Minden klasszikus liberalizmus iránt érdeklődő előtt ismeretes a baloldali narratíva, miszerint a szabad piacok aláássák a demokráciát, és elszegényítik a szegényeket. Akik e tévedéseket bevésték a köztudatba, a szabad piac szószólóit a kapzsi gazdagok védőinek állítják be, míg a szocialistákat a közjó hőseiként festik le, akik bátran szembeszállnak a nagyvállalatok érdekeivel, és megvédik a szegényeket. Aranyos történet, azonban teljes mértékben téves. Ha figyelembe vesszük a tényeket, könnyen megcáfolható.
Vizsgáljuk meg, miként hat a gazdasági szabadság a szegények jövedelmére! A Fraser Intézet 2018-as “Economic Freedom of the World” (Gazdasági szabadság a világon) című jelentéséből kiderül, hogy a társadalmak legszegényebb tizedeinek jövedelme az összjövedelemhez képest szinte azonos az egész világon, függetlenül egy-egy gazdaság szabadságának mértékétől. Ugyanakkor a legszegényebb tíz százalék tényleges jövedelme a legszabadabb országokban csodák csodájára nyolcszor akkora, mint a legkevésbé szabad országokban élő legszegényebb tíz százalék jövedelme. Ez azt jelenti, hogy azokban az országokban, ahol alacsonyabbak az adók, kevesebb a szabályozás és érvényesül a jog uralma, ott a szegények is sokkal gazdagabbak.
Szinte már hallani a kollektivisták kifogását: “Igen, de a neoliberalizmus miatt a demokrácia össze fog omlani.” Nos, ez egy elég vicces mondat valakitől, aki Che Guevarás pólóban védi a Nicolas Maduro-féléket. Ismét csak forduljunk az adatokhoz! Az Economist Intelligence Unit éves Demokrácia Indexe 167 ország demokratikus értékek - úgymint: a választási eljárás, a pluralizmus, a polgári szabadságjogok, az állami működőképesség, a politikai részvétel és kultúra - iránti elkötelezettségét méri.
E százhatvanhét ország közül csak tizenkilencet minősítettek “teljes demokráciának,” s ezek közül legtöbb ott van a legszabadabb harminc gazdaság között a Fraser Intézet jelentésében - Svédországot és Izlandot kivéve, melyek a 43. és az 59. helyezést érték el, bár ezek is erősen piacpárti gazdaságok erős joguralommal. Ez a korreláció fordítva is működik. Katar és az Egyesült Arab Emírségek kivételével a legtöbb tekintélyelvű ország gazdaságilag sem szabad, és a harmadik vagy a negyedik gazdasági szabadsági kvartilisba tartozik. Szóval elnézést baloldali barátaink: a nagyobb gazdasági szabadság több politikai jogot és polgári szabadságot is jelent, és viszont - és ezt empirikus bizonyíték támasztja alá.
Nincs politikai szabadság gazdasági szabadság nélkül. Ezt az állítást még a baloldalon sem vitatják. Lev Trockij Az elárult forradalomban írja: “egy olyan országban, ahol az állam az egyetlen munkáltató, az ellenzékiség lassú éhhalált jelent. Az ősi elvet, miszerint aki nem dolgozik, ne is egyék, felváltja egy új elv: aki nem engedelmeskedik, ne is egyék.”Miért? Milton Friedman 1962-es Kapitalizmus és szabadság című könyvében kínál magyarázatot erre: “Ahhoz, hogy az emberek bármiért is szót emelhessenek, először is arra kell képesnek lenniük, hogy megéljenek. Ez máris felvet egy problémát a szocialista társadalomban, ahol minden munkahely az állami hatóságok közvetlen ellenőrzése alatt áll.”
Nincs politikai szabadság gazdasági szabadság nélkül. Ezt az állítást még a baloldalon sem vitatják. Lev Trockij Az elárult forradalomban írja: “egy olyan országban, ahol az állam az egyetlen munkáltató, az ellenzékiség lassú éhhalált jelent. Az ősi elvet, miszerint aki nem dolgozik, ne is egyék, felváltja egy új elv: aki nem engedelmeskedik, ne is egyék.”
A szocialisták tévednek, mert az egész narratívájuk téves. A valóság nagyon máshogy néz ki. A szabad piacok nem csak gazdagabbá teszik az embereket, hanem szabadabbá is. A bizonyítás terhe innentől a másik oldalra nehezedik, azoknak kell igazolniuk magukat, akik korlátozni akarják a szabadságot és erőszakhoz kívánnak folyamodni. Azoknak, akik saját maguk szeretnék eldönteni, hogy mire költsék a fizetésüket, nem kell előbb az állam szíves engedelméért könyörögniük. Tények helyett a kollektivisták oldaláról hazugságokat és becstelen képzettársításokat látunk csak, amelyekkel bárdolatlan érzések alapján mossák össze a szabad piacot a fasiszta rezsimekkel.
Mi be tudjuk bizonyítani, hogy a szabadság és az erőszakmentesség életbevágóan fontos. Vajon ők be tudják bizonyítani ennek az ellenkezőjét?
Írta: Evangelos Andreou, megjelent a FEE.org-on, 2018. november 19-én.
