Matt Zwolinski közelmúltbeli posztjában arról ír, hogy Peter Singer szerint kötelességünk jótékonykodni. A következő gondolatkísérletre támaszkodik:
Egy fuldokló gyermek:
Tegyük fel, hogy meglátsz egy fuldokló gyermeket egy medencében. Megmentheted a gyermeket, de ennek ára van. Tegyük fel, hogy azonnal be kell ugranod, és ezáltal tönkreteszed az iPhone-odat.
A legtöbb ember úgy ítéli meg, hogy meg kell mentenie a gyermeket, még akkor is, ha ez 500 dollárba kerül. Ha ez így van, akkor Singer a következőt kérdezi: miért nem vonjuk hát le a tanulságot, miszerint ahelyett, hogy 500 dollárért iPhone-t vásárolnánk, azt az 500 dollárt el kellene küldeni egy gyermek életének megmentésére?
Van néhány gyakorlati kifogás a fenti érvelés ellen: talán nem lehet ténylegesen megmenteni egy gyermek életét 500 dollárért, vagy lehet hogy vannak különböző problémák és erkölcsi veszélyek, amelyet maga az adakozás hoz létre. Ezeket azonban tegyük most félre.
Singer érvelésének a központi problémája az, hogy úgy gondolja, hogy ha egyszer elkötelezted magad egy gyermek életének megmentése mellett, akkor elkötelezted magad az alábbi elv mellett is:
Ha megmenthetsz egy életet anélkül, hogy feláldoznál bármit ami erkölcsileg jelentős volna, akkor mindig így kell cselekedned.
Singer azt állítja, hogy ez egy jelentős áldozatot követelő morális elv. Megtiltaná ugyanis, hogy megvedd magadnak a legtöbb luxuscikket, extra ruhát, videojátékokat, jegyeket az operaházba stb., és ehelyett a pénzed nagy részét mások életének megmentésére kellene elajándékoznod.
De Singer gondolatkísérletének központi problémája az, hogy nem analóg azokkal a helyzetekkel, amelyekben a valóságban találjuk magunkat. Singer gondolatkísérletében megmentek egy életet valamekkora személyes költség árán, majd tovább folytatom az életemet. Nem maradok mások örök szolgálatában.
Amire Singernek szüksége lenne ahhoz, hogy a gondolatkísérlete a jelenlegi helyzetünk analógja legyen, ahhoz valami ilyesmi kellene:
Sok fuldokló gyermek:
Egy nap egyedül sétálsz, amikor több millió fuldokló gyermekre bukkansz. A megmentett gyermekek többnyire a parton maradnak, bár egyesek visszaeshetnek. Mindazonáltal, függetlenül attól, hogy hányat mentettél meg, mindig több lesz aki a vízben marad. Ezután a teljes életedet azzal töltheted, hogy gyermekeket mentesz a medencéből.
Singer egész érvelése az emberek morális intuícióira támaszkodik az első gondolatkísérletben. De az első gondolaktísérlet nem megfelelő, mivel az abban leírt helyzet nem analóg azzal, amivel Singer szerint a valóságban szembetaláljuk magunkat.
Singernek ehelyett azt kellene kiderítenie, hogy mit gondolnak az emberek a második gondolatkísérlet esetében. Még ha úgy is gondolod, hogy meg kell mentened a gyermeket az első gondolatkísérletben, nem feltétlenül következik az, hogy úgy ítéled meg, hogy életed jelentős részét, vagy akár az egész életedet mások megmentésére kellene fordítanod, a második gondolatkísérlet alapján.
Egyébként megjegyezném, hogy nem állítom, hogy Singer következtetései tévesek, csak azt, hogy a következtetései nem következnek az érveléséből.
Érdekes egyébként, hogy Singer idejének nagy részét azzal tölti, hogy megcáfolja az intuíciók tényként való felhasználását az erkölcsi filozófiában, amikor a két legismertebb és legfontosabb érve intuíciókra támaszkodik.
Szerző: Jason Brennan
Eredetileg megjelent a következő oldalon.
