17,4 milliárd állami rátét a terménybiztosításra — és ennek zsugorodnia kell.

Indoklás

Ez a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszer — kompenzáció a gazdáknak aszály, fagy, jégeső, árvíz és hasonló időjárási események okozta termésveszteségekért. A szerkezete számít a besoroláshoz. A rendszer részben hozzájárulás alapú: a részvétel meghatározott területi küszöbök felett kötelező, és a tagok kárenyhítési hozzájárulást fizetnek — 1 800 Ft hektáronként gabonafélékre, 5 400 Ft hektáronként ültetvényekre és zöldségekre.[^8] A 7 680,0 millió Ft fejezeti saját bevétel jelentős részét ezek a termelői hozzájárulások teszik ki. A tétel tehát nem tiszta transzfer: részben a termelők által finanszírozott, kölcsönös biztosítási alap, állami kiegészítéssel. Az őszinte olvasat az, hogy a hozzájárulás alapú kölcsönös biztosítási mag a helyes irány — a termelők saját időjárási kockázatuk összesítése és beárazása —, de az állami kiegészítés olcsóbbá teszi a fedezetet annak biztosításmatematikai költségénél, ami támogatás a résztvevő termelőknek. A termésidőjárási kockázat biztosítható: a magán agrárbiztosítás, beleértve az index-alapú időjárási biztosítást is, sok piacon működik, és a természetes fejlődési pálya az, hogy a hozzájárulás alapú alap a teljes biztosításmatematikai árazás és a magán- és viszontbiztosítás által támogatott fedezet felé mozogjon, az állami hányad csökkenésével. A nominális befagyasztás nominálisan szinten tartja az állami hozzájárulást — fokozatos reálértékfegyelem —, miközben a hozzájárulási alap és a magánbiztosítás fejlődése egyre nagyobb hányadot visel. Az azonnali csökkentés a jelenlegi szezont a meglévő fedezet köré szervező termelőket hagyná magukra; a nominális befagyasztás ugyanezt a fegyelmet alkalmazza ilyen zavar nélkül.