A 2026-os költségvetés-elemzésből
Háztartásonként évi 35 000 forint az állami médiára — miért fizeted te?
141 milliárd forint — e fejezet legnagyobb egyetlen sora, nagyobb, mint magának a Parlamentnek a teljes működési költségvetése — finanszíroz egy műsorszolgáltatót, amelynek költségvetése tizenhat év alatt megötszöröződött, miközben a kereskedelmi média állami támogatás nélkül virágzott.
Összesen 141 268 millió forint — háztartásonként nagyjából 35 000 forint évente. Ha kifejezett előfizetés lenne, gyorsan láthatóvá válna az a kinyilvánított-preferencia teszt, amelynek elkerülésére ez a költségvetési sor felépült.
Amit látsz — és amit nem
A látható: egy közmédia-intézmény és a kínálata — televízió, rádió, online —, amelyet az állam finanszíroz. A láthatatlan: a 2 070 alkalmazott, akinek a szakértelme és a megélhetése egy olyan intézményhez kötődik, amelynek működési bevételét minden évben a parlamenti többség költségvetési döntése szabja meg — és minden háztartás, amely 35 000 forintot fizet olyan tartalomért, amelynek összetételét ez a döntés határozza meg, nem az, amit a nézők önként választanak.
Ellenvetés
"A közszolgálati műsorszórás kisebbségi közönséget, regionális lefedettséget és kulturális műsorokat szolgál, amelyeket a kereskedelmi média nem finanszíroz — enélkül ezek a hangok eltűnnek."
Válasz
A kereskedelmi rádió, tévé és online állami pénz nélkül is gyárt hírt, kultúrát, regionális tartalmat — Magyarországon is —, a tényleg nélkülözhetetlen részt (pl. vészhelyzeti tájékoztatás) pedig a 141 milliárd forint töredékéért megtartjuk. A 2 070 alkalmazottat 24 hónapnyi áthidaló jövedelem védi, és a kivezetés már az első ciklustól megtakarít nagyjából 123 milliárd forintot.
Oszd meg, ha szerinted évi 35 000 forint túl sok azért a tartalomért, amit nem te választottál.
Az elemző értékelése
Közszolgálati médiaszolgáltatás támogatása (Közszolgálati hozzájárulás)
Indoklás
A közszolgálati hozzájárulás az a központi költségvetési transzfer, amely Magyarország közszolgálati médiáját finanszírozza — a fejezet egyetlen legnagyobb sora, nagyobb, mint a törvényhozás saját működési költségvetése. A transzfer a közmédia operátorához (a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaphoz, MTVA) jut,[^3] amelynek költségvetése nominálisan körülbelül ötszörösére nőtt az elmúlt tizenhat évben, jóval az ugyanezen időszak halmozott inflációja felett.[^3] Két különböző kifogás találkozik ezen a soron. Az első a kalkulációs probléma: nincs olyan piaci árjelzés, amelyen keresztül az állam meghatározhatná a műsorszórt és online tartalom helyes mennyiségét, összetételét vagy minőségét, mert a tartalompreferenciák szubjektívek, és csak azon keresztül derülnek ki, amit a nézők és olvasók önként választanak nézni, olvasni, feliratkozni rá, és fizetni érte. Egy előirányzat által méretezett költségvetési sor egy előirányzat által méretezett kimenetet termel, nem pedig keresleti jel által méretezettet — és pontosan a keresleti jel hiánya az, amiért egy transzfer ötszörösére nőhet anélkül, hogy bármilyen piaci próba lenne arra, hogy a többletköltés a nézők számára vett többletértéknek felel-e meg. A második a strukturális közösségi döntéselméleti kockázat, amely bármely államilag finanszírozott média sajátja: amikor egy műsorszolgáltató működési bevételét egy parlamenti többség által megszavazott költségvetés állapítja meg, a műsorszolgáltató intézményi ösztönzői a parlamenti többséget