H.G. Wells "Things to Come" című 1936-os filmjében jelenti ki Theotocopulos: "Jobban gyűlölünk akkor, ha sikeres leszel, mint akkor, ha elbuksz." Ez a baloldaliak hozzáállása a Durhami Független Gimnáziumhoz, egy új gazdaságos magániskolához.
A KÖZOKTATÁS ÚJSZERŰ ALTERNATÍVÁJA
Míg egy átlagos magániskolában az éves tandíj 17.000 font (több mint hatmillió forint), addig ebben az újban csak 2.700 (kevesebb mint egymillió), tehát hetente csak 52 fontba (19.200 forintba) kerül az oktatás. Eleinte csak négy és kilenc év közti gyerekeket várnak, később tizennyolc éves korig fogad majd diákokat az intézmény. Nem válogatnak a jelentkezők közt, és felvételi vizsga sincs. A "gimnázium" elnevezést az iskola által nyújtott oktatás válfaja indokolja.
A költségeket alacsonyan tartják. Az iskola a nyitvatartási idejére egy működő templomot bérel. A cél egy olyan iskolahálózat kialakítása, aminek minden eleme viszonylag kicsi. A tantermi fegyelem elsődleges. Az alapító, James Tooley elmondta: "sok szülő arról számol be, hogy az állami iskolákban rendetlenség és zűrzavar uralkodik az osztályokban."
Nagy-Britanniában újdonságnak hat a kis költségű független iskola, de Tooley-nak nagy tapasztalta van a gazdaságos magánoktatásban. Tíz éve ő alapította az Ómega Iskolákat, negyven iskolát Ghánában, Sierra Leone-ban és Libériában. Először az indiai Haidarábád szegénynegyedében figyelt fel az olcsó magánoktatásra, ahol az éves tandíj nem egy esetben csak tíz dollár volt.
Az egyik iskolatulajdonossal, Mohammed Wajid-dal folytatott beszélgetéséből tudta meg: "Egy gyerek taníttatása havi 60 és 100 rúpia (230-380 Ft) közötti összegbe került attól függően, hogy milyen idős a gyerek. -- írja "The Beautiful Tree" című könyvében -- A szülők számára, akik főleg napszámosok, riksahúzók, piaci kofák vagy szerelők voltak, és napi egy dollár körül kerestek, ezek a tandíjak megfizethetők voltak. Ezek a szülők nagyra értékelik az oktatást, és hajlandóak takarékoskodni annak érdekében, hogy a gyerekeiknek az elérhető legjobb oktatást biztosíthassák."
A SZOCIALISTÁK UTÁLJÁK A VERSENYT
Tooley-nak, miközben a hasonló lehetőségek honi és külföldi elterjesztésén fáradozik, a keményvonalas szocialisták gyalázkodásával kell farkasszemet néznie. Kevin Courtney, az Országos Oktatási Szakszervezet főtitkára szerint: "Tooley professzor ama szülők bizonytalanságán nyerészkedik, akik szeretnék a gyerekeiket magániskolába járatni, de nem engedhetik meg maguknak -- majd felteszi a kérdést: -- milyen kártérítést kapnak majd, amikor e kísérleti iskola csődöt mond?"
Kártérítési igénye körmönfont. Akkor is fenntartaná, ha az állami iskolák vallanának kudarcot? Angliában a közoktatás átlagos éves fejenkénti költsége 5.870 font (2,2 millió forint). Vajon a szülők kapnak egy ekkora adóvisszatérítést, ha az állami iskolák nem teljesítenek egy elvárható szinten? A szakszervezet tagjainak helyt kell állniuk, ha a kártérítési igényekkel azért lépnek fel a szülők, mert ők képtelenek voltak jó munkát végezni?
A Munkáspárt vezére, Jeremy Corbyn elítéli az új iskolát, mondván: "Gazdaságos magániskolák létesítésével a vállalkozások képtelenek megoldani az oktatási válságot, csak elmélyítik azt."
"Értem, hogy miért vonzóak ezek az iskolák a szülők számára, akiknek azt mondták a magán a legjobb, de az általuk csodált magániskolák 35.000,- fontot számlázna egy évre. Ez egy nagyon másfajta iskola lesz" - mondja Melissa Benn, az állami oktatás szószólója.
Szerinte ez az iskola lecsap a magániskola márkanévre, miközben nincs biztosítva elégséges hosszútávú finanszírozása. Néhány gazdag szülő, aki a független oktatás kiváltságát szeretné fenntartani, valószínűleg egyetért Benn-nel.
Ugyanakkor: ezek a bírálók valóban amiatt aggódnak, hogy a Durhami Független Gimnázium megbukik? Vagy inkább az a helyzet, hogy attól rettegnek, mi lesz akkor, ha sikeresnek bizonyul?
Általában ezek azért támadják a független iskolákat, mert azok a kiváltságok bástyái, amit csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak. Ezt az osztályharcos propagandát azonban gyengíti, hogy a magukat felküzdött szocialista politikusok és értelmiségiek is csillagászati összegeket költenek saját utódaik taníttatására.
Mennyivel riasztóbb lenne azonban a szocialisták számára, ha ezeket a társadalmi korlátokat ledöntené a tandíjfizető magániskolák tömegpiaca! Ha az átlagos és alacsony keresetűek is megengedhetik maguknak a magániskolai tandíjakat, akkor az irigység politikája talaját vesztené. Az oktatási intézményrendszer sem hagyhatná többé figyelmen kívül a szülők kívánságait.
AZ OKTATÁS HATÁRAI KITOLÓDNAK
Kezdetben vagyunk. Minden vállalkozás számára kihívás az indulás és a siker, egy új iskola számára különösen is az. Tooley magabiztos, de további akadályokra számít. "Bátorít minket, hogy egyáltalán elkezdhettük" -- mondja -- "sokáig tartott, amíg az Oktatási Hivatal és az Oktatási Minisztérium megadta az engedélyeket. Ami fontosabb, hogy a szülők reakciója nagyon barátságos." Máris keresik két-három újabb iskola helyét. Még ilyen alacsony tandíjak mellett is pénzügyileg életképesnek ítélik az üzleti tervet, bár borítékolják, hogy időbe telik, míg nyereségesre fordul.
A corbynisták számára azonban az az igazán rossz hír, hogy Tooley nincs egyedül. A New Model School Company már két iskolát működtet Londonban a durhami iskoláéhoz hasonló filozófiával. Sophie Sandor, aki Smita Bora mellett dolgozik, és a Greenwichi Nemzetközi Akadémia alapító igazgatója volt, hamarosan új iskolát nyit Észak-Londonban hasonló ethosszal és alacsony tandíjakkal.
Tehát, miért ne járhatnának az ablakpucolók és a buszsofőrök gyerekei is független iskolákba? Végtére is, sokkal gazdagabbak, mint a haidarábádi riksahúzók. Ezek az ambíciók nem lehetetlenek. Mennyire revelatív is az, hogy a szocialisták azok, akik kétségbeesetten óhajtják bukásukat!
Írta: Harry Phibbs; CapX.co, 2018. október 9.
