; a finanszírozási csatorna változik. A megtakarítás akkor halmozódik fel, ahogy a költségvetési tőkét projektfinanszírozás váltja fel, és a befejezést követően a működő eszközt értékesíteni lehet, vagy önálló kereskedelmi alapon lehet üzemeltetni a költségvetéshez való folyamodás nélkül.
Átállási mechanizmus
Az 1. évtől csak a szerződéses úton kikerülhetetlen részleteken túl nem kell új költségvetési tőkét beinjekciózni. A projekt fennmaradó tőkeszükségletét át kell konvertálni az eszköz ellenében felvett projektfinanszírozási eszközökre. A befejezés után a működő eszközt értékesíteni kell, vagy önálló kereskedelmi alapra kell helyezni. Az aláírt EPC-szerződéseket végig tiszteletben kell tartani.
Érintett csoportok
Aláírt szerződésekkel rendelkező EPC- és ellátási láncbeli partnerek; az építési munkaerő; végső soron az energiapiac, amelybe a befejezett eszköz eladásra vagy kereskedelmi forgalmazásra kerül.
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.