birtokló politikai erőnek vannak kiszolgáltatva, és ez a kiszolgáltatottság nem függ attól, melyik blokk az — a finanszírozási szerkezet tulajdonsága, és egy tisztább jövőbeli előirányzat egyszerűen ugyanezt a függőséget egy más politikai beállítottságú kedvezményezetthez irányítaná át. Magyarország már működteti az alternatívát. Egy nagy és növekvő kereskedelmi médiaszektor — műsorszórás, nyomtatott és online — központi költségvetési támogatás nélkül működik, hirdetésből, előfizetésből, valamint olvasói és nézői önkéntes fizetésből finanszírozva, és ennek a szektornak a léte Magyarországon belül mutatja meg, hogy a hírek, a közélet, a szórakoztatás és a kulturális műsorszolgáltatás önkéntes finanszírozási alapon is előállítható és terjeszthető. A látható oldal itt a közmédia intézménye és kimenete; a láthatatlan oldal a transzfer mérete az azt finanszírozó emberekhez viszonyítva. 141 268,4 millió Ft, nagyjából 4,0 millió magyar háztartásra elosztva[^5] (KSH STADAT 2024: 4 044 811 háztartás), a sor nagyjából 35 000 Ft-ba kerül háztartásonként évente — egy olyan összeg, amelyet ezen az áron a háztartásoknak csak nagyon kevés része hosszabbítana meg önként, ha nem az általános adóba rejtve, hanem nyílt előfizetésként szednék be; márpedig pontosan ez a kinyilvánított preferenciák próbája az, amelynek elkerülésére a költségvetési sor szerkezete épült.
Átállási mechanizmus
Fokozatos leépítés 3 év alatt végkielégítés-átfedéssel, mert a védendő fél a közmédia-szolgáltató állandó munkavállalói állománya — 2024-ben nagyjából 2 070 fő, jelentett bérköltsége körülbelül 13,1 milliárd Ft.[^3] Ha ehhez hozzáadjuk a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásokat és a szélesebb személyi jellegű kifizetéseket, a bérelem nagyságrendileg 18 000 millió Ft, ami a 141 268,4 millió Ft-os keret nagyjából 13%-a; ez az arány nyilvános beszámolókból származó becslés az operátor zárszámadásai alapján, és végrehajtás előtt az operátor auditált zárszámadásával össze kell vetni. A végkielégítés-átfedés alatt a bérelemhez tartozó munkavállalók 24 hónapig teljes fizetésüket megkapják, és ez idő alatt magánszektorbeli munkát is vállalhatnak; a keret nem-béri elemei — tartalombeszerzés, műsorszórás, dologi kiadások, ingatlan — az első költségvetési ciklusban nullára esnek, mert a szerződéses partnerek jogait a szerződések kifutása rendezi, nem a munkavállalói átmenet. A nagyjából 123 000 millió Ft-os nem-béri keretet tehát az 1. évtől megtakarítjuk; a nagyjából 18 000 millió Ft-os bérhíd az 1. és a 2. évben kifizetésre kerül, és a 3. évben zárul, amelynek végén a teljes keret megtakarítható. Bármely valóban visszavezethetetlen közérdekű műsorszolgáltatási funkció — például vészhelyzeti közérdekű tájékoztatási kapacitás — megőrizhető a jelenlegi keret töredékén, és nem az, amit a fokozatos leépítés megszüntet.
Érintett csoportok
Az operátor nagyjából 2 070 állandó munkavállalója, akiket 24 hónap végkielégítés-átfedés véd, miközben a háztartási jövedelmet a magánszektorbeli újrafoglalkoztatás biztosítja; a szerződéses tartalombeszállítók és szabadúszók, akiknek helyzetét a szerződések kifutása rendezi; a nézők és olvasók, akiknek megmarad a kereskedelmi és önkéntesen finanszírozott médiaszektor, amely már most is jelentős léptékben működik.
Források
Szabad Társadalom Intézet
Támogasd a független elemzéseket
Kutatásunk ingyenes, nyílt és nem szponzorált. Ha hasznosnak találod, segíts fenntartani.