[Ludwig von Mises 1940-ben a háborús gazdasági tervezés időszakában emigrált az Egyesült Államokba, amikor a termelést, az árakat és a béreket központilag szabályozták. Az állami beavatkozás elleni írásai így kritikus fontosságúvá váltak, különösen a nyilvános viták során arról, hogy csökkenteni kell-e és milyen mértékben ezeket az állami beavatkozásokat a háború után. Ez a cikk, amelyből egy rövid részletet olvashatunk alább, a Commercial and Financial Chronicle-ben jelent meg 1945. december 20-án, majd később a Planning for Freedom című kötetben.]
A szocializmus alatt a termelést teljes egészében a termelésmenedzsment központi tanácsa irányítja. Az egész nemzet egy "ipari hadsereg" (a kifejezést Karl Marx használta a kommunista kiáltványban), és minden állampolgár köteles engedelmeskedni felettese parancsának. Mindenkinek hozzá kell járulnia a kormány által elfogadott átfogó terv végrehajtásához.
A szabad gazdaságban ezzel szemben egyetlen vezető sem mondja meg, hogy mit kell tenni az embereknek. Mindenki maga tervez és cselekszik. A különféle egyének tevékenységeinek összehangolását és integrálását abba a harmonikus rendszerbe, amely kiszolgálja a fogyasztók termékekre és szolgáltatásokra való igényét, a piaci folyamat és az általa generált árstruktúra hozza létre.
A piac irányítja a kapitalista gazdaságot. Minden egyes ember tevékenységét azokba a csatornákba tereli, amelyekben a legjobban szolgálja embertársainak igényeit. A piac alakítja ki a magántulajdonban levő termelési eszközök és a szabad vállalkozás teljes társadalmi rendszerét, és nyújt értelmet számára.
Nincs semmi automatikus vagy titokzatos a piac működésében. Az egyetlen erő, amely meghatározza a piac folyamatosan ingadozó állapotát, az a különféle egyének értékítéletei, illetve cselekedetei amelyeket ezek az értékítéletek irányítanak. A legfontosabb tényező a piacon nem más, mint az emberi törekvés arra, hogy a lehető legjobb módon elégítse ki igényeit és vágyait. A piac felsőbbrendűsége nem jelent mást, mint a fogyasztók felsőbbrendűségét. A vásárlásukkal és a vásárlástól való tartózkodással a fogyasztók nemcsak az árstruktúrát határozzák meg, hanem azt is, hogy mit és milyen mennyiségben, minőségben és kiknek kell előállítaniuk. A fogyasztók határozzák meg az egyes vállalkozók nyereségét vagy veszteségét, és ezáltal azt, hogy kinek kell a tőkével rendelkeznie és az üzemeket működtetnie.
Ludwig von Mises, Inflation and Price Controls
