62,6 milliárd az uniós agrártámogatás tetejébe — földtelen dolgozók fizetik.

Indoklás

Ez a fejezet legnagyobb diszkrecionális tétele, és az, ahol a közösségi-döntés-elméleti mechanizmus a legélesebb. Ez nemzeti költségvetésű mezőgazdasági támogatás — elkülönülve, és azokon felül, amit az EU Közös Agrárpolitikájának közvetlen kifizetéseiből magyar gazdák már külön csatornákon kapnak. A tétel nagy transzfert koncentrál egy szervezett, jól képviselt érdekcsoportra — mezőgazdasági termelőkre, ezen belül pedig aránytalanul nagyobb földtulajdonosokra, mert a területi és kibocsátás alapú agrártámogatás a birtok méretével skálázódik. A finanszírozás általános adóztatás, amelyet aránytalanul a munkavállaló korú bérkeresők fizetnek az egész gazdaság területén. Az elosztási valóságot érdemes egyértelműen kimondani. Az ilyen mezőgazdasági támogatás márkajegyét tekintve univerzalista — „támogatás a gazdáknak, a vidéki gazdaságnak” —, de a haszon a területtel és a kibocsátással skálázódik. Egy nagy birtok a méretével arányos transzfert kap; egy kisbirtok a sokkal kisebb birtokmérettel arányosan kap támogatást. A finanszírozás nem így skálázódik: a budapesti vagy debreceni bérkereső 15%-os SZJA-t fizet, és mögötte egy 13%-os munkáltatói SzocHo áll, függetlenül attól, hogy a családjából bárki termel-e akár egy hektáron. Egy nagyjából 575 000 Ft-os bruttó havi mediánbérű[^10] munkavállaló esetében a teljes munkaadói költség közel 650 000 Ft; ennek a munkaadói költségnek valahol egy negyede és kétötöde között már bérjárulékként az államhoz kerül, mielőtt a munkavállaló egyetlen forintot is elköltene (a pontos arány attól függ, mit számolunk bele — munkaadói SzocHo, munkavállalói SZJA, TB járulék —, de a teljes adóék bármely bontásban nagy), és a 27%-os ÁFA azon, amit ezt követően vásárol, az állami elvonás összesített arányát az 50–60%-os sávba tolja. Ennek egy hányada folyik be egy 62,6 milliárd Ft-os transzferbe, amelynek legnagyobb egyéni címzettjei a legnagyobb földtulajdonosok. Ez az a regresszív kereszttámogatás, amelyet az univerzalista keretezés elfed — és a mechanizmus megnevezése, vagyis hogy a haszon a területtel skálázódik, miközben egy egységes általános adóék finanszírozza, az, ami a politikai spektrum egészén át megáll a saját lábán, és nem csak pártos panaszként hangzik. Itt van a kalkulációs nehézség is. A „prioritás” ágazati támogatás szintjét és összetételét meghatározó államnak nincs piaci ára, amely megmondja neki, melyik termény, melyik régió, melyik termelési mód valóban a prioritás — csak a politikai folyamat van, amely a szervezett lobbi intenzitására reagál, nem a mögöttes értékre. A tétel politikai döntéshozók szubjektív forráselosztása, ágazati stratégiának öltöztetve. Új-Zéland 1984-ben megszüntette a mezőgazdasági támogatásokat; az agrárszektora egy nehéz alkalmazkodás után támogatás nélkül vált versenyképessé a világpiacon, és jelentős exportbevételi forrássá nőtte ki magát.[^6] A magyar mezőgazdasági szektor megtartja az EU CAP-támogatását; ez a tétel a nemzeti réteg azon felül, és ez az a réteg, amelynek eltávolítását a keret javasolja.