A közbeszerzési hatóság azért van, mert az állam túl sokat vásárol.

Indoklás

Egy közbeszerzési felügyeleti hatóságot — a keretrendszer saját iránymutatása szerint — egy mögöttes probléma bizonyítékaként kell vizsgálni, nem pedig annak megoldásaként. A hatóság azért létezik, mert a magyar állam nagyon nagy léptékben vásárol, és a nagy léptékű, diszkrecionális állami beszerzés vitatható járadékokat termel — a beszállító, aki elnyer egy állami szerződést, olyan hozamot keres, amely az odaítélési döntéstől függ, nem pedig pusztán a versenyteljesítménytől. A közbeszerzési hatóság az állam kísérlete arra, hogy felügyelete alá vonja a saját beszerzési volumene által termelt járadékelosztást. A keretrendszer nyelvén szólva: a hatóság a probléma szerkezetének a része, nem a megoldás — egyetlen közbeszerzési felügyelő sem helyettesítheti azt a fegyelmet, amelyet egy kisebb állami beszerzési lábnyom automatikusan biztosítana, mert a felügyelő az odaítélések formális szabályosságát vizsgálja, nem pedig azt a tágabb kérdést, hogy az államnak egyáltalán vásárolnia kellett volna-e ekkora léptékben. A korrekt besorolás a hatóság fokozatos leépítését a mögöttes tevékenység csökkentéséhez köti: ahogyan a más fejezetekben kifejtett reformprogram csökkenti a diszkrecionális állami beszerzés volumenét — kevesebb államilag finanszírozott program, kevesebb közbeszerzésen átfolyó transzfer, kisebb állami kereskedelmi lábnyom —, a felügyeleti teher arányosan csökken, és a hatóság leépíthető egy kis maradványfunkcióra vagy beolvasztható egy általános közigazgatási jogi felügyeleti szervbe. Ez nem azt állítja, hogy a közbeszerzési szabálytalanság ne számítana; azt állítja, hogy a szabálytalanság tünet, és hogy a tünet tartós kezelése, miközben az ok növekszik, a drágább út. A 8 éves horizontot úgy állítottuk be, hogy lekövesse azt a tempót, amellyel a mögöttes állami beszerzési volumen reálisan csökkenthető a költségvetés egészében; ez nem szándékos időhúzás, hanem a reális ütemezés.