Mi az a klasszikus liberalizmus?

A klasszikus liberalizmus az az eszmerendszer, aminek központi eszméje az egyén szabadsága. A klasszikus liberálisok között számos kérdésben vannak nézetkülönbségek, de úgy gondolom, hogy tíz lényegi alapelven mindnyájan egyetértenek.
1. A legfőbb állami érték a szabadság
Sok mindent értékelhetünk - családot, egyházat, mást -, de amikor azt kell eldöntenünk, hogy államilag mi a teendő, miként intézkedjen a kormány, akkor a klasszikus liberálisok mércéje világos: az intézkedés növeli vagy csökkenti-e az egyének szabadságát. A kormány egyetlen feladata az, hogy meggátolja az embereket abban, hogy egymásnak ártsanak.
2. Egyénelvűség
Az egyén sokkal fontosabb a csoportnál, ezért érdekeit nem áldozhatjuk fel azért, amit egyesek a köz javának tekintenek. A kommunizmus és a fasizmus fő jellemzője, hogy az egyén nem számít. A klasszikus liberalizmus szerint minden egyén számít, mindenki méltó a tiszteletre.
3. A hatalom iránti bizalmatlanság
A hatalom annak képessége, hogy valaki másokat olyan dolgok megtételére bírjon, amit maguk nem tennének. Amikor a kormány kényszerít minket valamire, azt sokszor azzal indokolja, hogy a mi érdekünkben teszi. A hatalmon levők azonban általában inkább azért tesznek valamit, mert az nekik jó.
A klasszikus liberálisok vallják, hogy saját érdekeinek legjobb bírája az egyén, és ezért bár ajánlhatunk neki dolgokat, de a döntést neki kell meghoznia, s így mások nem kényszeríthetik olyasmit tenni, amit maga nem akar.
4. A jog uralma
A joguralom eszméje szerint vannak bizonyos magasabb rendű alapelvek, amelyekhez a kormány tevékenységét, a kibocsátott jogszabályokat és az egyes intézkedéseket mérnünk kell. Egy alkotmánybíróságnak meg kell semmisítenie azokat a jogszabályokat, amelyeket a népképviselet elfogadott és az államfő kihirdetett, de ellentétesek az alkotmányban lefektetett alapelvekkel.
A klasszikus liberálisok szerint bizonyos alapelveknek világszerte minden kormány minden intézkedésében érvényesülniük kellene. Jó példa erre a törvény előtti egyenlőség: mindenkivel szemben ugyanúgy kell eljárni, tekintet nélkül nemére, származására vagy épp szexuális orientációjára. A klasszikus liberálisok tiltakoznak minden olyan törvény ellen, ami egyes embereket másként ítél meg, mint másokat.
5. Polgári társadalom
A polgári társadalom az embereknek az egyén és az állam között álló önkéntes társulásainak összessége. A klasszikus liberálisok szerint a legtöbb szociális problémát az államnál sokkal hatékonyabban oldják meg az olyan önkéntes társulások, mint amilyen a család, az egyház vagy a jótékonysági szervezetek, hiszen ezek ismerik azokat, akikkel törődnek.
A polgári társadalom tehát sokkal hatékonyabb, mint az államilag szervezett társadalom, ahol az intézmények és szabályok merevek, és nem változtathatók meg az egyének sajátos körülményeire való tekintettel. Azokat a feladatokat, amelyeket ma a jóléti állam próbál ellátni, a polgári társadalomra kell bízni.
6. Önszerveződés
A rend a világban levő szabályosság és kiszámíthatóság. Amikor az embernek döntenie kell arról, hogy mitévő legyen, szüksége van arra, hogy előre láthassa, tettei milyen következményekkel járnak. Sokan azt hiszik, hogy a rend érdekében szükség van egy olyan intézményre, ami irányítja és szervezi a dolgokat.
A klasszikus liberálisok szerint a rendezettség minden erőltetés nélkül kialakul az emberek szabad együttműködése során, s kifejlődnek azok a szabályok, amelyeket aztán mindenki követ. Jó példa erre a nyelv maga, amit nem fejlesztett ki senki, hanem az emberek közti kommunikáció során magától kialakult, és bizonyos szabályok fejlődtek ki a folyamat során. Nincs tehát szükség olyan emberekre, akik megterveznék az életünket.
7. Szabad piacok
A gazdasági életet az emberek önkéntes alkui körében kell hagyni. A kormánynak nem szabad előírnia, kinek milyen munkaruhát kell viselnie, mennyit kell megtakarítania, mit szabad építenie, mit kell termelnie. Ezeket az emberek szabad együttműködésére kell hagyni. Ehhez magántulajdonra és a felmerülő viták békés rendezésének biztosítékaira van szükség.
A történelem arra tanít, hogy amikor a szabad piacra hagyták a dolgokat, s nem kormányzati tervezésre és szervezésre, akkor mindig emelkedett az életszínvonal, csökkent a szegénység, bővült a foglalkoztatás. Elérhetővé váltak azok a javak, amelyekre az emberek vágytak.
8. Türelmesség
Attól, hogy valaki elutasít valamit, még nem akadályozhat meg más abban, ami neki nem tetszik. A türelmesség tehát azt jelenti, hogy nem azért hagyjuk az embereket, hogy megtegyék azt is, ami nekünk nem tetszik, mert jóváhagyjuk és jónak hisszük azt, hanem erkölcsi elv alapján. Miközben úgy gondolom, hogy ez vagy a helytelen, mégsem akarom a véleményemet másokra kényszeríteni, például az állam kényszerítő erejével betiltani valamit, amit elutasítok.
A klasszikus liberálisok a szólásszabadságot hozzák fel példaként: az embereket szabadon kell hagyni arra, hogy olyat is mondhassanak, amivel mélyen nem értünk egyet. Annak ellenére elviseljük, hogy nem szeretjük, sőt elutasítjuk azt.
9. Béke
A béke állapotában úgy járhatunk a saját dolgunk után, hogy abban nem gátol minket erőszak vagy háború. A klasszikus liberálisok szerint ennek a legjobb módszere, ha nem avatkozunk más országok dolgába. Más szóval: nonintervencionista külpolitikát javasolnak. A más népekkel való kapcsolatot a négy szabadság - ti. az emberek, a munka, a tőke és a javak szabad mozgása - szerint kell kialakítani. Én még hozzáadnám az eszmék szabad mozgását is. Ahol a mozgásszabadság megvalósul, akkor ott az élet a klasszikus liberálisok szerint békén alapul.
10. Korlátolt állam
Az államnak valójában nagyon kevés feladata van. Ez az életünk, a szabadságunk és a tulajdonunk védelme. Minden, ami ezen túl van, már semmivel sem igazolható. Az államnak szigorúan korlátoltnak kell lennie.
Ez tehát a klasszikus liberalizmus tíz alapelve.
Te klasszikus liberális vagy?
Írta: Dr. Nigel Ashford. Eredetileg megjelent: youtube.com


Régebbi Posztok